MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÔBB BÍRÓSÁGA (1878)

Kf.I.28.470/1998/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Csillag Imre jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Munkaügyi Központ (1117 Budapest, Karinthy Frigyes út 3.) felperes által dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntôbizottsága (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 1998. április 25-én kelt 8.K.30.015/1998/2. számú ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta a következő

ÍTÉLET-et:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az Illetékhivatal külön felhívására az államnak fizesse meg.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A felperes a K. É. 1997. szeptember 10-i számában nyílt eljárásban tette közzé ajánlati felhívását a Cegléd, Dózsa György u. 1. szám alatti kirendeltség épületének bontása, és helyére a tervdokumentációban írt új épület kivitelezése iránt. Az ajánlati felhívás 11. pontja szerint az ajánlattevôknek pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságuk igazolására nyilatkozatokat és igazolásokat kellett benyújtani. Az ajánlatok elbírálási szempontja az volt, hogy az ajánlatkérô az összességében legelőnyösebb ajánlatot fogadja el, amely sorrendben a legalacsonyabb összegű szolgáltatás, a legrövidebb kivitelezési idô, referenciamunkák, regionális foglalkoztatáspolitikai cél, a kis- és középvállalkozások segítése volt. Többváltozatú ajánlatot is lehetett tenni.
1997. október 29-én az ANZSU-K Bt.-t hirdették ki nyertesnek, akivel az ajánlatkérô november 4-én szerzôdést kötött. A nyertes alvállalkozóként a GEO-SAURUS Kft.-t vonta be a teljesítésbe, aki az előírt hatósági igazolásokat nem csatolta be.
A Ceglédi Építő Rt., a Ceglédi Építőipari Szövetkezet és a Káta Építôipari Szövetkezet jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy az ajánlatkérô nem a legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek.
Az alperes 1997. december 10-én kelt D.235/11/1997. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérô megsértette a Kbt. 53. § (1) bekezdés a) pontját és az 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 1 000 000 forint bírságot szabott ki, egyebekben a kérelmet elutasította. Kötelezte az ajánlatkérôt a kérelmezők részére 30 000 forint igazságszolgáltatási díj és 5000 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére.
A határozat indokolása szerint a Kbt. 53. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés megsértése amiatt következett be, hogy a nyertesnek hirdetett ANZSU-K Bt. 15%-ot meghaladó mértékben vont be alvállalkozót, aki a hatósági igazolásokat nem nyújtotta be. Emiatt az ajánlatkérő az eljárásból az ajánlattevôt nem zárta ki, elbírálta azt, sőt az eljárás nyerteseként kiválasztotta és vele a szerződést megkötötte.
Az alperes határozatában helytállónak találta, hogy a Ceglédi Építôipari Szövetkezet ajánlatát érvénytelennek nyilvánították, tekintettel arra, hogy ők sem nyújtották be a hiányzó igazolásokat. A jogorvoslati kérelem tehát alaptalan volt. Az alperes határozatában értékelte a nyertessé nyilvánított ajánlatot, azon túl, hogy érvénytelen volt, megállapította, hogy nem is a legkedvezôbb ajánlatnak volt tekinthető. A jogsértések következményeként a Kbt . 88. § (1) bekezdés d), f), g) pontja szerint rendelkezett a jogkövetkezményekről, egyebekben a kérelmet elutasította.
A jogorvoslatot benyújtók a határozatot keresettel nem támadták, a perbe beavatkozni nem kívántak.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a bírság alóli mentesítését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy az alperes a jogorvoslati kérelmen túl terjeszkedett, amikor olyan tényállást is megállapított, amelyet a kérelmezők nem adtak elő, és vele szemben szankciót alkalmazott. A felperes arra is hivatkozott, hogy nemcsak a beterjesztett referenciákat kell figyelembe venni, hanem az ajánlatkérő saját tapasztalatát is. Ezentúl sérelmezte azt is, hogy a Ceglédi Építô Rt. ajánlatát kedvezôbbnek értékelte az alperes, miközben megemlítette azt is, hogy ez a társaság is elkövette a Kbt. 53. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogsértést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fôvárosi Bíróság 8.K.30.0.15/1998/2. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát részben megváltoztatta, és a pénzbírság kiszabását mellőzte. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a peres felek perköltségeiket maguk viselik. A felmerült illeték az államot terheli.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának első részében részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy a közbeszerzésekről szóló 1990. évi XL. törvény (Kbt.) 76. § (1) bekezdése a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására a törvény eltérő rendelkezése hiányában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően. Az Áe. általános szabályai szerint a közigazgatási hatóság eljárása ügyféli kérelemre vagy hivatalból indul. Ezzel szemben a Kbt. szabályai nem ruházzák fel az alperest a hivatalból megindítható vagy folyatható eljárás jogosultságával. A közbeszerzési eljárás nem államigazgatási eljárás, a közbeszerzési eljárásban részt vevôk, ajánlattevők nem hatóságok, egymással közigazgatási jogviszonyba nem kerülnek. Az alperes nem felettes hatósága a döntést hozó szervnek, a lezáró döntés nem közigazgatási határozat, az ezzel kapcsolatos jogorvoslati kérelem nem az államigazgatási határozat elleni kérelemnek minôsül.
Az Áe. 26. § (1) bekezdése csak a tényállás tisztázási kötelezettséget írja elő abban a körben, ami a kérelemmel kapcsolatos. Az elsôfokú bíróság ennek megfelelôen azt állapította meg, hogy a kérelmezőt jogorvoslati kérelmében nem szereplô sérelmezett magatartásokat megállapító határozati indokolás a kérelmezők ajánlataik kapcsán a Kbt. szabályaiba ütközik. Tekintettel azonban arra, hogy ez az érdemi döntést nem érintette, és a felperes sem kérte az indokolás megváltoztatását, a bíróság a határozat rendelkező részét érintő kereseti kérelemmel foglalkozott.
Az elsőfokú bíróság a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek felsorolásával megállapította, hogy mivel a nyertesnek kihirdetett ajánlat a Kbt. 44. § (2) bekezdés d) pontja szerint minôsülô alvállalkozók tekintetében a nyilatkozatok hatósági igazolásokat nem tartalmaztak, ez az ajánlat érvénytelennek minôsül, és a pályázatból ki kellett volna zárni. Ebbôl következik, hogy az érvénytelen ajánlat nyertesnek való kihirdetése a Kbt. 53. § (1) bekezdés a) pontja és a Kbt. 59. § (1) bekezdésének megsértését is jelentette, így alperes határozatának a további ajánlatok összevetésével foglalkozó része már felesleges volt.
A jogkövetkezmények tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes döntése hozatalakor nem kérelemhez kötött, csak a Kbt. rendelkezéseinek megfelelően köteles eljárni. Az elsôfokú bíróság álláspontja azonban az volt, hogy a 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján bírság csak akkor alkalmazható az elkövetett jogsértés miatt, ha az ajánlattevőt a 88. § (4) bekezdése alapján a jövőbeni közbeszerzési eljárástól eltiltják. A bírság kiszabásának a törvény kettôs feltételt rendel, a jelen eljárásban az ajánlattevőt közbeszerzési eljárásból nem zárták ki, így bírságkiszabás egyik feltétele nem állt fenn. Ebbôl következően az elsőfokú bíróság a felperesre kiszabott bírságot mellőzte.
Az elsőfokú ítélet a felperes keresetének elutasító rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, e vonatozásban az elsôfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság nem bírálta felül.
Az elsôfokú bíróság ítéletének pénzbírságot kiszabó rendelkezése ellen az alperes jelentett be fellebbezést, kérte az ítélet ezen rendelkezésének megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását. A fellebbezés alapos.
Az alperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság már számos döntésében rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el a bírságolással kapcsolatos kérdésben.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint a bizottság határozatában bírságot szabhat ki az e törvény szabályait megszegô szervezet, vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelôs személlyel szemben.
A Kbt. 88. §-ának (4) bekezdése értelmében a bírság kiszabásának két feltétele van: nevezetesen az (1) bekezdés f) pontja szerinti bírság kiszabására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bizottság a közbeszerzési eljárást lezáró döntést vagy a közbeszerzési szerződés megkötését követen az eljárás jogellenességét állapította meg, továbbá ha az (1) bekezdés e) pontja szerint az ajánlattevőt eltiltotta a közbeszerzési eljárásban való részvételtôl.
Ezek szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával nem konjuktív, hanem alternatív feltételek, bekövetkezésük tehát külön-külön is alapul szolgálhat bírság kiszabására. A két feltétel közötti különbség abban áll, hogy a jogellenesség megállapításakor a bírság az eljárásban részt vevő valamennyi, a Kbt. szabályait megszegő szervezet vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelôs személlyel szemben kiszabható, míg a kizárás esetén csak az ajánlattevő sújtható bírsággal.
A Kbt. 88. § (4) bekezdésében írt ??továbbá" kifejezés értelmezését a Fővárosi Bíróság helytelenül alkalmazta.
A bírság összegszerűségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a kiszabott bírság összege a Kbt. 88. § (4) bekezdés utolsó mondatát figyelembe véve nem volt jogszabálysértő. Ennek alapján a mérlegeléssel megállapított bírság megváltoztatására a bíróságnak lehetősége nem volt.
Helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezésében arra is, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a közbeszerzési eljárásban nincs kérelemhez kötöttség, az alperes az eljárása során a jogorvoslati kérelmet meghaladóan is vizsgálhatja a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek betartását. Ezért az ezzel ellentétes elsôfokú ítéleti indokolást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperesnek másodfokú perköltség fizetésére.
A pervesztes felperes a 6/1986. (VI. 25.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles fellebbezési eljárási illeték lerovására.

Budapest, 2000. február 7.

Dr. Rakvács József s. k. Dr. Danziger Éva s. k.
tanácselnök előadó bíró

Dr. Kárpáti Magdolna s. k.
bíró