MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0605)
Kf. III. 28.909/1999/2. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Vajk Kálmán ügyvéd (Budapest, Akác köz 3.) által képviselt ORAKO Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Budapest, Gádor u. 130.) I. r. és a Müllerné dr. Hrodszky Erzsébet jogtanácsos által képviselt Eötvös Károly Megyei Könyvtár (Veszprém, Komakút tér 3.) II. r. felpereseknek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. április 8. napján meghozott 8.K.30.534/1998/12. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében pedig akként változtatja meg, hogy a felperesek keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi továbbá az I. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak – az illetékhivatal külön felhívására – 6750 (hatezer-hétszázötven) Ft fellebbezési illetéket.
A II. r. felperest terhelő fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperes az 1998. március 19-én meghozott D.35/12/1998. számú határozatával az I. r. felperes jogorvoslati kérelmének – amelyet a II. r. felperes (ajánlatkérő) helyiségeinek berendezése tárgyában kiírt közbeszerzési eljárás ellen nyújtott be – részben helyt adott és megállapította, hogy a II. r. felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdésének d) pontját, az 53. § (1) bekezdésének b) pontját és az 59. § (1) bekezdését, egyebekben a kérelmet elutasította. Egyidejűleg az ajánlatkérővel szemben 1 000 000 Ft bírságot szabott ki.
A felperesek kerestükben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát részben és akként változtatta meg, hogy az alperes határozatának a II. r. felperest pénzbírságban marasztaló rendelkezéseit mellőzte, azzal az indokkal, hogy az alperes az ajánlattevőt nem tiltotta el – jogellenesség megállapítása mellett – a közbeszerzési eljárásban való részvételtől, így a bírság kiszabásának a Kbt. 88. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltétele hiányzik.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását a pénzbírság mellőzésére vonatkozó rendelkezése tekintetében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bírság kiszabása körében téves jogi következtetést vont le. Az ajánlatkérő bírságolásának jogszabályi feltétele megvolt, az eljárás jogellenességének megállapítása és az ajánlattevő eltiltása a pénzbírság alkalmazásának nem együttes feltétele.
A fellebbezés alapos.
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a bírság alkalmazásának együttes feltétele a jogellenesség megállapítása és az ajánlattevő eltiltása az eljárásban való részvételtől. A Legfelsőbb Bíróság a bírság kiszabhatóságával összefüggésben folytatott következetes gyakorlata alapján, a korábbi eseti döntéseivel egyezően a következőkre mutat rá: a Kbt. 88. §-ának (4) bekezdése értelmében a bírság kiszabásának két feltétele van: nevezetesen az (1) bekezdés f) pontja szerinti bírság kiszabására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bizottság a közbeszerzési eljárást lezáró döntést, vagy a közbeszerzési szerződés megkötését követően az eljárás jogellenességét állapította meg, továbbá, ha az (1) bekezdés e) pontja szerint az ajánlattevőt eltiltotta a közbeszerzési eljárásban való részvételtől. Ezek – szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával – nem konjunktív, hanem alternatív feltételek, bekövetkezésük tehát külön-külön is alapul szolgálhat bírság kiszabására. A két feltétel közötti különbség abban áll, hogy a jogellenesség megállapításakor a bírság az eljárásban részt vevő valamennyi, a Kbt. szabályait megszegő szervezet, vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel szemben kiszabható, míg kizárás esetén csak az ajánlattevő sújtható bírsággal.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében pedig a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy a felperesek keresetét teljes egészében elutasította, azaz az alperes határozatának pénzbírságot kiszabó rendelkezését is hatályában tartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felpereseket a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú eljárási költségének megfizetésére.
Az I. r. felperes illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának (1) bekezdésén alapszik.
A II. r. felperes teljes személyes illetékmentessége folytán a fellebbezési illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 1999. november 31.
Dr. Kozma György s. k. Dr. Kárpáti Zoltán s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.
bíró
