KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (5786)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.143/10/2001.
Tárgy: a Közbeszerzések Tanácsa tagja által kezdeményezett és a Ganz Transelektro Közlekedési Kft. kérelmére indult jogorvoslati eljárás a BKV Rt. közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság dr. Varga Zs. András legfőbb ügyész helyettese a Közbeszerzések Tanácsa tagja (1055 Budapest, Markó u. 16.) által a Budapesti Közlekedési Rt. (1980 Budapest, Akácfa u. 15., képviseli dr. Sz. Szabó Sándor ügyvéd, 1065 Budapest, Bajcsy-Zs. u. 55. III/1., a továbbiakban: ajánlatkérő) "76 db Siemens TW 6000 típusú használt hannoveri villamos jármű beszerzése" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárását megszünteti.
A Ganz Transelektro Közlekedési Kft. (1108 Budapest, Venyige u. 3., képviseli: dr. Georgi Kornél ügyvéd, 1052 Budapest, Váci u. 22., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, melyet ajánlatkérő fenti tárgyú közbeszerzési eljárása ellen indított, elutasítja.
Az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok, a felek írásban tett beadványai és tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Az ÜSTRA Hannoversche Verkehrsbetriebe AG. Hannover tömegközlekedésének nagy részét biztosító cég, amely az EXPO 2000 kiállítás után 75 db TW 6000 típusú (1975–77. között gyártott) jármű eladását tervezte. Eladási szándékát, illetve eladási ajánlatát Interneten közzétette. Ezen járművek további várható üzemeltethetőségi élettartama 15 év.
Az ÜSTRA AG. 2000. október 31-én kelt levelében a Ferrostaal AG. céget bízta meg kizárólagos joggal, hogy ezeket a villamos járműveket Magyarországon értékesítse.
A Ferrostaal AG. magyarországi képviselete az értékesítés érdekében 2000. június 30-án megkereste a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalát is írásos bemutatkozással.
A 2000. november 27-i Főpolgármesteri Kabinet ülésére előterjesztés készült a villamosok megvásárlása tárgyában. A 736/2000. sz. főpolgármesteri döntés alapján a javaslat a gazdasági-pénzügyi főpolgármester helyettes irányítása mellett elvégzett pontosítás és kiegészítés után kerülhetett újból a Kabinet napirendjére.
Ennek során 2000. december 1-én pénzügyi, szakmai konzultáció megtartására került sor a beszerzés tárgyában. Az erről készült összefoglaló jelentés a 2000. december 11-i Főpolgármesteri Kabinetülésen ismét megtárgyalásra került, ahol a következő 746/b/2000. számú főpolgármesteri döntés született:
"A BKV Rt. – a Profil Kft.-vel szoros együttműködésben – kezdjen az ajánlattevővel mind a beszerzési árat, mind az egyéb feltételeket illető kereskedelmi tárgyalásokat, amelyek eredményét az eladó által legalább egy hónapig érvényesnek tekintett kötelező ajánlatban kell rögzíteni".
Ajánlatkérő a fenti döntésre tekintettel 2000. december 15-én hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló – többször módosított – 1995. évi XL. törvény a (továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés d) pontja alapján.
A Döntőbizottság elnöke részére megküldött ajánlati felhíváshoz mellékelt tájékoztatóban ajánlatkérő az eljárásfajta választását azzal indokolta, hogy a hannoveri ÜSTRA közlekedési vállalat az EXPO kiállítás bezárását követően nyilvánosan meghirdette a használt, jó állapotú villamos járműveinek eladását, amelyre több érdeklődő város közlekedési vállalata is jelentkezett.
Ajánlatkérőt Budapest Főváros Önkormányzata 2000. december 11-én felhatalmazta a kereskedelmi tárgyalások lefolytatására.
Az ajánlati felhívásban "76 db Siemens TW 6000 típusú használt hannoveri villamos jármű"-ként határozta meg a beszerzés tárgyát. A szerződés teljesítésének határideje 2001. június 30-a, részajánlattétel nem lehetséges. Az ajánlattevő alkalmassága igazolására az 1999. évi mérlegbeszámolót kérte, valamint a Kbt. 46. § szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat. Az ajánlat elbírálásának szempontjaként az "ajánlati ár megfelelőségét" jelölte meg. Az ajánlattételre a Ferrostaal AG-t hívta fel. Többváltozatú ajánlatot nem kívánt elfogadni.
Az ajánlattevő 2001. január 3-án nyújtotta be ajánlatát, melyet 2001. január 19-én módosított. Ajánlattevő 68 db használt villamos eladására tett ajánlatot. Ajánlatkérő a beszerzéshez pénzügyi támogatást kért a Fővárosi Önkormányzattól.
Budapest Főváros Közgyűlése részére 2001. február 19-én előterjesztés készült, mely szerint a Közgyűlés kötelezettséget vállal 68 db jó állapotú TW 6000 típusú, használt hannoveri villamos megvásárlásához és beszerzéséhez szükséges 7011,3 M Ft-nak a BKV Rt. részére történő biztosítására és azt a 2001–2002. évi költségvetésében szerepelteti. Felelős: dr. Demszky Gábor főpolgármester. Jóváhagyja és megköti a BKV Rt. részére 2001–2002. években összesen 7011,3 M Ft felhalmozási célú, végleges tőketartalékba helyezendő pénzeszközátadásról szóló átadás-átvételi megállapodást és felhatalmazza a főpolgármestert annak aláírására.
A Közgyűlés 2001. február 22-én az előterjesztést jóváhagyta.
Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárását ennek alapján befejezte és 2001. március 7-én azt eredményesnek nyilvánította, majd a szerződést 2001. március 13-án megkötötte.
Miközben ajánlatkérő a fenti közbeszerzési eljárását folytatta, 2001. január 18-án (mely dátum kérelmező állítása szerint helyesen 2001. február 18.) a Ganz Holding Rt., amelynek tagvállalatai kérelmező és a Ganz Vagon Kft., a Budapest Főváros főpolgármestere részére írásos ajánlatot tett több változatban közúti villamosok gyártására. Ezt az ajánlatát 2001. március 5-én kiegészítette, illetve kibővítette, ekkor már ajánlatkérőt kereste meg ajánlatával.
A Siemens Rt. 2000. december 14-én szintén ajánlatot tett használt, jelenleg Frankfurtban üzemelő villamosok eladására, azonban az ajánlata nem volt gazdaságilag és műszakilag megfelelő ajánlatkérő számára, illetve a Siemens Rt. ajánlatát időközben visszavonta.
Kérelmező 2001. március 7-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, melyben kérte annak megállapítását, hogy ajánlatkérő jogsértő módon folytat közbeszerzési eljárást, ideiglenes intézkedésként kérte a szerződéskötés megtiltását.
Indoklásként előadta, hogy ajánlatkérő megsértette a Kbt. 71/B. § (4) bekezdését, mert nem küldött ajánlati felhívást még legalább két ismert ajánlattevő részére, így társaságuk, mint a magyar ipar képviselője sem kapott ajánlattételre felkérést.
Az ajánlatkérő által folytatott közbeszerzési eljárásban a beszerzés tárgyának meghatározása is jogsértő, mert az úgynevezett régi UV villamosok cseréjének beszerzését leszűkítette a Hannoverből történő használt villamosok beszerzésére. Kérelmező álláspontja szerint jelen jogorvoslati eljárásban ügyfélképességgel rendelkezik, mert fővállalkozóként vagy társvállalkozás vezetőjeként a közbeszerzési eljárás részese lehetne. Tárgyaláson tett nyilatkozatában elismerte, hogy használt villamosok beszerzésével jelenleg nem foglalkozik, de használt villamos beszerzésére külkereskedelmi kapcsolatai révén képes. A használt villamosok beszerzése esetén azok felújítását is el tudja végezni, minden hónapban hat villamos felújítására kapacitással rendelkezik, mely szükség esetén a havi húsz villamos felújítását is elérheti. Kérelmező elismerte, hogy használt villamosok beszerzése tárgyában ajánlatkérőt nem kereste meg, ilyen ajánlati javaslattal ajánlatkérő felé nem élt.
A jogsértő esemény tudomásra jutásának pontos időpontját kérelmező meghatározni nem tudta, előadta, hogy a médiákból értesült az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásáról. A Fővárosi Önkormányzat 2001. február 22-i Közgyűlését megelőzően körülbelül 2001. február 18-án jutott tudomására a jogsértő esemény.
A Közbeszerzések Tanácsa tagja 2001. február 10-én kezdeményezett jogorvoslati eljárást ajánlatkérő közbeszerzési eljárása ellen. A kezdeményező irat indokolása szerint a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott jogalapja nem áll fenn, továbbá ajánlatkérő a beszerzés fedezetével nem rendelkezett az eljárás megindításakor és bizonytalan, hogy a teljesítésekor fedezettel rendelkezik-e majd. A beszerzés tárgyának meghatározásával ajánlatkérő megsértette a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében foglalt verseny nyilvánossága és az esélyegyenlőség alapelveit, miután a beszerzés egyfelől használt villamosok egyetlen típusának megvásárlására irányult, másfelől meghatározta, hogy ezeknek melyik városban kellett üzemelniük. Továbbá nincs megnyugtató adat arra nézve, hogy akár a felkért ajánlattevő, akár a járművek tulajdonosa a beszerzés feltételeit nyilvánosan közzétette, illetve ajánlatkérő további két ajánlattevőt sem hívott fel ajánlattételre.
Ajánlatkérő a beszerzés feltételét nem egyéb használt villamosok vásárlásához, hanem a régebbi járműveinek megtartásához, felújításához, illetve új járművek beszerzéséhez képest minősítette kedvezőnek, ez a körülmény pedig a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazása szempontjából aggályos.
Ajánlatkérő a kérelmező jogorvoslati kérelmét egyrészt ügyfélképesség hiánya, másrészt elkésettség címén kérte elutasítani. Indoklásként előadta, hogy kérelmező ügyfélképességgel nem rendelkezik. Az ajánlatkérő a beszerzés tárgyát Siemens TW 6000 típusú használt villamos beszerzésében jelölte meg, kérelmező pedig kizárólag új, még ki nem fejlesztett villamos gyártására rendelkezik kapacitással, így jelen közbeszerzési eljárás potenciális ajánlattevője nem lehet. Továbbá kérelmező jogorvoslati kérelme elkésett, mert a Ganz Holding Rt. már 2001. január 18-án kereskedelmi javaslatot tett villamos beszerzése tárgyában a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának, amelyből következtetni lehet, hogy tudott ajánlatkérő közbeszerzési eljárásáról. A kérelmező tárgyaláson a tudomásszerzés időpontjaként – elírásra hivatkozva – a 2001. február 18-i időpontot jelölte meg, de a 2001. március 7-én előterjesztett jogorvoslati kérelem így is elkésett.
Ajánlatkérő álláspontja szerint a jogorvoslati kérelem megalapozatlan is, hiszen kérelmező figyelmen kívül hagyja, hogy az ajánlatkérői igények meghatározására kizárólag az ajánlatkérő jogosult. A közbeszerzési eljárásban valóban egy ajánlattevőt hívott fel ajánlattételre. Ennek oka, hogy a felkért ajánlattevőn kívül sem a közbeszerzési eljárás megindításakor, sem az azt megelőző két évben, sem az eljárás megindítása óta nincs olyan ajánlattevő a piacon, aki a közbeszerzés tárgyának és mennyiségének megfelelő – azaz jó minőségű használt villamosok "flottájának" eladása tárgyában – ajánlat benyújtására képes. Ajánlatkérő álláspontja szerint annak megítélésében, hogy ki minősül ismert ajánlattevőnek a tárgybani közbeszerzési eljárás tekintetében, nem a kérelmező szubjektív véleményalkotása, hanem a közbeszerzés tárgyának és mennyiségének megfelelő ajánlat megtételére való képesség, mint objektív mérce az irányadó.
Ajánlatkérő a hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárást, mint megalapozatlant kérte elutasítani.
Ajánlatkérő álláspontja szerint a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjára alapított ajánlatkérői eljárás jogszerű volt.
A beszerzés feltételei nyilvánosan közzétettek és bárki által igénybe vehetőek voltak. A beszerzés feltételei kedvezőek, amelyet a független szakértői vélemények alátámasztanak. A kedvező feltételek rövid ideig állnak fenn, hiszen a beszerzés tárgyát képező villamosok iránt több város közlekedési vállalata is érdeklődik. Ezt támasztja alá, hogy az ajánlattevő az ajánlatát 2001. február 28-ig tartotta fenn, mely határidő kizárólag a két város (Hannover és Budapest) főpolgármestereinek megállapodása eredményeként került meghosszabbításra 2001. március 14-ig.
Ajánlatkérő nem vitatta, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazása esetén ajánlati felhívást legalább két ismert ajánlattevőnek is meg kell küldeni, azonban erre azért nem került és kerülhetett sor, mert számára nem volt ismert az eljárás megindításának pillanatában olyan ajánlattevő a piacon, aki a beszerzés tárgyának és mennyiségének megfelelő ajánlat benyújtására képes lett volna. E tárgyban végeztek felmérést, amely alapján egyértelműen megállapítást nyert, hogy nincs a piacon olyan cég, amely ajánlatkérő elvárásainak megfelelő életkorú, darabszámú, műszaki paraméterű használt villamos eladására képes. Kérelmezővel korábban szerződéses kapcsolatban állt, azonban használt villamosok értékesítőjeként őt nem ismerte. Kérelmező gyártásra, illetve meglévő villamosok felújítására jöhetett volna szóba, azonban ajánlatkérő jelen beszerzésében villamosokat sem gyártani, sem felújítani nem szándékozott. Ajánlatkérő előadta továbbá, hogy a közbeszerzési eljárás megindítását követően tárgyalt a Siemens Rt.-vel, aki megkereste a Főpolgármesteri Hivatalt és ajánlatkérőt a frankfurti villamosok eladása tárgyában, azonban ezen villamosok sem darabszámban, sem műszaki paraméterekben nem feleltek meg a közbeszerzés tárgyának és mennyiségének, továbbá a vételár sem lett volna elfogadható. Egyébként a Siemens Rt. – ajánlata pontos tartalmának tisztázását megelőzően – tájékoztatta ajánlatkérőt, hogy mégsem kívánja Frankfurt város villamosait értékesíteni, ezért ezek után már a közbeszerzési eljárásba a Siemens Rt.-t nem vonta be.
Ajánlatkérő álláspontja szerint a Kbt. 32. § (2) bekezdésben foglaltakat nem sértette meg, hiszen e szakasz szerint a teljesítés időpontjában kell az anyagi fedezetnek rendelkezésre állnia.
Ajánlatkérő 2000. november 9-én tárgyalta a hannoveri villamosok beszerzését és döntött arról, hogy ezt a programot az üzleti tervben szerepeltetni kell. Ajánlatkérő rendelkezett azzal a biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában a szükséges fedezet rendelkezésre áll, és akár önerőből is képes a teljesítésre.
Ajánlatkérő saját forrásán túl a Fővárosi Közgyűlés 2001. február 22-én hozott döntése értelmében a fedezet átadott pénzeszközök formájában is biztosított.
A Ferrostaal AG. érdemi észrevételében az ajánlatkérő eljárását törvényesnek minősítette.
A Döntőbizottság a hivatalból kezdeményezett és a kérelemre indult jogorvoslati eljárást a D.143/2001. szám alatt egyesítette.
A Döntőbizottság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy kérelmező rendelkezik-e jelen közbeszerzési eljárásban ügyfélképességgel, illetve, hogy jogorvoslati kérelme határidőben került-e előterjesztésre.
A Kbt. 79. § (3) bekezdése szerint ugyanis a kérelmet az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az olyan egyéb érdekelt (a továbbiakban: kérelmező) nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti, vagy veszélyezteti.
Kérelmező tevékenységi körébe tartozik vasúti, kötöttpályás jármű gyártása. Kérelmező tehát új villamos gyártására kétségkívül alkalmas. Kérelmező tárgyaláson nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy használt villamosok beszerzésére is szükség esetén képes külkereskedelmi kapcsolatai alapján, amelyeket felújítás után forgalomképes állapotban ajánlatkérő részére biztosítani tudna.
A fentiekből következően a Döntőbizottság arra a megállapításra jutott, hogy kérelmező felújított, használt villamos eladására alkalmas lehet, így ügyfélképességgel rendelkezik.
Ezt követően a Döntőbizottság vizsgálta, hogy a jogorvoslati kérelem határidőben érkezett-e.
Kérelmező a jogorvoslati kérelmében a tudomásszerzés időpontjaként 2001. február 22-ét jelölte meg, majd a tárgyaláson nyilatkozott, hogy ezt megelőzően már a médiákból értesült az ajánlatkérő használt villamos vételi szándékáról, azonban pontos időpontot megjelölni nem tudott, a tudomásszerzés időpontjaként 2001. február
18-át valószínűsítette. Az eljárás során sem merült fel adat arra vonatkozóan, amely alapján a korábbi tudomásszerzés időpontját valószínűsíteni lehetett volna.
A Döntőbizottság eljárására a Kbt. 79. § (1) bekezdése szerint mögöttes jogszabályként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény figyelembevételével kétség esetén a határidőt betartottnak kell tekintetni, ennek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem határidőben került beterjesztésre.
Ezt követően a Döntőbizottság a kezdeményező iratban és a jogorvoslati kérelemben foglaltakat érdemben vizsgálta, melynek alapján megállapította, hogy azok nem megalapozottak.
A Döntőbizottság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást jogszerűen indította-e.
A Kbt. 32. § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívást, illetőleg az előminősítési eljárással összefüggő hirdetményt – a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte esetén – akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll.
E rendelkezés alapján tehát az ajánlati felhívás akkor tehető közzé, ha rendelkezik azzal a biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésére áll.
Ajánlatkérő a közbeszerzési eljárását 2000. december 15-én a Ferrostaal AG. részére megküldött ajánlati felhívással indította meg. Ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás megindítását megelőzően már foglalkozott a tárgybani villamosok beszerzésének témakörével, ennek alapján határozott arról 2000. november 9-i vezetői értekezletén, hogy a társaság üzleti tervében a beszerzést szerepeltetni kell.
Ajánlatkérő önmagában a gazdasági társaság saját vagyoni helyzetére tekintettel, továbbá a nem vitathatóan éves szinten több milliárd forint értékben lefolytatott közbeszerzési eljárásai alapján a beszerzés tárgyát képező villamosok értékéhez szükséges fedezettel rendelkezett.
Ajánlatkérő becsatolta továbbá az OTP Rt. és az ABN AMRO Bank által kiadott akkreditív nyitásra vonatkozó indikatív ajánlatokat annak alátámasztásául, hogy ajánlatkérőt hitelképesnek ítélték meg – tulajdonosi döntés nélkül is – a beszerzés értékére vonatkozóan.
A Döntőbizottság álláspontja szerint ez megfelelő biztosíték arra nézve, hogy teljesítéskor a forrás rendelkezésre áll majd. Ezek a körülmények alátámasztják a Kbt. 32. § (2) bekezdés törvényi előírásának teljesülését.
A közbeszerzési eljárás megindítását a fentieken kívül az alapozta meg, hogy a 2000. december 11-i 746/b/2000. számú főpolgármesteri döntés felhatalmazta ajánlatkérőt kereskedelmi tárgyalások folytatására. E felhatalmazás alapján joggal bízhatott abban, hogy a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat a beszerzéshez anyagi támogatást biztosít.
Ezen túlmenően a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2001. február 22-i ülésén pedig megszavazta a beszerzéshez szükséges anyagi fedezetet.
Ajánlatkérő tehát a Kbt. 32. § (2) bekezdését nem sértette meg.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt e törvény megengedi.
A tárgyalásos eljárás vonatkozásában ezen megengedő szabályokat a Kbt. 70. §-a tartalmazza.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha a beszerzés nyilvánosan közzétett és bárki által igénybe vehető kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és a kedvező feltételek igénybevétele más típusú eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna.
E törvényhely alkalmazhatóságára a Kbt. 71/B. § (4) bekezdése további feltételként az alábbiakat írja elő: A 70. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérő a kedvező feltételekről való tudomásszerzést követően haladéktalanul ajánlati felhívást küld telefaxon a kedvező feltételeket felajánlónak és még legalább két ismert ajánlattevőnek. A felhívottakkal a kedvező feltételek fennállásának időtartamán belül kell tárgyalni, és a nyertessel írásban szerződést kötni. A kedvező feltételt felajánló dokumentumot is a 61. § (5) bekezdése szerint kell megőrizni.
A Döntőbizottság vizsgálta, hogy ezen feltételek jelen közbeszerzési eljárásban fennálltak-e.
Ajánlatkérő a beszerzés tárgyát 76 db Siemens TW 6000 típusú használt hannoveri villamos jármű beszerzéseként határozta meg. Nem vitathatóan az ajánlatkérő saját döntési kompetenciája a beszerzés tárgyának meghatározása. Az ajánlatkérő maga dönti el, hogy használt vagy új villamosokat kíván-e beszerezni, esetleg meglévőket korszerűsíteni. E tekintetben ajánlatkérőt sem a Döntőbizottság, sem más hatóság nem befolyásolhatja, nem korlátozhatja.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy ajánlatkérő körültekintően járt el, hiszen még a közbeszerzési eljárás megkezdése előtt (és azután is) összehasonlító szakvélemények készültek az elhasználódott UV típusú villamosok kiváltásának optimális megoldási módjairól többféle közelítésben. A vizsgálatok egybehangzóan a használt hannoveri villamosok megvásárlása mellett szóltak.
Ennek alapján nem lehet jogsértőnek minősíteni azt, hogy ajánlatkérő a beszerzés tárgyaként használt villamosok megvásárlását jelölte meg.
A kezdeményező irat és a jogorvoslati kérelem is jogsértőnek ítélte meg, hogy a Kbt. rendelkezéseivel ellentétben ajánlatkérő további két ismert ajánlattevőt ajánlattételre nem hívott fel.
A Kbt. 71/B. § (4) bekezdése szerint két ismert ajánlattevőt kell ajánlattételre felhívni.
A Döntőbizottság vizsgálta, hogy ajánlatkérő számára volt-e ismert jelen eljárásban még felhívható ajánlattevő.
Ajánlatkérő nyilatkozott, hogy sem a közbeszerzési eljárás megindításakor, sem az azt megelőző két évben, sem az eljárás megindítása óta nincs olyan általa ismert ajánlattevő a piacon, aki a közbeszerzés tárgyának és mennyiségének megfelelő ajánlat benyújtására képes.
Ajánlatkérő e tény állításának igazolására becsatolta a Fővárosi Önkormányzat Közlekedési Ügyosztálya 2001. március 2-án kelt nyilatkozatát, mely szerint 1999. és 2000. évben nem érkezett be olyan – a tárgytani ajánlaton kívüli – ajánlat, amely műszaki és gazdasági szempontok alapján további vizsgálatra alkalmas lett volna és időközben nem vonták vissza.
A Siemens Rt. – a médiákból értesülve – 2000. december 14-én ajánlatot tett 37 db 9 éves frankfurti villamos eladására, amelyek műszaki, mennyiségi és ár szempontból nem feleltek meg ajánlatkérő részére, tehát őt sem lehet jelen ügy tárgyában "ismert" ajánlattevőnek tekinteni.
Kérelmező a tárgyaláson tett nyilatkozatában maga sem vitatta, hogy használt villamos értékesítésével ez idáig a piacon nem jelentkezett, ilyen ajánlattételi szándékkal ajánlatkérőt soha nem kereste meg. Így nyilvánvaló, hogy a beszerzés tárgyaként megjelenő használt villamos értékesítésével foglalkozó cégként ajánlatkérő előtt nem volt és nem is lehetett ismert.
Fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő számára használt villamosok értékesítésével foglalkozó olyan ismert ajánlattevő nem volt, aki a beszerzés tárgyát – annak mennyiségére is tekintettel – teljesíteni tudta volna, így ajánlattételre történő további felkérésnek objektív akadálya volt. Ennek alapján ajánlatkérő azon magatartása, hogy másik két ajánlattevőt ajánlattételre nem hívott fel, jogsértőnek nem tekinthető. A Döntőbizottság azért nem tudta kérelmező álláspontját elfogadni, mert az ajánlatkérő kívánalma használt villamosok beszerzése, nem pedig használt villamosok felújítása volt, márpedig kérelmező saját nyilatkozata szerint is havi 6–20 villamos felújítására lett volna képes ajánlatot tenni.
Tekintettel arra, hogy további két ismert ajánlattevő részére ajánlati felhívás küldésének objektív akadálya volt a közbeszerzési eljárásba, az kizárólag egy ajánlattevő felhívásával folyt. A beszerzés tárgyának meghatározásánál ajánlatkérő valóban használta a "hannoveri" jelzőt és a gyártmány megjelölést, hiszen a kedvező feltételekről szóló hirdetmény jelölte meg ily módon a beszerzés tárgyát, amely adaptálásra került az ajánlatkérői eljárásba. Erre tekintettel a beszerzés tárgyának konkrét megjelölése (utalás a villamosok típusára, származási helyére) sem minősülhet jogsértőnek. Nem volt ugyanis az eljárásnak olyan ismert lehetséges további résztvevője, akinek esélyeit a beszerzés tárgyának meghatározása ronthatta volna, így az alapelvek sérelme nem következhetett be.
A Döntőbizottság vizsgálta továbbá, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt egyéb feltételek fennálltak-e.
Az ajánlati felhívás az interneten került közzétételre 2000. év közepén, tehát a nyilvános közzététel megvalósult, és az bárki által igénybe vehető volt. Ezt támasztja alá, hogy más városok (Hága, Pozsony) is jelentkezett vételi szándékkal. Ajánlatkérő arra vonatkozóan, hogy a beszerzés feltételei valóban kedvezőek, független szakértők bevonásával végeztetett vizsgálatokat (Budapesti Műszaki Egyetem, Profil Pénzügyi Tanácsadó), mely szakértői vélemények alátámasztották, hogy a beszerzendő járművek műszaki paraméterei megfelelőek, az UV járművek lecserélésére alkalmasak, vételi áruk előnyös. A kedvező feltételek rövid ideig álltak fenn, a felkért ajánlattevő ajánlatát 2001. február 28-ig tartotta fenn, mely határidő kizárólag a Hannover város és Budapest főpolgármestereinek megállapodása eredményeként került meghosszabbításra 2001. március 14-ig.
A fentiekből következően megállapítható, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt feltételek fennálltak, ajánlatkérő eljárása jogszerű volt.
A Döntőbizottság az eljárása során ideiglenes intézkedést nem alkalmazott, mert annak jogszabályi feltételei nem álltak fenn.
A hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 14. § (2) bekezdése alapján megszüntette, mivel e szakasz rendelkezése szerint a közigazgatási szerv a hivatalból indított vagy folytatott eljárást – ha a megindításra vagy a folytatásra okot adó körülmény már nem áll fenn – megszünteti.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a jogorvoslati kérelmet a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A Döntőbizottság az eljárása során jogsértést nem állapított meg, így a Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja alapján az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2001. április 9.
Dr. Engler Magdolna s. k., Kalmárné Diósy Ildikó s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Bíró László s. k.,
közbeszerzési biztos
