FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4771)
2.K.41752/1999/3.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság a dr. Ollé György (6722 Szeged, Guttenberg u. 3. sz.) ügyvéd által képviselt Almus Pater Taneszköz Rt. (6726 Szeged, Petrozsényi u. 14. sz.) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85. sz.) alperes ellen, közbeszerzés iránti perben – amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Vajk Kálmán (1111 Budapest, Bukarest u. 9. fszt. 1. sz.) ügyvéd által képviselt Orako Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1222 Budapest, Gábor u. 130. sz.) beavatkozott – meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak egyenként 5-5000 (ötezer) Ft perköltséget, és az állam javára külön felhívásra térítsen meg 10 000 (tízezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 4 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
INDOKOLÁS
A Belügyminisztérium Országos Közbeszerzési Főigazgatósága (a továbbiakban: BMOKF) 1998. október 21-én tette közzé az irodabútorok szállítására és a kapcsolódó szolgáltatások teljesítésére irányuló felhívását. Az eljárás nyertese alperesi beavatkozó lett.
Azon 1999. március 9-i keretszerződésről, melyet alperesi beavatkozóval kötött a BMOKF, az 1999. márciusi tájékoztatójában adott hírt.
Ugyanezen tájékoztató 1999 augusztusi számában került sor a keretszerződés módosításának közlésére, melynek harmadik számú melléklete (az országos elosztóhálózatot tartalmazó címjegyzékben) változatlanul feltüntette a felperes nevét.
Állítva, hogy a jogsértésről 1999. szeptember 9-én szerzett tudomást, felperes 1999. szeptember 23-án terjesztett elő jogorvoslati kérelmet.
Előadta, az országos címjegyzékben történő feltüntetése jogszerűtlen volt, hiszen alperesi beavatkozóval nem áll szerződéses kapcsolatban. Így a hamis adatszolgáltatás a verseny tisztasága mellett súlyosan sérti különös méltánylást érdemlő érdekeit, valamint a jó hírnévhez való jogát. Ezért kérte a jogsértés megállapítását, az alperesi beavatkozó közbeszerzési eljárásban való részvételtől történő eltiltását és bírság kiszabását. Igényt tartott továbbá költségeire.
Alperes az 1999. november hó 1. napján kelt D.218/12/1999. számú határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította, és egyben megállapította, hogy a felek költségeiket maguk viselik.
Döntését azzal indokolta, hogy a felperes kérelme elkésett. A sérelem ugyanis már az 1999. március 9-i közléssel bekövetkezett, ezért a felperes az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 79. § (5) bekezdése szerinti 60 napos jogvesztő határidőn túl nyújtotta be kérelmét.
Érveléséhez alperes hozzátűzte azt is, hogy a keretszerződés módosítása nem érintette a kifogásolt címjegyzékben szereplő adatokat, ekként a jogvesztő határidő 1999. május hó 8. napján lejártnak minősül.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg alperesi beavatkozó jogsértését, egyben vele szemben rendelje el a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), e) és f) pontjai szerinti jogkövetkezményeket. A felperes perköltségeire igényt tartott.
Állította, a sérelem a szerződés módosításával és annak közzétételével valósult meg. Jogszerűtlen feltüntetéséről akkor szerzett tudomást, amikor az első megrendelő mint elosztóhelyet kereste fel. Ehhez viszonyítva pedig jogorvoslatát 15 napon belül, a 60 napos jogvesztő határidő lejárta előtt terjesztette elő.
A felperes hangsúlyozta, alperesi beavatkozó versenytársa, ezért a verseny tisztaságának sérelmét nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
Az alperes ellenkérelmében – fenntartva a határozatában elfoglalt jogi álláspontját – a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Előadta, annak vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, hogy a felperes időben milyen okból nem szerzett tudomást vélelmezett sérelméről.
Az alperesi beavatkozó ugyancsak a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségei megállapítása mellett.
Jelezte egyben azt is, hogy álláspontja szerint alperes döntése nem minősül érdeminek.
A felperes kifogásával szemben hangsúlyozta továbbá, hogy a felperest gyártójával kötött megállapodása alapján tüntette fel az országos címjegyzékben.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
Az alperesi beavatkozó felvetésére tekintettel a bíróság elsőként azt a kérdést vizsgálta meg, hogy az alperes perbeli határozata érdeminek tekinthető-e.
A Kbt. perbeli időben hatályos rendelkezései e körben egyértelmű eligazítást nem adnak.
Abból azonban, hogy a Kbt. 80. § (3) bekezdése csupán a Kbt. 79. § (3) bekezdését és a 79. § (6) bekezdését említve szólt a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról, és a Kbt. 79. § (5) bekezdése szerinti elkésettséget nem nevesítette, a bíróság arra következtetett, a jogalkotó – későbbi módosítással már kifejezett – szándéka az elkésettség miatti elutasítás érdemi döntéskénti értékelésére irányult.
Ezért a bíróság alperes döntését a Kbt. 89. § (1) bekezdésében megjelölt ügy érdemében hozott határozatnak tekintette, és érdemben vizsgálta annak jogszerűségét.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás megindítása az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kérhető, illetve kezdeményezhető.
E rendelkezés egyértelműen leszögezi, hogy e határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A felperes jogorvoslati kérelmében jelzett sérelme akkor valósult meg, amikor feltüntetése az 1999. március 9-én megjelent címjegyzékben megtörtént.
Ezen esemény bekövetkezése idejétől a már idézett jogszabályi rendelkezés 60 napos igényérvényesítési határidőt szabott meg.
Miután pedig ezen időtartamhoz a jogvesztés következményét fűzte, a rendelkezés szerint 60 napon túl maga az igényérvényesítési jog enyészik el. E tény így kizárja, hogy bármely utóbb bekövetkezett körülmény – pl. perbeli ismételt közreadás – lehetővé tegye a már elveszett jog újraéledését.
Ekként alperes helyesen állapította meg, hogy a 60 napos határidő 1999. május 9-én lejárt, amelynek következtében a felperes 1999. szeptember 23-án benyújtott jogorvoslati kérelme elkésett.
Mindezen indokolás alapján a bíróság a Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint eljárva megállapította, hogy alperes határozata jogszerű, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes és az alperesi beavatkozó jogi képviseletével felmerült perköltségeinek megfizetésére. Ezek összegét a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával határozta meg.
Ugyancsak pervesztességére tekintettel a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles továbbá felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.
Budapest, 2000. április 19.
Dr. Öcsödi Ágnes s. k.
bíró
