MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (7901)
Kf.VI.28.197/1999/6.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kersch Ferenc ügyvéd (1113 Budapest, Bartók B. út 52.) által képviselt Uszód Község Önkormányzata (6332 Uszód) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben – amelybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Scherer András ügyvezető által képviselt Fégtherm Partner Kft. (6300 Kalocsa, Tomori u. 15.), míg az alperes pernyertessége érdekében a dr. Szloboda János (6000 Kecskemét, Csányi J. krt. 4.) ügyvéd által képviselt Hajdú Építőipari és Kereskedelmi Kft. (6086 Szalkszentmárton, Vécsey u. 19.) beavatkozott – a Fővárosi Bíróság 1999. április 25-én kelt 8.K.30.997/1998/12. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 5000 Ft, ötezer forint másodfokú eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperes – mint ajánlatkérő – 879 m2 alapterületű általános iskolai tantermek és tornaterem teljes körű kivitelezésére tett közzé ajánlati felhívást. A dokumentáció tartalmazta a tervezett munkák tételes mennyiségi kiírását és a kiviteli tervet. Az ajánlati felhívás kizárta a többváltozatú ajánlatot.
A felperesi beavatkozó – mint ajánlattevő – ajánlata több költségvetési tételnél a dokumentáció mennyiségétől eltért. A felperes ennek ellenére a felperesi beavatkozó ajánlatát fogadta el, és vele szerződést is kötött.
Az alperesi beavatkozó – aki az ajánlati felhívásra szintén ajánlatot tett – jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyet elbírálva az alperes az 1998. június 4-én kelt D.85/7/1998. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel az 59. § (1) bekezdést, és ezért őt 1 000 000 forint pénzbírság, valamint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben való marasztalását kérte, hivatkozással arra, hogy az alperes megsértette a felek nyilatkozattételi jogára vonatkozó alapelvet, és kompetencia nélkül foglalt állást építész szakmai kérdésekben. Előadta továbbá, hogy a dokumentáció és az ajánlat műszaki tartalma csak kis mértékben tér el egymástól.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az ajánlat műszaki tartalma a tervtől és a mennyiségi kiírástól semmilyen okból nem térhetett el. Amint azonban a felperes is elismerte, ajánlata több tételben is eltért a felhívástól, ezért érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes a felperes nyilatkozattételi jogosultságát megsértve nem nyilatkoztatta az ajánlati felhívás és a dokumentáció, valamint a nyertes ajánlat műszaki tartalma közötti eltérésekről, erre azonban később a tárgyaláson lehetősége nyílott, ezért az eljárási szabálysértés az érdemi döntésre nem hatott ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra utasítását, illetve az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Kérelmet terjesztett elő továbbá a tévesen lerótt 6000 forint első fokú illeték visszautalására. Sérelmezte, hogy az alperes – bár a felperes részéről sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem volt megállapítható – kétszeres joghátrányt alkalmazott, azaz a jogsértés megállapításán túlmenően bírságot is kiszabott. Elismerte, hogy a dokumentációtól több tekintetben eltért, hangsúlyozta azonban, hogy az eltérés oka költségkímélés, magasabb szintű műszaki megoldás, a kiviteli terv olvashatatlansága, téves költségvetési kiírás, olcsóbb technológia volt. Az eltérések közel öt esetében nem történt törvénysértés, öt esetben pedig az eltérések nem lényegesek. Álláspontja szerint az alperes indokolatlanul szabott ki magas összegű bírságot.
Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. A 36. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ajánlati felhívásban szerepelnie kell, hogy az ajánlattevő tehet-e többváltozatú ajánlatot. Az 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek. A Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a bizottság határozatában e törvény megsértett rendelkezésének megjelölése mellett megállapíthatja a jogsértés megtörténtét. Az f) pont szerint bírságot szab ki az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. A 88. § (4) bekezdése értelmében a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb 30%-a, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. (Ez az összeg 1998. évben 500 000 forint volt.)
Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy amennyiben az ajánlati felhívás a többváltozatú ajánlat lehetőségét kizárja, az érvényes ajánlat műszaki tartalma a tervtől, illetve a mennyiségi kiírástól nem térhet el. A felperes sem vitatta, hogy a felperesi beavatkozó ajánlata a dokumentáció mennyiségeitől több költségvetési tételnél eltért. Ezért a felperesnek a Kbt. 52. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettsége alapján az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően meg kell volna állapítania, hogy a felperesi beavatkozó ajánlata érvénytelen. Ennek a szigorú törvényi előírásnak az az indoka, hogy az eltérő ajánlatok nem mérhetők össze és nem biztosítható a közbeszerzési eljárás alapelveinek – a verseny tisztaságának és az esélyegyenlőségnek – az érvényesülése.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes eljárásának szándékossága vagy esetlegesen súlyos gondatlansága a bírságszankció alkalmazhatóságát nem befolyásolja. A Kbt. 88. § (5) bekezdése kimondja, hogy a bizottság az (1) bekezdésben szereplő intézkedéseket együttesen is alkalmazhatja. Ezért kétszeres joghátrány alkalmazására nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesi bruttó 56 432 310 forint összegű ajánlathoz mérten – minthogy a bírság összege ennek 30%-áig terjedhet – az alperes által kiszabott 1 000 000 forint összegű bírság nem eltúlzott. A bírságösszeg megállapításának szempontjait a törvény nem határozza meg, ezért az elkövetett jogsértés súlyára való hivatkozás nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a dokumentáció pontatlanságainak tisztázása érdekében a felperesi beavatkozó a Kbt. 38. § (1) bekezdésében szabályozott lehetőséggel élve a felperestől ajánlata elkészítéséhez írásban további tájékoztatást kérhetett volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelen fellebbezéssel élő felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte, míg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján fennálló felperesi személyes illetékmentesség folytán a 81. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a keresetlevelén tévesen lerótt 6000 Ft (hatezer forint) illeték visszatérítésére jogosult. Erre irányuló kérelmét az illetékes illetékhivatalnál kell előterjesztenie.
Budapest, 2000. szeptember 28.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k. Dr. Darák Péter s. k.
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.
bíró
