FÔVÁROSI BÍRÓSÁG (1954)
3.K.38322/1999/4
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a dr. Gyurácz János ügyvéd (9700 Szombathely, Petőfi S. u. 45. I/3.) Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2.) felperesnek – akinek pernyertessége érdekében a dr. Kenyeres Valéria jogtanácsos (1125 Budapest, Virányos u. 11/A) által képviselt OVIBER Kft. (1054 Budapest, Alkotmány u. 27.) beavatkozott – a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen – akinek pernyertessége érdekében Tóth Zoltán főmérnök által képviselt STRABAG Hungária Építő Rt. (9300 Csorna, Erzsébet királyné u. 1.) beavatkozott – közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7500 Ft perköltséget.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 5 pld-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A felperes a K. É. 1999. február 24-i 8. számában nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé, a Kis-Balaton védőrendszer II. ütem; Zalavári Információs Centrum megvalósítására. A bonyolító a felperesi beavatkozó volt. Az ajánlatok elbírálásának szempontjai: a kiírás 13. pontja szerint sorrend szerint a következők voltak:
– referenciamunkák, az alvállalkozókat is beleértve,
– pénzügyi, gazdasági stabilitás,
– műszaki, technikai felkészültség,
– ajánlati ár, jótállási feltételek,
– 1999. évi teljesítés vállalásának mértéke.
Mindezek alapján az összességében legelőnyösebb ajánlat kerül kiválasztásra.
Az ajánlatok bontása 1999. április 6-án történt meg. Az alperesi beavatkozó, a Lacuna Kft., a Profi 2007. Bt., a Horváth-Ép. Kft., a Mávépcell Kft., a Zalai Építési Vállalkozó Rt., az Ékköv Önkormányzati Vállalat és a Takép Kft. nyújtottak be ajánlatot. A felperes 1999. május 4-i nyilvános eredményhirdetésén a Lacuna Kft. ajánlatát mondta ki nyertesnek, és vele a szerződést ugyanazon a napon megkötötte.
Az alperesi beavatkozó 1999. május 14-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél, sérelmezte, hogy a felperes a Lacuna Kft.-t minősítette nyertesnek, annak ellenére, hogy az ô ajánlata jobb volt, mint a nyertesé. Kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlati adatlap 6. pontjában műszaki változtatásra tett ajánlatot, pedig az ajánlati felhívás 14. pontja alternatív ajánlat tételére nem adott lehetőséget. Az alperes a jogorvoslati eljárás során keletkezett iratok tartalma alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem megalapozott, és 1999. június 8. napján kelt D.84/10/1999. sz. határozatában helyt adva az .alperesi beavatkozó kérelmének, megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 59. § (1) bekezdését, ezért 2 M Ft bírság megfizetésére, továbbá 30 E Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte. Az alperes az egyes értékelési szempontok szerint tételesen megvizsgálta az ajánlatokat, figyelemmel a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontjára, és megállapította, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata kedvezőbb volt, mint a nyertesé.
Az első elbírálási szempont az ajánlattevő és alvállalkozói referenciái. Az alperesi beavatkozó anyacége nagyszámú és volumenű referenciát sorolt fel, ezt a saját maga által végzett, szintén nagy volumenű munkákat igazoló levelekkel is alátámasztotta. A nyertes ajánlattevő és alvállalkozói – az Ékköv Önkormányzati Vállalat és a Horváth-Ép. Kft. – referenciái számban és volumenben is jóval kisebb mértékűek, mint a kérelmezőé. Ezen értékelési szempontból az alperesi beavatkozó ajánlatát jobbnak ítélte.
A pénzügyi-gazdasági stabilitást, mint második értékelési szempontot illetően az alperesi beavatkozó nagy értékű – 700 M Ft – jegyzett tőkét, eredményes gazdálkodást, míg a nyertes ajánlattevő kis értékű alaptőkét, kis volumenű nyertes gazdálkodást igazolt, így az alperesi beavatkozó ajánlata ebből a szempontból is jobb volt. Az alperes kiemelte, hogy a felperes megbízottjának érvelését ebben a tekintetben nem fogadta el, mely szerint a mérleg szerinti eredményének mintegy kétszeresét kitevő kötelezettségvállalása van az alperesi beavatkozónak, tekintve, hogy arra megfelelő vagyoni fedezettel rendelkezik.
A harmadik értékelési szempontból is az alperesi beavatkozó ajánlatát találta jobbnak az alperes, aki 150 fô műszaki szakembert alkalmaz, kimagaslóan nagy értékű gépparkkal, ISO 9002 minősítéssel rendelkezik. A nyertes ajánlattevő 43 fô műszaki szakembert alkalmaz, kis értékű gépparkja van, ISO 9002 minősítéssel rendelkezik. Az alvállalkozói részről a műszaki technikai felszereltséget nem ismertette.
A negyedik elbírálási szempont az ajánlati ár és jótállási feltételek. Az alperesi beavatkozó 118 776 046 Ft vállalkozói díjért, a nyertes ajánlattevő 122 633 784 Ft vállalkozó díjért vállalta a létesítmény felépítését. Az alperesi beavatkozó a létesítmény egészére a törvényben előírt szavatossági időtartamon túlmenően további 36 hónap szavatosságot vállalt, valamint 18 hónap garanciát. A jótállási feltételek körében ajánlatkérőnél értékelnie kellett azt is, hogy az alperesi beavatkozó a garanciális időszak egészére a vállalkozói díj 3%-ának megfelelő bankgaranciát vállalt és a felhívásban előírtnál magasabb kötbért. A nyertes ajánlattevő csak a víz-, csatorna- és fűtésszerelési munkára vállalt 36 hónap garanciát, a létesítmény további részeire csak 12 hónapot, a kötbérre nézve pedig csak a felhívás szerintit vállalta, így az alperesi beavatkozó ajánlata jobb volt.
Az ötödik elbírálási szempont az 1999. évi teljesítés vállalásának mértéke. Az ajánlati árból kiindulva a teljesítési határidőre vetítetten alperesi beavatkozó 1999. évre 53%-os, a nyertes a 75%-os teljesítési mértéket vállalt. A felperes a nyertes ajánlatát az 1999-es készültségi fokra tekintettel minősítette jobbnak. Ez az értékelés az alperes álláspontja szerint azonban nem helytálló, mivel a felperes sem az ajánlati felhívásban, sem pedig az ajánlati dokumentációban nem határozta meg, hogy a kisebb vagy a nagyobb mértékű teljesítést tekinti-e kedvezőbbnek. Amennyiben a határidőkre vonatkozó általánosan kialakult kritériumot vesszük figyelembe, akkor valóban a nagyobb mértékű teljesítés lenne a kedvezőbb. A felperes azonban azzal az indokkal minősítette kedvezőtlenebbnek a nyertes ajánlatánál az alperesi beavatkozó ajánlatát, hogy az 1999-es alacsonyabb készültségi fok miatt kétséges, hogy a kérelmező a vállalt – 2000. május 20-i – határidőre teljesíteni tudná a szerződést. Ez a megállapítás azonban már a teljesítés körébe esik, és mint ilyen, a közbeszerzési eljárásban nem képezheti a vizsgálat tárgyát, és ezáltal az értékelés alapjául nem szolgálhat. Ily módon ezen elbírálási szempontból az alperes a két ajánlatot egyenértékűnek tekintette.
Összességében megállapította, hogy a négy értékelési szempontból az alperesi beavatkozó ajánlata volt jobb, míg egy értékelési szempontból azonosnak értékelhető a nyertes ajánlatával. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes döntését nem az ajánlati felhívás szerinti értékelési szempontok alapján történt értékelés eredményének megfelelően hozta meg, ezáltal nem a legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőt hirdette ki nyertesnek. Ily módon megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért a 76. §-ban foglalt jogkörében eljárva az alperes a 88. § (1) bekezdés d), f) és g) pontja szerint rendelkezett. A továbbiakban az alperesi beavatkozó kifogására a Döntőbizottság a nyertes ajánlatát az érvényesség szempontjából is megvizsgálta, azt az indokolásában felhívottaknak megfelelően érvényesnek találta.
A felperes nyújtott be keresetet az alperes határozatával szemben, kérve annak megváltoztatását és a bírság alóli mentesítését. Elsődleges a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának sérelmére hivatkozott, azzal, hogy közte és a felperesi beavatkozó között egy olyan szerződés jogviszony áll fenn, melyből eredően a felperesi beavatkozó mint megbízott a beruházás megvalósítása érdekében saját nevében jár el, ír ki pályázatot, és bírálja el azokat. E körben a közöttük fennálló szerződés tartalmára hivatkozott azzal, hogy az lényegét tekintve a Ptk. 401. §-ában nevesített fővállalkozói szerződés. Ekként a felperesi beavatkozó feladata a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer II. ütem kormányzati beruházás megvalósítása körében többek között a felperes által kiírt nyilvános versenytárgyalások bontási eljárásán való részvétel, a beérkezett ajánlatok részletes vizsgálata, értékelése és a legkedvezőbb ajánlat kiválasztása, a megkötött szerződések alapján a megrendelői tevékenység ellátása fizetési rendelkezési joggal.
Mindezekből a felperes azt a következtetést vonta le, hogy a felperesi beavatkozó "megbízása" annyira teljes körű, hogy a "megbízó" még a beruházás megvalósítására a számlájára utalt pénzügyi fedezet felett sem rendelkezhet. Nem vitatta, hogy a közbeszerzési eljárások kiírása a nevében történt, de arra hivatkozott, hogy a tényleges döntést a felperesi beavatkozó hozta. Így amennyiben a közbeszerzési eljárás során jogszabálysértés történt, úgy az alperes által kiszabott bírság nem a felperest terheli. Másodlagosan sérelmezte a felperes az alperes által a nyertes és az alperesi beavatkozó ajánlatának összevetésekor tett megállapításait. Az első három értékelési szempont körében sérelmesnek találta, hogy az alperesi elbírálás a Kbt. 24. §-ában rögzített esélyegyenlőség elvének sérelmével járt. A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság vizsgálata a közbeszerzés tárgyára tekintettel kell hogy megtörténjen. Amennyiben annak megvalósítására ebből a szempontból az ajánlattevők alkalmasak, akkor ajánlataikat a vonatkozó értékelési szempontokat illetően egyenértékűnek kell tekinteni. E körben az alperes D.52611/1999. sz. határozatára hivatkozott, amelyben az alperes maga is kifejtette, hogy "sérti az esélyegyenlőséget az az értékelési módszer, melynek alkalmazása által az ajánlattevők gazdálkodási volumene (alaptőkéje, éves árbevétele, nyeresége) a szerzôdés teljesítéséhez szükséges mértéket meghaladó mértékű műszaki felszereltsége alapján tesz különbséget az ajánlatkérő az ajánlattevők között".
A negyedik elbírálási szempont tekintetében vitatta az alperesi azon megállapításokat, mely szerint a felperesnek értékelnie kellett volna a kérelmezô által vállalt, az elôírtnál magasabb kötbért illetőleg a 3%-os bankgaranciával kiváltandó garanciális visszatartást. Nézete szerint a kötbérkötelezettség mértékének ezen értékelési szempontból nincs relevanciája, míg a garanciális visszatartásra vonatkozó ajánlattevői igény nem szerepelt az ajánlati felhívás feltételei között, arra a többi ajánlattevő nem is nyilatkozhatott. Ilyen körülmények között a 3%-os bankgaranciát nem lehet a kérelmező javára értékelni.
Az ötödik elbírálási szempontra vonatkozóan az alperes határozatában tévesen jelölte meg az alperesi beavatkozó 1999. évi teljesítés vállalásának mértékét 53%-ban, álláspontja szerint az 35%-os volt, míg a nyertes 75-%-os teljesítési mértéket vállalt. Álláspontja szerint ezen elbírálási szempont értelemszerűen csak egyféleképpen értelmezhető, mégpedig minél nagyobb mértékű teljesítést értve alatta, mivel a teljesítés visszatartása nem szolgálná a közbeszerzés tárgyának a megvalósítását, vagy az ajánlatkérő érdekeit. Ezzel kapcsolatosan értelmezési probléma sem a helyszíni konzultáción, sem pedig írásbeli tájékoztatás formájában nem merült fel.
A felperesi beavatkozó az elsődleges kereseti kérelemre vonatkozóan nem kívánt nyilatkozni, míg a másodlagos kereseti kérelem tekintetében a felperes által előadottakat annyiban pontosította a negyedik elbírálási szempontra vonatkozóan, hogy a nyertes a 36 hónapos jótállást a gépészet tekintetében vállalta, míg az ötödik pontnál a nyertes ajánlattevő készültségét is megemeli, amennyiben az utolsó teljesítéshez további mintegy egy hónapot az alperesi beavatkozóéhoz hasonlóan figyelembe vett volna, ami több mint 7 M Ft többletet jelentene.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte arra figyelemmel, hogy a kereseti kérelem megalapozatlan. Nem vitatta, hogy a felperes és a felperesi beavatkozó között 1995. március 27-én létrejött szerződés tartalma szerint értelmezendő, a felek között létrejött szerződéskor azonban a Kbt. kihirdetésre még nem került. A felperes és a felperesi beavatkozó a Kbt. kihirdetését követően megállapodtak a szerződésük egyes pontjainak értelmezésében, azonban ez a jegyzőkönyv sem tartalmazott közbeszerzési eljárás lefolytatására irányuló megbízást. A perbeli ajánlati felhívásban a felperesi beavatkozót a felperes megbízottjaként jelölte meg. A közbeszerzési eljárás lefolytatására is vonatkozó megbízási jogviszony fennállása így nem vitatható. Ezen feladat ellátására ráutaló magatartással létrejött megbízást azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert a fővállalkozási elemeket tartalmazó, 1995. március 17-i megbízási szerződés megkötésekor a felek akarata még nem irányulhatott a közbeszerzési eljárás lefolytatását is magában foglaló fővállalkozási szerződés megkötésére. Ebből következően amennyiben a felperes úgy ítéli meg, hogy a jogsértést a megbízottja okozta, úgy vele szemben a polgári jog szabályai szerint kártérítési igényt érvényesíthet.
A másodlatos kereseti kérelem kapcsán az alperes nem fogadta el a felperesi hivatkozást a D.5211/99. sz. határozatában foglaltakra, mivel a hivatkozott határozat szerinti megállapítás már előminősített ajánlattevők ajánlatának értékelésével kapcsolatos tényállásra vonatkozik. Így az első három bírálati szempont tekintetében változatlanul fenntartotta a határozatában már leírtakat. A negyedik elbírálási szempont tekintetében hivatkozott arra, hogy az alperesi beavatkozó közel 4 M Ft-tal alacsonyabb vállalkozói díjért vállalta a beszerzés tárgyát képező feladat megvalósítását. A jótállási feltételek szempontjából is jobb volt az ajánlata, mivel az egész létesítményre vonatkozóan 18 hónap garanciát vállalt, míg a nyertes ajánlattevő ezt a garanciát csak 12 hónap időtartamra vállalta. Nem vitatta, hogy a kereseti kérelemben hivatkozott további előnyök a reális teljesítés biztosítékaiként vehetők figyelembe, mint ahogy az is, hogy az alperesi beavatkozó a törvényben előírt szavatossági időtartamon túl 36 hónapig vállalt szavatosságot a hibátlan teljesítésért, míg a nyertes ugyanezt csak egyes munkanemekre vállalta. Önmagában azonban a 6 hónapos többlet jótállási időtartam vállalása elegendô annak megállapításához, hogy a kérelmező ezen bírálati szempontból jobb ajánlatot tett a nyertesnél. Az ötödik szempont tekintetében nem vitatta azt a felperesi álláspontot, hogy a minél nagyobb mértékű teljesítés tekinthető elônynek akkor is, ha az ajánlatkérő ezt előnyben részesítési feltételként nem kötötte ki. Az alperesi beavatkozó 1999. évi teljesítésének mértékét illetôen azonban tévedett a felperes, mivel az nem 35%-os, hanem 53%-os mértékű. Az ajánlati ár ugyanis bruttó 118 776 046 Ft, ebből az 1999. évi teljesítés az I–IV. sz. részszámla összege (a 2000. január 3-i részszámla 1999-es teljesítést feltételez), összesen bruttó 67,47 M Ft, ami 56,8%-a a teljes bruttó árnak. Ezzel szemben a nyertes 122 633 784 Ft-os vállalkozói díjból 1999-ben az I–V. sz. részszámlák összegét, 86,66 M Ft-ot kívánt leszámlázni, ami 70,6%-a a b
ruttó árnak. Az alperes álláspontja az volt, hogy az ajánlati ár és jótállási feltételek elbírálási szempont fontossági sorrendben megelőzi ez utóbbi elbírálási szempontot, úgy egyértelmű, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata jobb, mint a nyertesé volt.
Az alperesi beavatkozó az alperesi ellenkérelemhez csatlakozva kiemelte, hogy az értékelési szempontok között az 5. pont, amely az 1999. évi teljesítést vizsgálta, valóban nem volt egyértelmű a tekintetben, hogy a kiíró mit tekint kedvező feltételnek, mely szempont, a pénzügyi vagy a műszaki teljesítés az, ami a kedvezőbb elbírálást eredményezheti. Ezért álláspontja szerint korrekt az az alperesi eljárás, amikor sem a nyertes, sem pedig az alperesi beavatkozó ajánlatát nem bírálta el a másikéhoz képest kedvezőbbnek. Mind a felperes által hivatkozott 35%-os, mind pedig az alperesi határozatban rögzített 53%-os teljesítés helytálló. Figyelemmel arra, hogy a IV. sz. részszámla valóban 2000. januárjában került volna lehívásra, az ehhez kapcsolódó műszaki teljesítés azonban már 1999. évben megjelent volna, a műszaki teljesítés szempontjából 53%-os, míg a pénzügyi teljesítés tekintetében 35%-os teljesítés vehető figyelembe.
A kereset nem alapos.
A bíróság a felperesek keresete alapján a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése esetén jelentős az ügy érdemére kiható, a bírósági eljárásban nem orvosolható jogsérelem, illetve az anyagi jogi szabályok megsértése esetén van lehetősége a bíróságnak a határozat hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) bekezdés és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 1. § a) pontja szerint az állam, a helyi önkormányzat, a kisebbségi települési önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalap, a nyugdíj-biztosítási és az egészségbiztosítási önkormányzat szervezeteinek a 2. § (1) bekezdése szerinti beszerzései – melyek közé tartozik az építési beruházás – a Kbt. hatálya alá tartozó, amennyiben értéke a közbeszerzés megkezdésekor külön meghatározott összeget eléri vagy azt meghaladja. A perbeli esetben a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer II. ütemének kormányzati beruházásban történô megvalósítása volt a tárgya a közbeszerzésnek, melynek beruházója a 138/1993. (X. 12.) Korm. r. 3. § (5) bekezdése alapján a felperes. Ekként a közbeszerzési igény a felperesnél jelent meg, így tehát osztotta a bíróság az alperes álláspontját, hogy a felperes mint ajánlatkérő az, akivel szemben a Kbt. szabályainak a megsértése megállapítható. Ugyancsak helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy amennyiben a felperes és a felperesi beavatkozó közötti szerzôdés jogviszonyra alapítottan a felperes részérôl a vele szemben az alperes által hozott marasztaló határozatból eredôen igénye keletkezik, úgy azt külön eljárásban, végső soron polgári peres úton érvényesítheti. A Kbt. rendelkezései alapján a jogsértés vizsgálatának lehetősége a közbeszerzési eljárásban részt vevő azon szereplőkkel szemben lehetséges, akikre nézve a Kbt. rendelkezései kötelezettségeket tartalmaznak. Az ajánlatkérő a felperes volt, az általa hivatkozott megbízási szerződés és ahhoz kapcsolódó jegyzôkönyv alapján a Kbt. rendelkezéseihez kapcsolható és a felperes és felperesi beavatkozó jogviszonyát e tekintetben rendezô megállapítás nem volt megállapítható, így az alperes helytállóan alkalmazta a Kbt. rendelkezéseit az ajánlatkérôvel szemben, akit a törvény amúgy nevesít. Ezért nem fogadta el a bíróság a felperes hivatkozását a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának sérelmére, mivel e
tekintetben az ajánlatkérő felelőssége lehetett csak vizsgálat tárgya.
A bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelme megvalósult-e.
A Kbt. 59. § (1) bekezdés szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és (dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével, vagy – visszalépés esetén, ha azt az ajánlati felhívásban elôírta – az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
A Kbt. 34. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatokat a b) pont szerint, az összességében a legelőnyösebb ajánlat szerint bírálja el.
Helytállóan járt el az alperes, amikor a nyertes és az alperesi beavatkozó mint kérelmező ajánlatát vetette össze az elbírálási szempontok, azok fontossági sorrendje szerint.
A bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az alperes a fenti jogszabályoknak megfelelően értékelte-e a kérelemben foglaltak alapján a felperes döntését, figyelemmel a kereseti kérelemben felhívottakra.
Nem fogadta el a bíróság az első három értékelési szempont vonatkozásában a Kbt. 24. § (2) bekezdés szerint esélyegyenlőség sérelmére való hivatkozást. Helytállóan utalt az alperes arra, hogy a felperes által hivatkozott alperesi döntés egy elôminősítési eljárást követően meghozott eredményhirdetéssel szembeni jogorvoslati eljárás során született. Ennek jellemzője a Kbt. 42. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, hogy a közbeszerzési eljárás előminősítést követő további szakaszában már csak a közbeszerzés teljesítésére pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból alkalmas ajánlattevők vehetnek részt. Ezen alkalmasságot a Kbt. 44. §-ában meghatározott módon lehet igazolni. A perbeli esetben azonban előminősítési eljárásra nem került sor, így nem volt jogszabálysértő az ajánlattevô részéről az elbírálási szempontok közé emelése a pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasság szempontjainak, az általa meghatározott fontossági sorrendben elhelyezve azt.
A 4. értékelési szempont az ajánlati ár és jótállási feltételek voltak, amely tekintetében nem vitatottan – amennyiben eltekintünk a felperes által sérelmezett és az alperes által a jótállási feltételek körében értékelt bankgarancia, illetve a felhívásban előírtnál magasabb kötbér értékelésétől – mind a vállalkozói díj, mind pedig a törvényben előírtnál hosszabb időtartamra vállalt szavatosság vonatkozásában az alperesi beavatkozó ajánlata kedvezőbb volt, a felperesi hivatkozás e tekintetben azt nem cáfolhatta. Az 1999. évi teljesítés vállalásának mértéke az elbírási szempontok összességét nézve a nyertes javára önmagában kedvező döntést nem hozhat, így a felperes által hivatkozottak a jogszabálysértés megállapításának cáfolatára nem alkalmasak. Elfogadta a bíróság az alperes értékelését akkor, amikor a nyertes és az alperesi beavatkozó között e pontban az ajánlatot azonosnak értékelte, mivel valóban nem lehetett a kiírásból megállapítani, hogy mit tekint az ajánlatkérő kedvezőbbnek, így az ajánlattevők azt a maguk értelmezésének megfelelően értékelhették. Helytállónak találta a bíróság az alperesi beavatkozó hivatkozását, amely egyrészt műszaki, másrészt pénzügyi szempontból értékelte a teljesítését. Valamennyi szempontot összességében értékelve azonban az volt megállapítható, hogy az alperes – helytállóan vetve össze a két ajánlatot – megfelelő módon vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a Kbt. 59. § (1) bekezdését megsértette, és ehhez képest megfelelő módon alkalmazta a felperessel szemben a Kbt. szerinti 88. § (l) bekezdés d), f) és g) pontjait.
Mindezekre a figyelemmel a bíróság a keresetet mint megalapozatlant elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a perköltség viselésére, amely az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdés, 62. § (1) bekezdés h) pontja és 65. § (1) bekezdés szerint feljegyzett illetékből és a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó, az alperes képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból állt.
A fellebbezés lehetősége a Pp. 340. § (2) bekezdés rendelkezésein alapul, figyelemmel a Kbt. 91. § (5) bekezdésére.
Budapest, 1999. november 23.
Dr. Sára Katalin s. k.
bíró
