FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (0606)
8.K.38900/1999/5
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a dr. Molnár Judit ügyvéd (1016 Budapest, Krisztina krt. 65–67.) által képviselt Fővárosi Önkormányzat (1052 Budapest, Városház u. 9–11.) felperes által a dr. Farkas Gyöngyi és dr. Bíró László jogtanácsosok által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben, amelybe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Csepeli Gábor Józsefné ügyvezető által képviselt Hörka Kft. (1025 Budapest, Zöldlomb u. 46.) és az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Ránki Péter beltag által képviselt Ránki Bt. (1125 Budapest, Karvaly u. 4.) beavatkozott, meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 1999. június 23-án kelt D.103/13/1999. számú határozatát részben akként változtatja meg, hogy megállapítja, hogy a felperes nem sértette meg a a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontját, ezért mellőzi az ajánlatkérő eljárását lezáró döntés megsemmisítését kimondó és az ajánlatok újbóli értékelésére vonatkozó határozati rendelkezést. Egyebekben a felperes keresetét elutasítja.
A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál kell írásban, hét példányban, jogi képviselettel a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Budapest Főváros Önkormányzata (továbbiakban ajánlatkérő felperes) 1999. február 10-én, a K. É. 1999. évi 6. számában nyílt eljárás megindítására (0479) ajánlati felhívást tett közzé, a dokumentációban részletezett műszaki specifikációjú, 39 db különféle endoscopiás eszköz beszerzése tárgyában.
Az ajánlatkérők műszaki alkalmasságára vonatkozó feltételeket az ajánlati felhívás 11.2. pontja határozta meg. A 15.6. és a 15.8. pont rögzítette, hogy a megajánlott termékekre vonatkozóan kiadott érvényes ORKI-engedély és a készülékekre a külön jogszabály szerint előírt egyéb engedély meglétének igazolását, valamint a termék forgalomba hozatalára vonatkozó ajánlattevői jogosultság igazolását csatolni kell az ajánlathoz. A dokumentáció 5. b) pontja előírta, hogy a hatósági engedély az áru jellegétől függetlenül csatolandó. Az 5. c) pont 20 hónap jótállás vállalását, az 5. d) pont az ajánlati árra vonatkozó előírásokat, az 5. e) pont a minőségtanúsítványt, a 7. pont pedig a szerződésre való alkalmasság igazolását szabályozta. A 7. d) pont a műszaki alkalmasság igazolása céljából mellékelendő okiratokat sorolta fel. A dokumentációban szereplő szerződés 14. pontja a jótállási határidő lejártát követő 10 éves alkatrészellátás biztosítását foglalta magába. A 15. pont az üzembe helyezéshez szükséges engedélyek átadásáról rendelkezett.
A Ránki Bt. (továbbiakban alperesi beavatkozó) 1999. március 4-én a dokumentációban írt módon kérdéseket intézett az ajánlatkérő felpereshez. Az ajánlatkérő felperes a dokumentáció 5. c) pontját érintő kérdésre azt válaszolta, hogy megadható rövidebb, legalább 18 hónapos jótállási idő is. A 7. d) pont tekintetében pedig azt, hogy "a gyártó által biztosított minőségtanúsítványokat (PI ISO vagy CE fel. stb.) is elfogad".
A dokumentációt az ajánlattételi és egyben bontási határidőig 8 cég vásárolta meg, de csak 7 tett ajánlatot. Az ajánlattevők a Hörka Kft., Kortex Kft., Medilas Kft., Hun-Med Kft., Olympus Hungária Kft., az Endoscop Hungária Kft. és a Ránki Bt. voltak.
Az ajánlatok bontása során az ajánlattevők indítványára az ajánlatkérő képviselője az ajánlattevők nevét, székhelyét, a vállalt teljesítési határidőt és a kért ellenszolgáltatás bruttó teljes (összesített) értékét ismertette. Vállalásának megfelelően a bontási jegyzőkönyvet és az egyes ajánlattevők részajánlatait feltüntető összesítő táblázatot az ajánlatkérő felperes lebonyolítója útján 1999. március 31-én valamennyi ajánlattevő részére kézbesítette. A részletes kimutatás szerint a Kortex Kft. ajánlatában a III/3. tételnél 6 819 588 Ft, a III/4. tételnél 3 910 307 Ft és a III/5. tételnél 1 979 755 Ft lett feltüntetve, a kért ellenszolgáltatás bruttó összegeként pedig 40 123 202 Ft szerepelt a jegyzőkönyvben. Ezen összeg a tételes kimutatást tartalmazó mellékletben 53 049 490 Ft összesített ellenszolgáltatást tartalmazott.
A dokumentációt rendelkezésre bocsátó szerv (továbbiakban lebonyolító) igazgatója 1999. március 26-án a közbeszerzési eljárás értékelésére javaslatot tett. Ez tartalmazza, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata érvénytelen, mert a 20 havi jótállás helyett csak 18 havi jótállás megajánlását tartalmazza. A szakmai véleményezőbizottság 1999. április 16-án az alperesi beavatkozó ajánlatát érvénytelennek nyilvánította a 18 havi jótállás vállalása miatt, és javaslatot tett az első helyezettekre.
Az ajánlatkérő felperes az ajánlatok elbírálási határidejét az 1838 számon 1999. április 21-én közzétett hirdetményben 1999. május 22-ig meghosszabbította.
Az ajánlatkérő felperes beruházási és közbeszerzési ügyosztálya (továbbiakban: ügyosztály) 1999. május 12-én készítette el véleményét. Ebben rögzítette. hogy a lebonyolító az összehasonlító táblázatában a Kortex Kft. ajánlati árainál helytelenül nem a kedvezménnyel csökkentett és az ajánlatkérő által fizetendő árakat szerepeltette. Ezért az ügyosztály a Kortex Kft. helyes árajánlatait egy táblázatban tüntette fel, és valamennyi tudásszintet érintően előterjesztést tett az első és második helyezettekre vonatkozóan.
A Közbeszerzési Bizottság (továbbiakban: bizottság) a 182/1999. (V. 14.) sz. Közbeszerzési Bizottság határozatában – az ok megjelölése nélkül – javasolta a főpolgármesternek, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatát nyilvánítsa érvénytelennek. A 184/1999. (V. 14.) sz. Közbeszerzési Bizottság határozatban pedig javaslatot tett a nyertesekre, illetve egyes tudásszintek esetén a második helyezettre.
Az ügyosztály a bizottság javaslata alapján 1999. május 19-én elkészítette a főpolgármester részére a döntési javaslatot. Ebben – több más cégével együtt – érvénytelennek javasolta nyilvánítani az alperesi beavatkozó ajánlatát is azzal, hogy nem felelt meg a kiírási követelményeknek. A javaslatot a főpolgármester ezen a napon egyetértőleg aláírta.
A döntést az ajánlatkérők képviselője – a főpolgármester által aláírtaknak megfelelően – 1999. május 21-én hirdette ki. A III/1-es tudásszintre nyertesként a Hun-Med Kft.-t, a III/2., III/6., III/7., III/8., III/9. tudásszintekre a Hörka Kft.-t, a III/3., III/4., III/5. tudásszintekre pedig a Kortex Kft.-t hirdette ki nyertesnek. Az ajánlatkérő felperes a III/1., 2., 3., 6. és 8. tudásszinteken nem hirdetett 2. helyezettet, a III/4. és 5. tudásszinteknél a Hörka Kft.-t, a III/7–9. tudásszinteken pedig a Kortex Kft.-t hirdette ki 2. helyezettként. Az eredményhirdetési jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy az érvénytelen ajánlatot tevő ajánlattevők írásban kapják meg ajánlatuk érvénytelenségi okának ismertetését.
Az alperesi beavatkozó az alperesnél 1999. június 1-jén iktatott beadványában jogorvoslati eljárást kezdeményezett. Kérte a közbeszerzési eljárás jogsértő voltának megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését. az ajánlatkérő igazgatási szolgáltatási díjban való marasztalását, valamint ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötés megtiltását is.
Jogsértőnek kérte minősíteni azt, hogy az eredményhirdetés során az ajánlatok bontásakor ismertetett ártól több helyen eltért az ajánlatkérő, valamint azt is, hogy a bontás alkalmával nem ismertette az ajánlatkérő az eredményhirdetés időpontját. Kifogásolta, hogy az eredményhirdetési jegyzőkönyvet nem kapta meg. Azzal érvelt, hogy ajánlata a 18 hónapos jótállási idő miatt nem volt érvénytelen, mivel a kérelmére adott válaszával az ajánlatkérő módosította a dokumentáció jótállási időre vonatkozó rendelkezését. Sérelmezte, hogy az ajánlatkérő felperes nem a legkedvezőbb ajánlatot tevőt hirdette ki nyertesnek, mivel az övé több szempontból is jobb volt a nyertesénél.
Az alperes a szerződés megkötését az 1999. június 2-án kelt D.103/3/1999. számú határozatában az 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 82. § (1) és (2) bekezdés b) pontjára alapítottan megtiltotta.
Az ajánlatkérő felperes az 1999. május 26. keltezésű okiratában (továbbiakban: értesítés), ami június 4-én került expediálásra, az alperesi beavatkozóval kizárásának okaként azt közölte, hogy a becsatolt ORKI-engedély nem vonatkozik a III/4–6. és a III/8. tudásszintekre, és csak 8 éves alkatrészszállítást vállalt. Az alperesi beavatkozó ezt a tájékoztatást június 8-án vette át.
Az ajánlatkérő felperes a kérelem elutasítását és a kérelmező marasztalását kérte az igazságszolgáltatási díj megfizetésében. Arra hivatkozott, hogy az alperesi beavatkozónak a jótállással, valamint a bontási jegyzőkönyv mellékletével kapcsolatos jogorvoslati kérelme elkésett. Kifejtette, hogy jótállási kötelezettséget a jogszabályban előírttól eltérő mértékben is lehet vállalni, eredményhirdetésről nem köteles jegyzőkönyvet készíteni, a kérelmező részére pedig 1999. június 4-én írásbeli választ adott ajánlata érvénytelenségének okáról. Úgy nyilatkozott, hogy nem a jótállási határidő miatt, hanem az értesítésben foglaltak miatt nyilvánította érvénytelennek az alperesi beavatkozó ajánlatát.
Az alperes az 1999. június 23-án kelt D.103/13/1999. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő felperes megsértette a Kbt. 51. § (3) bekezdését, az 52. § (2) bekezdés d) pontját, ezért a III/1. tudásszintre vonatkozó döntés kivételével az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Egyebekben a kérelmet mint alaptalant elutasította. Felhívta az ajánlatkérő felperest, hogy a III/2.–III/9. endoscopos eszközökre ajánlatot továbbra is fenntartó cégek ajánlatát újból értékelje, és ennek alapján hozzon döntést a nyertes és az azt követő legkedvezőbb ajánlatot tevő személyéről. Kötelezte az ajánlatkérő felperest, hogy a kérelmező részére 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A jogsértést megállapító döntését azzal indokolta, hogy a jogorvoslati kérelem nem késett el. Tényállásként állapította meg, hogy az ajánlatkérő felperes a Kortex Kft. árajánlatainál nem a 25% kedvezménnyel csökkentett árakat tüntette fel a III/3., 4., 5. tudásszintű eszközöknél, szemben az ajánlattevők részére megküldött 1999. május 19-én kelt levéllel, amelyben az eljárás eredményéről adott tájékoztatást. E körben azt rögzítette, hogy a Kbt. 51. § (3) bekezdése nem enged eltérést, ezért az ajánlatkérőnek nagyobb figyelemmel, pontosan kellett volna az ajánlatok bontása alkalmával ellenőriznie az árajánlatokat, különös tekintettel arra, hogy a tételes felsorolást utólag készítette és küldte meg az ajánlattevőknek.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az ajánlatkérő felperes az ajánlattevők által megvásárolt dokumentációban írt feltételt a jótállási határidő tekintetében jogszerűen megváltoztatta akkor, amikor a kérelmező kérdésére válaszolt, ebből következően nem nyilváníthatta volna érvénytelenné az alperesi beavatkozó ajánlatát arra hivatkozva, hogy csak 18 hónapos jótállást vállalt.
Az alperes azért nem fogadta el az ajánlatkérő felperes más érvénytelenségi okokra történő hivatkozását, mert a becsatolt jegyzőkönyvekben mindenütt csak a 18 hónapos jótállási határidő miatti érvénytelenségre talált utalást. Nem vizsgálta meg érdemben azt, hogy a kérelmező ajánlata kedvezőbb volt-e, mint a nyertesnek kihirdetett ajánlatok valamelyike, és ezt azzal indokolta, hogy ennek megállapításával elvonta volna az ajánlatkérő döntési jogkörét.
A jogkövetkezmények alkalmazását az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdésének a), b), c), d) és g) pontjaira alapította.
A határozat ellen az ajánlatkérő felperes keresetet nyújtott be, kérte annak megállapítását, hogy közbeszerzési eljárása és az azt lezáró döntése jogszerű volt. Petituma a döntését megsemmisítő határozati rendelkezés hatályon kívül helyezésére, az új eljárás lefolytatásának mellőzésére irányult. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alkalmazott joghátrányok eltúlzottak. Perköltségre nem tartott igényt.
Nem vitatta a bontási eljárás és az összesítő táblázat leírási hibájával kapcsolatos alperesi megállapítást, de arra hivatkozott, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett. Kifejtette azt is, hogy a Kortex Kft. ajánlatát annak tényleges tartalma alapján bírálta el, ezen ajánlat módosítására nem került sor, így a Kbt. 49. § (2) bekezdését nem szegte meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes tévesen minősítette érvényesnek a kérelmező ajánlatát, mivel a kérelmező ajánlata a valóságban – az értesítésben közöltek miatt – érvénytelen volt. E körben arra is hivatkozott, hogy az alperes tévesen azonosította az ügyosztályok és bizottságok javaslatát a döntésre jogosult döntésével. Azzal is érvelt, hogy mivel az ajánlatkérő kérelmező ajánlata az általa megjelölt okokból érvénytelen, így az alperes által elrendelt új eljárásban az már nem vethető össze az érvényes ajánlatokkal, ezért az eljárást lezáró döntését nem lehetett volna megsemmisíteni.
A felperesi beavatkozó az ajánlatkérő felperesével azonos tartalmú érdemi nyilatkozatot tett.
Az alperes – a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel – a felperes keresetének elutasítását kérte.
Nem látta igazolva azt, hogy az ajánlatkérő felperes az értesítésbe foglalt érvénytelenségi okokat illetően érdemi vizsgálatot végzett volna, hangsúlyozta, hogy a főpolgármester változtatás nélkül írta alá az előterjesztést.
Azzal is érvelt, hogy az alperesi beavatkozó az értesítésben meghatározott okoknál fogva nem érvénytelen. mivel az ORKI-engedélyek tekintetében is módosításra került az ajánlati felhívásban és a dokumentációban rögzített feltétel, az alkatrész-ellátási határidőt pedig az alperesi beavatkozó tévedésből nézhette el.
Az alperesi beavatkozó az ajánlatkérő felperes keresetének elutasítását kérte.
Úgy nyilatkozott, hogy ajánlata nem volt érvénytelen, mert az alkatrész-biztosítási határidő csak a szerződéstervezetben szerepelt, az ORKI-engedélyeket pedig nem kellett az ajánlathoz csatolni, azokat más okiratokkal is helyettesíteni lehetett.
Az ajánlatkérő felperes keresetét a bíróság az alábbiakban részletezettek szerint találta alaposnak.
A Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az eredmény kihirdetésekor a döntést meg kellene indokolni, csak a döntés nyilvános kihirdetését teszi az ajánlatkérő kötelességévé. A Kbt 63. § (1)–(2) bekezdése továbbá azt írja elő az ajánlatkérőnek, hogy 15 napon belül hirdetményt tegyen közzé, illetve, hogy az ajánlatkérő kérelmére a kérelem kézhezvételét követő 15. napon írásbeli tájékoztatást adjon. Az ajánlatkérőnek a tájékoztatását a Kbt. 64. § (1) bekezdése szerinti írásbeli összegezés szerint kell megadnia. Ebből következően egy ajánlat kizárásának, elutasításának vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül az ajánlatkérő tájékoztatása és írásbeli összegezése, hiszen ezekkel nyilvánvalóan az volt a jogalkotó célja, hogy a jogorvoslati eljárás során majd okirati bizonyítékként szolgáljanak.
Hangsúlyozza továbbá a bíróság, hogy a jogorvoslati eljárásban az ajánlatkérőnek joga van észrevételeinek előterjesztésére, azt tőle be is kell kérni; és az ajánlatkérő köteles is iratainak csatolására (Kbt. 81–83. §). Az alperesnek a többször módosított Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban Áe.) 26. § (1) bekezdése szerint a tényállást tisztáznia kell, és határozatát az Áe. 43. § (1) bekezdés szerint kell meghoznia. Következésképpen az alperesnek a tényállás tisztázása körében be kell szereznie minden iratot, fel kell tárnia minden releváns adatot, mert csak ezek együttes értékelése alapján hozhat megalapozott érdemi döntést. A tényállás-tisztázási feladat teljesítésében, az iratok beszerzésében egyébként az alperest a jogszabály segíti is, többek között a 85. § szerinti rendelkezések alkalmazhatóságának megteremtésével.
Az előzőekben részletezett jogi szabályozásból és az ítélet indokolásában megállapított tényállásból pedig az következik, hogy ha a tájékoztatás kiadására törvényes határidőn belül, de már egy megindult jogorvoslati eljárás során került sor, és arra a fél hivatkozik is, akkor annak tartalmát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Megjegyzi e körben a bíróság azt is, hogy az ajánlatkérő felperes a törvényi kötelezettségét teljesítette az értesítés kiadásával, és ha nem így járt volna el, akkor ezt mint jogellenes mulasztást az alperes még szankcióval is sújthatta volna.
A bíróság jogi álláspontja szerint – a kifejtettek miatt – az alperesnek meg kellett volna vizsgálnia azt, hogy az ajánlatkérő felperes által hivatkozott, értesítésben közölt érvénytelenségi okok valóban fennállnak-e, illetve hogy az alperesi beavatkozó ajánlata érvényes volt-e.
Meg kellett volna tennie ezt, nemcsak a már eddig kifejtett okok miatt, hanem azért is, mivel az alperesi beavatkozó a közbeszerzési eljárást lezáró döntést is vitatta, és azért is, mert az alperes határozatában rögzítettek és perbeli előadásai nem bizonyítják azt, hogy az ajánlatkérő felperes a 18 hónapos jótállási határidő vállalása miatt nyilvánította volna érvénytelennek az alperesi beavatkozó ajánlatát. Kiemeli a bíróság, hogy az alperesi beavatkozó nem bizonyította az ajánlata érvénytelenségének okára vonatkozó szóbeli közlés elhangzását, annak tartalmát sem, e tárgyban az alperes bizonyítást nem vett fel, és a perben az alperesi oldal bizonyítást sem ajánlott fel.
A szóbeli közlés és az erre vonatkozó hivatkozás ellentétes az okiratok tartalmával is (eredményhirdetési jegyzőkönyv, értesítés). A döntéshozatali folyamat egyes elemeire történő alperesi hivatkozás sem állja meg a helyét a következők miatt:
Az alperes sem vitatta, hogy a döntéshozó a főpolgármester volt [65/1995. (XI. 1.) számú önkormányzati rendelet]. Azokban az okiratokban, amelyek alapján a főpolgármesternek döntenie kellett, és amelyek alapján döntött is (bizottság határozatai, döntési javaslata), nem szerepel a 18 hónapi jótállási idő miatti érvénytelenségi ok. A lebonyolító igazgatójának és egy szakmai véleményezőbizottságnak a javaslata nem releváns adat, ők nem is álltak közvetlen kapcsolatban a döntéshozóval. Javaslataik egyébként is ellenőrzésen estek át, és nem egy az egyben kerültek elfogadásra, erre eklatáns példa a Kortex Kft. részajánlatait összesítő táblázat hibáinak észlelése és kijavítása. A lebonyolítói és szakmai bizottsági javaslatok egyébként is csak akkor bírnának jelentőséggel, ha a döntéshozatalra jogosult által készített okiratokkal megerősítést nyertek volna, a perbeli esetben azonban erre nem került sor.
A bíróság ezért megvizsgálta, hogy azok az érvénytelenségi okok, amelyek az értesítésben szerepelnek, valóban fennálltak-e.
Az e körben lefolytatott perbeli bizonyítás alapján pedig azt állapította meg, hogy a kérelmező felperes által írásban közöltek megalapozottak és jogszerűek a következők miatt:
Az alperesi beavatkozó ajánlatából és perben tett nyilatkozatából megállapíthatóan a III/2–9. tételeknél nem vállalta a 10 éves alkatrészellátás biztosítását, ajánlata tehát nem felelt meg a dokumentációban foglaltaknak, így ezen okból a III/2–9. tételek mindegyike tekintetében érvénytelen. Az alperesi beavatkozó perbeli érvelését pedig azért nem fogadta el a bíróság, mivel aláírta a dokumentáció részét képező formanyomtatványt, az úgynevezett ajánlattevői nyilatkozatot. Ez pedig egyértelműen rögzíti, hogy az ajánlatnak a szerződéstervezetben foglalt feltételeknek is meg kell felelnie.
A bíróság jogi álláspontja szerint az értesítésben meghatározott másik érvénytelenségi okot is megalapozottan és jogszerűen állapította meg az ajánlatkérő felperes.
Az alperesi beavatkozó a perben maga sem vitatta, hogy ORKI-engedéllyel az ajánlatának benyújtásakor nem rendelkezett, e tárgyban igazolást a III/4–6. és III/8. tudásszintekre így nem is nyújthatott és nem is nyújtott be. (A perbeli időszakban sem tudott ilyet felmutatni.)
A bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltak e körben – az ajánlattevői kérdésre adott válasz folytán – módosultak volna. Az alperesi beavatkozó közbeszerzési eljárás során feltett kérdése ugyanis a dokumentáció 7. d) pontjára, azaz a műszaki alkalmasságra vonatkozott, és az ajánlati felhívás 11.2. d) pontját érintette. A műszaki alkalmasságtól pedig független kérdés a forgalomba hozatal és az erre vonatkozó engedély megléte, azaz az ajánlati felhívás 15.6. és 15.8. pontja. Ez utóbbiak pedig kifejezetten előírták az ORKI-engedélyek meglétének és a termék forgalomba hozatalára vonatkozó ajánlattevői jogosultságának az igazolását, ezen igazolásoknak az ajánlathoz történő csatolását. Az ajánlati felhívás, a dokumentáció és a dokumentációban levő szerződéstervezet 15. pontja pedig összhangban áll egymással. A szerződéstervezet 15. pontját ugyanis a 10. ponttal együtt kell értelmezni. Így pedig az állapítható meg, hogy az ajánlattételkor is fenn kellett állnia a jogosultságnak, magát az engedélyt azonban csak teljesítéskor, az átadás-átvételkor kellett átadni.
Összegezve az alperes megalapozatlanul és ezért jogszabálysértően állapította meg azt, hogy az ajánlatkérő felperes megszegte a Kbt 52. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat, mivel az alperesi beavatkozó ajánlata az értesítésben foglaltak szerint érvénytelen volt. Az ajánlatkérő felperes tehát, mivel e körben érdemben jogszerű döntést hozott, nem követte el az alperes határozatában foglalt jogszabálysértést. A bíróság – mivel a Pp. 215. § alapján jár el – azonban megjegyzésként rögzíti, hogy a ajánlatkérő felperes az értesítésében az érvénytelenségi okokat tévesen nevesítette kizárási okként.
Osztja a bíróság az ajánlatkérő felperesnek azt a jogi álláspontját is, hogy ha egy ajánlat akár csak egyetlenegy okból, de valamennyi tudásszint tekintetében érvénytelennek tekintendő, akkor már nem vethető össze az érvényes ajánlatokkal. Az alperesi beavatkozó ajánlata tehát – mivel érvénytelen – nem vethető egybe a nyertesével. A perbeli esetben pedig ennél fogva – valamint arra is figyelemmel, hogy az alperes nem hivatalból, hanem kérelemre és ezért kérelemhez kötötten járt el – az érvénytelenséggel kapcsolatos alperesi határozati álláspont alapján nem lehet helye az eljárást lezáró döntés megsemmisítésének és egy új eljárás lefolytatásának sem.
A bíróság az alperes és az ajánlatkérő felperes egyező nyilatkozata, valamint a rendelkezésére álló dokumentumok értékelése alapján azt állapította meg, hogy a Kortex Kft. árajánlata megfelelt az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltaknak, az az ajánlattételi határidő letelte után nem került módosításra, azt az ajánlatkérő felperes a tényleges tartalma alapján értékelte. Ismertetésre is az ajánlat szerinti összesített vállalási ár került, a részajánlatokat összesítő táblázat pedig nem kellő figyelem tanúsításából, ellenőrzés hiányából adódó elírást tartalmaz. Az alperesi beavatkozó által e körben előterjesztett jogorvoslati kérelem pedig azért nem késett el, mivel ezt a közbeszerzési eljárás érdemét nem érintő formai hibát az ajánlatkérő felperesnek módja volt az eredményhirdetésig korrigálni, ezt meg is tette. Az elkésettségre hivatkozással előterjesztett kereseti kérelmet a bíróság tehát nem találta alaposnak. Az ajánlatkérő felperes nem vitatta, hogy a táblázata szerinti elírással – az alperes határozatában foglaltak szerint – megsértette a Kbt. 51. § (3) bekezdését. Ez a határozati döntés azonban a bíróság jogi álláspontja szerint annak jellege és súlytalansága folytán nem adhat alapot arra, hogy az alperes az ajánlatkérő felperes eljárást lezáró döntését megsemmisítse, és arra sem, hogy az alperes emiatt új értékelést és újabb döntés meghozatalát írja elő. Ez a jogszabálysértés, amelyet a felperes nem vitatott, a bíróság jogi álláspontja szerint csak a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja szerinti jogkövetkezményt vonhatja maga után. (A törvény megsértett rendelkezésének megjelölése mellett a jogsértés tényének megállapítását, ezt pedig az alperes határozata tartalmazza.)
A kifejtettekből következően a bíróság az alperes határozatát a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint részben megváltoztatta, egyebekben pedig a keresetet elutasította.
A petitum túlnyomó részében pernyertes ajánlatkérő felperes perköltségre nem tartott igényt, így e tárgyban a Pp. 78. § (2) bekezdése értelmében a bíróságnak határoznia sem kellett ([Pp. 81. § (1) bekezdése].
A bíróság ítéletének a feljegyzett kereseti illetékre vonatkozó rendelkezése az 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdésének c) pontjában és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltakon alapul.
Budapest, 1999. november 10.
Dr. Kárpáti Magdolna
bíró
