MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0646)

Kf.I.27.623/1999/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Mancsinczky László (4032 Debrecen, Pallagi u. 13.) ügyvéd által képviselt Debreceni Gyógyfürdő Kft. (4032 Debrecen, Pallagi u. 13.) felperesnek, dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 1999. január 26. napján kelt 8.K.31.615/1998/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 2. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán az alulírott napon tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

ÍTÉLET-et:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósági ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt további 3000 (háromezer) forint kereseti és 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket az illetékhivatal külön felhívására az államnak fizessen meg.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A felperes a K. É. 1998. július 15-i 28. számában nyílt közbeszerzési eljárásban az objektumainak az őrzésére, a működésével kapcsolatos rendészeti, vagyonvédelmi feladatok hároméves ellátására tett közzé ajánlati felhívást.
A felhívás 11. pontjában előírta, hogy a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására milyen okiratokat kér az ajánlathoz csatolni.
A 13. pont szerint az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánta kiválasztani az elbírálási szempontok sorrendjének megjelölésével.
1998. szeptember 1-jei eredményhirdetésekor a felperes nyertesként a Kelemen Védelem Őrző-Védő Szolgáltató Kft.-t hirdette ki. A nyertes pályázatából a helyi adókról szóló, továbbá az elkülönített állami pénzalapokat kezelő szervezetek igazolásai hiányoztak.
A hét ajánlattevő közül az egyik, a Tompító Személy és Biztonság Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. (1) bekezdésében foglaltakat, tekintettel arra, hogy nem a legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdette ki nyertesnek.
Az alperes az 1998. szeptember 28. napján kelt D.199/13/1998. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 46. § (2) bekezdésére, az 52. § (2) bekezdésének d) pontjára, az 53. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 2 000 000 forint bírságot szabott ki, és kötelezte az igazságszolgáltatási díj megfizetésére.
A határozat indokolása szerint a kérelem azért volt alapos, mivel a felperes az eljárás során csak egy ajánlatot nyilvánított érvénytelennek, holott a kérelmezőnél és a nyertesnél is hiányoztak a felhívásban előírt különböző igazolások. Így a felperes hiányosságok ellenére elbírált és érvényesnek tekintett olyan ajánlatokat, amelyek a Kbt. 52. § (2) bekezdése szerint érvénytelennek minősülnének, hiszen nem feleltek meg a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételeknek. A jogsértés jogkövetkezménye a kiszabott bírság, amelynek mértéke a Kbt. 88. § (4) bekezdésében meghatározott 30%-kal szemben mintegy 7,7%.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását és a marasztaló rendelkezések mellőzését kérte, másodlagosan a jogsértés megállapítása esetére a pénzbírság kiszabásának mellőzését, illetve mérséklését kérte. A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy az alperesi határozat azért jogsértő, mert a jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedve érvénytelenség címén állapította meg az elkövetett jogsértést. A felperes arra is hivatkozott, hogy a pénzbírság kiszabásának feltételei még a jogsértés megállapítása esetén sem álltak fenn, egyébként a pénzbírság összegét túlzottnak tekintette, melynek megfizetése működését ellehetetlenítené.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát részben a pénzbírságot kiszabó részében megváltoztatta, e rendelkezést mellőzte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a peres felek a perköltségeiket maguk viselik, a felperest 3000 forint részilleték fizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben tekintette alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a Kbt. 59. § (1) bekezdése, 34. § (1) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 52. § (2) bekezdés d) pontja és 53. § (2) bekezdésének egybevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás nyertese az lehet, akinek az ajánlatát a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint nem kell érvénytelennek tekinteni, és aki a megadott fontossági sorrend szerinti legkedvezőbb ajánlatot teszi. Ebből következően az alperes a Kbt. 59. § (1) bekezdése megsértésére vonatkozó jogorvoslati kérelem kapcsán megalapozottan vizsgálódhatott arról, hogy a vitatott ajánlat érvénytelen-e vagy sem. Érvénytelen ajánlatot tevő ugyanis az eljárás nyertese nem lehet, függetlenül attól, hogy esetlegesen az elbírálási szempontoknak megfelelt-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította az alperessel egyezően, hogy sem a nyertes pályázó, sem a jogorvoslati kérelmező ajánlata nem volt érvényes, ezért az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre határozatában, hogy a felperes a Kbt. 59. § (1) bekezdését döntésével megsértette.
Ezt követően az elsőfokú bíróság ítéletében a Kbt. 88. §-ában foglalt rendelkezések értelmezésével értékelte a törvény megsértése esetén alkalmazható jogkövetkezményeket. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bírság kiszabásának feltétele a jogellenesség mellett az, hogy a közbeszerzési folyamat legalább a döntésig jusson el, vagy a felek között a szerződés létrejöjjön. Az ajánlatkérővel szembeni pénzbírság kiszabásának pedig további feltétele, hogy az ajánlattevőt a közbeszerzési eljárástól eltiltsák. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis csak így értelmezhető a Kbt. 88. § (4) bekezdése, az (5) bekezdés rendelkezésével egybevetve. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy e törvényi rendelkezés szövege és az e szakaszhoz fűződő indokolás között lényeges eltérés mutatkozik; az indokolás szerint ugyanis a szerződéskötő ajánlatkérővel szembeni bírság alkalmazásának csak egy feltétele van, éspedig az, hogy vele szemben valamely magatartása miatt a jogsértés megállapítható legyen. A törvényi szövegezés szerint azonban a pénzbírság alkalmazásának két együttesen fennálló feltétele van, egyfelől az eljárás jogellenességének megállapítása, másfelől az ajánlattevő eltiltása.
A perbeli esetben az ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásból a jövőre nézve nem zárták ki, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bírság kiszabásának törvényi feltételei a felperessel szemben nem álltak fenn. Ezért a felperes keresete részben alapos volt, a pénzbírság kiszabása tekintetében az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot megváltoztatta és a pénzbírság kiszabását mellőzte.
Az elsőfokú ítélet felperesi keresetet elutasító rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül.
Az elsőfokú ítélet bírsággal kapcsolatos rendelkezése ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet e rendelkezésének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását. Az alperes a Legfelsőbb Bíróság felhívására kiegészítő beadványában felsorolta azokat a legfelsőbb bírósági döntéseket, amelyek a bírsággal kapcsolatos jogi álláspontját alátámasztják.
A fellebbezés alapos.
Az alperes helytállóan hivatkozott fellebbezése kiegészítésében arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság már számos döntésében (p1. Kf.I.28.091/1997/3., Kf.I.28.872/1998/3., Kf.II.28.757/1997/3. stb. rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el a bírságolással kapcsolatos kérdésben.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint a bizottság határozatában bírságot szabhat ki az e törvény szabályait megszegő szervezet, vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel szemben.
A Kbt. 88. §-ának (4) bekezdése értelmében a bírság kiszabásának két feltétele van: nevezetesen az (1) bekezdés f) pontja szerinti bírság kiszabására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bizottság a közbeszerzési eljárást lezáró döntést, vagy a közbeszerzési szerződés megkötését követően az eljárás jogellenességét állapította meg, továbbá, ha az (1) bekezdés e) pontja szerint az ajánlattevőt eltiltotta a közbeszerzési eljárásban való részvételtől.
Ezek szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával nem konjuktív, hanem alternatív feltételek, bekövetkezésük tehát külön-külön is alapul szolgálhat bírság kiszabására. A két feltétel közötti különbség abban áll, hogy a jogellenesség megállapításakor a bírság az eljárásban részt vevő valamennyi, a Kbt. szabályait megszegő szervezet, vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel szemben kiszabható, míg a kizárás esetén csak az ajánlattevő sújtható bírsággal.
A Kbt. 88. § (4) bekezdésében írt "továbbá kifejezés értelmezését a Fővárosi Bíróság valóban helytelenül alkalmazta".
A bírság összegszerűségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy kiszabott bírság összege a Kbt. 88. § (4) bekezdés utolsó mondatában írtakhoz képest nem volt jogszabálysértő. Ennek alapján a mérlegeléssel megállapított bírság megváltoztatására a bíróságnak lehetősége nem volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles együttes első- és másodfokú perköltség fizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt további kereseti és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles.

Budapest, 1999. november 8.

Dr. Rakvács József s. k. Dr. Danziger Éva s. k.
tanácselnök előadó bíró

Dr. Kovács Ákos s. k.
bíró