FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4263)
3.K.35234/2000/3.
A Fővárosi Bíróság a dr. Számadó Krisztina ügyvéd (4024 Debrecen, Vörösmarty u. 16.) által képviselt Várfalvi Kft. (4024 Debrecen, Varga u. 47/B.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, akinek pernyertessége érdekében a dr. Tihanyi Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Baranya Megyei Közútkezelő Kht. (7623 Pécs, Köztársaság tér 5.) beavatkozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak 7500–7500 Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet írásban, 4 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A beavatkozó, mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2000. június 7-i számában tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárásra 3000 tonna ömlesztett útszórósó beszerzésére tapadásgátlóval bekeverve telephelyi bontásban, telephelyenként tonnában meghatározva a beszerezni kívánt mennyiséget. A felhívás 11/A. pontjában rögzítette a pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasság igazolására kért adatokat és tényeket, ezek között az előző három év legjelentősebb szolgáltatásainak ismertetése (követelmény legalább az ellenszolgáltatási összeg, a teljesítési idő, a szerződést kötő másik fél információval szolgáló személy megnevezése) feltételét azzal, hogy a 11/B. pont szerint alkalmatlan az az ajánlattevő, aki egyáltalán nem végzett a közbeszerzés tárgyával azonos tevékenységet. A 16. pont az egyéb információk között rögzítette, hogy a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 44. és 46. §-ai szerinti igazolása vagy nyilatkozat utólagos csatolása az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén hiánypótlási lehetőséget nem biztosít. A beavatkozó ajánlatkérési dokumentációt is bocsátott a pályázatot benyújtani kívánók rendelkezésére, melynek ajánlati mintanyomtatványok részében az alkalmasságot igazoló dokumentumokra vonatkozó nyilatkozat formanyomtatványa, B/II. részben pedig a gazdálkodási adatok táblázat szerint megkívánt nyomtatványa volt található. Ez utóbbi 1997., 1998. és 1999. évre vonatkozóan kívánta meg a saját tevékenység árbevételének rögzítését az útszórósó vonatkozásában vállalkozóként, illetve alvállalkozókénti bontásban.
Az ajánlatok bontási határidejére, 2000. július 3-ára ajánlatot nyújtott be a felperes, a Soltút Kft., a Schuller Kft., a Magyar Plastiroute Kft. A felperes ajánlatában az alkalmasságot igazoló dokumentumot a formanyomtatvány szerint cégszerű aláírással látta el és a cégbemutatkozás IV. referencialista részében nyilatkozatot tett. Eszerint "Három évre visszamenőleg az országban valamennyi közútkezelő kht. részére szállítottunk útszórósót, mely megrendelések egyöntetűen meghaladták az 1000 tonna mennyiséget". Ennek megfelelően az ajánlatkérési dokumentáció C/3. referenciamunkák részében referenciaként három másik szervezet megjelölése mellett a Hajdú-Bihar Megyei, illetve a Veszprém Megyei Közútkezelő Kht.-t jelölte meg a felperes referenciaként. A B/II. gazdálkodási adatok táblázatot saját tevékenységének árbevétele megjelölésével kitöltötte. Ez utóbbi adatok alapján a beavatkozó számításokat végzett, melyből arra a következtetésre jutott, hogy alvállalkozóként a felperes 1997. évben 3006 tonna, 1998. évben 128 tonna és 1999. évben 198 tonna mennyiségű útszórósóra vonatkozóan szállíthatott. A felperesnek a referencialistán tett nyilatkozatára figyelemmel a beavatkozó 17 megyei közútkezelő kht.-t keresett meg arra vonatkozóan, hogy álltak-e a felperessel szerződéses viszonyban. Ezekből a megkeresésekből az elbírálás időpontjáig 9 válasz érkezett, melyből összesen 2 tett igenlő nyilatkozatot, 6 egyértelműen közölte, hogy a felperes útszórósót részükre az utóbbi három évben nem, 1 pedig, hogy az utóbbi két évben nem szállított.
A beavatkozó 2000. július 10-én kelt levelében értesítette az ajánlattevőket arról, hogy a felperest hamis adatszolgáltatás miatt a Kbt. 53. § (1) bekezdése alapján kizárta az eljárásból.
A felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperes előtt sérelmezve a kizárását arra hivatkozással, hogy ajánlatában csak általánosságban került megjelölésre, hogy valamennyi közútkezelő kht. részére szállított az elmúlt években útszórósót. 1996. évtől kezdődően folyamatosan minden évben közvetlenül a kht.-k részére, avagy közvetetten más társaságok közreműködésével szállított. Amennyiben referenciái pontosítására lett volna szükség, úgy azt a beavatkozó felhívására készséggel megtette volna. Álláspontja szerint alvállalkozóként való részvétele valamilyen szállításban is, szállításnak minősül. Ez utóbbi kijelentéséhez kapcsolódóan az alperes által 2000. augusztus 8. napján tartott tárgyaláson további nyilatkozatot tett, mely szerint alvállalkozói szerződése amennyiben olyan fővállalkozóval állt fenn, amely közvetlenül nem a közútkezelő kht.-vel állt kapcsolatban is végső soron valamilyen formában azt jelentette, hogy az általa szállított só a közútkezelő kht.-khoz jutott el.
Az alperes 2000. augusztus 21. napján kelt D.310/11/2000. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy az megalapozatlan. A Kbt. 53. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felperes referencialistáján tett kijelentése olyan kérelmezői jognyilatkozat, amelyért teljes felelősséggel tartozik, egyértelmű, nem értelmezhető többféleképpen. Semmilyen szűkítő körülményt nem tartalmaz értelmezésével kapcsolatban sem arra vonatkozóan, hogy megjelölése általános – azaz a benne foglaltakat nem kell szó szerint értelmezni – sem arra vonatkozóan, hogy szállításai nemcsak közvetlenek, közvetettek is voltak. Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a tárgyaláson elismerte, hogy nem minden közútkezelő kht.-vel állt (közvetlen) jogviszonyban. A beavatkozó részéről az útkezelő kht.-k felé küldött megkeresésekre adott válaszokra is figyelemmel az alperes megállapíthatónak találta, hogy a felperes hamis adatot szolgáltatott, így a beavatkozó jogszerűen zárta ki az eljárásából. Az alperes utalt arra, hogy a Kbt. 46. § (1) bekezdés c) pontja alapján ennek következtében a felperes a törvény erejénél fogva nem lehet ajánlattevő a rendelkezésben megfogalmazottak szerint.
A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte arra alapítottan, hogy nem szolgáltatott hamis adatot. Ismételten hivatkozott arra, hogy általánosságban került megfogalmazásra részéről a cégismertetőn belül a referencialista cím alatt tett nyilatkozat, a jogorvoslati eljárás során csatolt szállítási szerződések alapján bizonyítást nyert nézete szerint, hogy 1996-tól folyamatosan szállított útszórósót minden megyébe. Félreértésre esetleg az adhatott okot, hogy nem minden esetben az adott megyei közútkezelő kht. szerepelt szerződő félként, de a végfelhasználás tekintetében ő állt a láncolat végén. Ezért méltánytalannak találta a beavatkozó kizárását, további határidőt kért annak igazolására, hogy a közbeszerzési eljárás szempontjából figyelembe vehető három évben évente több mint 10 000 tonna sót szállított.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte hivatkozva arra, hogy jogszerű határozatot hozott különös figyelemmel a felperes jogorvoslati eljárás során tett elismerő nyilatkozatára is.
Az alperesi beavatkozó az alperes ellenkérelméhez csatlakozva a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy a felperes korábban vele sem állt szerződéses kapcsolatban, így önmagában ezen tény is kétségessé tette a referencialista alatt rögzített nyilatkozatát. A gazdálkodási adatok alapján végzett számítások esetén is a közútkezelő kht.-ként számított 1000 tonna mennyiség figyelembevételével legalább 17 000 tonna útszórósót kellett volna alvállalkozóként is a felperesnek szállítania, amennyiben az általa tett nyilatkozat valós. Ehhez képest a gazdálkodási adatok jóval kevesebb mennyiséget feltételeznek az ott rögzített árbevételhez képest. Így a felperes maga is a nyilatkozatának cáfolatát adta.
A kereset nem alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 53. § (1) bekezdés c) pontja szerint az ajánlatkérőnek ki kell zárnia az eljárásból azt az ajánlattevőt, aki hamis adatot szolgáltatott.
A Kbt. 44. § (2) bekezdés a) pontja szerint a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki alkalmasság az előző, legfeljebb három év legjelentősebb szállításainak, szolgáltatásainak ismertetésével (legalább az ellenszolgáltatás összege, a teljesítés ideje és a szerződést kötő másik fél megnevezése) igazolható. A (6) bekezdés lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy az ajánlatok felbontását követően az ily módon szolgáltatott adatok, tények és körülmények alapján döntsön az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére való alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról, ennek során az igazolások eredetiségét is ellenőrizheti.
A beavatkozó a Kbt. rendelkezéseinek megfelelően járt el, amikor az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága körében az előző három év legjelentősebb szolgáltatásainak ismertetését írta elő és a felperes alkalmasságáról ezen adatok, illetve tények ellenőrzésével kívánt meggyőződni. A bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes által a referencialista címszó alatt tett nyilatkozat semminemű utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az "általánosságban" közvetetten vagy bármely más speciális értelmezést igénylő módon értelmezendő. Ilyen értelmezése a Kbt. 44. §-ában megkívánt pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasság igazolására tartozó követelménynek nem lehetséges. Ezért a felperesi nyilatkozat kizárólagosan egyféleképpen értendő, mely szerint a felperes az országban valamennyi közútkezelő kht. részére három évre visszamenőleg 1000 tonnát meghaladó mennyiségű útszórósót szállított. Ezen állítás ilyen formán a felperes által sem vitatottan nem helyénvaló, hiszen mind az általa közölt gazdálkodási adatok, mind a beavatkozó megkeresésére adott válaszok ezt cáfolták. Ezért megállapítható a Kbt. 53. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hamis adatszolgáltatás, melynek következményeit a felperesnek viselnie kell. A bíróság a felperes által felajánlott bizonyítást szükségtelennek ítélte, mivel a felperes saját nyilatkozata "általánosként" értelmezésének helye nem lehet. Ezzel összefüggésben a felperes által felajánlott bizonyítás ránézve kedvezőbb elbírálást sem eredményezhet.
A bíróság ezért a felperes keresetét, mint megalapozatlant, elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése, 79. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség viselésére, amely az alperes és a beavatkozó jogi képviseletével felmerült a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó ügyvédi munkadíjból állt. A felperes a kereseti kérelmén az illetéket lerótta, melynek viselésére köteles figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdés, 62. § (1) bekezdés h) pontja és 65. § (1) bekezdése alapján.
Budapest, 2001. április 10.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
