LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (3699)
Kf.III.38.349/2000/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sebők Erzsébet jogtanácsos által képviselt MÁV Rt. Távközlő-, Erősáramú- és Biztosítóberendezési Gazdálkodási Központ (Budapest, Kmetty u. 3.) felperesnek, a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2000. május 16. napján meghozott 3.K.41.595/1999/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 25 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú perköltséget.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak – az illetékhivatal külön felhívására – 3500 (háromezer-ötszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke által kezdeményezett, a felperes "Hegyeshalom–Kimle vonalszakaszon az ETCS pontszerű vonatbefolyásoló rendszer telepítése" tárgyú, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárása ellen indult eljárásban az alperes 1999. október 13-án kelt D.234/10/1999. számú határozatával az ajánlatkérő felperest ismételten 500 000 Ft pénzbírsággal sújtotta a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 85. §-ának b) pontja alkalmazásával. A pénzbírság kiszabására azért került sor, mert a felperes az alperes 1999. október 6-án kelt bírságoló határozatában foglalt, azonnali iratcsatolásra vonatkozó, ismételt – első felhívását 1999. október 1-jén intézte a felpereshez, melyet október 5. napján vett át – felhívásának sem tett eleget.
Az alperes az 1999. október 26-án kelt D.234/14/1999. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő felperes megsértette a Kbt. 71. § (4) bekezdését, 71/B. §-ának (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérő ajánlati felhívását megsemmisítette.
A felperes keresetében kérte az alperes előzőekben megjelölt határozatainak hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes utóbbi határozatát megváltoztatta, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a jogorvoslati eljárás során valamennyi iratot, mely alapján elbírálható volt a Kbt. 70. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti rendkívüli sürgősség fennállta, az eljárás során szakaszosan csatolta be, ekként nem hivatkozhat arra, hogy az első felhívást követő bírságoló határozattal párhuzamosan további iratokat csatolt, valamennyi irat megküldésére a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláskor, illetve azt követően került sor. Ekként a Kbt. 81. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a 85. § b) pontja alapján indokolt volt az ismételt bírság kiszabása.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte a pénzbírságot kiszabó alperesi határozatra vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az ítélet rendbírságot helybenhagyó része nem megalapozott. Előadta, hogy a jogorvoslati eljárás megindításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 5. napon, október 10-én személyesen adta át az ügyre vonatkozó – ekkor még hiányos – dokumentumokat. Az első bírságról szóló határozatot ezután kapta kézhez. Ez a tény bizonyítja, hogy szándékában állt a dokumentumok benyújtása. Mint a tárgyaláson egyértelműen kiderült, az alperes az első bírsággal nem az iratok hiányos benyújtását szankcionálta, hanem a felperesnek azt a félreértelmezett szándékát, miszerint nem is kívánja a továbbiakban a dokumentumokat a Döntőbizottság számára rendelkezésre bocsátani.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A Kbt. 81. §-ának (2) bekezdése alapján a Bizottság az eljárás indulásáról a feleket és közbeszerzési ügyben érdekelteket a kérelem, illetőleg a kezdeményező irat megküldése mellett azonnal értesíti és felhívja, hogy öt napon belül küldjék meg észrevételeiket..., továbbá felhívja a közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjét, illetőleg a közbeszerzési eljárást jogtalanul mellőző beszerzőt, a beszerzéssel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat azonnali megküldésére.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján – egyezően az alperessel és az elsőfokú bírósággal – megállapította, hogy a felperes a felhívásnak nem tett eleget, teljeskörűen másodízben sem küldte meg a kért iratokat az alperesnek. A peradatokból az is megállapítható, hogy az iratok a felperes rendelkezésére álltak, azonban valamennyi iratot a felhívások és a Kbt. idézett rendelkezése ellenére sem küldte meg a Bizottságnak.
A felperes felhívás ellenére sem tett eleget a Kbt.-ben előírt azonnali iratmegküldési kötelezettségének, így nincs jelentősége annak, hogy a második bírságoló határozat meghozatalára úgy került sor, hogy az első határozat kézbesítése még nem történt meg, illetőleg a bírságoló határozat meghozatala előtt további iratokat csatolt a felperes.
A kifejtettek értelmében nem sértett tehát jogszabályt az alperes, amikor határozatával a Kbt. 85. §-ának b) pontja alkalmazásáva1 ismételten pénzbírsággal sújtotta az iratokat – kötelezettsége ellenére – késedelmesen és hiányosan megküldő felperest.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a közpénzek törvényes felhasználásához fontos társadalmi érdek fűződik. A közbeszerzési eljárás résztvevőinek jogorvoslati eljárás esetén minden rendelkezésükre álló eszközzel biztosítaniuk kell a Bizottság gyors és akadálymentes eljárását – ezért ír elő a Kbt. fenti rendelkezése igen rövid határidőt az észrevételek megküldésére és az iratcsatolás azonnali teljesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes tanúmeghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványának mellőzésével kapcsolatban megjegyzi, hogy a felperesi ügyintéző tanúkénti meghallgatása sem változtatott volna a bírság kiszabásának törvényességén, indokoltságán, mivel az alperesnek nem a felperes szándékát kellett vizsgálnia a Kbt. rendelkezéseinek alkalmazásakor, hanem annak a ténynek a fennállását, hogy a felperes az összes iratot a felhívások ellenére sem küldte meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére.
A felperes illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának (1) bekezdésén alapszik, amelynek összegét arra figyelemmel határozta meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes fellebbezésére 10 000 Ft illetéket bélyegben már lerótt.
Budapest, 2001. február 20.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
