MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0647)
Kf.I.27.293/1999/3. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Solt Anna ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (1139 Budapest, Váci út 72/A) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott dr. Juhász János (6722 Szeged, Kálvária sgt.) ügyvéd által képviselt NOVOMED Kft. (1115 Budapest, Fraknó u. 4.) I. r., és dr. Pongrácz Tibor (1052 Budapest, Szervita tér 4. II/3.) ügyvéd által képviselt HUNGARMED Kft. (1119 Budapest, Pajkos u. 23.) II. r. beavatkozók, a Fővárosi Bíróság 1998. október 20. napján kelt 8.K.30.593/1998/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Jelen peres eljárás előzménye az volt, hogy a felperes a K. É. 1997. augusztus 21-i 32. számában nyílt közbeszerzési eljárás keretében a dokumentációban tételesen meghatározott felnőtt-, gyermek-, valamint csecsemő- – szilikonmembrán, illetve kapillárismembrán típusú, minimum- és maximummennyiség közötti – oxygenátor és csőkészlet beszerzésére tett közzé felhívást. A felperes az 1997. szeptember 22-i levelében az ajánlattevőkkel közölte, hogy nem kötelező FDA-engedély csatolása, a 2,0 m2-es membránfelület méretét 1,9 m2-re módosította, ezeknek a feltételeknek a megváltoztatását a K. É.-ben nem tette közzé.
Jogorvoslati kérelemre indult eljárásban az alperes 1997. október 10. napján kelt 201/1997. határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 48. § (1) bekezdését és marasztalta az eljárási költségekben. E határozat felülvizsgálatára irányuló perben a Fővárosi Bíróság az 1998. március 15. napján kelt és jogerőre emelkedett 8.K.31.211/1997/4. számú ítéletével részben megváltoztatva az alperes határozatát, a jogsértés megállapítása mellett további jogkövetkezményként, nem érintve a már létrejött szerződést, a felperest a közbeszerzési eljárás folytatásától eltiltotta és a közbeszerzéssel kapcsolatos döntéseit megsemmisítette.
A felperes közbeszerzési eljárásával kapcsolatosan több jogorvoslati kérelem is érkezett az alpereshez. Így az alperes az 1997. november 14. napján kelt D.215/15/1997. számú határozatával a felperesnek az egyik ajánlattevő, az OMKER Rt.-re vonatkozó döntését semmisítette meg, mely határozat felülvizsgálatára indult perben a bíróság az elállás folytán a pert megszüntette.
Újabb jogorvoslati kérelem kapcsán az alperes 1997. november 26. napján kelt D.226/12/1997. számú határozatával azt állapította meg, hogy a felperes megsértette a Kbt. 5. § (1) bekezdés b) pontját, az 56. § (1) bekezdését, az 59. § (1) bekezdését és a 63. § (2) bekezdését. E határozat bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos perben a Fővárosi Bíróság 8.K.30.623/1998/4. szám alatt 1998. október 20-án kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ez az ítélet még nem jogerős, fellebbezés folytán.
E bírósági döntést megelőzően a felperes a K. É.-ben közzétette, hogy a közbeszerzési eljárást eredménytelennek nyilvánította. A felperes a korábbi nyílt eljárás ajánlattevőinek 1998. február 2-án hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos gyorsított közbeszerzési eljárásra küldött felhívást, 800 db felnőttoxygenátor és a hozzá tartozó csőkészletek beszerzésére. A felhívás szerint a teljesítés a szerződés mellékletében megadott szívcentrumokban történik, a teljesítés határideje úgy alakult, hogy az első szállítást a teljes mennyiség 30%-ára kellett teljesíteni, a fennmaradó részt pedig havi ütemezésben. Az elbírálási szempont: a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás és a szállítási határidő sorrendjében volt megadva.
A felperes 1998. február 5-én arról értesítette a meghívottakat, hogy a műszaki feltételek 9. pontját akként változtatja meg, hogy az osztottkamrás oxygenátorokra tett ajánlattétel nem kizárt.
A felperes 1998. február 10-én értesítette az ajánlattevőket a csőkészlet, a raktári kapacitás és a sürgősségi szállítás értelmezéséről és megküldte a csőkészletrajzokat.
A felperes 1998. február 19-én bontotta fel az ajánlatokat és tartotta meg a tárgyalást. A bontáskor három cég számára 14 napos határidővel hiánypótlási lehetőséget biztosított. A szakmai értékelés után egyenként tárgyalt az ajánlattevőkkel, majd a véglegesen módosított ajánlatok ismertetése után a felperes egymás közt, egyenlő arányban nyertesnek hirdette ki az OMKER Rt.-t, a BIOMEDICA Kft.-t és a PLANMED Kft.-t.
Az I. és II. r. beavatkozók jogorvoslati kérelmére az alperes az 1998. április 2-án kelt D.38/14/1998. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvényt (a továbbiakban: Kbt.) 24. (1) bekezdését, a 72. § (1) és (4) bekezdését, valamint az 56. § (1) és 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 5 000 000 forint bírságot szabott ki és kötelezte az igazgatásszolgáltatási díj megfizetésére. Egyéb tekintetben a jogorvoslati kérelmeket elutasította.
Az alperes határozatában az I. r. kérelmező jogorvoslati kérelmét alaptalannak minősítette, megállapította, hogy a felperes 1998. január 28-án a BIOPRO GmbH-tól olyan ajánlatot kapott rövid távra oxygenátorok szállítására, mellyel a felperes helyzete megfelelt a Kbt. 70. § h) pontjában foglaltaknak, azaz a kedvező feltételek csak rövid ideig álltak fenn, így más típusú nyílt el- járással ezek a feltételek meghiúsultak volna, tehát jogosult volt a tárgyalásos eljárás alkalmazására, ezzel az esélyegyenlőség feltételei nem sérültek.
Egyebekben az alperes a jogorvoslati kérelmeket alaposnak találta, megállapította, hogy a Kbt. 72. § (1)–(4) bekezdéseiben szabályozott gyorsított eljárás meghirdetésére a felperes nem volt jogosult, tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő felperes a korábbi nyílt eljárást a Kbt. szabályainak megszegésével folytatta le, ezért a felperesnek felróható okból hiúsult meg a korábbi eljárás, így nem alkalmazhatta a gyorsított eljárás szabályait. Ezen túl a felperes megsértette a Kbt. 72. § (4) bekezdésében foglaltakat, miután a faxon küldött okiratokat az ajánlattevőknek nem küldte el ismételten postai úton. Megsértette a felperes a Kbt. 24. § (1) bekezdésében foglaltakat is, tekintettel arra, hogy a tárgyaláson három ajánlattevőnek 14 napos hiánypótlási határidőt biztosított, majd ennek leteltét nem várva meg, mégis eredményt hirdetett és szerződést kötött.
Az alperes megállapította azt is, hogy nem az értékelési szempontok szerint választotta ki a nyertest sem.
A felperes pontosított keresetében az alperesi határozat részbeni megváltoztatását és a Kbt. 24. § (1), 72. § (1), 56. § (1) és 59. § (2) bekezdése tekintetében történő rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy ezeket az idézett rendelkezéseket az eljárása során nem sértette meg, a sürgősséget indokoló körülmények nem eredtek az ő mulasztásából, tekintettel arra, hogy maga nyilvánította eredménytelenné a korábbi saját eljárását.
A Fővárosi Bíróság 8.K.31.211/1997. számú ítéletében maga is megállapította, hogy a Döntőbizottság 1997. október 10-én kelt határozata megsértette a Kbt.-t, holott ekkor még lett volna lehetőség nyílt eljárás lefolytatására. Mulasztásuk azért sem állt fenn, mert 1998. januárra emelték meg a szívműtétekre fordítható költségvetési költségkeretet, erre az időpontra megnőtt az oxygenátorokra vonatkozó igény. Nem került megsértésre a Kbt. 24. § (1) bekezdése, mivel az ajánlati felhívásban is szerepelt, hogy csak ORKI-engedéllyel rendelkező eszközöket kíván vásárolni. Az ORKI-engedély megléte vagy nem léte tekintetében több cég bizonytalan volt, a hiánypótlást a Döntőbizottság ajánlata alapján rendelte el a felperes.
Nem vitatta a Kbt. 72. § (4) bekezdésének megsértését, ez azonban minden ajánlattevőre vonatkozott, így senki nem került a másikkal ez okból hátrányba. A felperes sérelmezte, hogy a Döntőbizottság megsértette a Kbt. 86. § (2) bekezdését, 30 napon belül ugyanis nem hozott döntést. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A beavatkozók ugyancsak a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság 7. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperesnek és a beavatkozóknak perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen abban foglalt állást, hogy a felperes a Kbt. IX. fejezetében szabályozott, tárgyalásos eljárásnak választott módja jogszerű volt-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott az előtte folyamatban volt korábbi, 8.K.31.211/1997. számú perben született, első fokon jogerőre emelkedett ítéletére, mely megállapította, hogy a felperes volt az, aki a nyílt eljárás során a közbeszerzési törvény számos szabályát megszegte, amely miatt ezen eljárás során hozott egyik döntése sem lehetett jogszerű. Ez tehát azt jelenti, állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem az alperes volt az okozója annak, hogy tárgyalásos gyorsított eljárás keretében kellett gondoskodnia a felperesnek a kórházak készleteiről. Ezért a Kbt. 72. § (1) bekezdésének alkalmazása a felperes esetében nem volt lényeges különbség, amelynek alapján a törvényi feltételeik sérelmét és a verseny tisztaságát veszélyeztették volna.
A felperes sérelmezte, hogy nem mérlegelte az elsőfokú bíróság, miszerint a HUNGARMED beavatkozó ajánlatában a devizaszorzó bizonyítottan nem került visszavonásra, és ennek megfelelően igenis az olcsóbb ajánlatot fogadták el, továbbá ismételten sérelmezte azt, hogy a Döntőbizottság az ügyintézési határidőt túllépte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult eljárásban a bíróság feladata mintegy ellenőrző szerepként annak vizsgálata, hogy a közigazgatási szerv határozata jogszabálysértő-e vagy sem.
A felperes jelen perbeli esetben tárgyalásos gyorsított eljárást hirdetett meg a szükséges oxygenátor és a hozzá tartozó csőkészletek beszerzésére. A Kbt. 72. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő a meghívásos vagy a tárgyalásos eljárás során gyorsított eljárást alkalmazhat, ha azt rendkívüli sürgősség indokolja. A rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából.
E rendelkezés alapján tehát jelen perben elsődlegesen valóban azt kellett vizsgálni, hogy eljárás elrendelése a felperes részéről jogszerű volt-e.
A felperes jelen eljárást megelőzően 1997. augusztus 21-én nyílt közbeszerzési eljárást hirdetett a szükséges oxygenátorok és hozzá tartozó csőkészletek beszerzésére.
A Döntőbizottság 1997. október 10-én kelt D.201/1997. számú határozatával a felperes eljárását a Kbt. 48. § (1) bekezdés megsértése miatt törvénysértőnek minősítette. A Fővárosi Bíróság e határozat felülvizsgálata során hozott 8.K.31.211/1997/4. számú jogerős ítéletével a felperest további jogkövetkezményként a közbeszerzési eljárás folytatásától eltiltotta, és a közbeszerzéssel kapcsolatos döntéseit megsemmisítette.
A felperest ezen eljárással kapcsolatosan ugyancsak elmarasztalta, a Döntőbizottság 1997. november 14-én kelt D.215/15/1997. számú és az 1997. november 26-án kelt D.226/12/1997. számú határozata is, mely utóbbi határozat felülvizsgálatára irányuló felperesi kérelmet a Fővárosi Bíróság 8.K.30.623/1998/4. számú ítéletével elutasította.
E felsorolt adatok, a felek által nem vitatott tények alapján az elsőfokú bíróság és ezzel egyezően a Legfelsőbb Bíróság is csak azt a következtetést tudta levonni, hogy a rendkívüli sürgősség a felperesnek felróható mulasztásból következett be, tekintettel arra, hogy az azt megelőző eljárás a felperes jogszabálysértő eljárása miatt hiúsult meg. Amennyiben ugyanis a felperes az 1997. augusztus 21-én meghirdetett nyílt közbeszerzési eljárást jogszabálysértés nélkül folytatta volna le, nem került volna abba a helyzetbe, hogy utóbb a rendkívül sürgősségi eljárás indokoltsága felmerült volna.
Az utóbb megindult eljárás során a bíróság nem jogosult arra, hogy a korábbi megállapított tényeket, jogerős határozatokba foglalt döntéseket még mérlegelje, esetleg figyelmen kívül hagyja. Még az esetben sem, ha utóbb egyes körülmények szintén indokolttá tették volna a gyorsított eljárás folytatását.
Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes a faxon elküldött ajánlati kérelmet a postán nem küldte el az ajánlattevőknek, ezáltal a Kbt. 72. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést megsértette.
Ugyancsak helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a saját maga által adott 14 napos hiánypótlási határidőt utóbb nem vette figyelembe, ezáltal sérelmet szenvedett a Kbt. 24. § (1) bekezdése is. Így helytálló volt az a következtetés is, hogy a felperes általi pályázatok értékelése nem volt megfelelő.
A megállapított jogsértések jogkövetkezményeként az alperes határozatában helyesen alkalmazta a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a bírság kiszabását, a bírság mértéke a Kbt. 88. § (4) bekezdésének utolsó mondatában írtak alapján nem volt jogszabálysértő. A beszerzési érték mintegy százmillió forint nagyságrendjéhez képest a kiszabott bírság 5%-os mértékű volt, mely mérték a kiszabható maximum 30%-hoz képest eltúlzottnak nem tekinthető. Jogszabálysértés hiányában a mérlegeléssel meghozott határozati döntést a bíróság nem változtathatja meg, a bíróságnak a bírság kiszabása körében méltányossági jogosultsága nincsen.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles másodfokú perköltség fizetésére.
A felperes személyes illetékmentessége folytán a le nem rótt illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 1999. november 8.
Dr. Rakvács József s. k. Dr. Danziger Éva s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.
bíró
