LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (3652)
Kf.VI.37.712/2000/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az első fokú eljárásban a Molnárné dr. Balogh Márta jogtanácsos által, a másodfokú eljárásban a dr. Szenczi Erika vezető jogtanácsos által képviselt Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (1081 Budapest, Fiumei út 19.) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében – amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Kispéter Zsolt ügyvéd (2700 Cegléd, Nefelejcs u. 31.) által képviselt Avantgarde Építő- és Szerelőipari Kft. (2700 Cegléd, Kossuth tér 4.) beavatkozott – a Fővárosi Bíróság 2000. február 18. napján kelt 2.K.38.899/1999/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy – 15 nap alatt – fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) forint fellebbezési eljárási költséget.
A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. április 7-én megjelent 14. számában tette közzé a ceglédi kirendeltség épületének átalakítása és bővítése tárgyában nyílt eljárásra szóló felhívását. A megadott 1999. május 19-i határidőig hét pályázat érkezett. Alakilag a felperes valamennyit érvényesnek tekintette.
Az 1999. június 10. napján kelt és június 15-én ismertetett döntés szerint nyertes ajánlatot Nagykörű Községi Önkormányzat Gazdasági Ellátó Szervezete tett.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme alapján megindított eljárás során az alperes az 1999. július 15-én kelt D-124/16/1999. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (1) és (2) bekezdését, valamint az 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, továbbá az 59. § (1) bekezdését. Emiatt a felperessel szemben 5 000 000 Ft bírságot szabott ki és kötelezte az alperesi beavatkozó javára járóan 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj mellett 5000 Ft ügyvédi költség megfizetésére.
Határozatának indokolása szerint a felperes azon magatartásával, hogy valamennyi ajánlat érvényesnek tekintése mellett a Kovépszer Kft. és a KÁTA Építőipari Szövetkezet ajánlatát kizárva a részletes értékelést mellőzte, súlyosan megsértette a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség alapelvét tartalmazó Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdését.
Miután a nyertesnek kihirdetett ajánlattevő alvállalkozójának, az ÉVER Bt.-nek hiányzott az APEH Megyei Járulékigazgatóságától származó igazolása, megsérült a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja, a Kbt. 52. § (1) bekezdése, továbbá az 59. § (2) bekezdése. Ezért a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), f) és g) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazva, a bírság mértékét úgy határozta meg, hogy a szerződésben szereplő 103 000 000 Ft-os értéket vette figyelembe.
A felperes módosított keresetében a jogsértés hiányának megállapítását nem kérte, a bírság összegének mérséklésére vonatkozóan kérte az alperes határozatának megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy a Kovépszer Kft. és a KÁTA Szövetkezet ajánlatának értékelésére is sor került, miután azonban a kalkulált tervezői díjhoz viszonyítva ajánlatuk kedvezőtlen volt, részletesebb elemzés nélkül az első öt pályázatot követő rangsort kapták. Alaki hiba következtében kerülte el figyelmét az ÉVER Bt. alvállalkozó társadalombiztosítási járulékra vonatkozó igazolásának hiánya. Álláspontja szerint a kiszabott mértékű bírság eltúlzottan magas.
Az elsőfokú bíróság az alperes D-124/16/1999. számú határozatát akként változtatta meg, hogy a bírság mértékét 3 000 000 Ft-ra mérsékelte.
A Kbt. 88. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az elbíráláskor hatályos ezen szabályozás közelebbi meghatározás nélkül megjelölt tág kerete azt a kötelezettséget rója a jogalkalmazóra, hogy az adott jogsértések súlyához igazítva állapítsa meg az esetenkénti bírság öszszegét.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a közbeszerzés értékének nagysága csupán az egyik figyelembe veendő szempont. Nagyobb tételű bírság kiszabása így akkor lehet indokolt, ha az elbírálásra kiható alapelvi szintű, illetve az eredményt befolyásoló, vagy többszörös jogsértések valósultak meg. A perbeli esetben, bár a felperes nem vitásan a versenyegyenlőség és az esélyegyenlőség alapelvi szabályát tette félre, ezen magatartása az elbírálás sorrendjét nem befolyásolta, hiszen a mellőzött részletes értékelés két érintettjének – jogorvoslati kérelmük hiánya által is igazoltan – valóban nem volt nyerési esélye. Az a tény pedig, hogy a nyertes ajánlat alvállalkozójának egyik igazolása hiányzott, ugyancsak nem olyan súlyú mulasztás, amely az alperes által alkalmazott bírság összegét indokolttá tette volna. Ezen szempontokat értékelve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesi határozatban szereplő bírság összege eltúlzott, ezért ennek összegét – az alperesi határozatot a Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint megváltoztatva – 3 000 000 Ft-ra mérsékelte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megállapítása szerint is alapelvet sértett a felperes, így tehát nehezen értelmezhető a bírság csökkentése. Az alperes által kiszabott bírság mértéke – figyelemmel a jogellenesen megkötött szerződésben szereplő nettó 103 000 000 Ft-ra – nem éri el a beszerzési érték 5%-át sem, tehát bőven a megengedett 30%-on belül van. Álláspontja szerint kellően mérlegelt az alperes a bírság mértékének megállapításánál és az elsőfokú bíróság által is elismerten, alapelv megsértését is megállapította a határozatában. Azt az elsőfokú bíróság ítéletével nem változtatta meg. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, amely kimondta, hogy a közbeszerzési érték mintegy 100 000 000 Ft nagyságrendjéhez képest az 5%-os mértékű kiszabott bírság a maximum 30%-hoz képest eltúlzottnak nem tekinthető. Erre való tekintettel – álláspontja szerint – a kiszabott bírságot kellő jogi indok hiányában mérsékelte az elsőfokú bíróság.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság másodfokú eljárásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátai között részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, és abból helytálló jogi következtetést vont le.
A bíróság számára a felülvizsgált alperesi határozat megváltoztatására vonatkozó jogkört a Kbt. 91. § (5) bekezdése biztosítja, ez a kiszabott bírság összegszerűségére is kiterjed.
Közigazgatási perben a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a bíróság kizárólag a határozatok jogszerűségét vizsgálhatja felül, méltányosság gyakorlására nem jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási per keretében végzett törvényességi felülvizsgálat a mérlegelés jogszerűségére is kiterjed, amely a méltányossági jogkör gyakorlásával nem azonosítható.
A Kbt. 88. § (4) bekezdése szerint a bírság összegének meghatározása a törvényi keretek között mérlegelési jogkörben történik, a mérlegelési szempontok konkrét meghatározását a jogszabály nem tartalmazza.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a mérlegelési tevékenység során értékelendő körülmények megjelölésével kapcsolatos jogi okfejtésével. A Kbt. alapvetően a közbeszerzés értékéhez köti – a bírság felső határának százalékos mértékű meghatározásával – a bírság összegszerűségét. Ezen túl azonban nyilvánvalóan a jogsértés értékelésének körébe vonandók az elkövetés körülményei.
A perbeli ügyben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a Kbt. olyan, az eljárás alapelvei között a Kbt. 24. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezéseket sértett meg – nevezetesen a versenyegyenlőség, esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kötelezettséget –, amely súlyos szabályszegésnek minősült. Ugyanakkor a perben rendelkezésre állt adatok szerint ez a jogsértés a pályázatok elbírálására nem hatott ki, az eredményt nem befolyásolta. Az alperes a bírság kivetésekor ezen körülménynek nem tulajdonított megfelelő jelentőséget.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ezen körülmény súlyát, ugyanis a szankcionálás szempontjából ennek is meghatározó jelentősége volt.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a bírság mérséklésére vonatkozó – nem méltányossági, hanem mérlegelési jogkörben hozott – döntése nem ütközött jogszabályba.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre állt bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően a maguk öszszességében értékelte és mérlegelte, ítéletét a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltak szerint indokolta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy más ügyben hozott eseti döntés a tényállás eltérősége miatt nem alapozhatja meg az első fokú ítélet jogszerűtlenségére vonatkozó alperesi hivatkozást.
Minderre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező alperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a fellebbezési eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére.
A tárgyiilleték-feljegyzési jog folytán a fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.
Budapest, 2001. február 15.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
