MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0607)
Kf.II.28.846/1999/3. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szabadi Attila ügyvéd (1043 Budapest, Munkásotthon u. 18.) által képviselt MULTIMED Egészségügyi Tanácsadó Vállalkozó Kft. (1013 Budapest, Döbrentei u. 6.) felperesnek a dr. Farkas Gyöngyi jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. június 17-én kelt 8.K.31.114/1998/8. számú ítélete ellen az alperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az 1999. december hó 1. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú perköltséget.
A le nem rótt illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő Pásztó Város Önkormányzata a K. É. 1998. április 8-i számában tette közzé ajánlati felhívását, amely a városi kórház rekonstrukciós kiviteli munkáinak vállalkozásba adására, a megvalósulás irányítására, ellenőrzésére, a lebonyolítási tevékenység ellátására vonatkozott.
A felhívásra nyolc ajánlat érkezett, amelyek közül az ajánlatkérő négyet – az ajánlatok érvénytelensége folytán – kizárt. Ezen négy ajánlattevő terjesztett elő alperesnél jogorvoslati kérelmet – többek között – arra is hivatkozva, hogy a felperes ajánlatát is érvénytelennek kellett volna minősíteni a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 31. § (2) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenség okából, mert a közbeszerzési eljárás alapjául szolgáló engedélyezési tervet a felperes készítette, így – mint az eljárásba bevont személy – nem lehetett ajánlattevő, ajánlata érvénytelen, az eljárás további szakaszában már nem vehetett volna részt.
Az alperes határozatával a jogorvoslati kérelmeknek részben helyt adva – többek között – megállapította, hogy az ajánlatkérő azzal, hogy a felperes ajánlatát nem nyilvánította érvénytelennek, megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontját. Felhívta egyben az ajánlatkérőt, hogy a felperes ajánlatát – a Kbt. 53. § (2) bekezdése alapján – az eljárás további szakaszából zárja ki.
A felperes keresetében a reá vonatkozó alperesi rendelkezések mellőzésével az alperesi határozat megváltoztatását kérte, előadva, hogy csak az építési engedélyezési eljáráshoz szükséges terveket készítette el, a rekonstrukcióval kapcsolatos tanulmány elkészítésében nem vett részt, az a Művek Kft. munkája. Kérte figyelembe venni, hogy az általa elkészített terv a perbeli közbeszerzési eljárás dokumentációjának részét nem képezi, így a felperes az eljárásba bevont személynek nem minősül.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy az engedélyezési tervek elkészítése a kivitelezés lebonyolításának előkészítéseként értékelendő, ez pedig a felperes érintettségét megalapozza. Hivatkozott arra, hogy a felperes az orvosszakmai program elkészítését – a Művek Kft.-vel közösen – szerződésben vállalta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatva, annak a felperesre vonatkozó rendelkezéseit mellőzni rendelte. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes a kórházrekonstrukciós tanulmány elkészítésében nem vett részt, azt a Művek Kft. készítette. Ugyanakkor a felperes által az építési engedélyezéshez készített tervek nem képezték a perbeli közbeszerzési eljárás dokumentációjának részét, és a felperes által tett ajánlat tartalma sem igazolja az engedélyezési terv felhasználását. A perbeli közbeszerzési eljárás pedig – az elsőfokú bíróság szerint – nem az engedélyezési terv kivitelezésére indult, hanem a rekonstrukció lebonyolítására, így az engedélyezési terv elkészítése a meghirdetett feladatnak nem előkészítő fázisa, tehát a felperes a Kbt. 31. § (2) bekezdése szerinti közreműködőnek nem minősíthető, az eljárásból való kizárása így alaptalan.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatása és a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatala iránt. A fellebbezésben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, a jogi következtetés pedig helytelen. Hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú peres eljárásban tanúként kihallgatott kft.-vezető vallomását az iratok nem támasztják alá a kórházrekonstrukciós tanulmány Művek Kft. által való elkészítését illetően. Továbbra is fenntartotta az alperes az általa korábban tett azon állítást, hogy a felperes tevékenysége a kivitelezés lebonyolításának előkészítéseként értékelhető. Állította az alperes azt is, hogy a felperesnek a közbeszerzési eljárásban való részvétele az eljárásnak a Kbt. 24. §-ában szabályozott alapelveivel ellentétes.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálni kért határozatában a felperesi ajánlat érvénytelenségét a Kbt. 31. § (2) bekezdésében és az 52. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapítottan találta megállapíthatónak.
A Kbt. 31. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlati felhívás, a részvételi felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése során az ajánlatkérő nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők, illetve nem állhatnak a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, vagy nem lehetnek annak vezető tisztségviselői, illetve abban tulajdoni részesedéssel rendelkezők, továbbá ezen személyek hozzátartozói.
Az alperes és az elsőfokú bíróság eltérően foglalt állást a vonatkozásban, hogy a felperes minősíthető-e a dokumentáció elkészítése során az eljárásba bevont személynek vagy sem.
A dokumentáció fogalmát a Kbt. 37. § (1) bekezdése határozza meg. Ehhez igazodóan kellett tisztázni, hogy a felperes a dokumentáció elkészítése során az eljárásba az ajánlatkérő részéről bevont személynek, illetőleg gazdálkodó szervezetnek minősült-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben folytatott bizonyítás eredményeként helytállóan mutatott rá arra, hogy a perbeli közbeszerzési eljárásban keletkezett, a megfelelő ajánlattétel érdekében készített és a per irataihoz is csatolt dokumentációnak a felperes által készített engedélyezési tervek nem képezték a részét, a felperes a dokumentáció elkészítésében nem vett részt, mert ilyennek nem minősíthető az építési engedélyezési terv elkészítése. Egy bizonyos többfázisú építési beruházás előkészítési, előzményi munkáiban való részvétel ugyanis nem minden esetben azonosítható az ajánlati dokumentáció elkészítésével. Az ajánlati dokumentáció elkészítésének körébe nem vonható előzményi munkákban való részvételt a Kbt. kizáró okként nem szabályozza, e vonatkozásban az alperes kiterjesztően értelmezte a Kbt. 31. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság feladatát az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata képezte, melynek során az abban foglalt jogszabályhelyeket alapul véve kellett a kereseti kérelemről határoznia. Az alperes határozatában – a felperes tekintetében – a Kbt. 31. § (2) bekezdésére alapítottan állapította meg, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontját, amikor a felperes ajánlatát nem nyilvánította érvénytelennek. A Kbt. 52. § (2) bekezdésének a felperes esetére történő alkalmazása azonban – a fent kifejtettekre figyelemmel – nem megfelelő jogértelmezés következménye, melyre figyelemmel helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi határozatnak a felperesre vonatkozó rendelkezéseit annak részbeni megváltoztatásával mellőzni rendelte.
Az alperes csak a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatában hivatkozott a Kbt. 24. §-ában foglaltak megsértésére. Az alperesi határozat azonban ezen jogszabályhelyre nem hivatkozott és utalást sem tartalmazott. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása során nem is vizsgálhatta, hogy a felperes magatartása mennyiben állt ellentétben a Kbt. 24. §-ában foglalt alapelvekkel, így erre az alperes a fellebbezési eljárás során sem hivatkozhat.
Mindebből következően az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett az alperesi határozat részbeni megváltoztatásáról és a felperesre vonatkozó rendelkezések mellőzéséről, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban pervesztes alperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte a felperes részére másodfokú perköltség fizetésére.
Az alperest az 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 1999. december 1.
Bauer Jánosné dr. s. k. Dr. Buzinkay Zoltán s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.
bíró
