KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1686)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.13/13/2000.
Tárgy: Vecsési Közműépítő Kft. jogorvoslati kérelme Vecsés Nagyközség Önkormányzata ellen közbeszerzési eljárás mellőzése miatt.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Vecsési Közműépítő Beruházó és Szolgáltató Kft. (2200 Vecsés, Dózsa György út 86., képviseli: dr. Berta Hubert ügyvéd, 1055 Budapest, Szent István krt. 13. I./12., továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet Vecsés Nagyközség Önkormányzata (2200 Vecsés, Szent István tér 1., továbbiakban: ajánlatkérő) közbeszerzési eljárást mellőző magatartása miatt nyújtott be, a Döntőbizottság részben helyt ad, és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 2. § (1) bekezdését. Egyebekben a kérelmet elkésettség, illetve megalapozatlanság miatt a Döntőbizottság elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Vecsés Nagyközség Önkormányzata, mint gesztor ajánlatkérő 1997. II. félévében nyílt közbeszerzési eljárást folytatott három település, nevezetesen Gyál, Vecsés és Üllő közös szennyvíztisztító telepének bővítési munkálataira vonatkozóan.
Az 1997. szeptember 18-i elbírálás szerint, mint az eljárás nyertese a Földfém Konzorcium (2200 Vecsés, Dózsa György út 2.) lett, míg ezt követően második legjobb ajánlatot a KÉV Metró Kft. (1113 Budapest, Daróczi út 30.) adta. Ajánlatkérő a nyertes konzorcium vezető cégével (kérelmezővel) 1997. október 17-én kötött szerződést bruttó 150 M Ft összegben. A szerződés szerint kérelmező a három település közös szippantottszennyvíz-előkezelő telepének bővítési munkái elvégzését vállalta. A teljesítési határidőt a munkaterület átadásának napját követő 96. napban jelölték meg. Ezt követően a munkaterület átadásával-átvételével kapcsolatban a felek többszöri egyeztetést kíséreltek meg.
Az átadás-átvétel több alkalommal is meghiúsult, miután a felek között az átvétel feltételeinek meglétét illetően nem volt egyetértés. Többszöri egyeztetést követően kérelmező levélben jelezte, hogy a kivitelezési munkákat 1998. június 2-án elkezdi.
A kivitelezési munkák érdemleges megkezdésére azonban továbbra sem került sor, ezért a Vecsési Önkormányzat a kérelmezővel kötött szerződést 1998. november 10-én felmondta. A szerződés felmondása után továbbra is fennállt az ajánlatkérői beszerzési szándék, melynek beszerzési értéke nyilvánvalóan meghaladta a közbeszerzési értékhatárt, azaz a 30 M Ft-ot. Erre tekintettel ajánlatkérő 1998. november 11-én az 1997-ben lefolytatott közbeszerzési eljárás második helyezettjével, nevezetesen a KÉV Metró Kft.-vel kötött szerződést az eredeti eljárásban meghatározott műszaki tartalom kivitelezésére. A szerződéskötés tényét nem közölték hivatalosan kérelmezővel. A munkaterület átadására 1998. november 16-án került sor. A szerződés teljesítését a KÉV Metró Kft. megkezdte, majd azt az új szerződésnek megfelelően teljesítette. A szerződéskötés alapja a KÉV Metró Kft. 1997-ben benyújtott ajánlata lett azzal a módosítással, hogy a felek az ajánlati árat az azóta eltelt időszak inflációs adataiból számított értékkel megnövelve állapították meg.
Kérelmező 1998. december 11-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, melyben kérte, hogy a Döntőbizottság ideiglenes intézkedéssel ajánlatkérőt tiltsa el más kivitelezővel történő, a közbeszerzés tárgyát képező munkálatra vonatkozó szerződés megkötésétől.
Kérelmét arra a vélelemre alapozta, hogy Vecsés Nagyközség Önkormányzatának a felmondást követően valamikor valakivel vállalkozási szerződést kell kötnie. E kérelmét a kitűzött tárgyaláson változatlanul fenntartotta, különös tekintettel arra, hogy ekkor szerzett hivatalosan tudomást arról, hogy a szerződést a KÉV Metró Kft.-vel 1998. november 11-én megkötötték. Indítványozta továbbá a Kbt. 88. § (3) bekezdése szerint jogkövetkezmény alkalmazását is.
A fenti kérelem alapján lefolytatott jogorvoslati eljárást követően a Döntőbizottság a D.308/9/1998. sz. határozatával megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzése következtében sérült a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. § (1) bekezdése, ezért úgy rendelkezett, hogy a jogsértő a kérelmező részére 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg a határozat kézhezvételét követő 15 napon belül. E határozat ellen a Fővárosi Bírósághoz kérelmező által benyújtott keresetet a Fővárosi Bíróság a 8K. 30267/1999/3. sz. ítéletével elutasította.
Ez ítélet ellen kérelmező fellebbezéssel élt a Legfelsőbb Bírósághoz 1999. április 27-én. A Legfelsőbb Bíróság a Kf. II.28.183/1990/3. sz. ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes, nevezetesen a Döntőbizottság D.308/9/1998. sz. határozatát hatályon kívül helyezte és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indoklásában a Legfelsőbb Bíróság a Kbt. 79. § (1) bekezdését idézve megállapította, hogy a bizottság eljárására, ha a törvény másképp nem rendelkezik, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 43. § (1) bekezdésének c.) pontja szerint a Döntőbizottság határozatának tartalmaznia kellett volna az indokolást, melyben a megállapított tényállás az annak alapjául elfogadott bizonyítékok, és azok a jogszabályok szerepelnek egyebek mellett, amelyek alapján a közigazgatási szerv, azaz a Döntőbizottság a határozatot hozta.
A támadott határozat indoklásában nem adott számot arról a Döntőbizottság, hogy miért mellőzte a bírság kiszabását a Kbt. 88. § (1) bekezdése f) pontjában és a (4) bekezdésében foglaltak ellenére, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértőnek ítélte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, valamint kötelezte a Döntőbizottságot új eljárás lefolytatására.
Kifejtette azt is, hogy az új eljárás során a Döntőbizottságnak a bírság kiszabásával kapcsolatos körülményeket újraértékelve kell a kérdésről határoznia és döntését az Áe. 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak is eleget téve megindokolnia.
E jogerős ítélet alapján a Döntőbizottság 2000. január 20-án a jogorvoslati eljárást ismét megindította, értesítve erről Vecsés Nagyközség Önkormányzatát mint ajánlatkérőt, valamint Dr. Berta Hubert ügyvédet, a kérelmező jogi képviselőjét. A Döntőbizottság az időmúlásra tekintettel ideiglenes intézkedést nem alkalmazott az ügyben.
Az eljárás alapját ugyanaz a jogorvoslati kérelem képezte, mely a korábbi ügyben keletkezett 1998. december 10-én. Jelen új eljárásban kérelmező korábbi kérelmét változatlanul fenntartva, azt annyiban pontosította, hogy kérte ajánlatkérővel szemben a maximális bírság kiszabását is, melyet 30 M Ft-ban jelölt meg. Kérte továbbá a dokumentáció árának és az elveszett ajánlati biztosítéknak ajánlatkérő általi visszafizetésére kötelezését is. Kérelmét a korábbi kérelmében írtakon túl is azzal is indokolta, hogy ajánlatkérő módosította a beszerzés tárgyát a közbeszerzési eljárásban 1997. augusztus 1-jén megtartott konzultáción, illetve e módosításnak megfelelően hirdetett nyertest és kötött szerződést kérelmezővel. Továbbá azt is sérelmezte, hogy a közbeszerzési eljárás alatt nem állt rendelkezésére az építési beruházás engedélyezési okirata, ez pedig késleltette a munkák megkezdését.
Ajánlatkérő írásos észrevételében kérte, hogy a Döntőbizottság az új határozat hozatala során ismételten ne alkalmazzon bírságot ajánlatkérővel szemben azaz kérte a korábban mellőzött szankció további mellőzését. Kérelmét kiegészítve előadta, hogy a három település részére tervezett szippantottszennyvíz-kezelő mű kiemelten fontos és szükséges létesítmény, melynek üzemeltetésével jelentős környezetszennyeződés kerülhető el. Kérelme alátámasztására azt is előadta, hogy a közbeszerzési pályázat korábbi nyertese a kérelmező 1997 decemberétől 1998 novemberéig különböző álkifogásokkal élve a 120 M Ft értékű beruházásból csak 1,5 M Ft-os értékű munkát végzett el. Ezzel a vállalt kivitelezési határidőt már az előbb említett időpontig is oly mértékben is túlhaladta, hogy semmi remény nem volt az 1998. év végi befejezésre. Előadta azt is, hogy a Környezetvédelmi Alap felhasználásának határideje 1998. december 31. volt. Az 1998. októberi önkormányzati választást követően a három település értékelte a vállalkozó eddig el nem végzett munkáját, és ezért a gesztorsággal megbízott önkormányzat polgármestere, vagyis ajánlatkérő a vállalkozási szerződés felmondását kezdeményezte 1998 novemberében tekintettel arra, hogy vis major helyzetbe kerültek, amit kérelmező teremtett meg halogató magatartásával. Az idő rövidségére tekintettel a korábbi közbeszerzési eljárás második helyezettjével, a KÉV Metró Kft.-vel kötöttek szerződést és bízták meg a munka elvégzésével. Állítása szerint, ha más utat jártak volna, akkor nagyon súlyos helyzet alakulhatott volna ki, mivel elveszítették volna a Környezetvédelmi Alap támogatást. A telepet saját erőből nem tudnák megépíteni, hiánya pedig a már előzőekben említett környezetszennyezéshez vezetne, mely egyáltalán nem lenne kívánatos.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló iratok, írásos és szóban előterjesztett nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem csak részben alapos, egyebekben a kérelem elkésett, illetve alaptalan.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás megindítása az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított hatvan napon belül kérhető, illetve kezdeményezhető. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
E kogens szabály alapján kétséget kizáróan megállapította a Döntőbizottság, hogy a jogvesztő határidőre és az 1997. évi alapközbeszerzésre tekintettel a kérelem elkésett abban a vonatkozásban, hogy ajánlatkérő módosította a beszerzés tárgyát a közbeszerzési eljárásban 1997. augusztus 1-jén megtartott konzultáción, illetve e módosításnak megfelelően hirdetett nyertest és kötött szerződést kérelmezővel. A kérelemnek az a része is elkésett, miszerint a közbeszerzési eljárás alatt nem állt rendelkezésre az építési beruházás engedélyokirata és ez késleltette a munkák megkezdését.
A jogorvoslati kérelem azon része, melyben kérelmező indítványozta, hogy a Döntőbizottság alkalmazza a Kbt. 88. § (3) bekezdésében megfogalmazott szignalizációt, az arra illetékes hatóság felé azért alaptalan, mert a Döntőbizottság tekintettel a Vecsés, Gyál, Üllő települések csatorna beruházási közbeszerzési eljárásaira, melyben 6 db jogorvoslati eljárás keletkezett jelen ügyön kívül, szignalizációval élt az Állami Számvevőszék felé. Erre tekintettel az Állami Számvevőszék a célberuházásokkal kapcsolatosan vizsgálatot folytatott nevezett településeknél. Ennek a vizsgálatnak az eredményét tájékoztatásul a Döntőbizottság részére is megküldte az Állami Számvevőszék, így ennek ismételt kérelmezése szignalizáció keretében indokolatlan és alaptalan.
A Kbt. 1. § a) pontja szerint e törvény hatálya alá tartoznak a következő szervezeteknek a 2. § (1) bekezdése szerinti beszerzései: az állam, a helyi önkormányzat, a kisebbségi települési önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzat.
A Kbt. 2. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 1. § szerinti szervezetek az árubeszerzéseik, valamint építési beruházásaik és a szolgáltatások megrendelése (a továbbiakban együtt: közbeszerzés) során – ha azok 4. § (1) bekezdés szerinti értéke a közbeszerzés megkezdésekor külön meghatározott összeget eléri vagy meghaladja – kötelesek e törvény szabályai szerint eljárni.
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése alapján 1998-ban e törvény hatálya alá tartozó szervezetek tekintetében a közbeszerzés értékhatára építési beruházás esetén 30 M Ft volt.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a szerződéskötéssel lezárt, 1997. évben lefolytatott közbeszerzési eljárás nem képezheti jogalapját az újabb szerződéskötésnek a korábban másodiknak kihirdetett ajánlattevővel még akkor sem, ha a korábbi szerződéskötést ajánlatkérők felbontották.
Fenti kogens szabályokra tekintettel a Döntőbizottság kétséget kizáróan megállapította, hogy ajánlatkérő azzal, hogy a közbeszerzési eljárást mellőzve kötött szerződést megsértette a határozat rendelkező részében írtakat, ezért a Kbt. a 76. § (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Döntőbizottság a Kbt. 88. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.
A Döntőbizottság a határozatában jogkövetkezményként nem alkalmazta a g) pontot, mely szerint a Döntőbizottság kötelezné a jogsértőt az eljárási díj viselésére. Mivel kérelmező a Döntőbizottság felhívása ellenére sem nyilatkozott arról, hogy a korábbi eljárása során a határozatban megjelölt 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat megfizették-e részére a Döntőbizottság arra a következtetésre jutott, hogy annak megfizetésére ismételten nem rendelkezik. Ezt támasztja alá az is, hogy a korábbi határozat a kereset benyújtásától függetlenül végrehajtható volt, és azt bíróság nem függesztette fel.
A Döntőbizottság a dokumentáció árának és az elvesztett ajánlati biztosítéknak a visszafizetésére nem kötelezte ajánlatkérőt tekintettel arra, hogy kérelmezővel ajánlatkérő korábban, mint nyertessel szerződést kötött. A szerződés felbontásával kapcsolatos jogvita a Kbt. 76. § (2) bekezdésére tekintettel nem tartozik a Döntőbizottság hatáskörébe, mivel e hivatkozott törvényhely szerint a bíróság hatáskörébe tartozik a közbeszerzésekkel kapcsolatos az (1) bekezdésben nem említett egyéb jogvita elbírálása.
Az (1) bekezdés szerint pedig a Döntőbizottság hatáskörébe
a) a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt indult eljárás lefolytatása,
b) az 5. §-ban foglaltak, valamint a közbeszerzési eljárás alapelvei, illetőleg szabályai megsértésével kapcsolatos eljárás lefolytatása és
c) az ajánlatkérő döntésével szemben bármely érdekelt által benyújtott kérelem elbírálása tartozik csak.
A már hivatkozott Kbt. 76. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel is a Döntőbizottság bírságot nem alkalmazott ajánlatkérővel szemben annak ellenére, hogy megállapította a rendelkező részben írt jogsértést, azaz, hogy ajánlatkérő jogsértően mellőzte újabb közbeszerzési eljárás lefolytatását. Ajánlatkérő és kérelmező között más Bíróság előtt folyamatban lévő perben hozott jogerős ítélet fogja megállapítani, hogy a szerződés felbontása kérelmező és ajánlatkérő közül kinek róható fel, azaz mely perbeli fél magatartása vezetett ahhoz, hogy a korábban megkötött szerződést kérelmező nem teljesíthette ajánlatkérő részére. E jogerős ítélet ismeretében vonható le majd megfelelő következtetés arra is, hogy felróhatóan kényszerült-e ajánlatkérő a szerződés felbontására, amire tekintettel keletkezett újabb beszerzési igénye.
A bírság mellőzésénél, illetve e kérdés mérlegelésénél a Döntőbizottság azt is figyelembe vette, hogy ajánlatkérő a szerződés-felbontás következtében kényszerhelyzetbe került tekintettel arra, hogy a szennyvíztelep megépítése közérdeket képviselt és a szippantott szennyvíznek az elhelyezésére szolgáló telep felépítésére is vonatkozott a Környezetvédelmi Alapból kapott céltámogatás. Amennyiben azt nem használták volna fel 1998. év végéig, illetve annak nem kezdték volna meg a felhasználását, úgy e céltámogatást elveszítették volna. E körülmény természetesen nem jogosítja fel ajánlatkérőt arra, hogy jogszerűen mellőzze a törvényben előírt közbeszerzési eljárást, ezért a Döntőbizottság a jogsértést megállapította, de a bírság kiszabását fenti körülményekre tekintettel mellőzte.
A Döntőbizottság figyelemmel volt a bírság mellőzésénél a Legfelsőbb Bíróság egyedi ügyben hozott Kf. I.28.041/1997/6. számú ítéletére is, mely szerint a megfelelő mérlegelési körülmény fennállása esetén a Döntőbizottság nem követett el jogsértést, amikor a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjában szabályozott bírságot nem szabott ki. Ezen ítéletben kimondta a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a Kbt. 88. §-a az alperest – jogsértés esetén – több jogkövetkezmény külön-külön és együttes alkalmazására jogosítja fel, az alperes mérlegelheti a jogsértés súlyosságát és indokait és ennek alapján jogszerűen dönthet úgy is, hogy bírság kirovása nélkül csak a jogsértés tényét állapítja meg.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2000. február 25.
Dr. Bíró László s. k. Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Eke Pekács Tibor s. k.
közbeszerzési biztos
