FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (1121)
3.K.39636/1999/6.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a Budapest I. sz. Ügyvédi Iroda által (üi.: dr. Répászky Miklós, 1053 Budapest, Kecskeméti u. 13. II/1.) képviselt SilVert Rt. (1053 Budapest, Magyar u. 11.) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7500 Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 példányban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tett közzé a K. É. 1999. március 17-i, 11. számában előminősítési eljárás megindítására felhívást a budapesti Szent István-bazilika rekonstrukciós munkáinak generál-, fővállalkozói kivitelezése vállalkozási szerződés keretében feladatára. A kiírás 3. a) pontja szerint a beszerzés tárgya a budapesti Szent István-bazilika műemléki rekonstrukció soron következő munkáinak generál fővállalkozói kivitelezése a következők szerint:
– nagy kupola külső és belső felújítása a kapcsolódó épületrészekkel együtt (2 db keleti kis torony, északkeleti lépcsőház, 2 db felvonó),
– padlásterek igény szerinti kialakítása (közönségforgalmi tér, boltozatok hőszigetelése, kazánház),
– északnyugati nagy torony belső tereinek kialakítása,
– nyugati főbejárati homlokzat renoválása.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a teljes körű lebonyolításra a MŰBER-INVEST és INVECON Kft., valamint az ÉPBER Rt.-vel kötött megbízási szerződést 1999. március 29-én.
A kiírás 9. pontja szerint a közbeszerzés ajánlattevő által becsült értékének 15%-át meghaladó mértékben bevonni kívánt alvállalkozók bemutatása volt szükséges a kiírásban rögzítettek szerint.
Az 1999. április 12-i határidőig 4 részvételi jelentkezés érkezett a KIPSZER Rt., a MKI Építő Kft., az Architekton Rt. és a Középület-építő Rt. részéről, amely értékelését követően az ajánlatkérő 1999. április 21-én küldte meg ajánlati felhívását az MKI Építő Kft. kivételével a másik három ajánlattevőnek. Az ajánlati felhívás az alábbi műemléki rekonstrukciós munkák fővállalkozásban történő kivitelezésére kért ajánlatot:
– északi kis torony,
– déli kis torony,
– nagy kupola kupoladobkő javítási munkái,
– nagykupola-dob ablakok és az evangélistaszobrok rekonstrukciója,
– nagy kupola belső munkái különválasztva a restauráláshoz készülő állvány költségajánlatát,
– nagy kupola rekonstrukciója és a tetőtér alatti boltozatok hőszigetelése,
– nagy kupola két fala közötti terület restaurálása,
– északkeleti ovális lépcsőház meghosszabbítása,
– nyugati főbejárati homlokzat rekonstrukciója,
– északi torony helyiségei és kazánház.
A Középület-építő Rt. 1999. május 6. napján kereste meg a felperest a Szent István-bazilika műemléki rekonstrukciója festő, restaurátori, állványozó munkáinak ajánlatkérése tárgyában. Közölte vele, hogy cége a tárgyi létesítményre kiírt versenyben indul, és ajánlatot kért tőle a tárgyban megjelölt munkákra, mellékelve a tervdokumentációt, egyben az 1999. május 11-i bejárásra is meghívta. A helyszíni bejárásról tartott emlékeztető tanúsága szerint a jelenlévők, akik között a felperes képviseletében Nagy Gábor volt jelen, megtekintették a bazilika rekonstrukcióra, restaurálásra kijelölt szerkezeteit, terveit. Az ad. 1. pont szerint az ajánlatokat a meghirdetett feladatok műszaki tartalmának teljes körű kivitelezésére feladatonként, önálló költségvetési részletezéssel kellett megtenni végleges prognosztizált átalányáron. Az ajánlatkérő fenntartotta a jogát arra vonatkozóan, hogy a nyertes ajánlatot pénzügyi okokból bármelyik feladatrésszel csökkentett tartalommal fogadja el. Egyben ismételten pontosította, és az alábbi pontokra szedve bontásban kérte az ajánlatokat:
1. északi kis torony felújítása,
2. déli kis torony felújítása,
3. nagykupola-dobkő javítási munkái,
4. nagykupola-dob ablakok és az evangélistaszobrok rekonstrukciója,
5. nagy kupola restaurálásához készült állvány,
6. nagy kupola restaurálása (a restaurálási feladatok meghatározása a későbbiekben),
7. nagy kupola rekonstrukciója és a tetőtér alatti boltozatok hőszigetelése,
8. nagy kupola két fala közötti terület restaurálása és a 2 db felvonó építése,
9. az északkeleti ovális lépcsőház meghosszabbítása,
10. a nyugati főbejárati homlokzat rekonstrukciója,
11. az északi torony helyiségeinek és a kazánház kialakítása.
A felperes a Középület-építő Rt. felkérésére, továbbá a helyszíni bejárás alapján ajánlatot készített, melyet 1999. május 19-én továbbított azzal a megjegyzéssel, hogy az az ajánlat a belső művészeti restaurálásokat nem tartalmazza, amelyet külön fog megadni. Ezt követően 1999. május 26-án a bazilika nagy kupolájának teljes restaurálására vonatkozó ajánlatát elküldte, amely a Lotz Károly-mozaikok restaurálásának ajánlatát is tartalmazta. A Középület-építő Rt. és az Architekton Rt. közösen kérték a felperest az általa megküldött ajánlatok pontosítására, illetőleg kiegészítésére, amellyel kapcsolatban a felperes 1999. augusztus 3-án küldött levelében a jelenlegi állapot szerint további pontosításra nem látott lehetőséget.
A Középület-építő Rt. és az Architekton Rt. 1999. június 2-án közös ajánlatot nyújtott be, míg a KIPSZER Rt. önálló ajánlatot tett a kiíró felhívására, aki az értékelést elvégezte, és nyertesként a közös ajánlattevőket választotta ki, döntését 1999. június 30-án hirdette ki, és a generálvállalkozási szerződést ugyanazon a napon meg is kötötte. Az eljárás eredményéről szóló tájékoztató a K. É. 1999. július 21-i számában került közzétételre.
A felperes jogorvoslati kérelemmel fordult az alpereshez 1999. július 27-én. Módosított kérelmében a jogsértés megállapítását és az eljárással felmerült költségei megtérítését kérte, kérelmét azzal indokolva, hogy a nyertes pályázó olyan feladat elvégzésére vállalt szerződéses kötelezettséget, amely nem képezte a közbeszerzés tárgyát. Jelesül sérelmezte, hogy az előminősítési eljárást követően az eljárás tárgya, vagyis az elvégzendő munkák köre bővült, mivel a kiíró olyan munkák elvégzésére kötött szerződést, amelyet nem írt ki, és amelyre érvényes építési engedélyt nem kaphat. Így a mozaikrestaurálás és sótalanítás, a műmárvány munkák, a kupoladob díszítőfestésével és aranyozásával, a 4 szobor restaurálása, a díszítőfestés és aranyozás kupolában és csegelyekben, valamint a gipszstukkók vonatkozásában. Hivatkozott arra, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) által kötelezően előírt sótalanítási technológia ideiglenes szabadalommal védett, amelynek tulajdonosa Nagy Gábor. Enélkül a feladat pedig nem végezhető el. Utalt arra, hogy az eljárásban nem volt módja a megkötött szerződésekbe betekinteni, de valószínűsíti, hogy tartalmazza vagy maga a szerződés, vagy annak műszaki melléklete az elvégzendő feladatok felsorolását és abból egyértelműen megállapítható, hogy a közbeszerzési kiírásához képest jogsértő módon bővült a megkötött szerződés tárgya. Összességében tehát arra hivatkozott, hogy a jogsértés abban valósul meg, hogy a nyertes pályázó olyan feladat elvégzésére vállalt szerződéses kötelezettséget, amely nem képezte a közbeszerzés tárgyát.
Az alperes 1999. augusztus 24-én D.161/12/1999. sz. határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy az elkésett. Az indokolásból kitűnően az alperes ezen megállapítását arra alapozta, hogy a felperes már 1999. május 6-án kézhez vette a Szent István-bazilika rekonstrukciójára vonatkozó tervdokumentációt, ebből egyértelműen tájékozódhatott arról, hogy a tárgyi közbeszerzés nemcsak az építőmesteri tevékenységre, hanem a művészeti restaurálásra is vonatkozik. Ugyanígy információhoz jutott az 1999. május 11-i helyszíni bejáráson, így legkésőbb 1999. május 26-ig állt nyitva számára a lehetőség, hogy a jogorvoslati eljárást kezdeményezze, mivel a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 79. § (5) bekezdése szerint a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kérhető az eljárás megindítása, amely határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ebből következően a felperes nemcsak a 15, de 60 napos jogvesztő határidőn is túl adta be jogorvoslati kérelmét, így az elkésett.
Az alperes határozatát a felperes jogi képviselőjének kézbesítette 1999. augusztus 25-én, amelyet a felperes jogi képviselője a postai jelzésből megállapíthatóan értesítés ellenére nem vett át, ezt követően az ismételt kézbesítés alapján az átvétel 1999. szeptember 10. napján megtörtént.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatását, a jogsértés megállapítását kérte, érdemben megismételve a módosított jogorvoslati kérelmében előadottakat. Kiegészítette azzal, hogy a kiírás azért is jogszabálysértő, mert az 1998. július 20. napján kelt 31512/13/1998. számú OMVH-engedély nem tartalmaz a restaurálási munkákra engedélyt. A kiírás tehát ezekre a munkákra nem terjedhetett ki. A továbbiakban hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati kérelme nem tekinthető elkésettnek, mivel az eredmény kihirdetésekor, azon túlmenően pedig a szerződés megismerésekor jutott abba a helyzetbe, hogy előtte nyilvánvalóvá váljék, hogy olyan munkálatok elvégzésére is kötöttek a felek szerződést, amely a kiírásban nem szerepelt. E vonatkozásban azt adta elő, hogy a szerződés tartalmáról ténylegesen a bírósági eljárás során szerzett konkrétan tudomást, az eredmény kihirdetésekor ez még számára nem volt nyilvánvaló, a jogorvoslati kérelem benyújtására azonban éppen a határidőkre figyelemmel került sor. A felperes 1999. május 11-én nem tudhatta, hogy mi lesz a szerződés tárgya, a kiírásból pedig nem volt levonható az a következtetés, hogy a szerződés mire fog irányulni. A Kbt. 26. § (2) bekezdésére alapítottan a szerződés csak és kizárólag az előminősítési eljárás kiírása szerinti feladatokra lett volna megköthető. A felperes a továbbiakban arra is hivatkozott, hogy a határozat közlése az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint vele nem történt meg, így az alperes eljárásjogi hibát is vétett.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. A határozatát tartalmazó bontatlan postai küldemény, illetőleg az ismételt kézbesítés megtörténtét és a küldemény átvételét igazoló tértivevény csatolása mellett hivatkozott arra, hogy a felperes felé a határozat kézbesítése megtörtént. A továbbiakban a határozatának indokolásában foglaltakra hivatkozott, álláspontja szerint a felperes már 1999. május 11-én tisztában volt azzal, hogy a belső képzőművészeti restaurálás is a közbeszerzési eljárás tárgyát képezi. Így fenntartotta azon álláspontját, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett.
A bíróság értesítette a beavatkozás lehetőségéről a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, aki a perbe beavatkozni nem kívánt.
A kereset nem alapos.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslati eljárás megindítására a közbeszerzési törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül van lehetőség. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A felperes a jogorvoslati eljárás során azt sérelmezte, hogy az előminősítési eljárás közzétételekor rögzített ajánlati felhíváshoz képest az eljárás tárgya, azaz az elvégzendő munkák köre bővült. Ennek következménye volt, hogy olyan munkák elvégzésére kötöttek a felek szerződést, amelyre egyrészt a kiírás nem vonatkozott, másrészt érvényes építési engedélyt sem kaphatnak. A bíróságnak a közigazgatási határozat felülvizsgálata során azt kellett vizsgálnia, hogy ezen jogorvoslati kérelem ismeretében mi tekinthető a Kbt. 79. § (5) bekezdése szerint a törvény szabályait sértő eseménynek, és ehhez képest a tudomásra jutás mely időponthoz köthető annak eldöntése érdekében, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett-e vagy sem.
A felperes által sérelmezett, a Kbt. szabályait sértő esemény a kiíráshoz képest bővülő munkák köre, vagyis a restaurációs munkálatok beemelése a beszerzés tárgya sorába volt. Tehát a kiírás kiterjesztése. Ehhez képest a bíróság nem fogadta el azt a felperesi érvelést, hogy számára végső soron csak a szerződés megkötésekor vált nyilvánvalóvá, hogy a restaurációs munkálatok elvégzésére vonatkozóan is a felek megállapodást kötöttek, ekként a kiíráshoz képest a szerződéskötés időpontja, vagyis az ajánlat elfogadásának időpontja az az időpont, amelyhez a jogsértő esemény köthető. Az előminősítési eljárás megindítására való felhívásban szereplő, a nagy kupola külső és belső felújítása a kapcsolódó épületrészekkel együtt kitétel a jelentkezők felé megküldött ajánlati felhívásban a nagy kupola belső munkái különválasztva a restauráláshoz készülő állványköltség ajánlatát kitételre bővült, amelyet tovább részletezett és pontosított az 1999. május 11-i bejárásról készült emlékeztető, amely egyértelmű és tételes pontosítást tartalmaz a tekintetben, hogy mely munkálatokra kéri az ajánlatkérő az ajánlatokat, ennek 6. pontja a nagy kupola restaurálását mint feladatot egyértelműen tartalmazza. Így tehát a jogsértő esemény, amelyre a felperes hivatkozott, vagyis előadása szerint az előminősítési eljárásban rögzített kiíráshoz képest a közbeszerzés tárgyának kiterjesztése mint sérelem, ezen időpontban számára egyértelműen nyilvánvalóvá kellett hogy váljon. Ehhez képest a szerződés megkötésére ugyanezen jogsértő esemény miatt nem hivatkozhat, hiszen amennyiben a felperes a jogsértést ekként jelöli meg, akkor ez az esemény számára már jóval korábban ismertté kellett hogy váljon. Ezt erősíti meg a felperes további kifogása az OMVH határozatára utalással. Amennyiben számára egyértelmű volt, hogy a kiírás nem tartalmazhat a restaurálásra nézve felhívást, az előtte is ismert eljárásról készült jegyzőkönyv erre nézve nem hagyhatott kétséget számára többé. Így a bíróság osztotta az alperes álláspontját a tekintetben, hogy a jogorvoslati
kérelem elkésett. Ezért jogszerűen járt el az alperes akkor, amikor az elkésettségre való hivatkozással a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálata nélkül azt elutasította. Ezért a bíróság sem vizsgálhatta a továbbiakban érdemben a jogsértés bekövetkezését.
Az alperes pernyertes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a perköltség viselésére, amely a 12/1991. (IX. 29.) IM. r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó az alperes jogi képviseletével felmerült munkadíj.
Budapest, 2000. január 6.
Dr. Sára Katalin s. k.
bíró
FŐVÁROSI BÍRÓSÁG
3.K.39636/1999/6–I.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a Budapest I. sz. Ügyvédi Iroda által (üi.: dr. Répászky Miklós, 1053 Budapest, Kecskeméti u. 13. II/1.) képviselt SilVert Rt. (1053 Budapest, Magyar u. 11.) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
KIEGÉSZÍTŐ ÍTÉLET-et:
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 10 000 Ft feljegyzett illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 példányban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság 3.K.39636/1999/6. s. sz. alatt hozott ítéletet, melyben a felperes keresetét elutasította.
A bíróság hivatalból észlelte, hogy elmulasztott rendelkezni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, illetve 62. § (1) bekezdés h) pontja szerint feljegyzett illetékről.
A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett illeték viselésére.
A fellebbezésre vonatkozó rendelkezés a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 92. §-ára figyelemmel került meghatározásra.
A bíróság kiegészítő ítéletét a Pp. 225. § (6) bekezdése alapján hozta meg.
Budapest, 2000. január 6.
Dr. Sára Katalin s. k.
bíró
