FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (8845)
2.K.38448/1999/4.
A Fővárosi Bíróság a Budapesti 4. számú Ügyvédi Iroda (1391 Budapest, Király u. 67. sz. ügyintéző: dr. Seiler Tibor ügyvéd) által képviselt Pesterzsébeti Önkormányzat (1201 Budapest, Kossuth tér 1. sz.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85. sz.) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 1999. június hó 15. napján kelt D.91/9/1999. számú határozatát akként változtatja meg, hogy a bírság összegét 1 000 000 (egymillió) Ft-ra mérsékli.
Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 4000 (négyezer) Ft perköltséget.
A bíróság megállapítja, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 10 000 (tízezer) Ft kereseti illetéket a felperes személyes illetékmentessége alapján az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
INDOKOLÁS
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. február 24-i, 8. számában tette közzé az 1999. április 1-től 2000. március 31-ig terjedő időszakra szóló "Útkarbantartás 99." szolgáltatási tárgyú ajánlati felhívását.
Az 1999. április 6-i ajánlattételi határidőig 4 ajánlat érkezett, bontásra azonban nem ekkor, hanem csak másnap, 1999. április hó 7. napján került sor.
Az Universal-Bau Mély- és Magasépítő Kft. (a továbbiakban: Kft.) a bontási eljáráson nem vett részt, így nem szerzett tudomást arról, hogy az eredményhirdetés az ajánlati felhívásból kitűnő 1999. április 12-i időponttal szemben 1999. április 21-én fog megtörténni.
A felperes képviselőtestülete az 1999. április 21-i ülésén hozott 132/1999. Ök. számú határozatában nyertesnek a Mélyközép Kft. ajánlatát fogadta el.
A Kft. értesítésére utóbb, az 1999. május 27-én kelt levélben került sor.
A Kft. kezdeményezésére elindított jogorvoslati eljárás eredményeként alperes az 1999. június hó 15. napján kelt D.91/9/1999. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 51. § (l) bekezdését és a 61. § (1) és (2) bekezdéseit. A meghaladó kérelmet elutasítva ezért alperes felperest kettőmillió Ft bírsággal sújtotta. Kötelezte továbbá 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj kérelmező részére történő megfizetésére.
Előrebocsátva, hogy a közbeszerzési eljárások fontos alapelvi rendelkezése a nyilvánosság, alperes indokolásában kifejtette felperes azzal, hogy az ajánlatok bontását nem az ajánlati felhívásban megjelölt időpontban tartotta meg, a Kbt. 51. § (1) bekezdésében előírt azon rendelkezést sértette meg, mely szerint az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat az ajánlattételi határidő lejárta időpontjában kell felbontani.
Megsérült továbbá a Kbt. 61. § (1) és (2) bekezdése, mert a felperes az eljárást lezáró döntését nyilvánosan nem hirdette ki, és valamennyi ajánlattevőt döntéséről haladéktalanul nem értesítette.
A bírság összegét alperes a beszerzés értékének és a nyilvánossághoz fűződő alapelvek közvetett sérelmét okozó magatartás súlyának figyelembevételével határozta meg.
A felperes keresetében alperesi határozat megváltoztatását kérte elsődlegesen akként, hogy a bíróság jogsértés hiányában a bírság kiszabását mellőzze, másodlagos kérelme pedig arra irányult, hogy a bíróság a bírság mértékét jelentősen mérsékelje.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Nem vitatva az alperes által megállapított tényállást felperes előadta, hogy a nyilvánosság követelménye nem sérült, hiszen nyilvános képviselőtestületi ülésen történt a pályázatok elbírálása.
Csak adminisztrációs hibát vétett továbbá azzal, hogy a pályázókat szóban hívta meg.
A boríték-bontási késedelem értelmezési hibából eredt, alapvető sérelem azonban állítása szerint sem ezen eljárásából, sem abból nem keletkezett, hogy az egyik pályázót az értékelés eredményéről késve értesítette.
Ezen érvelésre támaszkodva a felperes úgy látta, magatartása nem éri el a jogsértés mértékét.
Amennyiben azonban jogsértés megállapítható, álláspontja szerint az alkalmazott bírság összege megalapozatlanul szigorú.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.
Hangsúlyozta, hogy a képviselőtestületi ülések nyilvánossága nem helyettesíti a Kbt. szerinti nyilvános kihirdetést. Miután pedig a közbeszerzés értéke mintegy 40 millió Ft-os összeget tett ki, a megállapított bírság összege nem tekinthető eltúlzottnak.
A felperes keresete részben volt megalapozott.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a jelen közbeszerzési eljárás során az alperesi határozatban megállapított tényállás szerint járt el.
A Kbt. 51. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat az ajánlattételi határidő lejárta időpontjában kell felbontani.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntését nyilvánosan hirdeti ki.
A Kbt. 61. § (2) bekezdése szerint a kihirdetésre az ajánlattevőket, továbbá – a közbeszerzéshez központi költségvetési támogatásban részesülő ajánlatkérő esetén – a külön jogszabályban meghatározott szerveket, személyeket meg kell hívni. A kihirdetésen jelen nem lévő ajánlattevőket a döntésről haladéktalanul írásban értesíteni kell.
Miután felperes eljárása a fenti rendelkezésekkel ellentétes volt, alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes jogsértést követett el.
E körben kiemeli a bíróság, hogy ha az előírásoknak nem megfelelő eljárás megvalósult, értelemszerűen a jogsértés megállapítása nem lehet jogellenes. A magatartás súlyát ugyanis a bírság mértéke meghatározásakor kell értékelni. Ezért a bíróság a felperes jogsértés mellőzésére irányuló keresetét nem találta megalapozottnak.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján alperes a jogsértővel szemben bírságot szabhat ki.
A Kbt. 88. § (4) bekezdésének utolsó fordulata szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb 30%-a, de legalább 500 000 Ft lehet.
Annak meghatározásakor, hogy megjelölt keretek között az adott esetben milyen összegű bírság szabható ki, a bíróság jogi megítélése szerint több körülmény együttes értékelése szükséges.
Ezek között a közbeszerzés értéke csupán az egyik tényező. Emellett hangsúlyozottan kell figyelembe venni, hogy az adott jogsértés okozott-e alapelvi szintű sérelmet, vagy nem.
Amennyiben a Kbt. alapelvei sérültek, nem mellőzhető továbbá a bíróság jogi álláspontja szerint annak értékelése sem, hogy ezen jogsértés súlyosabban minősülve sértette, illetve veszélyeztette-e az elbírálás, vagy az értékelés tisztaságát.
A perbeli esetben a nyilvánosság követelménye még alperes megállapítása szerint is csupán közvetetten sérült meg.
Ekként a felperes magatartása (késedelme, adott körülmények közötti mulasztása) magasabb tételű bírság kiszabását nem teszi szükségessé.
Ezen indokok alapján a bíróság úgy látta, a felperesi jogsértéssel egymillió Ft összegű bírság áll arányban.
Mindezeket figyelembe véve a bíróság a Kbt. 91. § (5) bekezdésében lévő lehetőséggel élve alperes határozatát a bírságot mérsékelve változtatta meg, míg a felperes meghaladó keresetét elutasította.
A felperes bírság teljes mellőzésére irányuló kereseti kérelme nem volt eredményes, így a perköltség viselése szempontjából a felperest pervesztesnek kell tekinteni.
Így a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával állapította meg.
Pervesztessége folytán a felperes köteles lenne a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére is.
Miután azonban az 1990. évi XCII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja szerint teljes, személyes illetékmentességet élvez, helyette a feljegyzett kereseti illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (1) bekezdése és a 14. §-a szerint az állam viseli.
Budapest, 2000. február 9.
dr. Öcsödi Ágnes s. k.,
bíró
