FÔVÁROSI BÍRÓSÁG (5714)

2.K.30505/2000/2II.

VÉGZÉS

Miniszterelnöki Hivatal felperesnek
Közbeszerzések Tanácsa alperes ellen
közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a bíróság megállapítja, hogy a 2I. sorszámú ítélet 2000. évi július hó 14. napján jogerôre emelkedett.

Budapest, 2000. augusztus 11.

Dr. Öcsödi Ágnes s. k.
bíró

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

2.K.30505/2000/2I.

A Magyar Köztársaság nevében!
A Fôvárosi Bíróság a dr. Ciffra Csaba jogtanácsos által képviselt Miniszterelnöki Hivatal (1055 Budapest, Kossuth tér 24. sz.) felperesnek, a dr. Deli Betty jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85. sz.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben tárgyaláson kívül meghozta a következő

ÍTÉLET-et:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság megállapítja, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 10 000 Ft kereseti illetéket a felperes személyes illetékmentessége alapján az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve, ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte elôtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A (1) bekezdés a)d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

INDOKOLÁS

Alperes az 1999. március hó 17. napján kelt D.1/24/99. számú határozatában a FORDuna Fordító Kft., a SUPREX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., az Intercontact Budapest Kft., a Német és Pásztor Kft., a Sasvár Kft., és a Multi Lingua Fordító és Tolmács Kft. jogorvoslati kérelmének helyt adva megállapította, hogy a felperes megsértette az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. § (1) bekezdés d) pontját, illetve a Kbt. 63. § (2) bekezdését.
Egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasítva kötelezte felperest, hogy a közelebbről meg nem jelölt kérelmező javára fizessen meg 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat.
A döntéssel szemben felperes keresetet terjesztett elő, amelyet a Fővárosi Bíróság az 1999. október hó 8. napján kelt 2.K.34196/1999/6. sorszámú ítéletében elutasított.
Az indokolásban rögzítettek szerint azon hiányosság, hogy alperes határozata nem tartalmazza, a felperesnek melyik kérelmezô javára kell megfizetnie az igazgatási szolgáltatási díjat, a döntés jogszerűtlenségének megállapítására nem alkalmas, ezen hiányosság ugyanis az alperesi határozat kiegészítésével pótolható.
A félperes a bíróság ítélete ellen fellebbezést terjesztett elő, így a döntés nem jogerôs. Ezt követően alperes az 1999. december hó 16. napján kelt D.1/33/1999. számú határozatában azzal egészítette ki 1999. március hó 17. napján kelt D.1/24/1999. számú döntését, hogy a felperest a kérelmezők bármelyike részére teljesítendô 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte.
Kiegészítő határozatát alperes a többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 48. § (2) bekezdése felhívásával támasztotta alá.
A felperes keresetében alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Állította, miután az alaphatározat tartalmazta az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére vonatkozó rendelkezést, a kiegészítéssel felperesre többletkötelezettség hárult. Miután pedig alperes nem szólt arról, hogy a kiegészítés a korábbi döntés helyébe lép, formailag és tartalmilag két rendelkezés áll fenn. Ezért álláspontja szerint alperes valójában nem kiegészítette, hanem az Áe. 61. § (1) bekezdése által tilalmazottan módosította határozatát.
Az alperes ellenkérelmében azt kérte, hogy a bíróság fejtse ki a bíróság által el nem bírált rendelkezéshez fűzött jogkövetkezmény a jogerős vagy a nem jogerős ítélethez tapad-e.
A felperes keresete alaptalan volt.
Elöljáróban a bíróság megjegyzi, hogy az alaphatározat idején, és így a kiegészített döntéshozatalkor is irányadó Kbt. 89. § (1) bekezdése alapján felvethető volt, alperes perbeli döntése érdeminek és így bírság által felülvizsgálhatónak tekinthető-e.
Figyelemmel azonban a felek által feltett jogkérdések jellegére, a bíróság úgy látta, a válaszadás hosszabb okfejtést igényel, ezért a felperes keresetét ítéletében bírálta el.
A bíróságnak a perbeli esetben azt kellett elbírálnia, hogy alperes döntése kiegészítésnek vagy módosításnak minősül-e. Alperes kérésére állást kellett foglalni továbbá abban a kérdésben, hogy a Főváros i Bíróság nem jogerős döntése után alperes jogosult volt-e a perbeli határozat meghozatalára.
A Kbt. 79. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bizottság eljárására ha e törvény másként nem rendelkezik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Tekintve, hogy a Kbt. a határozat kiegészítéséről (illetve esetleges módosításáról) nem szólt, e körben az Áe. szabályai irányadók.
Az Áe. 48. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási szerv hivatalból, vagy az ügyfél kérelmére a határozatot kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.
Az Áe. 48. § (4) bekezdése a kiegészítés korlátjaként csupán azt fogalmazta meg, hogy nincs helye a határozat kiegészítésének, ha jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
A bíróság jogi álláspontja szerint alperes perbeli döntésében nem módosította, hanem az Áe. 48. § (2) bekezdésének megfelelôen kiegészítette korábbi határozatát.
Miután az eredeti döntés is kötelezte felperest 30 000 Ft összegű igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére, azzal többletteher reá nem hárult, hogy a kiegészítés értelmében ugyanezt a 30 000 Ft-ot bármelyik kérelmező javára teljesítenie kell.
A felperes tévesen véli továbbá úgy, hogy a kiegészítés folytán két rendelkezés megfogalmazására került sor.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kiegészítés azt célozta, megtörténjen annak meghatározása, az egyszeri igazgatási szolgáltatási díjat felperes melyik kérelmezônek köteles teljesíteni. A kiegészítést pedig értelemszerűen csak akként lehet megtenni, hogy a hiányzó rendelkezés teljes mondatban szerepel.
A bíróság előzőekben kifejtett jogi megítéléséből következik, hogy az Áe. 61. §-a alá nem eső módosítás hiányában jelentőség nélküli azon körülmény, a bíróság döntése jogerős-e, avagy nem.
A perbeli esetben azonban erről nyilvánvalóan nincs szó, hiszen a bíróság ítéletében maga mutatott rá arra, alperes döntését kijavítással korrigálhatja.
Mindezen indokolás alapján a bíróság a Kbt. 91. § (3) bekezdése szerint eljárva megállapította, hogy alperes kiegészítő határozata jogszerű volt, ezért a felperes keresetét elutasította.
Az alperesnek felszámítható mértékű perköltsége nem merült fel, így e körben a bíróság a határozathozatalt mellőzte.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles lenne a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére. Miután azonban a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja értelmében teljes, személyes illetékmentességet élvez, helyette a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (1) bekezdése és a 14. §-a alapján a feljegyzett illetéket az állam viseli.

Budapest, 2000. június 27.

Dr. Öcsödi Ágnes s. k.
bíró