FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (5966)
3.K.31.585/2000/3.
A Fővárosi Bíróság a Simon, Bűrös és Társai Ügyvédi Iroda ü.i.: dr. Bűrös László ügyvéd (1135 Budapest, Tahi u. 59.) által képviselt Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (1037 Budapest, Bécsi út 324/7.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 2000. január 31. napján kelt D.350/12/1999. számú határozatát megváltoztatja és a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdése sérelmének kimondását és a 3 M Ft bírság megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7500 Ft perköltséget.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 pld.-ban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. október 27. számában tett közzé ajánlati felhívást nyílt eljárás megindítására maximum 10 db altató berendezés és esetleg az ezekhez kapcsolódó, az ajánlati dokumentációban specifikált opciós termékként megjelölt kiegészítő eszközök megvásárlása iránt az ajánlati dokumentációban meghatározott kétféle minőségben. Az ajánlati felhívás 6. c) pontja szerint az ajánlattétel nyelve a magyar, míg a 11. a) 5. pont alatt az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága igazolására kért adatok és tények között kívánalom volt az ajánlott termék ORKI (5 évnél nem régebbi) és MEEI engedélyének léte. Amennyiben az ajánlattétel időpontjában a termék a fenti engedélyekkel nem rendelkezett, úgy csatolni kellett a termék származási országa illetékes minőségtanúsítási intézményének tanúsítványát. A felhívás 16. f) pont alatt egyéb információként első francia bekezdésében az ajánlat elkészítése során az ajánlott termék prospektusát, alapvető orvosszakmai jellemzőinek leírását, az ajánlati dokumentációban meghatározottak szerint írta elő csatolni, míg a 16. f) pont négyes francia bekezdése szerint a 11. a) 5. pontban rögzített esetre a felperes az ajánlattevő nyilatkozatát kívánta meg arról, hogy az eljárás nyerteseként a teljesítési határidőre a termék ORKI és MEEI engedélyeit saját költségére és veszélyére beszerzi. Az ajánlati dokumentáció II. fejezet 6. pontja rögzítette, hogy az ajánlat nyelve a magyar nyelv, az ajánlathoz és az eljáráshoz kapcsolódó összes levelezést és egyéb anyagokat is magyar nyelven kell elkészíteni. A III. fejezet a specifikáció orvosszakmai-műszaki feltételek kérdésével foglalkozott, 6.3. pontja szerint előírva, hogy a készülékhez legyen magyar nyelvű (de legalább angol és német nyelvű) használati utasítás.
Az ajánlatkérő az összességében legkedvezőbb ajánlatot kívánta nyertessé minősíteni, megadva az ajánlati felhívásban az elbírálás részszempontjait, melyeket 1–10-ig pontozott és meghatározott súlyszámokkal látott el.
Az ajánlatok bontási határidejére 1999. december 7-ére a Dutchmed Kft., a Medaqua Kft., a Picovent Kft. és a jogorvoslatot előterjesztő Dräger Hungary Kft. (kérelmező) nyújtott be ajánlatot. A felperes hiánypótlást követően 1999. december 9-én vizsgálta meg a beérkezett ajánlatokat, majd 1999. december 15-én hirdetett eredményt, amikoris a Medaqua Kft. Dameca-10970 típusú altatógépet jelölte meg nyertesnek, Innomed Innocare típusú monitorral. A többi ajánlattevő ajánlatát a felperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelennek nyilvánította, melyet az eljárás eredményéről készített összegzésben tévesen "eredménytelen"-ként jelölt meg. A felperes a nyertessel a szerződést 1999. december 23. napján megkötötte. A kérelmező 1999. december 22-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez, melyben kifejezetten azt kifogásolta, hogy a Kbt. előírásai akként sérültek, hogy műszakilag és gazdaságilag kevésbé megfelelő készüléket hozott ki a felperes nyertesnek. Információi szerint ugyanis a nyertes készülék sem ORKI-, sem pedig MEEI-engedéllyel nem rendelkezik, ami a magyarországi forgalmazás alapvető feltétele. Álláspontja szerint így a nyertes ajánlattevő részt sem vehetett volna a közbeszerzési eljárásban. Sérelmezte továbbá pályázatának felperesi értékelését, melyből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a pályázatok részletes, műszaki analízisét nem végezte el.
Az alperes a lefolytatott jogorvoslati eljárás során 2000. január 18. napján tartott tárgyaláson – ahol a kérelmező és a felperes volt félként jelen – a felperes felé kérdést intézett arra vonatkozóan, hogy a nyertes által ajánlott termék termékprospektusai, illetőleg a származási ország illetékes minőségtanúsítás intézményének tanúsítása magyar nyelven, illetve azok magyar nyelvű fordítása rendelkezésre áll-e. A felperes erre "nem"-mel válaszolt nyilatkozatát annyiban kiegészítve, hogy a dokumentáció III. fejezetében az ajánlati felhívással szemben ilyen engedmény található.
Az alperes 2000. január 31. napján kelt D.350/12/1999. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 59. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdését, ezért 3 M Ft bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásából kitűnően a kérelmező jogorvoslati kérelmét részben megalapozottnak találta. Az alperes azt vizsgálta, hogy a kérelmező, illetve az egyéb ajánlattevők érvényes ajánlatot nyújtottak-e be. Ennek kapcsán megállapította, hogy a felperes jogszerűen döntött úgy a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján, hogy a kérelmező a Picovent Kft. és Duchmed Kft. érvénytelen ajánlatot tett. A továbbiakban a kérelmező ajánlatának érvénytelenségével foglalkozott, majd kifejtette, hogy álláspontja szerint a nyertes ajánlata szintén érvénytelen. Hivatkozott az ajánlati felhívásra, amely alapján a készüléknek valóban nem kellett rendelkeznie ORKI- és MEEI-engedéllyel, ugyanis a felhívás 11. a) 5. pontja erre az esetre azt írta elő, hogy csatolni kell a származási ország illetékes minőségtanúsítási intézményének tanúsítványát, valamint nyilatkozni kellett a hatósági engedélyek saját költségre és kárveszélyre való beszerzéséről.
Az alperes megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő ezen kötelezettségeinek eleget tett, azonban a származási ország illetékes minőségtanúsítási intézményének tanúsítását csak angolul, hiteles magyar fordítás nélkül csatolta, mint ahogy a felhívás 14. a) 4. pontja alapján a Kbt. 44. § (2) bekezdés d) pontja szerinti termékismertetőt. A magyar nyelvű dokumentumok hiányában az alperes arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, amikor a nyertes ajánlattevő ajánlatát nem nyilvánította érvénytelenné, hanem nyertessé hirdette ki, hiszen a Kbt. 59. § (1) bekezdése első mondata szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatását, a jogsértés kimondásának és a bírság megfizetésére kötelezés rendelkezésének mellőzését kérte elsődlegesen arra alapítottan, hogy az alperes eljárása során a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mivel a kérelmezőnek a lefolytatott eljárással kapcsolatos egyetlen kifogását sem találta megalapozottnak. Másodsorban a felperes arra hivatkozott, hogy téves az az alperesi értelmezés, hogy az ajánlati felhívásban és az ajánlati dokumentációban rögzített valamennyi, az ajánlat részét képező dokumentumnak magyar nyelvűnek kell lennie. Nézete szerint az ajánlati dokumentáció II.6. pontjában meghatározottakat úgy kell értelmezni, hogy magyar nyelven az ajánlathoz és az eljáráshoz kapcsolódó levelezést, valamint azokat a dokumentumokat kell benyújtani, amelyeket az ajánlattevők az ajánlathoz készítenek el. Nem értendők ezalatt ugyanakkor azok a hatóságok, egyéb szervek tanúsító és más intézmények által kiadott igazolások, minősítő tanúsítványok és egyéb dokumentumok, melyeket az adott szervek működési körükben eljárva a konkrét közbeszerzési eljárástól teljesen függetlenül egy adott termékre állítanak ki, valamint azok a dokumentumok sem, melyeket az ajánlattevő az adott termékre vonatkozóan nem a közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódóan készített el. Az ajánlati dokumentáció III.6.3. pontja erre külön is utal.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson konkrét kérdést intézett az alperes nevében eljáró közbeszerzési biztos az ajánlatkérőhöz, így a vizsgálata a felperes sérelmére megállapított jogsértésre is kiterjedt. A továbbiakban hivatkozott arra, hogy az ajánlatokat a Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint a felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell elkészíteni. A tartalmi és formai különbségtétel a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerinti érvénytelenségre vonatkozó rendelkezéseknél nem érvényesül, így tehát a formai szempontból érvénytelen ajánlat tartalmi előírásainak megfelelősége már nem vizsgálható.
A bíróság értesítette a beavatkozás lehetőségéről a kérelmezőt, aki azzal élni nem kívánt.
A kereset az alábbiak szerint alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A bíróság elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy az alperes a jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedett-e és amennyiben igen, az eljárása a Kbt. 1999. szeptember 1-jét követő hatályos rendelkezéseinek megfelelt-e.
A bíróság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelemben a kérelmező azt kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő műszakilag és gazdaságilag kevésbé megfelelő készüléket ajánlott a felperesnek, amely állítását a kérelmező kifejezetten arra alapította, hogy a nyertes készülék sem ORKI-, sem pedig MEEI-engedéllyel nem rendelkezik. Az alperes eljárása során e hivatkozást nem fogadta el, figyelemmel az ajánlati felhívás és dokumentáció további feltételként meghatározott azon részére, amely az ORKI- és MEEI-engedély hiányában elfogadhatóvá tette a termék származási országa illetékes minőségtanúsítási intézményének a tanúsítványa csatolását és egy nyilatkozat megtételét az ajánlattevő részéről a hatósági engedélyek megfelelő beszerzésére. Az alperes ezen túlmenően azt is vizsgálta, hogy helytállóan történt-e meg a kérelmező és a másik két ajánlattevő pályázatának érvénytelenné nyilvánítása. Az alperes a továbbiakban a nyertes ajánlattevő ajánlatának az ajánlati felhívás 6. c) és az ajánlati dokumentáció II. fejezet 6. pontja szerinti feltételnek való megfelelőséget vizsgálta, amellyel ily módon a jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedve járt el. A kérelmező ugyanis a műszaki tartalmak összevetését és ehhez képest a téves szóhasználathoz kapcsolódóan az eredménytelenség megállapítását kifogásolta, kérelme tartalmát tekintve saját ajánlatának értékelését sérelmezve. Ekként a jogorvoslati eljárásban a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvényességét a kérelemben felhívottaktól eltérő okból az alperes kizárólag hivatalból vizsgálhatta, eljárása során jutott ugyanis abba a helyzetbe, hogy észlelte a magyar nyelvű fordítások hiányát. Osztotta a bíróság a felperes azon álláspontját, hogy az alperes a jogorvoslati kérelemben felhozott kifogások egyikét sem fogadta el, ehhez képest a határozat rendelkező részében a jogorvoslati kérelemről rendelkezni is elmulasztott.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint az alperes eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. A (4) bekezdés az alperes hivatalból való eljárása szabályait tartalmazza, míg az (5) bekezdés a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljáráshoz kapcsolódóan tartalmaz rendelkezéseket. A (6) bekezdés szerint, ha az alperes a (3)–(4) és (7) bekezdéseknek megfelelően kérelmezett vagy kezdeményezett folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást, a 86. § (4) bekezdése szerinti határozat meghozatala előtt ezek vonatkozásában is eljárhat hivatalból. Az újonnan tudomásra jutott jogsértésre vonatkozó tényeket írásban vagy tárgyaláson a felek és az érdekeltek tudomására kell hozni és azokkal kapcsolatban is be kell szerezni álláspontjukat. A (7) bekezdés a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének határidejét szabályozza.
A bíróság megállapította, hogy az alperes a folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során észlelt további, a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdésének sérelmét megalapozó jogsértést, így a Kbt. 79. § (6) bekezdésének szabályai szerint kellett volna eljárnia. Téves a határozat indokolásában tett, a jogorvoslati kérelemnek részben helytadó megállapítás. Nem fogadta el a bíróság az alperes érvelését, mely szerint a jogorvoslati eljárás során rögzített jegyzőkönyvben a jogsértést megalapozó tényekre irányuló alperesi kérdésfeltevés megfelelne a fentebb hivatkozott eljárási rendnek. A felvett jegyzőkönyvből megállapíthatóan a felperes és a kérelmező volt jelen a tárgyaláson, az egyéb érdekeltek nem. Ezen túlmenően önmagában a kérdés irányultsága nem helyettesítheti egy, a jogorvoslati kérelemben meg nem határozott további jogsértés érdemi vizsgálatára vonatkozó eljárás megindulásának közlését, így a felperes ezt a tárgyalás során ilyen formán nem értékelhette. Az alperes akkor járt volna el helyesen, ha egyértelmű nyilatkozatot tesz akár a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben, akár külön írásban arra vonatkozóan, hogy az ajánlati felhívás és dokumentáció vonatkozó részeihez kapcsolódóan a nyertes pályázat érvénytelensége figyelmen kívül hagyása miatt is a felperessel szemben eljárást kíván kezdeményezni és ehhez képest beszerzi a szükséges nyilatkozatokat. Ekkor lett volna a felperes, a kérelmező és a többi egyéb érdekelt abban a helyzetben, hogy érdemi nyilatkozatait e jogsértésre figyelemmel is megtehesse. Ehhez képest a felperes a Kbt. 86. § (4) bekezdése szerinti határozatból értesült arról, hogy terhére a jogsértés megállapítása olyan okból történt, amelyre vonatkozóan korábban a jogorvoslati eljárás hivatkozást nem tartalmazott. Sérült ezáltal a Kbt. 79. § (6) bekezdése, továbbá sérültek az Áe. 2. § (6) bekezdésében foglalt alapelvek, amelyek az ügyfél nyilatkozattételhez való jogát jelentik, továbbá azt a jogosultságát, hogy jogairól és kötelezettségeiről az eljáró szerv megfelelő
módon tájékoztassa.
Mindezekre figyelemmel a bíróság az alperes határozatát a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja alapján megváltoztatta és a jogsértés kimondását, valamint a bírság megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte figyelemmel arra, hogy a kereseti kérelem az alperes határozatát a jogorvoslati kérelmet elutasító részében nem érintette.
Az alperes a Kbt. 79. §-a rendelkezéseinek megsértésével vizsgálta és értékelte a felperes terhére, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatát annak ellenére fogadta el érvényesnek, hogy az a minőségtanúsítványt és termékismertetőt angol nyelven tartalmazta, ezért a bíróság a továbbiakban a felperes másodlagos kereseti kérelmét érdemben nem vizsgálta, mivel a felperesi magatartás jogszerűségének vizsgálata a Kbt. hivatkozott szabályai sérelme következtében nem lehetséges.
A felperes pernyertes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a perköltség viselésére, amely a felperes jogi képviseletével felmerült és a 12/1992. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint megállapítható ügyvédi munkadíjból állt.
Az illeték viseléséről a bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja, 43. § (3) bekezdése, 56. § (1) bekezdése és 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján határozott.
Budapest, 2000. október 12.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
