MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0604)
Kf. III. 28.858/1999/5. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a dr. Kiss Csaba ügyvéd (Budapest, Teréz u. 7.) által képviselt Dorogi Környezetvédelmi Egyesület (Dorog, Esztergom u. 1.) felperesnek, a dr. Deli Betty jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében a Fővárosi Bíróság 1999. május 25. napján meghozott 8.K.30.372/1998/17. sz. ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperes az 1998. február 20-án meghozott D.19/1998. sz. határozatával elutasította a felperes és társa jogorvoslati kérelmét, amelyet a Budapesti Vegyiművek ajánlatkérő által – több ezer tonna veszélyes hulladék és szennyezett talaj ártalmatlanítására, több ezer tonna hulladék átcsomagolására, a tároló és környezete talajának folyamatos teljes ártalmatlanításig történő tisztítására, és 3000 tonna magas klórtartalmú hulladék ártalmatlanítására kért ajánlatot – kiírt közbeszerzési eljárás ellen nyújtottak be. Megállapította, hogy a 3000 tonna magas klórtartalmú hulladék ártalmatlanítása tekintetében az eljárás nyertese, a Betonút Rt. vezette konzorcium, az ajánlati felhívásnak megfelelően igazolta a pénzügyi, műszaki és gazdasági alkalmasságát.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perben kirendelt szakértő aggálytalan véleménye alapján megállapította, hogy a Dorogi Hulladékégető – amely a nyertes alvállalkozója – rendelkezik a közbeszerzési eljárásban meghatározott mennyiségű veszélyes anyag elégetésére vonatkozó engedéllyel, ezzel a nyertes e vonatkozásban műszaki alkalmasságát a felhívásnak, dokumentációnak és a Kbt. előírásainak megfelelően igazolta. A közbeszerzési eljárásban a műszaki alkalmasság igazolására a Kbt. szabályainak megfelelően az ajánlatkérőnek ezt meghaladóan a műszaki alkalmasságát igazolnia nem kellett.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Kifejtette, hogy megalapozatlan az ítélet, mert az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény egyoldalú értelmezésével állapította meg az égetőmű műszaki alkalmasságát, anélkül, hogy ezt az eljárását indokolta volna. Ítéletének indokolásában több téves megállapítást tett, illetőleg helytelen következtetést vont le a bíróság, mint azt is, hogy nem azt kellett vizsgálnia, hogy a nyertes ajánlat teljesítése esetén eredményezi-e Dorog város és környezete sérelmét, hanem az ajánlat megfelel-e a felhívásnak. A környezetvédelmi jogszabályok vizsgálatát álláspontja szerint ilyen okból nem lehet megtagadni. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztja a Legfelsőbb Bíróság.
A Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezés kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közbeszerzési eljárás, az alperes jogorvoslati eljárása, határozata törvényes volt-e, illetőleg környezetvédelmi tárgyú közbeszerzési ügyben a környezetvédelmi jogszabályok alkalmazása mennyiben feladata az ajánlattevőnek és az alperesi döntőbizottságnak.
A Kbt. 44. §-ának (2) bekezdése határozza meg a műszaki alkalmasság igazolásának részletes szabályait, az ajánlattevőnek e jogszabályi követelményeket kell teljesítenie, az ajánlatkérőnek pedig e szempontokra figyelemmel kell döntenie az ajánlat műszaki alkalmasságáról.
A jogorvoslati kérelem kapcsán a Közbeszerzési Döntőbizottságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az ajánlatkérő megsértette-e a Kbt. valamely rendelkezését. Ilyen jogsérelem azonban nem volt megállapítható, eljárása, határozata mindenben megfelelt a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján az alperes határozata törvényességéről, arról, hogy az ajánlattevő nyertes műszaki alkalmasságát a Kbt. szabályainak megfelelően igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a közbeszerzési eljárás nem hatósági eljárás, ennek megfelelően nem környezetvédelmi hatósági eljárás. Az ajánlatkérő a Kbt. előírásai szerint lefolytatott eljárásban hozza meg döntését a nyertes ajánlatról. A Közbeszerzési Döntőbizottság a Kbt. rendelkezései megtartásának ellenőrzésére és a törvényes eljárás kikényszerítésére rendelkezik hatáskörrel, környezetvédelmi hatósági feladatokat nem láthat el. Annak vizsgálata, hogy a Kbt. szerinti műszaki alkalmasságát igazoló ajánlattevő a környezetvédelmi jogszabályok előírásainak megfelelően végzi-e tevékenységét, a környezetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó eljárás keretén belül végezhető el, amely nem része a közbeszerzési eljárásnak, attól független eljárás, így az eljárt bíróságok felülvizsgálata sem terjeszkedhetett túl a közbeszerzési eljárás törvényességének ellenőrzésén.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes másodfokú eljárási perköltségének megfizetésére.
A felperes teljes személyes illetékmentessége folytán a fellebbezési illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 1999. november 30.
Dr. Kozma György s. k. Dr. Kárpáti Zoltán s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Buzinkay Zoltán s. k.
bíró
