LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5967)
Kf.VI.38.774/2000/3.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Simon, Bűrös és Társai Ügyvédi Iroda, ü.i.: dr. Bűrös László ügyvéd (1135 Budapest, Tahi u. 59.) által képviselt Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (1037 Budapest, Bécsi út 324/7.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, a Fővárosi Bíróság 2000. október 12-én kelt 3.K.31.585/2000/3. számú ítélete ellen, az alperes részéről 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 5000 (ötezer) Ft másodfokú eljárási költséget.
A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperes – mint ajánlatkérő – 1999. október 27-én ajánlati felhívást tett közzé maximum 10 db altatóberendezés és esetleg az ezekhez kapcsolódó, az ajánlati dokumentációban specifikált opciós termékként megjelölt kiegészítő eszközök megvásárlására, az ajánlati dokumentációban meghatározott kétféle minőségben.
Ajánlatot a Dutchmed Kft., a Medaqua Kft. (a továbbiakban: nyertes pályázó), a Picovent Kft. és a Dräger Hungary Kft. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtott be.
A felperes a nyertes ajánlattevő által megjelölt altatógépet hirdette ki nyertesnek, míg a többi ajánlattevő ajánlatát érvénytelennek nyilvánította.
A kérelmező jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben előadta, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XI. törvény (a továbbiakban: Kbt.) előírásait megsértve műszakilag és gazdaságilag kevésbé megfelelő készüléket jelölt meg nyertesként, amely sem ORKI-, sem pedig MEEI-engedéllyel nem rendelkezik, ami a belföldi forgalmazás alapvető feltétele.
A kérelmező álláspontja szerint a nyertes ajánlattevő a közbeszerzési eljárásban ezért részt sem vehetett volna. Ezzel szemben állította, hogy az általa megjelölt altatógépek minden szempontból megfelelnek a kiírásnak, tehát az ajánlatkérő pályázati értékelése szakmai szempontból nem meggyőző, megalapozatlan.
Az alperes jogorvoslati eljárása során, 2000. január 18-án tárgyalást tartott, és a felpereshez kérdést intézett arról, hogy az ajánlott termék prospektusának, illetve a származási ország minőségtanúsítási intézményének tanúsítása magyar nyelven, vagy magyar nyelvű fordításban rendelkezésre állott-e. A kérdésre a felperes nemleges választ adott.
Az alperes határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért kötelezte 3 000 000 Ft bírság megfizetésére. A határozat indokolása szerint a nyertes ajánlata érvénytelen, mert a származási ország minőségtanúsítási intézményének tanúsítását és a termékismertetőt csak angolul, hiteles magyar fordítás nélkül csatolta. Megállapította azonban, hogy a nyertes ajánlattevő által megjelölt készüléknek az ajánlattétel időpontjában nem kellett ORKI- és MEEI-engedéllyel rendelkeznie, mert a felhívás ehelyett lehetővé tette a származási ország illetékes minőségtanúsítási intézménye tanúsítványának csatolását, illetve nyilatkozattételt arról, hogy a hatósági engedélyeket az ajánlattevő saját költségére és kárveszélyére beszerzi. A határozati indokolás szerint a kérelmező, illetőleg a többi ajánlattevő ajánlata is érvénytelen.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a közbeszerzési eljárás jogszerűségének megállapítását, illetve a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy az alperes a jogorvoslati kérelemben előadottakat alaptalannak találta, ugyanakkor azon túlterjeszkedve mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdés sérelmének kimondását, valamint a 3 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte. Az ítélet indokolása szerint az alperes a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvényességét – a jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedve – hivatalból vizsgálta, a hivatalból vizsgált jogsértésre vonatkozó tényeket azonban nem hozta a felek és az érdekeltek tudomására, és nem szerezte be erre vonatkozó álláspontjukat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem felel meg ennek az eljárási rendnek az, ha az alperes a jogsértést megalapozó tényekre vonatkozóan a feleknek kérdést tesz fel. Önmagában a kérdés irányultsága nem helyettesítheti egy további jogsértés érdemi vizsgálatára vonatkozó eljárás megindulásának közlését. Utalt arra, hogy a hivatalból megállapított jogsértéshez kapcsolódó alperesi rendelkezés megváltoztatása mellett nem érintette az alperes határozatát a jogorvoslati kérelmet elutasító részében.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogorvoslati kérelem a kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyílvánítását sérelmezte, ezért az alperesnek az ajánlatkérői döntést teljeskörűen, minden ajánlat érvényessége vonatkozásában felül kellett vizsgálnia. Hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati kérelem egy példányát minden ügyfélnek megküldte, ezért a vizsgálat irányáról az eljárás résztvevői tudomást szereztek.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében – amennyiben a Pp. 252. § (1), illetve (2) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn – a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását a keresetnek helyt adó részében kérte. A megváltoztató ítéleti rendelkezés indoka az volt, hogy az alperes megsértette a Kbt. 79. § (6) bekezdésében előírt eljárási szabályokat. Eszerint, ha a bizottság a (3)–(4) és (7) bekezdésnek megfelelően kérelmezett vagy kezdeményezett, folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást, a 86. § (4) bekezdése szerinti határozat meghozatala előtt ezek vonatkozásában is eljárhat hivatalból. Az újonnan tudomásra jutott jogsértésre vonatkozó tényeket írásban, vagy a tárgyaláson a felek és az érdekeltek tudomására kell hozni, és azokkal kapcsolatban is be kell szerezni álláspontjukat.
A fenti jogszabályi rendelkezésből megállapíthatóan az alperesnek törvényes lehetősége van arra, hogy a jogorvoslati kérelemben nem hivatkozott jogsértést hivatalból vizsgálja. A hivatalbóli eljárás megindítása azonban – amint arra az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában helytállóan rámutatott – csak az újabb jogsértésre vonatkozó tényeknek a felekkel és érdekeltekkel való közlésével történhet, továbbá be kell szerezni az ezzel kapcsolatos álláspontjukat is.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy a döntőbizottsági tárgyaláson az ajánlatkérőhöz intézett kérdésfeltevés a jogsértésre vonatkozó tény közlését nem helyettesítheti, az érdekeltek álláspontjának beszerzésére pedig nem került sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az alperes köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárási költségét, míg a le nem rótt fellebbezési illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §].
Budapest, 2001. április 5.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
