FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (6574)
3.K.35.246/2000/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Takács Éva jogtanácsos által képviselt Siófok Város Önkormányzata (8600 Siófok, Fő tér 1.) felperesnek a Hámori András közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 2000. augusztus 21. napján kelt D.330/7/1999. számú határozatát részben megváltoztatja, és a felperes terhére kiszabott bírság összegét 3 M Ft-ra, azaz hárommillió Ft-ra mérsékeli.
Ezt meghaladóan elutasítja a keresetet a bíróság.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 Ft részperköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 2000. május 24-i, 21. számában tette közzé felhívását nyílt eljárás megindítására, Siófok város két intézménye három részlegének (egy óvoda, egy iskola alsó- és felsőtagozatos gyerekeinek) napi háromszori étkezésének főzések beszállítással történő biztosítása kb. 400 adagban; beleértve az étel melegítését és kiosztását, tálalását tárgyában. Csak a beszerzés tárgyának egészére volt tehető ajánlat 2000. szeptember 1. és 2003. július 1. időtartamra. Az elbírálás szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat volt az alábbi részszempontok és súlyszámok szerint:
– az ajánlattételi dokumentáció kidolgozottsága alapján a teljesítés várható színvonala (5)
– ajánlati ár (4)
– a teljesítés biztonsága (3)
– az adott körülményekhez való alkalmazkodási készség (3)
Az egyes részszempontokra adható pontszám 1–10-ig volt. Többváltozatú ajánlat megengedett volt. A felperes útmutatót is bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére, amely 8. pontja rögzítette, hogy a vállalkozó kizárólag az önkormányzat képviselő-testülete által, rendeletben meghatározott időponttól hajthat vége normaemelést az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig. A 10. pont azt rögzítette, hogy az ajánlattevő az általa vállalt szolgáltatás díjára vonatkozóan adja meg ajánlatát, nyersanyagnorma és rezsi bontásban. Az ajánlatot átalányáron, áfa megjelölésével kell megtenni, adag/nap számítással. Az V. része az útmutatónak többek között rögzítette, hogy az ajánlatoknak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére, a kért ellenszolgáltatás összegére.
Az ajánlati felhívás és a hozzá kapcsolódó dokumentáció konkrét utalást a felperes 5/2000. (II. 25.) sz. rendeletével módosított 14/1993. (V. 27.) rendeletére nem tartalmazott, amely a Siófok Város Önkormányzata által biztosított szociális ellátásokról és szociális igazgatásáról szól. E rendelet 2000. március 1. napján hatályba lépett 1. számú melléklete tartalmazza a felperes által biztosított személyes gondoskodást nyújtó ellátások intézményi térítési díjainak változását 2000. évben áfa nélkül Ft/nap bontásban.
Az ajánlati felhívás 11. a) pontjának negyedik francia bekezdése szerint az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági alkalmasságára vonatkozóan a Kbt. 46. § (3), (4), (5) és (6) bekezdéseiben meghatározott nyilatkozatok és hatósági igazolások csatolását követelte meg az ajánlatkérő.
Az ajánlati felhívás 11. a) pontjának második francia bekezdése szerint a pénzügyi, gazdasági alkalmasságra vonatkozó igazolások körében 30 napnál nem régebbi, eredeti vagy hitelesített cégkivonat és aláírási címpéldány eredeti vagy másolati példánya csatolására volt szükség. A nyertes ajánlattevő az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának kivonatát csatolta.
A felperes az ajánlati felhívás 16. Egyéb információk pontjának ötödik francia bekezdésében a Kbt. 43. § (4) bekezdésére figyelemmel hétnapos határidőt biztosított a 44. § és 46. § szerinti igazolások, nyilatkozatok és dokumentumok utólagos csatolására az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására.
Az ajánlatok bontására 2000. július 5-én került sor. Ajánlatot Herdlicska Márton egyéni vállalkozó és a Rucz Bt. tett.
A Rucz Bt. pályázata a szolgáltatás árára vonatkozóan 2000. szeptember 1-től évenkénti bontásban a teljes teljesítés időtartamára az alábbiakat tartalmazta:
– óvodások részére:
nyersanyagnorma + áfa + 95% + áfa;
– iskolások részére:
nyersanyagnorma + áfa + 95% + áfa;
– napközi részére:
nyersanyagnorma + áfa + 95% + áfa.
A 95%-os mérték 2000. szeptember 1-jétől 110%-ra, 2002. szeptember 1-jétől 125%-ra változott. Ez utóbbi indokát a pályázat oly módon adta, hogy – mivel az ellátás teljes körű – indokoltnak tartotta a 95%-os rezsiköltséget évi 15% ponttal növelni. A pályázat része volt egy szolgáltatási szerződéstervezet is, mely a vállalkozó részéről cégszerűen aláírásra nem került. A tervezet a szolgáltatás árára konkrét, számszerű adatot nem tartalmazott. A 7. pontjában azt rögzíti, hogy az 1. pontban meghatározott intézmények (akik felé a szolgáltatást teljesíteni kell) szedik be a felperes képviselő-testülete által meghatározott térítési díjakat elismervény ellenében. A vállalkozó a teljesített szolgáltatás ellenértékét havonta leszámlázza az intézménynek, az intézmény pedig a számla kézhezvételétől számított 8 napon belül átutalással Ft-ban egyenlíti ki szolgáltatás ellenértékét. A 9. pontban az ajánlattevő rögzítette, hogy a vállalkozó kizárólag az önkormányzat képviselő-testülete által rendeletben meghatározott időponttól hajt végre normaemelést az önkormányzat határozatában meghatározott mértékig.
A nyertes ajánlattevő nyilatkozatot tett a tekintetben, hogy semmilyen állami pénzalappal szemben fizetési kötelezettsége nem áll fenn.
A felperes a 2000. július 20-i eredményhirdetésen a Rucz Bt.-t hirdette ki nyertesnek, míg Herdlicska Márton egyéni vállalkozó ajánlatát érvénytelenné nyilvánította.
Herdlicska Márton nyújtott be a felperes döntésével szemben jogorvoslati kérelmet, kérve a jogsértés megállapítását, a döntés megsemmisítését és a felperes költségek viselésére való kötelezését. Álláspontja szerint az ajánlati felhívásban és dokumentációban írt követelményeknek eleget tett, a nyertes ajánlata viszont nem a megfelelő bontásban tartalmazta az árajánlatot.
Az alperes a lefolytatott jogorvoslati eljárás eredményeként hozott 2000. augusztus 21. napján kelt D.330/7/1999. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 4 M Ft bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes megvizsgálta a jogorvoslatot előterjesztő ajánlattevő ajánlatát. Az érvénytelenség kimondását megalapozó és a jogorvoslatot előterjesztő által sérelmezett okokból többek között nem találta alaposnak azt a felperesi megállapítást, hogy Herdlicska Márton ajánlata azért érvénytelen lenne, mert a nyersanyagnormája eltér az önkormányzati rendeletben foglaltaktól. E tekintetben tényként állapította meg, hogy a felperes elismerte: sem az ajánlati felhívás, sem a dokumentáció nem tartalmazza, hogy az önkormányzat rendeletben határozta meg a nyersanyagnormát és hogy ennek alkalmazása kötelező. Erről a tényről a jogorvoslatot előterjesztőt egyéb módon sem értesítették, így e szempontból az ajánlata nem nyilvánítható érvénytelenné. A jogorvoslatot előterjesztő ajánlatának érvénytelenségét egyéb okból azonban az alperes határozatában megállapította, mégpedig azzal az indokkal, hogy az árajánlat nem a dokumentációban előírt módon készült el. Erre figyelemmel helyesnek találta azt a felperesi döntést, hogy a jogorvoslatot előterjesztő ajánlatát érvénytelenné nyilvánította, indokait azonban nem fogadta el. A továbbiakban vizsgálta a nyertes ajánlattevő ajánlatát is alperes, és megállapította, hogy a felperesnek ezt az ajánlatot is érvénytelenné kellett volna nyilvánítania. Az érvénytelenség okát abban határozta meg, hogy a 95%, 110%, 125% feltüntetése az árajánlatban a rezsiköltségre vonatkozik, az azonban sehol sem szerepel, hogy mekkora a viszonyítási alap, azaz a nyersanyagnorma Ft-értéke. A nyertes ajánlattevő ezzel kapcsolatban nem nyilatkozott. Ebből következően az alperes megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt
. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdését, megsértette továbbá az 59. § (1) bekezdését is, hiszen nemcsak megengedte, hogy érvénytelen ajánlat részt vegyen az eljárás további szakaszában, de azt nyertessé is minősítette. Mindezekre figyelemmel a Kbt. 88. § (1) bekezdés a), d), f) pontjában írt jogkövetkezményeket alkalmazta. A bírság mértékének megállapításakor a beszerzés értékére volt figyelemmel, amely az éves normaemelés figyelembevétele nélkül is 98 658 525 Ft, valamint figyelemmel volt a jogsértés súlyára.
Az alperes határozatának 7. oldalán tényállási elemként rögzítette, hogy a nyertes ajánlattevő nem csatolta a Munkaerő-piaci Alap igazolását, valamint cégkivonatát.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte arra figyelemmel, hogy az abban megállapított jogsértést nem követte el, így vele szemben a bírság kiszabásának sem lehet helye. Másodsorban pedig kérte a határozat megváltoztatását és a bírság összegének mérséklését. Hivatkozott arra, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata az ajánlatkérői előírásoknak megfelelően tartalmazta az árajánlatot, vagyis ajánlati ár, nyersanyagnorma, rezsi bontásban, áfamegjelöléssel, átalányáron adag/nap számítással. E körben arra utalt, hogy a nyersanyagnorma mértékeként az ajánlattevő egyértelműen a felperes képviselő-testületének rendeletét vette figyelembe, amely következik a szolgáltatási szerződés tervezetének 9. pontjában rögzítettekből is, ahol ajánlattevő vállalja, hogy kizárólag az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékig hajt végre az ott meghatározott időponttól kezdődően normaemelést. Mivel a rendeleti bontást – óvodások, iskolások, napközi – követi az ajánlat, ez is azt igazolja, hogy a rendeletet vette az ajánlattevő alapul. A nyersanyagnorma forintértékét a hivatkozott rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Nem vitatta a felperes, hogy az ajánlati felhívás, illetőleg a dokumentáció utalást az önkormányzati rendeletre nem tartalmaz, mivel azonban a szociális törvény rendelkezéseiből következően e tárgyban az önkormányzatnak rendeletalkotási kötelezettsége van, erre külön az ajánlattevők figyelmét felhívni szükségtelen volt. Téves az alperes számítása a közbeszerzés tárgyának 3 éves időtartamára, mivel a határozatban rögzített összeg a normaemelést is magában foglalja. Az alperesi felhívásra a felperes intézménye által készített számításokból megállapítható, hogy a beszerzés értéke az éves normaemelés figyelembevétele nélkül a 2000. évi nyersanyagnormával számítva 80 088 351 Ft. Sérelmezte a felperes az alperesi utalást a Munkaerő-piaci Alap igazolásának hiányára, illetve a cégiratok nem megfelelő csatolására. A Kbt. 46. § (6) bekezdése értelmében
az elkülönített állami pénzalapok tekintetében csak azon alap kezelőjétől kell igazolást csatolni ajánlattevőnek, amellyel szemben neki vagy alvállalkozójának jogszabály alapján fizetési kötelezettsége áll fenn. A nyertes ajánlattevő az APEH Somogy Megyei Igazgatóságától becsatolta a szükséges igazolást a Munkaerő-piaci Alap irányában fennálló fizetési kötelezettsége tekintetében. A nyertes ajánlattevőnek a szakképzési hozzájárulásáról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján szakképzési hozzájárulást nem kell fizetnie, mivel a bt. tagi jogviszony keretében foglalkoztatja a bt. beltagját, és magánszemélyt munkaviszony keretében nem foglalkoztat. A bt.-nek egyéb fizetési kötelezettsége sem áll fenn a Munkaerő-piaci Alappal szemben. A felperes elfogadta a nyertes ajánlattevőnek az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat által kibocsátott cégkivonat csatolását, mivel a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bíróság cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 4. § (1) bekezdése és 3. § (3) bekezdése alapján a szolgálat is jogosult cégkivonat, mint közokirat kiadására, amely a cégbíróságok által kiállított okiratokkal egyezően közhitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a nyertes ajánlattevő nem a dokumentációban előírt módon tette meg árajánlatát. Téves a felperesi hivatkozás, hogy a nyertes a Kbt.-nek megfelelő módon igazolta a Munkaerő-piaci Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségét, amikor a nyertes ajánlatának 2. oldalán maga nyilatkozik úgy, hogy "... Rucz Bt. vezetői és alkalmazottai...", tehát nyilvánvaló, hogy foglalkoztat alkalmazottat és fizetési kötelezettsége fennáll. Az ajánlati felhívás 11. a) pontjában a felperes maga írta elő, hogy eredetileg hitelesített cégkivonatot kér, így iratellenes azon hivatkozása, hogy elfogadható a Szolgálat kivonata. Az alperes elfogadva a felperes által a beszerzés értékére vonatkozó számításait a bírságösszegek kiszámításának alapjaként, e tekintetben a kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte.
A bíróság értesítette a jogorvoslati kérelmet előterjesztőt a beavatkozás lehetőségéről, aki azzal élni nem kívánt.
A kereset az alábbiak szerint részben alapos.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítéseire és a kért ellenszolgáltatás összegére.
A bíróság megállapította, hogy az ajánlati felhívás, illetőleg a dokumentáció az ajánlattevők normaemelésének megengedhetőségét kivéve utalást sem tartalmaz az önkormányzat képviselő-testületének rendeletére, amely a térítési díjak vonatkozásában az ajánlattevőket kötné. Ehhez képest elvárta, hogy az ajánlattevők tegyenek határozott ajánlatot a szolgáltatás díjára az útmutató 10. pontjában foglalt bontás szerint, adag/nap számítással. Ezen igényét erősítette meg, a felperes a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti előírásával az útmutató V. fejezetében. Ezért helytállóan jutott az alperes arra a következtetésre, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata a szolgáltatás díja tekintetében nem értékelhető. A nyersanyagnorma forintösszegét nem határozza meg, továbbá semminemű adat, információ nem utal arra, hogy az általa meghatározott "ár" adag/nap számítást rejtene. Nem fogadta el a bíróság a felperes hivatkozását arra, hogy az önkormányzati rendelet léte e tárgyban mindenki számára ismert, és ily módon az ajánlattevők ajánlata is annak alapulvételével értékelhető, mivel a nyertes ajánlattevő ajánlata az ellenszolgáltatás tekintetében erre semminemű utalást, nyilatkozatot ugyancsak nem tartalmazott.
A Kbt. 24. § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára. Az esélyegyenlőség biztosítása azt is jelenti többek között, hogy az ajánlatkérőnek az ajánlati felhívást és dokumentációt úgy kell elkészítenie, hogy az ajánlattevők ajánlataikat egyenlő eséllyel készíthessék el. Ebből az alapelvből kiindulva sem fogadható a felperesi érvelés. Az ajánlati felhívás és dokumentáció az önkormányzati rendeletre nem utalt sem oly módon, hogy az abban foglalt normák kötelezően alkalmazandók, sem oly módon, hogy az attól eltérés pozitív vagy negatív irányban megengedhető, így az ajánlatok értékelésénél sem vehető figyelembe olyan formán az önkormányzati rendelet, hogy azt adott ajánlatba, ahol erre kifejezett nyilatkozat nincs, az ajánlatkérő behelyettesítse.
Helytállóan hivatkozott tehát az alperes a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségére és ekként a határozatában megállapított Kbt. rendelkezések sérelmére.
Az alperes a felperes terhére megállapított jogsértés súlyához képest alkalmazta a bírság szankcióját, mely összeg kiszámításának alapjául elfogadta a felperes által hivatkozottakat. Erre figyelemmel a bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperesi számításokat alapul véve a beszerzés tárgyához igazítottan, a bírság összegét mérsékelte.
Az alperes határozatában a Munkaerő-piaci Alap igazolása, valamint a cégkivonat nem megfelelő csatolása tényét rögzítette, ehhez képest szankciót a felperes terhére nem állapított meg, így az határozata rendelkező részében nem jelent meg. A felek e tekintetben tett nyilatkozataihoz képest a bíróság elfogadta a felperes azon hivatkozását, hogy az ajánlattevő ajánlatában nyilatkozott, mely szerint semmilyen állami pénzalappal szemben fizetési kötelezettsége nem áll fenn. A Kbt. 46. § (6) bekezdése szerint az elkülönített állami pénzalapok tekintetében csak azon alap kezelőitől kell igazolást csatolni, amellyel szemben az ajánlattevőnek vagy az alvállalkozónak jogszabály alapján fizetési kötelezettsége áll fenn.
A felperes az ajánlattevői nyilatkozatot a Kbt. 46. § (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel elfogadta, a pályázat alapján olyan adat nem merült fel, ami hiánypótlást vagy ismételt nyilatkozattételt igényelt volna. Az alperes határozatában további konkrét indokát nem adta a Munkaerő-piaci Alap igazolása hiányát miért kifogásolta. Önmagában pedig a jogszabályi rendelkezésekből egy nemleges igazolás szükségessége nem következik, helytállóan fogadta el a felperes az ajánlattevői nyilatkozatot a fizetési kötelezettség hiányára. Nem fogadta el ugyanakkor a bíróság a felperes hivatkozását a felhívásnak megfelelően csatolt cégkivonat létére. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 3. § (3) bekezdése szerint a cégbíróságon cégmásolat, cégkivonat vagy cégbizonyítvány kiadása kérhető. A cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát a cégkivonat, a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. A 4. § (1) bekezdése szerint az Igazságügy Minisztérium a szervezeti egységeként működő Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat által a cégjegyzékben szereplő fennálló vagy törölt adatokról, valamint a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem számítógépen rögzített, még be nem jegyzett adatairól ad kérelemre tájékoztatást. E közszolgáltatást bárki igénybe veheti. A szolgálatnál rendelkezésre álló adatok azonosak a cégbíróságokon számítógépen rögzített adatokkal. A 3. § (3) bekezdésében meghatározott közokiratok kiadására a szolgálat is jogosult.
A felperes eredeti vagy hitelesített cégkivonatot követelt meg az ajánlattevőktől. Helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy ezen kívánalom az Igazságügyi Minisztérium szolgálatának igénybevételével kiadott cégkivonat csatolásával is teljesíthető volt, azonban a nyertes ajánlattevő által becsatolt okirat nem felelt meg a hivatkozott jogszabály 3. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, amelyeknek abban az esetben is teljesülnie kell, ha az okiratot az Igazságügyi Minisztérium szolgálata adja. Azt a Szolgálattól beszerzett tájékoztató nem válthatja ki.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a felperes keresetét a bírság mérséklése tekintetében annyiban látja megalapozottnak, amennyiben azt az alperes sem vitatta. Egyebekben a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította a bíróság.
A bíróság a perköltség viselését a pernyertesség, pervesztesség arányára figyelemmel a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozta meg, a bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja rendelkezései alapulvételével. Az illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi CVIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) és c) pontja, 43. § (3) bekezdése, 62. § (1) bekezdés h) pontja és 65. § (1) bekezdése alapján határozta meg a bíróság.
Budapest, 2001. május 8.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
