FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (0919)
8.K.40062/1999/7.
A Fővárosi Bíróság a dr. Lukovits Péter ügyvéd (1052 Budapest, Váci u. 7. I/l.) által képviselt AGM Beton Rt. (1117 Budapest, Budafoki u. 215.) felperesnek, a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 3000 (háromezer) Ft perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 10 000 (tízezer) Ft kereseti illetéket – a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására – az állam javára fizessen meg.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, jogi képviselettel, hét példányban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A 2320/1997. (X. 1.) Korm. határozat rendelkezett a Budapesti Vegyiművek Rt. garéi veszélyes hulladék lerakójában tárolt magas klórtartalmú szerves anyagok okozta környezetszennyezés lokalizációjának és a szükséges kárelhárításnak az elősegítéséről. E határozat alapján a Budapesti Vegyiművek Rt. és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1997. decemberében közbeszerzési eljárást folytatott le. Az ajánlatkérők pályázatait 1998. januárjában bírálták el, nyertesként a felperest hirdették ki. Az ajánlatkérők és a felperes szerződést kötöttek, a szerződéstől az ajánlatkérők, megrendelők elálltak. A felperes emiatt kárigénnyel lépett fel, majd keresetet nyújtott be. Petitumában 1 031 139 500 Ft megfizetésére kérte kötelezni az ajánlatkérőket, a per a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumában 18.G.76355/1998. számon jelenleg is folyamatban van.
A 2044/1999. (III. 3.) Korm. határozat rendelkezett a Budapesti Vegyiművek Rt. garéi veszélyes hulladék lerakójában tárolt magas klórtartalmú szerves anyagok okozta környezetszennyezés felszámolásával kapcsolatos időszerű feladatokról. Ennek alapján a Budapesti Vegyiművek Rt. részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás megindítására. A részvételi felhívás a Közbeszerzési Értesítő 1999. április 28-i, 17. számában lett közzétéve. A beszerzés tárgya a garéi veszélyes hulladéktároló telepen található tetraklór-benzol gyártási desztillációs üstmaradék végleges ártalmatlanítása volt. A Budapesti Vegyiművek Rt. az előminősítési eljárás eredményéről a tájékoztatóját a közbeszerzési értesítő 1999. június 23-i számában, az eredményről szóló tájékoztatóját pedig az 1999. szeptember 29-i számában tette közzé. A közbeszerzési eljárás eredményéről szóló 5043 számú hirdetmény szerint az ajánlatok elbírálásának időpontja 1999. augusztus 23. napja volt. Rögzíti továbbá azt is, hogy az ellenszolgáltatás összege 2 352 000 000 Ft + áfa.
A felperes az 1999. szeptember 1-jén iktatott beadványában az alperestől jogorvoslati eljárás lefolytatását kérte. Kérelme arra irányult, hogy az alperes semmisítse meg az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését, ideiglenes intézkedésként függessze fel a közbeszerzési eljárást a 18.G.76355/1998. számon folyamatban lévő peres eljárás jogerős elbírálásáig. Tiltsa meg továbbá a még létre nem jött szerződés megkötését. Úgy nyilatkozott, hogy a közbeszerzési eljárás lezárásáról 1999. augusztus 23. napján szerzett tudomást. Azzal érvelt, hogy a Budapesti Vegyiművek Rt. a Közbeszerzési Értesítő 17. számában az ajánlati felhívását anélkül tette közzé, hogy rendelkezett volna a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, ezért megsértette az 1995. évi XL. törvény (továbbiakban Kbt.) 32. § (2) bekezdésében foglaltakat. E körben kifejtette, hogy a felperes és az ajánlatkérő között folyamatban lévő perben követelt kártérítés fedezetét ugyanazok a pénzeszközök biztosítják, mint amelyekből 1999. évi közbeszerzés finanszírozása történne. Emiatt pedig a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötendő új szerződés anyagi fedezetének rendelkezésre állása egy folyamatban lévő polgári peres eljárás eredményének függvénye. A felperes kérelmezte, hogy az alperes az Állami Számvevőszéknél kezdeményezze vizsgálat elrendelését is.
Az alperes az 1999. szeptember 6-án kelt D-196/3/1999. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét – elkésettség miatt – elutasította.
Döntését a Kbt. 4. § (2) bekezdésére, 32. § (2) bekezdésére, a 79. § (5) bekezdésére, a 76. § (1) bekezdésére és 79. § (5) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az ajánlatkérőnek anyagi fedezet hiányában folytatott közbeszerzési eljárását jelölte meg jogsértésként. A közbeszerzési eljárás az ajánlatkérőnek az eljárás megkezdésére vonatkozó döntésével indul. Ez pedig ebben az esetben a Közbeszerzési Értesítő 1999. április 28-án megjelent, 17. számában közzétett részvételi felhívás volt, így a kérelmező által sérelmezett jogsértő esemény, vagyis az eljárás megkezdésére vonatkozó döntés is 1999. április 28-án következett be. A jogorvoslati kérelem azonban csak 1999. szeptember 1-jén került előterjesztésre, így a kérelmező felperes elmulasztotta az eljárás megindítására nyitvaálló jogvesztő határidőket. Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a kérelem a jogvesztő határidőn túl került előterjesztésre, ezért az eljárása lefolytatásának eljárásjogi akadálya van.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Perköltségének megállapítására is igényt tartott. Petitumát arra alapította, hogy az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelme nem késett el. Azzal érvelt, hogy kizárólag a közbeszerzési eljárás lezárásakor, az eredményhirdetéskor értesült arról, hogy a szerződés megkötésére milyen ellenérték mellett kerül majd sor. Ebből következően ekkor vált egyértelművé számára az, hogy a szerződés megkötésének teljes fedezetét a korábbi közbeszerzési eljárás során egyszer már megkötött szerződésben megállapított pénzösszeg jelenti. Hangsúlyozta, hogy korábban nem volt lehetősége arra, hogy megállapítsa azt, hogy a megrendelésre kerülő munkálatok ellenértéke elvonja-e a korábbi közbeszerzési eljárás alapján vele megkötött szerződés jogellenes felmondásából fakadó kártérítési igényének kielégítési alapját. E körben hivatkozott a Ptk. 230. § (1) bekezdésében foglaltakra is, sérelmezte továbbá azt is, hogy az alperes nem kezdeményezte az Állami Számvevőszék vizsgálatának elrendelését. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes akkor járt volna el helyesen, ha kérelmét tárgyaláson bírálta volna el, és pénzügyi fedezet vonatkozásában lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak értékelése alapján hozta volna meg érdemi döntését.
Az alperes ellenkérelmében – a határozatában foglalt indokolásra figyelemmel – felperes keresetének elutasítását, és a felperes perköltség fizetésre kötelezését kérte.
A felperes keresete nem alapos.
A Kbt. 32. § (1) bekezdése értelmében a nyílt eljárás ajánlati felhívással vagy előminősítési eljárással indul, melyet az ajánlatkérő köteles hirdetmény utján közzétenni. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívást, illetőleg az előminősítési eljárással összefüggő hirdetményt – a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte esetén – akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll.
A felperes a közigazgatási eljárásban és a perben is mindvégig azzal érvelt, hogy a Budapesti Vegyiművek Rt. nem rendelkezett, illetve nem rendelkezhetett a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, illetőleg biztosítékkal. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésből következően azonban az anyagi fedezetnek, illetőleg a biztosítéknak az ajánlati felhívás, illetőleg az előminősítési eljárással összefüggő hirdetmény közzétételekor meg kell lennie. A perbeli esetben az ajánlatkérő az előminősítési eljárásra való részvételi felhívását 1999. április 28-án tette közzé, ebből következően, ha a felperes által vélelmezett jogszabálysértés bekövetkezett, akkor annak időpontja csakis és kizárólag 1999. április 28. napja lehetett.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése értelmében az eljárás megindítása az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül kérhető, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kérhető, illetve kezdeményezhető. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. 79. § (5) bekezdésében meghatározott törvényhely szövegezéséből, a "de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kérhető" megfogalmazásból az következik, hogy amennyiben az objektív határidő letelt, nincs jelentősége a szubjektív határidőnek, azaz annak, hogy a tudomásra jutás mely időponttól, eseménytől, észleléstől számítva következik be. A perbeli esetben 1999. április 28. napjától számított objektív, jogvesztő határidő pedig 1999. június 28. napján lejárt. Ezért 1999. szeptember 1-jén előterjesztett jogorvoslati kérelem elkésett, jogvesztő határidőn túli. 1999. június hó 28. napján bekövetkezett abszolut jogvesztő határidő letelte miatt a jogvesztő határidő utáni tudomásszerzés a bíróság jogi álláspontja szerint még annak valóságtartalma esetén sem adhat a Kbt. már előzőekben részletezett szabályaiból következően lehetőséget arra, hogy a jogorvoslati eljárás érdemben lefolytatásra kerülhessen.
Közigazgatási perekben pedig a bíróságnak kizárólag arra van jogosultsága, hogy a keresettel megtámadott határozat jogszerűsége tárgyában határozzon [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, többször módosított Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 72. § (1) bekezdése, a Kbt. 89. §-a]. Ebből következően a bíróság e perben kizárólag abban a kérdésben foglalhatott állást, hogy az alperes határozata megfelel-e a Kbt. rendelkezéseinek, ezért perben nem releváns adatként kezelte a felperesnek a 18.G.76355/1998. számú perre való hivatkozását; továbbá a Ptk. 203. § (1) bekezdésével kapcsolatos érvelését. Rámutat továbbá a bíróság arra is, hogy kizárólag az alperes határozatainak felülvizsgálatára jogosult ebből következően nem terjedt ki a hatásköre és illetékessége arra, hogy az alperes betartotta-e vagy sem a Kbt. 88. § (3) bekezdésében foglaltakat.
Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes perben felülvizsgálni kért határozata jogszerű döntést tartalmaz, ezért a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére. A bíróság ítéletének a kereseti illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezése az 1990. évi XCIII. tv. 43. § (3) bekezdésében, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 1999. november 29.
dr. Kárpáti Magdolna s. k.,
bíró