A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (0468)
8.K.38880/1999/7
A Fővárosi Bíróság Tordainé dr. Sztráska Erzsébet (3100 Salgótarján, Rákóczi u. 8. mfszt. 4.) ügyvéd által képviselt Mélyépszolg Kft. (1012 Budapest, Várfok u. 8.) felperesnek dr. Deli Betty által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben, amelyben Beszkid Andor polgármester által képviselt Rimóc község és Máté Csaba polgármester által képviselt Szécsény község beavatkozóként az alperes oldalán fellépett, meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7500 (hétezer-ötszáz) forint perköltséget.
A bíróság kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 10 000 (tízezer) forint kereseti illetéket – a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására – az állam javára fizessen meg.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, jogi képviselettel, hét példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve kell előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérők, több község és város önkormányzata, így Szécsény városé és Rimóc községé is (továbbiakban a nevesített ajánlatkérő alperesi beavatkozók) 1999. január 6-án nyílt előminősítési eljárásra felhívást tettek közzé Szécsény és térsége szennyvíztisztító telep bővítése és tisztítási kapacitás növelése kivitelezési munkáinak fővállalkozásban történő megvalósítása, és a tervezett létesítmények üzemkész állapotban történő átadása tárgyában.
A felhívás 10. pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontjai: az összességében legelőnyösebb ajánlat. Az elbírálás szempontjainak fontossági sorrendje:
– minőség- és teljesítményparaméterek (1. pont)
– garanciális és szavatossági kötelezettség vállalása (2. pont),
– az ajánlattevő műszaki, pénzügyi, gazdasági alkalmassága (3. pont),
– referenciák (4. pont),
– szerződéses feltételek, az ajánlattevő által támasztott fizetési igények (5. pont)
– jóteljesítési garancia (6. pont).
A társult önkormányzatok 1998. július 21-én kötöttek megbízási szerződést a Quadrát Építőipari és Kereskedelmi Kft.-vel (továbbiakban Quadrát Kft.) a szennyvízberuházás lebonyolítási és műszaki ellenőrzési feladatainak ellátására 7 180 000 Ft+áfa megbízási díj ellenében. A megbízási szerződés értelmében a Quadrát Kft.-nek volt a feladata a kivitelező versenytárgyalás lebonyolítása, az ajánlati felhívás dokumentációjának elkészítése, a kivitelezés műszaki ellenőrzése, a műszaki átadás-átvételi és üzembe helyezési eljárás lefolytatása.
A részvételi jelentkezés határideje 1999. február 1-je volt. Az előminősítés eredményét az ajánlatkérők 1999. március 17-én nyilvánosan kihirdették, egyidejűleg ajánlattételre felkérték a kiválasztott 12 ajánlattevőt. Az előminősítési eljárás eredményéről szóló tájékoztató 1999. április 7-én a Közbeszerzési Értesítőben közzétételre került.
Az 1999. április 27-i ajánlattételi határidőre 9 ajánlat érkezett, ezek között volt a Mélyépszolg Kft.-é (továbbiakban kérelmező felperesé), az Infra Start Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Kft.-é, és a K and T Mérnöki Szolgáltató Kft.-é (továbbiakban K and T Kft.) is.
Az ajánlatokat a társult községek, illetve város polgármestereiből alakult bizottság (továbbiakban bizottság) értékelte. A bizottság valamennyi ajánlatot érvényesnek tekintve az értékelést úgy végezte el, hogy az előminősítési pontszámhoz még elérhetően maximálisan 95 pontot rendelt hozzá az ajánlati ár, a szerződési feltételek, a magasabb műszaki tartalom, magasabb kötbérvállalás, kedvezőbb fizetési feltételek, áfa-megfinanszírozás saját erőből és áfa-megfinanszírozás bankon keresztül szempontok alapján.
Az ajánlatkérők 1999. május 21-én nyertesnek az Infra Start Kft. (továbbiakban nyertes) ajánlatát, másodiknak a K and T Kft. ajánlatát fogadták el. A döntést még ugyanezen a napon nyilvánosan kihirdették, és a szerződést a nyertessel megkötötték. A kérelmező felperes ajánlatát az ajánlatkérők a 7. helyre sorolták. Az ajánlatkérők az összesített pontokról táblázatot készítettek, amely táblázat a nyertes pontszámát 127-nek, a 2. helyezettét 124-nek, a kérelmező felperesét pedig 89-nek jelöli meg.
A kérelmező felperes az 1999. június 3-án iktatott jogorvoslati kérelmében kérte az ajánlatkérők eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, bírság kiszabását, a jogsértések megállapítását, az ajánlatkérők kötelezését az eljárási díjnak, valamint a költségeinek a megfizetésére.
A kérelmező felperes sérelmezte, hogy az ajánlatkérők nem rendelkeztek megfelelő fedezettel az eljárás megindításához, és az elbírálási szempontokat úgy írták elő, hogy azokban az ár nem került meghatározásra. Kifogásolta továbbá, hogy a nyertes nem igazolta hitelesen a műszaki alkalmasságát. A Quadrát Kft. vonatkozásában előadta, hogy összeférhetetlenségi ok állt fenn, továbbá kifejtette, hogy a lebonyolítást végző Quadrát Kft. közbeszerzési eljárás mellőzése nélkül kapta meg a megbízását. Kérelmező felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az ajánlatkérők nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdették ki nyertesnek, mivel ő adta a legkedvezőbb ajánlatot.
Az ajánlatkérők, így az ajánlatkérő alperesi beavatkozók is a jogorvoslati kérelem elutasítását kérték elkésettségre, illetőleg megalapozatlanságra hivatkozással. Az egyéb érdekeltek egy része, így a nyertes és a K and T Kft. is a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte. A másik része, mint pl. a Contur-Bau Rt. és az Olajterv Rt. a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetértett.
Az alperes az 1999. július 12. napján kelt D–109/12/1999. számú határozatában a kérelmező felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült költséget a felek maguk viselik.
Döntését részben az 1999. évi XL. tv. (továbbiakban Kbt.) 79. § (2) és (5) bekezdésére alapította. Ezt azzal indokolta, hogy a jogorvoslati kérelemnek az a része, amely a közbeszerzési eljárás forráshiányára, az előminősítésre vonatkozó részvételi felhívásra, az ajánlati felhívás tartalmára, valamint a Quadrát Kft. esetében a közbeszerzési eljárás mellőzésére vonatkozott, elkésett. Összeférhetetlenséggel kapcsolatos felperesi előadást a Kbt. 31. § (2) és (4) bekezdésére utalással találta alaptalannak. Azzal érvelt, hogy a Quadrát Kft. nem vett részt oly módon a közbeszerzési eljárásban, amely vele szemben a kizárási okot valósítana meg. Az alperes a határozatának 5. oldalán az ajánlatkérők által nevesített pontszámokat – ugyancsak táblázatban – a következőképpen jelölte meg: nyertes 125, K and T Kft. 124, kérelmező felperes 89 pont. Az alperes az l., 2., 5. pontoknál a nyertesét, a 4. pontnál a kérelmező felperesét értékelte jobb ajánlatnak, a 3. és 6. pont tekintetében pedig az ajánlatokat azonos színvonalúnak minősítette. Az 5. pont kapcsán az alperes azt hangsúlyozta, hogy a nyertes magasabb árát ellensúlyozta a kedvező kiírás szerinti számlázási rendje és az, hogy az áfa előfinanszírozását is vállalta, utalt egyben arra, hogy a kérelmező felperes eltért az igényelt számlázási rendtől. Ezek összegezése alapján pedig azt állapította meg, hogy a nyertes, azaz az Infra Start Kft. ajánlatát kell összességében a legkedvezőbbnek tekinteni, mivel a fontossági sorrendben előbb álló elbírálási szempontoknál ez az ajánlattevő tette a kedvezőbb ajánlatot. Ezen oknál fogva pedig azt rögzítette, hogy az ajánlatkérők jogszerűen hozták meg döntésüket, mivel az elbírálási szempontok szerint összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdették ki nyertesnek.
A kérelmező felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Petitumát azzal indokolta, hogy jogorvoslati kérelme nem késett el, mivel a közbeszerzési eljárásban az eredményhirdetésre 1999. május 21-én került sor, és ő csak ekkor szerzett érdemben tudomást a törvénysértésekről. Sérelmezte, hogy az alperes nem vizsgálta meg a Quadrát Kft. tekintetében széleskörűen az összeférhetetlenségi okokat, a közbeszerzési eljárás nélkül lefolytatott beruházáslebonyolítói tevékenységet, és azt sem, hogy a lebonyolító szavazati joggal részt vett-e a döntés meghozatalában. Kérelmező felperes szerint az alperes nem tisztázta eljárása során a tényállást, és jogsértő módon állapította meg azt, hogy az ajánlatkérők betartották a Kbt. 56. § (1) bekezdésében, 59. § (1) bekezdésében, valamint a 34. § (l) bekezdésében foglaltakat. Érvelése szerint az alperes a határozatában nem döntött minden jogorvoslati kérelemben felvetett kérdésről, és az indokolási kötelezettségének sem tett teljeskörűen eleget. Kifejtette, hogy az ajánlatkérők már a pontozási táblázatukból következően sem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdették ki nyertesként, vitatta a nyertes előnyösebb kötbérvállalásának tényét is. Az volt az álláspontja, hogy az 5. pont tekintetében az ő ajánlata volt a jobb az alacsonyabb ár miatt és azért is, mert a nyertes vállalása adójogszabályt sért.
Az alperes ellenkérelmében – a határozatában foglalt indokolásra figyelemmel – a kérelmező felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperesi beavatkozók is a felperes keresetének elutasítását kérték. A kérelmező felperes keresete nem alapos.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése értelmében az eljárás megindítására, a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kerülhet sor. E jogszabályi rendelkezés kimondja azt is, hogy e határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Quadrát Kft.-vel az ajánlatkérők a megbízási szerződést 1998. július 21-én kötötték meg. Ebből, valamint az előző bekezdésben ismertetett törvényhelyből következően az esetleges jogsértés miatti eljárás megindítására 1998. július 21. napjától számított 60 napon belül kerülhetett volna sor. A perbeli esetben azonban a kérelmező felperes a jogorvoslati kérelmét 1999. június 3-án nyújtotta be, ebből következően az elkésett, jogvesztő határidőn túli kérelem volt.
Rámutat a bíróság arra is, hogy az ajánlatkérők a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságot az előminősítési eljárásban bírálták el. Az előminősítési eljárás eredményéről az ajánlatkérők 1999. március 17-én döntöttek, és a döntés a közbeszerzési értesítőben 1999. április 7-én került közzétételre. Ebből következően a kérelmező felperesnek ha bármilyen ellenvetése merült fel az alkalmassággal kapcsolatban, akkor e tárgyban a jogorvoslati kérelmét e naptól számított 15 napon, de legkésőbb 60 napon belül kellett volna előterjesztenie. Kérelmező felperes azonban a számára nyitva álló határidőt elmulasztotta, mivel jogorvoslati kérelme 1999. június 3-án került benyújtásra. Ebből következően e tekintetben is érdemben helyesen döntött az alperes akkor, amikor azt állapította meg, hogy a kérelem e körben is elkésett és jogvesztő határidőn túli.
A kérelmező felperesnek az ajánlatkérők forráshiányával, továbbá az ajánlati felhívás tartalmával kapcsolatos kérelme is az objektív jogvesztő határidőn túl került benyújtásra. A részvételi felhívás ugyanis megjelent a Közbeszerzési Értesítőben, erről a felperes tudomást szerzett, az előminősítési eljárásra szóló dokumentációt átvette, az előminősítési eljárást követően ajánlatát benyújtotta, ajánlati felhívást, dokumentációt is megismerte, ajánlattételi határidőre ajánlatot is beadott. Ezen cselekmények, okiratok dátumaiból, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának idejéből pedig egyértelműen következik, hogy a felperes a tudomásra jutástól számított 15 napon túl terjesztette elő az eljárás megindítására irányuló kérelmét. Kifejtettekből következik, hogy a bíróság nem fogadhatta el azt a felperesi érvelést, hogy a kérelmező felperes csak az eredményhirdetés napján szerezhetett tudomást a számára okot adó és jogorvoslati eljárás megindításának alapjául szolgálható adatokról. Alperes tehát helyesen járt el akkor, amikor az objektív és jogvesztő határidőn túl előterjesztett ezen jogorvoslati kérelmek tárgyában sem folytatott le érdemi vizsgálatot.
A Kbt. VI. fejezete, a 31. § (1)–(4) bekezdése tartalmazza az ajánlatkérők nevében eljáró személyekkel kapcsolatos szabályokat. Ezek értelmében az ajánlati felhívás, a részvételi felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése során az ajánlatkérő nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők, illetve nem állhatnak a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, vagy nem lehetnek annak vezető tisztségviselői, illetve abban tulajdoni részesedéssel rendelkezők, továbbá ezen személyek hozzátartozói.
A bíróság a rendelkezésére álló iratokból (dokumentáció) azt állapította meg, hogy a szennyvíztisztító telep kapacitásbővítése tárgyában a terveket nem a Quadrát Kft., hanem a Redox Kft. készítette el. E körben a tényállást érintően rámutat a bíróság arra is, hogy a kérelmező felperes okiratokkal vagy egyéb hitelt érdemlő módon a Kbt. 31. § (2) bekezdése szerinti munkaviszonyt, vezető tisztségviselői avagy hozzátartozói minőséget nem bizonyította. Az pedig, amit a bíróság e körben tényállásként megállapíthatott és értékelhetett, része volt a dokumentációnak, ezért ha fenn is állt volna az eljárás e szakaszát érintően bármely összeférhetetlenségi ok, akkor azt a kérelmező felperesnek nem 1999. június 3-án, hanem korábban kellett volna kifogásolnia, ezért a Kbt. 31. § (2) bekezdésében meghatározott kizáró okok tekintetében érdemi vizsgálatnak – elkésettség okából – az eljárás e részét illetően már nem is lehetett helye.
Az alperes a határozatában az iratokkal és a rendelkezésére álló adatokkal összhangban állóan rögzítette, hogy az ajánlatok elbírálására az ajánlatkérő önkormányzatok bizottságot hoztak létre és ennek a bizottságnak a tagjai az önkormányzatok képviselői voltak. A kérelmező felperes csak hivatkozott arra, hogy a lebonyolító részt vett a döntés meghozatalában, ezt azonban semmivel nem támasztotta alá. A kérelmező felperesi nyilatkozatban foglaltakat igazoló adatok a bíróság rendelkezésére álló iratokban sem voltak fellelhetők. Ebből következően a bíróság azt állapította meg, hogy a kérelmező felperes e körben előterjesztett, határidőben érkezett kérelme nem alapos, az ajánlatkérők a Kbt. 31. § (4) bekezdésében foglalt szabályt nem szegték meg.
A bíróság jogi álláspontja szerint nincs relevanciája annak, hogy az ajánlatkérők milyen módot választanak az értékeléshez. A végeredménynek azonban tükröznie kell az elbírálási szempontoknak való megfelelést és a fontossági sorrendet. Az összességében legelőnyösebb ajánlat esetében az ajánlatkérőknek több feltételt együttesen kell értékelnie, és a sorszámokból következően az előbb állót nagyobb súllyal kell értékelnie, fontosabbnak kell tekintenie, mint az utóbb következőket.
A perbeli esetben a felhívás 10. pont 1. pontját illetően azt a kérelmező felperes sem vitatta, hogy a nyertes rövidebb teljesítési határidőt vállalt, ezért az alperes helyesen állapította meg, hogy a nyertes ajánlata jobb volt, mint a kérelmező felperesé. A 2. pont kapcsán pedig a bíróság a perben lefolytatott bizonyítás alapján – kiegészítve és pontosítva az alperesi tényállást – azt állapította meg, hogy – a másolati példányok némelyikétől eltérően – a nyertes ajánlatának eredeti példánya tartalmazta az ajánlatkérő felperesétől kedvezőbb, 1,5%/nap kötbérvállalást. Ebből a tényből, a megkötött szerződésből (11. pont), valamint abból következően, hogy eltérés esetén mindig az eredeti példányban foglaltak tartalma az irányadó (dokumentáció 5. oldal 9. pont), a bíróság azt állapította meg, hogy a nyertes a 2. pont tekintetében is lényegesen kedvezőbb ajánlatot tett. A 3. elbírálási szempont kapcsán a bíróság kiemeli, hogy a nyertes a műszaki alkalmasságát megfelelően igazolta, e körben a két ajánlat egyenértékűsége állapítható meg, és ezzel ellentétes adatokat a kérelmező felperes a perben nem bizonyított. A műszaki alkalmassággal kapcsolatos értékelés egyébként is befejeződött azzal az előminősítési eljárással, amely ellen jogorvoslattal senki sem élt, olyan értékelési szempont pedig nem volt, amely az alkalmas mellett az alkalmasnál alkalmasabb követelményét fogalmazta volna meg. A 4. elbírálási szempont tekintetében az alperes a kérelmező felperes ajánlatát értékelte jobbnak, így ezt a bíróság is adottnak tekintette.
A bíróság 5. pontban rögzített szempont értékelése kapcsán azonban a következőkre kíván rámutatni:
Az alperes a perbelivel közel azonos tárgyú és megítélésű, a D.110/16/99. számú határozatában (bírói száma 8.K.38 8881/1999.) egy azonos tartalommal megfogalmazott, ugyancsak 5. pontban nevesített szempont tekintetében a magasabb ár mellett vállalt áfamegfinanszírozást nem értékelte olyan tényezőként, mint amely ellensúlyozhatna egy 8%-kal alacsonyabb árat. Az e perben felülvizsgálni kért határozatában azonban ettől eltérően és úgy foglalt állást, hogy a nyertes 6%-kal magasabb árát ellensúlyozza az általa vállalt áfamegfinanszírozás. Az alperes a határozataiban ugyanakkor nem adta indokát annak, hogy mely okoknál fogva helyezkedett a két ügyben eltérő álláspontra, és az e körben mérlegeléssel meghozott döntésének indokait sem tárta fel a határozataiban, így az e körben nem volt felülbírálható. Tény azonban (nyertes ajánlata, megkötött szerződés 7. pontja), hogy a nyertes úgy vállalta az áfamegfinanszírozást, hogy arra az ajánlatkérőknek kamatmentes hitelt folyósít. Ebből következően tehát nem helytálló az a kérelmező felperesi érvelés, amely szerint az adójogszabályok megsértésének veszélye fennállna. A bíróság a perben elé tárt adatok alapján – konkrét okiratokon, adatokon alapuló bizonyítékok, számszerű levezetések, árakkal egybevetetten értékelt gazdaságossági számítások hiányában, amelyeket az ajánlatkérő alperesi beavatkozóknak vagy az alperesnek kellett volna csatolnia – nem látta igazoltnak e perben azt az alperesi megállapítást, hogy a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel rendelkező ajánlatkérő számára egy áfamegfinanszírozás vállalása még egy a 6%-kal magasabb ár esetén is előnyösebb lehet, mint egy olyan 6%-kal alacsonyabb ár, amelyhez nem kapcsolódik áfamegfinanszírozás.
A bíróság álláspontja szerint továbbá téves az az alperesi határozati megállapítás, mely szerint a kérelmező felperes ajánlata nem felel meg a dokumentációban foglaltaknak. (Megjegyzi egyben azt is, hogy ha ez így lenne, akkor az alperesnek ezt e pontban nem hátrányként kellett volna értékelnie, hanem az ajánlat érvénytelenségét kellett volna megállapítania.) A bíróság megítélése szerint az alperes megállapítása azért téves, mert több adatot is figyelmen kívül hagyott az értékelésnél, és a kérelmező felperes műszaki pénzügyi ütemezését (továbbiakban Ütemezés) az ajánlatból kiragadva értékelte. Nem vette figyelembe az alperes azt, hogy a kérelmező felperes az ajánlatában (szerződési feltételek 7. pont) szó szerint a dokumentáció szerinti feltételeket fogalmazta meg, és azt sem, hogy a 7. pont csak a dokumentáció szerinti 3. ponttal és az 5. ponttal együtt, azaz egymást kiegészítve értékelhető. Nem vonta értékelési körébe továbbá azt, hogy a 3. pont és az 5. pont szerepel a kérelmező felperes ajánlatában, és az Ütemezése is egyértelműen elismeri a megrendelőnek, az ajánlatkérőnek azt az utasítási jogát, amit a 3. pont és az 5. pont szabályoz. A kérelmező felperes Ütemezése, amely valóban tartalmaz kéthetenkénti számlázást is, a bíróság álláspontja szerint – az előzőekben részletezettek együttes értékelése alapján – egy, a dokumentáció műszaki tartalma szerint elkészített olyan tervezet, amely a dokumentációban nem részletezettek (ütemezés, sorrendiség) tekintetében a közbeszerzési eljárást követő időre vázol fel egy olyan elképzelést, amely kapcsán előre elismeri a megrendelő változtatási (utasítási) jogát, és nem érinti, egyben nem is negligálja azt a megrendelői jogot, hogy a megrendelő kifizetései a 7. pont szerint történhessenek.
A kifejtettekből következően a bíróság nem látta megalapozottnak azt az alperesi megállapítást, mely szerint a nyertes a kérelmező felperesénél az 5. pont tekintetben jobb ajánlatot tett volna. A bíróság ezért azt állapította meg, hogy a kérelmező felperes ajánlata 6%-kal alacsonyabb árra tekintettel (amelynek az áfavonzata is nyilvánvalóan kevesebb), jobb volt a nyertesénél. A bíróság a nyertes és a kérelmező felperes befektetési ajánlatát nem vette figyelembe, mivel mindketten üzletrész fejében kívántak ezzel élni (illetve a kérelmező felperes ezt az üzemeltetői jog megszerzéséhez is kötötte), és az ajánlatkérő üzletrészt nem kívánt átruházni.
A 6. elbírálási szempont vonatkozásában – ezt a kérelmező felperes sem vitatta – az alperes helyesen állapította meg, hogy az összehasonlított ajánlatokat azonosaknak kell tekinteni.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel pedig hangsúlyozza a bíróság, hogy a nyertes az elbírálási szempontok sorrendjében a 1. és 2. pontban megfogalmazott feltételek tekintetében előnyösebb ajánlatot tett, a kérelmező felperes pedig a 4. és az 5. pontban tett jobb ajánlatot. Két szempontot illetően, a 3. és a 6. pont tekintetében pedig két összehasonlított ajánlat azonos értékű volt. Márpedig az a szempont, amely előbb áll, nagyobb súllyal esik latba, mint a mögötte lévők, ebből következően pedig nem lehet nyertesnek kihirdetni és összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek minősíteni azt az ajánlattevőt (kérelmező felperest), aki az elbírálási szempontok fontossági sorrendjében hátrább lévő tekintetében minősül jobbnak. (Megjegyzi egyben a bíróság azt is, hogy az előzőekben rögzített alapelvből következően még akkor is a nyertes ajánlatát kellene összességében előnyösebb ajánlatnak minősíteni, ha az alperes 5. pont kapcsán kifejtett érvelését a bíróság megalapozottnak találta volna. Ezért az 5. pont kapcsán megállapított – felderítetlenségből, téves ténybeli következtetésből és az indokolási kötelezettség nem teljesítéséből eredő – eljárási szabálysértést a bíróság nem értékelte az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek.) Rámutat továbbá a bíróság arra is, hogy az alperes eljárását nem hivatalból, hanem kérelemre folytatta le, ezért döntését is a kérelem tárgyában, ahhoz kötötten kellett meghoznia. Kiemeli továbbá azt is, hogy a 2. helyezett nem élt jogorvoslati kérelemmel, és a kérelmező felperes jogorvoslati kérelmében előadottakkal sem értett egyet. Ezért az alperes – a kérelmező felperes kérelemre lefolytatott eljárás során – helyesen járt el akkor, amikor csak a nyertesnek és a kérelmező felperesnek az ajánlatát hasonlította össze. Az összesítő pontokat tartalmazó táblázatokat pedig, amelyek nyilvánvaló számítási hibákat, illetve elírásokat tartalmaznak, nem önmagukban és formálisan, hanem az őket kiegészítő szöveges értékeléssel (eredményhirdetési jegyzőkönyv, összegezé
s, határozati indokolás) és az ezt alátámasztó adatokkal együtt kell figyelembe venni. A bíróság ezért nem osztotta a kérelmező felperesnek azt az érvelését, mely szerint az e bekezdésben nevesített formai hibák egyben olyan tartalmi tévedések is lennének, amelyek az ügy érdemi eldöntése szempontjából is relevanciával bírhatnának.
Mindezek alapján pedig a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes az ügy érdemét illetően jogszerűen rögzítette a határozatában, hogy az ajánlatkérő betartotta a Kbt. 34. § (1) bekezdésében, 56. § (1) bekezdésében és az 59. § (1) bekezdésében foglaltakat is, és ezért a felperes keresetét teljeskörűen elutasította.
A pervesztes felperest a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére.
A bíróság ítéletének a kereseti illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezése az 1990. évi XCIII. tv. 43. § (3) bekezdésében és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésen alapul.
Budapest, 1999. november 17.
Dr. Kárpáti Magdolna s. k.
bíró
