MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (1423)

Kf.I.29.063/1999/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Szabó András (1077 Budapest, Rottenbiller u. 33.) ügyvéd által képviselt HT Medical Center Kft. (1173 Budapest, Pesti u. 177.) felperesnek dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. június 25-én kelt 8.K.31.766/1998/12. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán a mai napon megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ÍTÉLET-et:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint másodfokú eljárási illetéket az Illetékhivatal külön felhívására fizessen meg az állam részére.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az Országos Vérellátó Szolgálat a K. É. 1998. július 22-i 29. számában tárgyalásos gyorsított eljárásra szóló felhívást tett közzé 1 db, vérvételi feladatok ellátására alkalmas belsőtéri kialakítással és berendezéssel ellátott autóbusz szállítására. A gyorsított eljárás indoka az volt, hogy nyílt vagy meghívásos eljárások előírt határidejének betartásával a beszerzés nem lenne időben teljesíthető. A teljesítési határidő 1998. december 30. volt, az ajánlatkérő jelezte, hogy egyéb résztvevőkön kívül négy céget köztük a felperest is meghívta az eljárásra. Az ajánlatkérő a beszerzés tárgyáról részletes műszaki leírást adott, melyek között a berendezési tárgyak körében minimum 4 db európai méretű donorágyat határozott meg.
A jelentkezéseket 1998. augusztus 2-ig lehetett beadni, az ajánlatkérő a bontást követően három érvényes ajánlatot benyújtó céget 1998. augusztus 31. napjára tárgyalásra hívott meg. Ennek során ismertette mindhárom ajánlat fontosabb adatait, majd ezt követően biztosított lehetőséget az ajánlattevőknek az ajánlatok módosítására. Az ajánlatkérő a tárgyaláson bizonyos kérdéseket tett fel, mely során az igényeit pontosította, illetőleg négynél több donorágy szállítására is ajánlatot kért. A felperes az ajánlatát módosítani nem tudta.
A tárgyalás lezárását követően az ajánlatkérő értékelte az ajánlatokat, és nyertesnek az Interra Kft.-t hirdette ki.
A felperes 1998. szeptember 3-i jogorvoslati eljárásában sérelmezte, hogy tárgyalásos gyorsított eljárást hirdettek meg, holott ennek feltételei nem álltak fenn, így nem volt rendkívüli sürgősség esete, tekintettel arra, hogy az ország vérellátása adott időszakban biztosított volt, és nem létezett olyan új jogszabályi előírás, mely a vérvételek növelését autóbusszal írta volna elő. A felperes jelezte, hogy már 1997-ben is ismert volt az igény, akkor egy eredménytelennek nyilvánított eljárást az ajánlatkérő már lefolytattatott. Ugyanakkor a "sürgősség" ellen szólt az is, hogy 1998. december 31-e volt a teljesítési határidő, az ajánlatkérő mégis elfogadta mindkét ajánlattevő által adott 1999. évre szóló teljesítési határidőt. A felperes sérelmezte továbbá, hogy a nyertes Interra Kft. képviselői 1998. július 28-án a gyártó telephelyén műszaki tárgyalást folytattak, holott a műszaki dokumentációt csak 1998. augusztus 7-től lehetett megkapni. Így olyan műszaki adatokat kértek a gyártótól, amelyet csak a jelen felhívásban kértek. Tekintettel arra, hogy a kért donorágyak számát vagylagosan adták meg, így csak a bennfentesek tudhatták meg azt is, hogy mi az ajánlatkérő részére az optimális szám. Ezáltal a felperes az ajánlatkérő magatartását az esélyegyenlőséget és a verseny tisztaságát sértőnek nyilvánította.
Az alperes az 1998. október 27-én kelt D.198/9/1998. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét részben elkésettség, részben megalapozatlanság miatt elutasította. A határozat indokolása szerint az 1997. évi eredménytelen közbeszerzési eljárás a költségvetési törvényben meghatározott fedezet alapján a kérelmező már a részvételi felhívás kézhezvételekor észlelhette, hogy az eljárási fajta megválasztása jogszerű-e, vagy jogszerűtlen, ehhez képest az ettől számított 15 napos jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló jogvesztő határidőt elkéste.
A Kbt. 24. § és 31. §-ának megsértését az alperes nem találta bizonyítottnak.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy az ajánlatkérő a magatartásával megsértette a Kbt. 72. § (1) bekezdését, továbbá a 24. § (1) és (2) bekezdését, mivel a tárgyalásos gyorsított eljárás feltételei nem álltak fenn. E jogsértő magatartásról csak a bontáskor értesült abból a tényből, hogy a kiírt teljesítési határidő irreális. Ennek ellenére az ajánlatkérő az eljárást nem minősítette eredménytelennek, tehát a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő, a tudomásszerzés nem a részvételi felhívástól, hanem az ajánlatok bontásától számított. A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy az esélyegyenlőséget és a verseny tisztaságát az ajánlatkérő megsértette azzal, hogy nem adott pontos meghatározást a gépjárműben elhelyezendő ágyszám tekintetében, másrészt a győztes ajánlattevő számára adatokat és információkat adott át, így a nyertes ajánlattevő az ajánlatkérő elképzelésének megfelelő ajánlatot nyújthatott be. A felperes ezért kérte pénzbírság kiszabását és az eljárási és a perköltség fizetésére kötelezést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperes javára a perköltségfizetésre, továbbá a kereseti illeték megfizetésére. Az elsőfokú ítélet indokolása megállapította, hogy a felperes a tárgyalásos gyorsított eljárásról mind a felhívásból, mind pedig a felhíváshoz készített dokumentációból értesült. Tudomással volt arról is, hogy ugyanerre a közbeszerzés tárgyra az elmúlt évben eredménytelen közbeszerzési eljárást folytattak le. Az ajánlatkérő nem hivatkozott céltámogatásról, így tudható volt, hogy az általános költségvetési előirányzat alapján szerzik be a felhívásban jelzett eszközt. Önmagában a teljesítési határidő nem alapozza meg az eljárás módjának jogszabályba ütközését, a felperes tehát a jogorvoslatra nyitva álló határidőt elkéste.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy még közvetetten sem volt bizonyítható, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyával kapcsolatban a felhívást megelőzően adatokat szolgáltatott volna a nyertes pályázónak. A felhívásban minimumként jelölték meg a négy donorágyat, a tárgyalásos eljárás szabályaira is figyelemmel, melynek körében a Kbt. 26. § (5) bekezdése szerint a tárgyaló felek a szerződés feltételeit szabadon állapíthatják meg, az ajánlatkérő az igényét jogsértés nélkül további ágyra is megjelölhette. Ez a magatartása ugyancsak nem bizonyította azt az állítást, hogy a nyertesnek adatot adott volna ki. Így az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a verseny tisztaságát, az esélyegyenlőséget megsértő magatartást nem tudta bizonyítani.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti ítélet meghozatalát. A felperes fellebbezésében hangsúlyozta, hogy az ajánlat kérésekor elfogadták, hogy indokolt a gyorsított eljárás kiírása, és csak akkor vizsgálták meg, hogy az ok valós-e, amikor az ajánlatok bontásakor kiderült, senki sem tartotta be az előírt határidőt, és az ajánlatkérő ezt mégis elfogadta. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy nem volt alapos a sürgősségi eljárás elrendelése, a felperes csatolt egy 1999. július 1-jei újságcikket arra vonatkozóan, mely szerint Magyarország vérellátása biztonságos, de hamarosan tíz buszt fog vásárolni. A felperes ismét kiemelte, hogy nem volt egyértelműsítve, hogy az ajánlatkérő milyen ágyszámot igényel, a négy- és hatágyas busz ugyanis alaptípus, az ötágyas módosított változat, a hatágyas pedig nagyobb karosszériát igényelt volna. A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a perbeli adatok arra utaltak, mely szerint az ajánlatkérő híreket szivárogtatott ki, illetőleg a nyertes előzetesen folytatott volna tárgyalásokat. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A fellebbezésben írtakra tekintettel kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közbeszerzési eljárás során hozott határozat felülvizsgálata esetén elsődleges vizsgálandó szempont: a jogorvoslati kérelem időben érkezett-e. A közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 79. § (5) bekezdése szerint ugyanis a jogszabálysértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkeztétől számított 60 napon belül lehet jogorvoslati kérelmet előterjeszteni, mely határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Ezek a határidők anyagi határidőnek minősülnek abban az esetben, ha a jogorvoslati kérelemre nyitva álló jogvesztő határidőt a jogosult elkéste, a továbbiakban már nem vizsgálható, hogy a kérelemben előterjesztett indok alapos volt-e. Így a perbeli esetben nem vizsgálható az sem a határidő elkésettsége miatt, hogy a gyorsított eljárás elrendelésének feltételei fennálltak-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperes az ajánlatkérő felhívásából és a kibocsátott dokumentációból egyértelműen tudhatott arról, hogy tárgyalásos gyorsított eljárást hirdettek meg. A felhívás 1998. július 28-án kelt, ehhez képest az 1998. szeptember 3-án benyújtott jogorvoslati kérelem elkésett. 1995. augusztus 29-től a polgári perrendtartás akként módosult, hogy a bíróság hivatalból bizonyítást csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. Így a főszabály a 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, mely szerint az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyával kapcsolatosan a felhívást megelőzően adatokat szolgáltatott ki a nyertes pályázónak, illetőleg, hogy a nyertes a pályázatot megelőzően tárgyalt volna az ajánlat tárgyáról. Mindezek alapján helytálló volt az a megállapítás, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperesnek másodfokú perköltséget fizetni.
A tárgyi, illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM-rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles fizetni.

Budapest, 2000. január 10.

Dr. Rakvács József s. k. Dr. Danziger Éva s. k.
tanácselnök előadó bíró

Dr. Kovács Ákos s. k.
bíró