KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (4496)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.206/10/2001.
Tárgy: a KEVIÉP Kft. jogorvoslati kérelme Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A KELET-Magyarországi Vállalkozási, Építőipari és Kereskedelmi Kft. (4025 Debrecen, Széchenyi u. 46., képviseli: dr. Ferenczi Emma ügyvéd, 4025 Debrecen, Széchenyi u. 46., a továbbiakban: kérelmező) kérelmének, melyet Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata (6720 Szeged, Széchenyi tér 10., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Szeged város belterületi vízrendezése I. ütemének építése" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, a Döntőbizottság helyt ad és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló – többször módosított – 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 26. § (2) bekezdésének második fordulatára tekintettel a Kbt. 55. § (6) bekezdését, ezért a Döntőbizottság az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisíti.
A Döntőbizottság kötelezi ajánlatkérőt, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül, kérelmező részére 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási, szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő 2000. november 15-én részvételi felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 46. számában előminősítési eljárás megindítására (7277) a rendelkező részben írt tárgyban.
A részvételi felhívás 3. pontja szerint ajánlatkérő zárt és nyílt rendszerű csapadékvíz-csatornák, átereszek és átemelők építésére kért teljes körű és egyváltozatú ajánlatokat.
A lefolytatott előminősítési eljárást követően az alábbi alkalmasnak minősített jelentkezőket hívta fel 2001. január 22-én ajánlattételre: kérelmező, Épvízkör Kft., Szeviép Rt., Contur-Bau Rt., Olajterv Rt. és Útvasút-Szeged Kft. Konzorciuma, Alterra Kft., KÉSZ Kft., Strabag Kft., Hídépítő Rt. és SADE-Magyarország Kft. Részletes ajánlati feltételeit és minden egyéb előírását a dokumentáció tartalmazta. Ennek fontosabb követelményei a következők voltak:
– véghatáridő: 2002. augusztus 30.;
– számlák kifizetése 30 napos határidőn belül;
– igényelt kötbérvállalások:
késedelmi kötbér: első 7 napra 0,5%/nap,
következő 7 napra 1,0%/nap,
azt követően legfeljebb 22% (összes),
hibás teljesítés és meghiúsulás esetén 22%;
– jótállás: 2 év;
– teljes vállalási összeg 3%-ának visszatartása a végszámlából;
– műszaki-pénzügyi ütemterv készítése utcánkénti bontásban.
Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására szolgáló részszempontokat, súlyszámokat és ponthatárokat a dokumentáció 4.8. pontja tartalmazta az alábbiak szerint:
részszempontok súlyszámok
– megajánlott vállalkozási díj 60
– ajánlatkérő számára kedvezőbb fizetési feltételek 25
– helyi munkavállalók foglalkoztatása 20
– vállalt garanciális időtartam a jogszabályi kötelezettségeken felül, jólteljesítési garancia 10
– az ajánlat műszaki tartalma 10
– megajánlott késedelmi kötbér mértéke 5
– korábbi teljesítési határidő 5
Ponthatárok: 1–20-ig.
Ajánlatkérő 2001. február 16-án helyszíni konzultációt tartott, ahol válaszolt az ajánlattevők kérdéseire.
A 2001. március 5-i határidőre 9 ajánlat érkezett, amelyeket szabályosan bontottak. A Contur-Bau Rt. kivételével minden felhívott érvényes ajánlatot tett. A Contur-Bau Rt. is megküldte ajánlatát, azonban az a címzés hibája miatt határidőre nem érkezett meg ajánlatkérőhöz, így azt felbontás nélkül kezelték és erre tekintettel érvénytelenné nyilvánítása szabályosan megtörtént.
Az ajánlatokat ajánlatkérő Bíráló Bizottsága értékelte 2001. március 27-én. Ajánlatkérő nyertesként a KÉSZ Kft.-t, őt követően a kérelmezőt jelölte meg. A korábban meghosszabbított eredményhirdetési időpontban, 2001. március 27-én a fenti döntést nyilvánosan kihirdették. Az összegzést 2001. március 29-én küldték meg a résztvevőknek. A bankgaranciák (ajánlati biztosíték) feloldásáról 2001. április 4-én gondoskodtak. Szerződést a nyertessel ajánlatkérő a Döntőbizottság tárgyaláson kihirdetett határozatára tekintettel nem kötötte meg.
Kérelmező 2001. április 4-én jogorvoslati kérelemmel fordult a Döntőbizottsághoz. Ebben kérte jogsértés megállapítása mellett az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, valamint ajánlatkérővel szemben bírság alkalmazását. Kérte továbbá az ajánlatkérő költségekben marasztalását és az ügyben tárgyalás tartását is. Kérelmét alapvetően azzal indokolta, hogy ajánlatkérő a Kbt. 26. § (2) bekezdésére figyelemmel, megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy nem az előre meghatározott és közzétett elbírálási szempont szerint bírálta el az ajánlatokat, hanem az elbírálási szempontba utólag beleértett szubjektív megítélhető körülmény figyelembevételével határozta meg az adható pontszámot. Véleménye szerint a Kbt. előírásai szerint ajánlatkérő csak a megadott elbírálási szempontokat veheti figyelembe, és annak alapján értékelheti az ajánlatokat. Ha az elbírálási szándéka eredetileg is az volt, hogy a helyi munkaerő foglalkoztatása tekintetében értékelési szempont a székhely avagy telephely léte vagy nem léte a kivitelezés helyén, akkor az ajánlati felhívását így kellett volna megfogalmaznia. Álláspontja szerint a harmadik részszempont vonatkozásában ajánlatkérő nem közölt ilyen szempontokat, így az értékelésben nem pontozhatott volna aszerint, hogy a szegedi székhelyű ajánlattevőknek 20 pontot, a szegedi telephellyel rendelkezőknek 10 pontot, míg a helyi alvállalkozók 10% alatti bevonása esetén 5-5 pontot adott.
Kérelmét a tárgyaláson változatlanul fenntartva előadta azt is, hogy ha elfogadhatnák az ajánlatkérő logikáját a foglalkoztatással kapcsolatos értékelésnél, akkor kérelmezőnek a 10 ponton felül, mivel telephellyel rendelkezik ajánlatkérő székhelyén, további 5 pontot kellett volna adni arra tekintettel, hogy helyi alvállalkozók foglalkoztatását is vállalták az ajánlatukban, ezzel pedig a szorzó értékét is figyelembe véve ajánlatuk előnyösebb lett volna, mint a nyertesnek kihirdetett ajánlattevőé.
A Döntőbizottság a jogorvoslati ügy tárgyalásán az elhangzott nyilatkozatokra is figyelemmel a D.206/8/2001. számú határozatával a szerződéskötést megtiltotta. E határozatát a tárgyaláson jelen lévő felekkel kihirdetés útján, míg a tárgyalásról távol maradó felek részére írásban közölte.
Ajánlatkérő írásos észrevételében és a tárgyaláson kérte a megalapozatlan jogorvoslati kérelem elutasítását. Véleménye szerint a számszerűsíthető ajánlati elemeket matematikai képlettel értékelte, a helyi munkavállalók értékelésében erre nem volt mód. Ezért az ajánlattevőknél jelenleg meglévő helyi foglalkoztatást kívánta értékelni, így a helyi székhelyű cégek 20 pontot, az ott telephellyel rendelkezők kevesebbet kaptak. Erre tekintettel az értékelésük jogszerű volt.
Tárgyaláson a Döntőbizottság kérdésére azt is nyilatkozta, hogy a harmadik részszempont alszempontokra bontását sehol nem közölték ajánlattevőkkel, különös tekintettel arra, hogy a konzultáción sem merült fel erre vonatkozó kérdés, így ilyenre nem kellett válaszolniuk. Előadta azt is, hogy a Kbt. 35. § (1) bekezdés a) pontja szerint értékelték a részszempontokat, nevezetesen, hogy a helyi foglalkoztatás célkitűzések érvényesítését kívánták alkalmazni.
További kérdésre azt is nyilatkozta, hogy a nyertesnek kihirdetett ajánlattevőnél az ajánlatban feltüntetett 318 fő alkalmazottnál nem vizsgálták, hogy közülük mennyi a helyi lakos, de álláspontjuk szerint ez kb. 238–240 fő lehet, míg ez a kérelmezőnél 30 főt takarhat, tekintettel a helyi telephelyre.
A létszám értékelésénél figyelembe vették a helyi munkaerőnél a gépkocsivezetőket, könyvelőket és egyéb adminisztratív dolgozókat is, amikor ezt a létszámot becsléssel megállapították.
Az ügyben érdekelt felek közül az OLAJTERV Rt. a tárgyaláson úgy nyilatkozott a helyi munkavállalókkal kapcsolatos értékelést illetően, hogy az ajánlatkérő nem jelölte meg azt, hogy milyen mértékben fogja a helyi munkavállalók bevonását figyelembe venni. Erre tekintettel ajánlatkérőnek úgy kellett volna pontoznia, hogy akit be kíván vonni helyi munkavállalót, annak maximális pontot kellett volna adni, aki pedig úgy nyilatkozott, hogy nem, annak nulla pontot. Álláspontja szerint ezt analóg lehetett volna alkalmazni az ajánlat műszaki tartalmánál eszközölt ajánlatkérői pontozással, ahol szintén ezt a módszert alkalmazta ajánlatkérő, mert azt mondta, hogy minden ajánlat a műszaki tartalomnak megfelelő, és ezért mindenkinek megadta a maximum pontszámot. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy ha ajánlatkérő e szerint pontozott volna, akkor az eljárás eredménye másképpen alakul.
A KÉSZ Kft. a Döntőbizottság kérdésére a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy számszerűen nem tudja megjelölni, hogy a 318 főből mennyi lehet a helyi, illetve a szegedi lakos az általa foglalkoztatottak közül, de körülbelül elfogadható az ajánlatkérői nyilatkozat, miszerint ez 230–240 főre tehető.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok, dokumentumok, írásos és tárgyaláson szóban előterjesztett nyilatkozatok alapján megállapította, hogy kérelem alapos.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás során tekintettel a jogorvoslati kérelemben foglaltakra, az ajánlatkérő pontozását vizsgálta meg elsősorban a harmadik részszempont, nevezetesen a helyi munkavállalók foglalkoztatása vonatkozásában. Ennek során a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő a KEVIÉP Kft.-nek (kérelmezőnek) e részszempontra 10 értékelési pontot adott, ami a 20-as súlyszámmal felszorozva 200-at ért, míg a nyertesnek kihirdetett KÉSZ Kft.-nél a 20 értékelési pontszám a súlyszámmal szorozva 400 pontot takart. Az összpontszám a kérelmezőnél így 2099,35 pont, míg a nyertesnek kihirdetett KÉSZ Kft.-nél ez a fentiek alapján 2185,3 pont volt.
A Döntőbizottság az összegzésben részletesen megindokolt pontszámokat megvizsgálva a 3. részszempont vizsgálatánál megállapította, hogy e részszempont alkalmazásánál, valamint az 5. részszempontnál, azaz az ajánlat műszaki tartalmánál ajánlatkérő nem az egyébként a többi részszempontnál alkalmazott matematikai képlettel számolt, hanem a 3. részszempontnál úgy értékelt, hogy a szegedi székhelyű ajánlattevők 20 pontot, a szegedi telephellyel rendelkezők 10 pontot, míg a helyi alvállalkozót foglalkoztatók 5 pontot kaphattak.
Kérelmező ajánlatának vizsgálatánál a Döntőbizottság azt is megállapította, hogy kérelmező 10% alatt tervezett alvállalkozókat bevonni helyi vállalkozók, illetve munkaerő formájában 50 fő alkalmazásával. Az is megállapítható volt, hogy a kérelmező székhelye Debrecen, telephelye (fióktelepe) viszont van Szegeden. A nyertesnek kihirdetett KÉSZ Kft.-nél a Döntőbizottság megállapította, hogy 10% feletti alvállalkozót nem kíván bevonni, valamint székhelye és telephelye van Szegeden és munkavállalók alkalmazására készséget fejez ki ajánlatában oly módon, hogy a megvalósítás során elsősorban saját helyi, illetve a régióba tartozó munkaerőt kíván alkalmazni.
A Kbt. 26. § (2) bekezdése, valamint a Kbt. 55. § (6) bekezdése az alábbi kógens rendelkezéseket tartalmazza:
26. § (2). A nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghatározza az ajánlattételi határidőt, az ajánlatok elbírálásának szempontjait és időpontját. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban (a továbbiakban: dokumentáció) meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
55.§ (6). Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)–(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
A Kbt. 35. § (1) bekezdés a) pontja szerint: Az ajánlatkérő a felhívásban az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálása részszempontjainak és azok súlyszámainak meghatározása körében vagy az egyébként egyenértékű ajánlatok választásánál – az előnyben részesítés elveit, illetőleg mértékét egyértelműen meghatározva –, az esélyegyenlőség követelményére is tekintettel az 59. § (2)–(5) bekezdéseiben foglaltak fenntartása mellett további előnyben részesítheti az ajánlatot, ha az a felhívásban meghatározott módon elősegíti az országos, a regionális, illetve – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) bekezdésével összhangban – a helyi foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítését, beleértve a munkahelyteremtés ösztönzését.
A Döntőbizottság az eljárás során azt is megállapította, ajánlatkérő által is elismerten, hogy a felhívásban, illetve dokumentációban ajánlatkérő nem határozta meg az előnyben részesítés általa követendő módját, erre csak az ajánlatok elbírálásakor alkotott saját szabályt, nevezetesen a szegedi telephelyre, illetve székhelyre és az alvállalkozók alkalmazására vonatkozó pontok kiosztása tekintetében. A Döntőbizottság álláspontja szerint ez a szabályrendszer ugyanakkor az ajánlattevők esélyegyenlőségét is sérti, mert az értékelést igen nagymértékben a cég székhelytől, illetve a meglévő telephelytől teszi függővé. Ilyen típusú előnybe részesítést a Kbt. még a külföldi székhelyű ajánlattevővel szemben sem enged meg az ajánlattevők részére, és a hazaiak között szintén nem tehető e meggondolás alapján különbség.
A Döntőbizottság véleménye szerint az alkalmazott szabályrendszernek az is a hibája, hogy alapvetően nem a közbeszerzési eljárással összefüggésben adott ajánlati elemre alapítja az értékelést, hanem az ajánlattevők mindenkori szervezeti struktúrájára. A közbeszerzés tárgyának megvalósítása során szükséges és alkalmazható létszám értékelése tartozhat ugyanis a Kbt. 34. § (3) bekezdés a) pontja szerint meghatározott részszempont körébe.
A Döntőbizottság nem tudta elfogadni ajánlatkérőnek a 3. részszempontnál írt és a nyilatkozatban is megfogalmazott értékelését különös tekintettel arra, hogy ajánlatkérő is elismerte, hogy a nyertesnek kihirdetett KÉSZ Kft.-nél nem vizsgálta tételesen, hogy hány fő a tényleges szegedi munkavállaló, így azt csak ajánlatkérő megbecsülte. Ugyanígy nem vette figyelembe azt sem, hogy hány fő a tényleges munkavállaló szegedi lakos a kérelmező ajánlattevőnél, valamint, hogy a kérelmező vállalta 50 fő helyi munkavállaló alkalmazását is.
A Döntőbizottság nem fogadhatta el azt az ajánlatkérői védekezést sem, hogy azért nem előnyös számára a kérelmező által megjelölt 50 fő alkalmazásának az ígérvénye, mert annak betartását később a szerződés teljesítése során nehezen tudja ellenőrizni, illetve nyomon követni.
A fent idézett Kbt.-szabályokat összevetve az ajánlatkérő által is nyilatkozatban elismert pontozással, miszerint a 3. részszempont értékelésénél előre meg nem határozott, utólagosan – a részszempont tartalmából nem következő – sajátos szabályokat alkalmazott az értékelés során, a Döntőbizottság megállapította a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértését, ezért a Döntőbizottság a 3. részszempont nem megfelelő értékelése miatt az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette.
A Döntőbizottság a fent leírtak alapján a Kbt. 76. § (1) bekezdésének c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdésének c), d) és h) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta ajánlatkérővel szemben.
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem ellenére bírságot nem alkalmazott ajánlatkérővel szemben, tekintettel arra, hogy a döntésmegsemmisítés következtében a jogsértést a Döntőbizottság megszüntette, valamint arra is figyelemmel, hogy a Kbt. 88. § (5) bekezdése szerint a Döntőbizottság az (1) bekezdésben szereplő intézkedéseket (jogkövetkezményeket) együttesen, tehát ennek következtében külön-külön is alkalmazhatja.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2001. május 11.
Dr. Bíró László s. k., Kalmárné Diósy Ildikó s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Beckné Erdei Beáta s. k.,
közbeszerzési biztos
