KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (0045)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.263/1/1999
Tárgy: a Középület-építő Rt. jogorvoslati kérelme a Budapesti Operettszínház közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Dr. Szentmiklósi Péter ügyvéd (1036 Budapest, Kolosy tér 5–6.) által képviselt Középület-építő Rt. (1056 Budapest, Molnár u. 9., továbbiakban kérelmező) jogorvoslati kérelmét – melyet Dr. Németh Gabriella ügyvéd (1067 Budapest, Teréz krt. 19. III/32.) által képviselt Budapesti Operettszínház (1067 Budapest, Nagymező u. 17., továbbiakban ajánlatkérő) a színház rekonstrukciója tárgyú közbeszerzési eljárása ellen indított – a Döntőbizottság elutasítja.
A jogorvoslati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő megbízásából a Foyer Bt. részvételi felhívást tett közzé a K. É. 1999. május 19-én megjelent számában a rendelkező részben megjelölt munka elvégzésére pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból alkalmas ajánlattevők kiválasztására. 1999. június 14-ig 9 cég nyújtotta be részvételi jelentkezését: a Középület-építő Rt., a KÉSZ Kft., a Magyar Építő Rt., a KIPSZER Rt., a ZÁÉV Rt., a Renovit Kft., a KÉV-METRO Kft., az Architekton Rt. és az Alba Regia Rt. Ajánlatkérő alkalmasnak minősítette valamennyi jelentkezőt, június 30-án ajánlati felhívást és ajánlati dokumentációt küldött részükre.
Az ajánlattételi határidőig, augusztus 17-ig a ZÁÉV Rt. kivételével mindegyik felhívott ajánlattevő ajánlatot tett. Ajánlatkérő szeptember 3-án hirdette ki az eljárás eredményét, miszerint a nyertes a KIPSZER Rt. lett, II. helyezett pedig a Középület-építő Rt.
A KÉSZ Kft. szeptember 3-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz, sérelmezte, hogy nem az általa adott legkedvezőbb ajánlat lett a nyertes.
A Döntőbizottság a 201/15/1999. sz. 1999. október 13-án kelt határozatával megállapította, hogy ajánlatkérő nem a legkedvezőbb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, és ajánlatkérőnek úgy az I., mint a II. helyezettre vonatkozó eljárást lezáró döntését megsemmisítette. A Középület-építő Rt. és a KIPSZER Rt. ezen határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. Ajánlatkérő az október 29-én tartott újabb eredményhirdetésen a KÉSZ Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
Kérelmező 1999. november 1-jén jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottsághoz. Kifogásolta, hogy ajánlatkérő az elbírálási határidő lejártát követő 60 napon túl újabb eredményt hirdetett, álláspontja az ajánlatok elbírálására és az eredmény kihirdetésére a Kbt. 55. § (1) bekezdése értelmében az 1999. augusztus 17-i ajánlatbontási időponthoz képest csak október 16-ig lett volna lehetőség. A jogorvoslati eljárásban november 10-én tartott tárgyaláson beadott kiegészítő kérelmében közölte továbbá, hogy a Kbt. 25. §-ában foglalt kógens rendelkezés folytán ajánlatkérő csak egyszer hirdethet eredményt, mert a Kbt.-nek nincs olyan rendelkezése, amelyik az ajánlatkérő döntésének megsemmisítése után követendő eljárásra vonatkozna. Érvelése szerint ebből az következik, hogy ajánlatkérő csak a közbeszerzési eljárás eredménytelenné nyilvánítása által járt volna el jogszerűen. A tárgyaláson előadta továbbá, hogy az újabb döntés meghozatalára legfeljebb más körülmények között kerülhetett volna sor, nevezetesen ha a Döntőbizottság a KÉSZ Kft. jogorvoslati kérelmére indult eljárásban ideiglenes intézkedésként a közbeszerzési eljárást felfüggeszti. Ekkor a felfüggesztés időtartamával az elbírálási határidő meghosszabbodott volna.
Ajánlatkérő a november 8-án kelt észrevételében kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását. Előadta, hogy a Döntőbizottság határozatában foglaltak figyelembevételével értékelte újra az ajánlatokat és hirdette ki nyertesnek a KÉSZ Kft.-t. Vitatta, hogy a döntése hiánya folytán eredménytelenné vált volna a közbeszerzési eljárás, miután ő törvényes határidőn belül, szeptember 3-án már eredményt hirdetett, ez az eredmény a Döntőbizottság határozatának általa történt kézhezvételéig, október 14-ig hatályos volt. Méltánytalannak és gazdaságilag hátrányosnak, ezáltal a törvény szellemével alapvetően ellentétesnek tartja a Kbt.-nek a kérelmező általi értelmezését.
Álláspontja szerint abból, hogy egy kógens jogszabály valamely esetre nem tartalmaz rendelkezést, nem következik az, hogy a hiányzó szabály alkalmazását tiltaná. Utalt arra, hogy a törvényalkotó a Kbt. módosításában éppen a jogalkotói cél utólagos egyértelművé tétele céljából mondja ki azt, hogy az ajánlatkérő döntésének a Döntőbizottság általi megsemmisítése esetén ajánlatkérő jogosult a döntését megalapozó tényezőket ismételten mérlegelni és új döntést hozni.
A KÉSZ Kft. a november 5-én kelt észrevételében szintén kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását. Véleménye szerint az eljárás nem volt eredménytelen, mert a Döntőbizottság nem a döntés kihirdetéséig visszamenőleges hatállyal szüntette meg az eljárás eredményét, ezáltal egészen október 14-ig érvényes ajánlatkérői döntés volt hatályban. Ezen döntés megsemmisítését követő helyzetet illetően a jogalkotó szándéka nem irányulhatott arra, hogy egy eredményes, törvényes jogorvoslat a közbeszerzési eljárás eredménytelenségét vonja maga után.
A KIPSZER Rt. a november 5-én kelt észrevételében kérte, hogy a Döntőbizottság kötelezze ajánlatkérőt az újabb értékelés dokumentumainak becsatolására. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Döntőbizottság ajánlatkérői döntést megsemmisítő határozata után ajánlatkérőnek újra kellett volna értékelnie valamennyi ajánlatot, miután a Döntőbizottság nem állapította meg azt, hogy a KÉSZ Kft. ajánlata volt a legjobb, és csak az ő ajánlatát, valamint a KÉSZ Kft. és a Középület-építő Rt. ajánlatát értékelte.
A tárgyaláson előadta, hogy a második döntés meghozatalakor már lejártak az ajánlati kötöttségek, ami kizárja az elbírálhatóságot.
A Döntőbizottság a felek írásos észrevételei, nyilatkozatai és a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok, dokumentumok tartalma alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem nem megalapozott.
A kérelmező arra a jogi érvelésre alapítja jogorvoslati kérelmét, hogy a Kbt. 55. § (1) bekezdése értelmében az ajánlatok elbírálására nyitva álló határidő letelte folytán ajánlatkérőnek nem volt joga az ajánlatok ismételt elbírálására, mert a 60. § (1) bekezdés e) pontja szerint ez esetben az eljárás a törvény erejénél fogva eredménytelenné válik.
A Kbt. 60. § (1) bekezdése szerint: "Eredménytelen az eljárás, ha
a) nem érkezett ajánlat,
b) kizárólag érvénytelen ajánlatok érkeztek,
c) az összes ajánlattevőt ki kellett zárni az eljárásból,
d) egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak – az ajánlatkérő részére – megfelelő ajánlatot,
e) az ajánlatkérő az 55. § (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn belül az ajánlatokat nem bírálja el,
f) valamelyik ajánlattevőnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő érdekeit súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás érvénytelenítéséről döntött".
A Kbt. idézett rendelkezése kimerítően felsorolja az eredménytelenség esetköreit. A vitatott ügyben ezek egyike sem áll fenn: érkeztek ajánlatok, ezek mindegyike érvényes volt, az ajánlattevőket nem kellett kizárni az eljárásból, az ajánlatok megfelelőek voltak az ajánlatkérő részére, az ajánlatkérő az ajánlatokat a Kbt. 55. § (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn belül elbírálta, az ajánlatkérőnek nem kellett döntenie valamely ajánlattevő verseny tisztaságát sértő magatartása miatt az eljárás érvénytelenítéséről.
A Kbt. 60. § (1) bekezdése nem nevesíti az eredménytelenség okai között azt az esetet, hogy eredménytelen az eljárás, ha a Döntőbizottság az eljárást lezáró döntést megsemmisíti, a Kbt. 88. § c) pontja sem rendeli el jogkövetkezményként, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítése egyben az eljárás eredménytelenségét is maga után vonja.
Ilyen konkrét rendelkezés hiányában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy az ajánlatkérő egy újabb döntéssel korrigálja korábbi rossz döntését. Egy magatartást jogsértőnek minősíteni és a jogsértő magatartást szankcionálni csak kizárólag abban az esetben lehet, ha az valamelyik törvényi tényállásba ütköztethető. A megsemmisített döntés helyett hozható újabb döntéshozatalt pedig a Kbt. nem tiltja. Eltérni pedig csak olyan rendelkezéstől lehet, amit a törvény kifejezetten tartalmaz. A kérelmezőnek a Kbt. 25. §-ára történő hivatkozása ily módon nem helytálló.
Kérelmező maga sem állította, hogy a megsemmisített döntések helyett ajánlatkérő nem hozhat újabb döntést akár az eljárást lezáró döntést illetően is. Az újabb döntés meghozatala tekintetében azonban azt a korlátot látja fennállni, hogy arra csak a Kbt. 55. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül kerülhet sor.
A jelen jogorvoslati eljárás tárgyát képező közbeszerzési eljárás ajánlattevője az augusztus 17-én felbontott ajánlatokat szeptember 3-án elbírálta, ekkor ki is hirdette az eljárás eredményét. Ajánlatkérő ezáltal eleget tett a Kbt. 55. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, eljárása tehát a 60. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem vált eredménytelenné. Nem vezet eredménytelenséghez még az sem, hogy a második döntését 60 napon túl hozta meg. Ebben az esetben ugyanis nem arról van szó, hogy az ajánlatokat a megadott határidőre nem bírálta el, hanem arról, hogy hozott egy döntést, amely a megsemmisített döntés helyébe lép.
A Kbt. rendelkezéseinek fentiektől eltérő értelmezése ellentétben állna úgy a törvény alapelveivel, mint a jogalkotó szándékával, és gyakorlatilag célját veszítené a jogorvoslat intézménye.
A törvényalkotó az eljárás eredménytelenségének a 60. § (1) bekezdés e) pontja szerinti esetkörét a közbeszerzési eljárás jogintézménye egyik alapelvének, az eljárások gyors lefolytatásának érdekében szabályozta így. Ennek az alapelvnek a hatályosulása egyrészről a megfontolt, ésszerű beszerzési igénnyel fellépő ajánlatkérők céljainak mielőbbi elérését szolgálja, másrészről az ajánlattevők azon gazdasági érdekét is, hogy tevékenységük folyamatában ne legyenek hosszú ideig bizonytalan helyzetben kötöttséggel terhelt ajánlatuk sorsát illetően. A közbeszerzési eljárások törvényes keretek közötti gyorsításának céljával ütközne a törvény rendelkezéseinek ezzel ellentétes hatást kiváltó értelmezése. Nevezetesen, ha ez eljárás gyorsasága érdekében hozott 60. § (1) bekezdés e) pontját a jogorvoslati eljárással támadott közbeszerzési eljárások befejezésének korlátjaként értelmeznénk.
A jogorvoslat intézményének lényege, hogy az eljárásban részt vevők és egyéb érdekeltek jogos érdekeit sértő vagy veszélyeztető törvénysértő magatartások miatti jogsérelmek orvoslást nyerjenek. Ha elfogadnánk a kérelmező azon érvelését, hogy bizonyos esetekben a döntés megsemmisítését nem követheti újabb ajánlatkérői döntés meghozatala, akkor értelmét veszítené a jogorvoslat intézménye, mert maga a jogorvoslati kérelmet előterjesztő akadályozná meg a saját jogi érdeke érvényesülését.
Az ajánlatok elbírálására biztosított 30, illetve 60 napos elbírálási határidőn belül újabb döntést hozni ugyanis az esetek többségében – a jogorvoslati kérelem benyújtására, a kérelem elbírálására nyitva álló határidőkre figyelemmel – nem is lehet. Az újrabírálhatóság lehetőségét pedig ahhoz a feltételhez kötni, hogy a Döntőbizottság hoz-e felfüggesztő tartalmú ideiglenes intézkedést, diszkriminációt eredményezne. Ezen túlmenően pedig az első jogvita idején hatályban lévő Kbt. nem rendelkezett arról, hogy a közbeszerzési eljárásban megállapított határidők folyását az ideiglenes intézkedés felfüggeszti. Az Áe. felfüggesztésre vonatkozó rendelkezései pedig csak a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárásokra és nem magára a közbeszerzési eljárásra vonatkoznak.
Az ajánlati kötöttség lejártára történő hivatkozás ugyancsak téves. A vitatott ügyben az első döntés megsemmisítését kérő KÉSZ Kft. jogorvoslati kérelme arra irányult, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg, miszerint ő tette a legkedvezőbb ajánlatot, ő az eljárás nyertese, ennek következtében vele kösse meg ajánlatkérő a szerződést, ezért az ajánlati kötöttségének lejárta fel sem merülhet.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy ajánlatkérő az első döntésének a Döntőbizottság általi megsemmisítését követően jogosult volt újabb döntést hozni, ezért e döntés elleni jogorvoslati kérelmet elutasította.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a 88. § (1) bekezdés a) pontja szerint rendelkezett.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. november 30.
Dr. Csitkei Mária s. k. Ruthner Oszkár s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Farkas Gyöngyi s. k.
a Döntőbizottság elnöke
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
