MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (0649)
Kf. II.28.845/1999/6. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Pataki és Társai Ügyvédi Iroda (Budapest I., Attila u. 133., ügyintéző: dr. Kovács Ilona ügyvéd) által képviselt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat (Szolnok, Kossuth u. 1.) felperesnek dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest II., Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróság előtt indított perében, amely perbe a dr. Lovász Éva ügyvéd (Szeged, Szilágyi u. 2.) által képviselt Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (Szeged, Szilágyi u. 2.) az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott, az 1999. június 15. napján 8.K.31.139/1998/15. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az 1999. november hó 24. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek, valamint az alperesi beavatkozónak 7500-7500 (hétezer-ötszáz–hétezer-ötszáz) Ft fellebbezési perköltséget.
A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes ajánlatkérőként a Közbeszerzési Értesítő 1998. február 11-i 6. számában nyílt előminősítési eljárásra felhívást tett közzé a szolnoki Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet sebészeti épület generálkivitelezésére. A részvételi felhívás 10. pontja tartalmazta fontossági sorrendben az ajánlatok elbírálásának 13 szempontját. Az 1998. május 29-i eredményhirdetés szerint a legjobb ajánlatot egy perben nem álló szervezet tette, a második a beavatkozó lett.
A beavatkozó jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy az értékelés 2. és 3. elbírálási szempontját illetően (ár- és fizetési feltételek; határidő) kedvezőbb ajánlatot tett, így összességében ajánlata a legelőnyösebb volt, figyelemmel az első értékelési tényezőnél elért azonos helyezésre. Ezért az alperestől a döntés megsemmisítését, a szerződéskötés megtiltását, valamint költségeinek megállapítását kérte.
Az alperes határozatával megállapította, hogy a nem a legkedvezőbb ajánlatot tevő nyertesként kihirdetése miatt a felperes megsértette a közbeszerzés szabályait, ezért nevezettet 5 millió forint bírság, valamint egyéb járulékok megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint helytálló volt a jogorvoslati kérelem az 1., 2. és 3. értékelési szempont tekintetében, a 8., 9., 10., 11., 12. és 13. értékelési szempont az elbírálásnál súlytalan, a fennmaradó értékelési szempontokat illetően pedig szintén a beavatkozó ajánlata tekinthető kedvezőbbnek. Minthogy a nagyobb súllyal latba eső szempontok tekintetében a kérelmező ajánlata volt a legelőnyösebb, a felperest téves döntése miatt bírsággal kellett sújtani.
A döntés bírósági felülvizsgálata és a támadott határozat hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be keresetet. Ebben arra hivatkozott, hogy az alperes csak a jogorvoslati kérelemben kifogásolt tényezőket vizsgálhatta volna, döntésében azonban ezeken túlterjeszkedett. A fontossági sorrend második tényezője tekintetében az árat és fizetési feltételeket illetően a nyertes ajánlata kedvezőbb volt, mert a kérelmező egyösszegű árajánlata 52 millió forintos eltérést tartalmazott. A nyertes ajánlat azért is kedvezőbb, mert a számlák teljesítése áthúzódhat a tárgyévet követő évre is. A harmadik szempontot, a teljesítési határidőt illetően az ajánlatokat azért kell azonosnak tekinteni, mert a teljesítés időpontja – amennyiben az a tárgyév végéig megtörténik – az ajánlatkérő szempontjából közömbös. A beavatkozó által vállalt határidő egyébként is betarthatatlan.
Az elsőfokú bíróság az első értékelési szempontra, valamint a teljesítési határidő betarthatóságára vonatkozó szakértői bizonyítást követően ítéletében a felperes keresetét elutasította. Indokolásában, részben eltérve a közigazgatási határozat indokolásában említett értékelési szempontoktól, arra mutatott rá, hogy még ezen szempontok összegzése esetén is a beavatkozó ajánlata volt a legkedvezőbb, ezért az alperes határozata jogszabálysértő nem volt.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Fellebbezését arra alapította, hogy a beavatkozó árajánlatában egy 52 millió forintos tétel nem szerepel, erre külön kellene szerződést kötni, és az ezzel lefedett műszaki tartalom kimaradt az ajánlatból. Az árengedmény vonatkozásában elismerte, hogy a beavatkozó ajánlata jobb volt, de állította, hogy az reálisan nem volna tartható. A teljesítési határidővel kapcsolatban kifogásolta, hogy a bíróság a szakvéleményt e szakkérdés tekintetében felülmérlegelte. Rámutatott arra, hogy helytelen egybevetni egy eleve irreális és egy betartható határidőt, és az előbbit az egybevetés eredményeként nyertesnek tekinteni. Az ítélet indokolásában részletezett eltérő értékeléssel a bíróság figyelmen kívül hagyta még a felek által egyezően előadott tényezőket is.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 39. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, az ennek megítélésére szolgáló – közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó – szempontok fontossági sorrendjét is meg kell határoznia. A felperes e rendelkezésnek megfelelően határozta meg az ajánlati felhívás tartalmát akkor, amikor 13 tényezőt megjelölve azok fontossági sorrendjét is meghatározta. A Kbt. 56. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálja el. A Kbt. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az értékeléssel kapcsolatban helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy az elöl álló, fontosabb szempontokat meghatározó feltételek az értékelésnél nagyobb súllyal esnek latba. Helytálló volt az a megállapítás is, ami szerint összességében is több tényezőt tekintve volt kedvezőbb a beavatkozó, mint a nyertesnek nyilvánított ajánlattevő ajánlata. Mindezekből megállapítható, hogy a felperes megsértette a Kbt. 59. §-a (1) bekezdésében foglalt és idézett rendelkezést. Ebből az következik, hogy az alperes határozatában a Kbt. 88. § (1) bekezdésében f) pontja alapján jogszerűen szabott ki bírságot az e törvény szabályait megszegő szervezettel szemben.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes fellebbezési érvelése azért nem megalapozott, mert olyan tényezőket is figyelembe vett az értékelésnél, melyeket értékelési szempontként az ajánlati felhívásban nem jelölt meg. A Kbt. 24. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a közbeszerzési eljárásban – az egyes eljárási cselekmények, az ajánlat értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében – az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát. A verseny tisztaságának és átláthatóságának így megfogalmazott igénye sem teszi lehetővé, hogy a felperes – még ha érthető indokból is – utólag olyan feltételeket támasszon az ajánlattevőkkel szemben, melyekről a pályázóknak nem volt tudomása. Ez utóbbi indokok is alátámasztják azt a megállapítást, hogy az alperes határozata jogszabálysértő nem volt.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-a, illetve 83. §-ának (1) bekezdése alapján őt kötelezte a másodfokú perköltség megfizetésére. Az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján illetékmentességet élvező felperes által le nem rótt, államnak járó illeték viseléséről rendelkezni nem kellett.
Budapest, 1999. november 24.
Bauer Jánosné dr. s. k. Dr. Kovács Ákos s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Buzinkay Zoltán s. k.
bíró
