FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (1424)

2.K.38835/1999/2

A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a dr. Bardócz Kálmán (2310 Szigetszentmiklós, Tököli út 36.) ügyvéd által képviselt Technolplus Környezetvédelmi Technológiai Kft. (1142 Budapest, Rákospatak u. 74/B sz.) I. r., és a Vízber Vízügyi Beruházó és Szolgáltató Kft. (8900 Zalaegerszeg, Kossuth Lajos u. 6264.) II. r. felpereseknek, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLET-et:

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek fejenként 2000 (kettőezer) forint perköltséget, és az állam javára, külön felhívásra térítsenek meg ugyancsak fejenként 5000-5000 (ötezer-ötezer) forint feljegyzett kereseti illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve, ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A § (1) bekezdés a)d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

INDOKOLÁS

Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata (a továbbiakban: ajánlatkérő) 1999. április 29-én 13 céget hívott fel arra, hogy tegyenek ajánlatot Zalaegerszeg-Buslakpuszta hulladéklerakó hely megvalósításának lebonyolítására.
A felhívás mellékletében szereplő költségvetési kiírás fejezeteiben lévő dokumentációk egy részét a járműtároló gépszínépítészetre, az üzemanyagtöltő állomásra, a közúti hídmérleg építészetre kiterjedően az I. r. felperes készítette. A beérkezett ajánlatból a második fordulóra ajánlatkérő a Kronosz-M Bt.-t, a Hydro-Ép Kft.-t és a közösen pályázó felpereseket hívta meg.
Az ajánlatkérő 1999. június 16-i értesítésében nyertesként a felperesek közös ajánlatát hirdette ki.
A perben nem szereplő Kronosz-M Bt. kérelmére indult eljárás során alperes az 1999. július 14. napján kelt D130/11/1999. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 31. § (2) bekezdésére és 52. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel a Kbt. 52. § (1) bekezdését, megsértette továbbá a Kbt. 56. § (1) bekezdését.
Ezért alperes ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette.
Egyebekben a kérelmet elutasítva ajánlatkérőt kötelezte 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Döntése indokolásában alperes kifejtette, hogy I. r. felperes által sem vitásan az ajánlati dokumentációhoz tartozó költségvetési kiírás alapját képező tervek egy részét a kft. készítette.
Ezért a Kbt. 31. § (2) bekezdésre figyelemmel a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja alapján felperes ajánlatát érvénytelenné kellett volna nyilvánítani. Miután ez nem történt meg, megsérült a Kbt. 52. § (1) bekezdése is.
Alperes álláspontja szerint a részvételi felhívásban szereplő elbírálási szempontoktól történő eltérés miatt ajánlatkérő megsértette továbbá a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért szükségessé vált a döntés megsemmisítése.
Határozatát alperes a Kbt. 76. §, a 88. § (1) bekezdés c) és g) pontjára alapította. A felperesek fenntartott keresetükben azt kérték, hogy a bíróság alperes határozatát a Kbt. 31. § (2) bekezdés, valamint a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja jogsértésének mellőzésével változtassa meg.
Perköltségeikre nem tartottak igényt.
Állították, alperes nem kellő mértékben derítette fel a tényállást.
Előadták, I. r. felperes ajánlatkérőtől 1996. évben kapott felhívást arra, hogy a Zalaegerszeg-Buslakpuszta regionális hulladéklerakó hely megvalósítására a PHARE eljárásban történő részvételhez szükséges pályázati dokumentációját és terveit készítse el. Ha az anyagot a jelentkezési és egyéb dokumentációkkal együtt az EU-delegáció elfogadja, lefolytatható a legalkalmasabb kivitelező kiválasztását célzó nemzetközi versenytárgyalási eljárás. Ennek lebonyolítása alperes határozata után 1999. július 20-i tenderfelhívás megjelenésével megkezdődött, de még nem fejeződött be.
Álláspontjuk szerint a PHARE és a Központi Környezetvédelmi Alap támogatásának elnyeréséhez szükséges dokumentáció és tervkészítési tevékenységével I. r. felperes nem meríthette ki a közreműködés fogalmát, hiszen időben is távol eső két különböző eljárásról van szó.
A perbeli esetben ugyanis nem kiviteli, hanem bonyolítási pályázatot kellett készíteniük.
Állították, a közbeszerzési eljárás dokumentumait tanúkkal is igazolhatóan a többi pályázóval egy időben ismerték meg.
A felperesek kérték azon alkalmazottaik tanúkénti meghallgatását, akik a közbeszerzési eljárásnak, illetve a támogatási pályázatnak voltak a részesei.
Alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.
Hangsúlyozta, a Kbt. időbeli korlátok nélkül az esélyegyenlőség érvényesítése érdekében tiltja a részletesebb ismeretekkel rendelkezők részvételét. Miután pedig a költségvetést készítő I. r. felperes nem vitásan a beszerzés tárgyát részletesen ismerte, a közösen pályázó felperesek nyerési esélye nagyobb volt. A felperesek keresete nem volt megalapozott.
A Kbt. VI. fejezetében lévő ajánlatkérő nevében eljáró személyekkel kapcsolatos szabályok között a 31. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlati felhívás, a részvételi felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése során az ajánlatkérő nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők, illetve nem állhatnak a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, vagy nem lehetnek annak vezető tisztségviselői, illetve abban tulajdoni részesedéssel rendelkező, továbbá ezen személyek hozzátartozói.
A Kbt. idézett rendelkezése a közbeszerzés tisztasága, valamint az ajánlattevők esélyegyenlősége érdekében szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapított meg.
Ezek között egyértelmű tiltás található azon vállalkozásokra szólóan, amelyeknek az ajánlati felhívás elkészítésében szerepe volt.
Nem volt vitatott, hogy az ajánlati felhívás költségvetési kiírásának egyes részeit az I. r. felperes készítette.
Így függetlenül a felhasználási céltól attól, hogy kiviteli vagy bonyolítási pályázatot kellett-e készíteni I. r. felperes mint az ajánlati felhívás készítője volt kizárva az ajánlattétel lehetőségéből.
A Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja értelmében érvénytelen az ajánlat, ha azt olyan ajánlattevő nyújtotta be, aki nem volt jogosult az eljárásban részt venni. Miután az I. r. felperes nem tehetett volna ajánlatot, a felperesek közös ajánlata az előző rendelkezésekből következően érvénytelennek minősül.
Tekintettel arra, hogy a perbeli jogvita a rendelkezésre álló adatok alapján eldönthető volt, a bíróság a felperesek tanúk meghallgatására irányuló indítványának teljesítését mint szükségtelent mellőzte.
Mindezen indokolásra támaszkodva a bíróság a Kbt. 89. § (3) bekezdése szerint eljárva megállapította, hogy alperes határozata jogszerű, ezért a felperesek keresetét elutasította.
A felperesek pervesztesek lettek, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek az alperes perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával határozta meg.
Perveszteségük folytán a felperesek a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint a 6/986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében kötelesek továbbá a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.

Budapest, 1999. december 1.

Dr. Öcsödi Ágnes s. k.
bíró