FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (7293)
3.K.36.481/2000/2.
A Fővárosi Bíróság a dr. Zsoldos Mária ügyvéd által (6800 Hódmezővásárhely, Lázár u. 10.) képviselt Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. (6800 Hódmezővásárhely, Lázár u. 10.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 2000. november 29. napján kelt D.534/15/2000. sz. határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 55. § (6) és 59. § (1) bekezdését.
A feljegyzett 10 000 (tízezer) Ft illetéket az állam viseli. A felperes a kereseti kérelmén tévesen lerótt 10 000 (tízezer) Ft illetéket az ítélet jogerőre emelkedése után a Fővárosi Illetékhivataltól visszaigényelheti.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7500 (hétezerötszáz) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni:
INDOKOLÁS
Szarvas Város Önkormányzata, mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2000. augusztus 30-i, 35. számában tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás lefolytatására a Lóna-majori út II. ütem útfelújítása, a Martos Flóra út–Hunyadi út közötti szakasz szilárd útburkolatának megépítése, a Béke u.-i (Bem J. u.–Benka Gy. u. közötti szakaszának) és a Deák Ferenc u.-i (Arany J. u.–Benka Gy. u. közötti szakaszának) útfelújítása tárgyában vállalkozási szerződés keretében történő kivitelezésére. Az ajánlati felhívás részletesen rögzítette, hogy az egyes útfelújítási munkálatok a meglévő útburkolatnál, a szélesítésnél, az útrekonstrukciónál mely feladatok elvégzését milyen feltételek mellett várja el. Az ajánlati felhívás 13. pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat volt az alábbi szempontok szerint a zárójelben jelzett súlyszámokkal:
– helyi vállalkozók bevonása (5)
– a vállalt garanciális időtartam a jogszabályi kötelezettségen felül (3)
– ajánlati ár (2)
– befejezési határidő (1)
Az egyes részszempontok 1–100 pont között kerültek értékelésre az ajánlati felhívás szerint. Az ajánlatkérő tenderdokumentációt bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére, melynek mellékletét képezte a vállalkozási szerződéstervezet, melynek 5. pontja szerint a jótállás tekintetében az ajánlatkérő nyilatkozatot várt el az ajánlattevőtől az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM–IPM–KM–MÉM–KVM együttes rendeletben (a továbbiakban: együttes rendelet) "kötelező alkalmassági időn belül ... (legalább 3) év, ezen felül, ... (legfeljebb 2) év teljes körű jótállás" vállalására annak tudatában, hogy a téli üzemeltetés sózással és ekézéssel történik. A tenderdokumentáció 1. sz. mellékletében szereplő ajánlattevői nyilatkozat a jótállási időtartamra egy meghatározott szám szerint várta el azon évek rögzítését, amelyre az ajánlattevő a jótállást vállalja.
Az ajánlattétel időszakában a felperes kérdésére az ajánlatkérő rögzítette, hogy az útvastagság 5 cm lehet, amennyiben bármely ajánlattevő helyi vállalkozót kíván bevonni, az csak úgy történhet, hogy írásbeli megállapodást kell csatolni az ajánlathoz az alvállalkozókról információ a Békés Megyei Kamaránál, illetve a polgármesteri hivatalnál kérhető.
Az ajánlatok benyújtásának időpontjára 2000. október 10-ére a felperes, a Mota Hungária Rt., az Integrál Rt., a Vakond Kft., a Geosaurus Kft., a Debmut Rt. és a Strabag Építő Kft. nyújtotta be ajánlatát. Az ajánlatokat a Szarvas Város Terv Kft. értékelte, majd az ajánlatkérő képviselő-testületének gazdasági bizottsága az értékelést elfogadásra javasolta. Az ajánlatkérő képviselő testületének döntését 2000. október 20-án hirdette ki nyilvánosan, melynek alapján a nyertes az Integrál Rt. lett. Az értékelésről készített összegzés tanúsága szerint az 1. elbírálási szempont tekintetében az értékelési pontszámok megegyeztek a helyi vállalkozók bevonásának %-os arányával. Abban az esetben, ha nem volt megállapítható, hogy az igénybe veendő alvállalkozó az ajánlati ár 10%-át meghaladó munkát végez-e, a helyi vállalkozó 10%-os bevonással került számításra. Ennek megfelelően a nyertes ajánlattevő erre a részszempontra 30%-ot, azaz 30 pontot kapott, mivel az ajánlattevőnek ugyan a bevonni kívánt alvállalkozója nem helyi illetőségű. de az ajánlattevő székhelye Szarvason van. Az ajánlattevő a Strabag Kft.-t kívánta alvállalkozóként igénybe venni, aki a munka teljes teljesítésének 70%-át végezte volna el, ezért került sor 30%-os mértékben figyelembevételre az ajánlattevő munkája és ekként a 30 pont kiosztása. A felperes a helyi Vízmű Építő Kkt.-t kívánta a munkába bevonni.
Esetében 10%-ban került számításba vételre az alvállalkozó, ily módon 10 pontot kapott a felperes. A Geosaurus Kft. a Vízmű Építő Kkt.-t, valamint a Doba és Társai Kft.-t nevezte meg helyi alvállalkozóként. Esetében 2×10% került számításba vételre, ily módon 20 pontot kapott. Míg a Strabag Kft., az Integrál Rt., az Épker Kft. és a Kornép Kft. alvállalkozókénti bevonását jelezte 9-9%-ban, így 27%, vagyis 27 pont kiosztása történt meg. A többi ajánlattevő helyi alvállalkozót nem nevezett meg. A 2. részszempont tekintetében az értékelés során az ajánlatkérő azon álláspontját fejtette ki, hogy: "A szavatosság a szerződést hibásan teljesítő vállalkozó törvényben, jogszabályban előírt felelőssége. A szavatosság fogalmát gyakran összetévesztik a jótállás – idegen szóval garancia – fogalmával. A kettő között az az alapvető különbség, hogy a szavatosság kötelező, a garanciát pedig a vállalkozó önként vállalja." Ily módon a garancia időtartama 1 év esetében 10 pontban, 10 év vállalás esetében 100 pontban került meghatározásra. Ekként a legtöbb pontot a nyertes ajánlattevő kapta meg, mivel 10 év jótállást vállalt. A Vakond Kft, illetőleg a Strabag Kft. a vállalkozási szerződés 5. pontjában rögzítettek szerint 3 évet, míg a többi ajánlattevő összesen 5 évet, vagyis 3+2 évet határozott meg. Ezért az ajánlatkérő 30–50 pont között értékelte ezen ajánlatokat. Az egyes részszempontok súlyszámokkal történő megszorzását követően a nyertes ajánlattevő 686 (150+300+136+100) pontot kapott, a második legtöbb pontot a felperes kapta, 463 (50+150+200+63) ponttal.
A felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez többek között kifogásolva az egyes részszempontok szerinti értékelését az ajánlatkérőnek az 1–3. részszempontok tekintetében.
Az alperes a 2000. november 29. napján kelt D.534/15/2000. sz. határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Az 1-es részszempontnál megállapította, hogy az ajánlatkérő helytelenül értékelt akkor, amikor egyes ajánlattevőknek 0 pontot adott ki, eltérve ezáltal a felhívás azon feltételétől, mely szerint 1 pont volt a minimálisan adható pontszám. Ugyanakkor a nyertes ajánlattevő 30 pontot kapott, amely értékelés azért volt jogsértő az ajánlatkérő részéről, mivel az ajánlattevő szarvasi székhelyét vonta be az értékelésbe, holott ezt az egyes részszempontnál nem tehette volna meg. Így akkor járt volna el helyesen az ajánlatkérő, ha a nyertes ajánlattevőnek a minimum pontszámot, vagyis az 1 pontot osztja ki. Ugyanakkor az alperes ezen részszempont értékelése tekintetében azt is rögzítette, hogy az ajánlatkérő által adott pontszámok nem a valós vállalásokat tükrözik. A 2. részszempont tekintetében a szerződéstervezet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel az alperes arra a következtetésre jutott, hogy az ajánlatkérő e részszempontnál arányaiban is megfelelően pontozta az ajánlati vállalásokat, mivel a beszerzés tárgya és mennyiségének megvalósítása, kivitelezése vonatkozásában a plusz 2 éves többletvállalásra figyelemmel maximum 12 éves garanciális vállalást lehetett tenni az ajánlattevőknek. A nyertes ajánlattevő 10 éves garanciális vállalást tett, e részszempontnál az ő ajánlati vállalása volt kimagaslóan a legkedvezőbb az ajánlatkérő számára. Az alperes a további két részszempontot is értékelve megállapította, hogy összességében az ajánlatkérő értékelése megfelelt a törvényi követelményeknek az 1-es részszempontnál történt értékelési hibák nem olyan mértékűek, amelyek megváltoztatnák a helyezési sorrendet attól függetlenül is, hogy a nyertes ajánlattevő pontozása nem volt megfelelő.
A felperes pontosított keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását és az ajánlatkérő terhére a Kbt. 55. § (6) bekezdésének és 59. § (1) bekezdésének sérelme kimondását vitatva az alperes határozatában az 1-es és 2-es részszempontok tekintetében tett megállapításokat. Az 1-es részszempont esetében vitatta, hogy a vállalásokkal arányos pontozás történt volna figyelemmel arra, hogy az 1–100 pont közötti pontszámok kiosztása nem történt meg. A legkedvezőbb ajánlatot tevő Strabag Építő Kft. is 27 pontot kapott. A felperesi álláspont szerint erre a részszempontra a felperesnek 33,33 pontot kellett volna kapnia, míg a 2-es részszempont tekintetében sérelmesnek találta a felperes azt, hogy az ajánlati felhívás ellentétes a dokumentáció részét képező szerződéstervezet 5. pontjában megjelölt időtartammal. Az utóbbi időbeli korlátozást határoz meg a felső vállalási határidőként. Utalt a felperes arra, hogy az együttes rendelet a kötelező alkalmassági időt nem egységesen határozza meg. Az útalapokra 10 év, az aszfalt kopórétegére 5 év alkalmassági időt ír elő. A felhívás szerint teljesítendő munkák jelentős többsége aszfaltozási munka. Így erre tekintettel maximum 7 év jótállást lehetett volna vállalni. A nyertes ajánlattevő vállalása ezzel ellentétes, ekként a közbeszerzési kiírással is ellentétes.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy az ajánlatkérő értékelésekor a jogszabályi kötelezettségeknek eleget tett-e. Mivel pedig a Kbt. rendelkezései kőtelezően nem írják elő a maximálisan adható pontszámok kiosztását, így nem találta jogsértőnek, hogy az 1-es részszempont tekintetében az ajánlatkérő a legjobb ajánlatot is csak 27 ponttal értékelte. A 2-es részszempont értékelése körében nem vitatta, hogy az egyes munkák más-más feladatok teljesítését kívánták meg az ajánlattevőktől, ehhez képest a kötelező alkalmassági idő jogszabályi előírásai is eltérőek voltak. Ehhez képest a határozatának indokolásában foglaltakat fenntartotta.
A bíróság értesítette a beavatkozás lehetőségéről az ajánlatkérőt, aki azzal élni nem kívánt.
A kereset alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 34. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek lehetősége van annak eldöntésére, hogy a legalacsonyabb
összegű ellenszolgáltatás vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el az ajánlatokat. Amennyiben az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontját kívánja választani, úgy a Kbt. 34. § (3) bekezdése szerint, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az egyes részszempontokat, az egyes részszempontok mellé súlyszámokat megadni, valamint a részszempontok szerinti tartalmi elemek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát is köteles rögzíteni, mely minden részszempont esetében azonos. Az értékelés során a Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az egyes részszempontok szerint az ajánlatok tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban a Kbt. 59. § (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesítenie kell. Az az ajánlat az
összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb. A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint tehát az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján az általa meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
A bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a jogszabályi rendelkezések nem írják elő kötelezően az ajánlatkérő számára az egyes részszempontok szerint adható pontszámok teljes kiosztásának kötelezettségét. Adott részszempont tartalmi elemeinek az ajánlatkérő által meghatározott ponthatárok közötti értékelése során azonban adott részszemponttal szemben az ajánlati felhívásban és dokumentációban megjelenő elvárásoknak nyomon követhetőnek kell lenniük. Ha felmerül annak lehetősége, hogy valamennyi ajánlat a kiosztható pontszámoknak csak egy kis hányadát kapja, ezt az ajánlatkérői és minimális ponttal jutalmazandó elvárás közlésével az ajánlattevőkben tudatosítani kell. Ennek lehetséges módja a felhívásban, illetve dokumentációban való közzététel, a döntés indokolása során pedig az ajánlatkérő ugyancsak indokolni köteles. Annak érdekében, hogy a Kbt. alapelvei, különös tekintettel a verseny tisztaságára és az esélyegyenlőségre maradéktalanul érvényesüljenek, az összességében legelőnyösebb ajánlat szerinti értékelés során alkalmazandó egyes matematikai számítási módszerek nem lehetnek manipuláció eszközei. Ezért az alperesnek az eljárása során, amikor azt vizsgálja, hogy az ajánlatkérő a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt-e el, azt kell ellenőriznie, hogy az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban az egyes részszempontok mellé rendelt súlyszámok – amelyek egyben az adott részszempontnak ajánlatkérő számára annak súlyát, fontosságát, jelentőségét is meghatározzák – mellett a valamennyi részszempontnál azonos határok között megadandó pontszámok kiosztása, megfelelő értékelés során történt-e meg. Vagyis a nagyobb súlyszámú részszempont esetében az adható pontszámok kiosztásának hiányában nem értékelődik-e fel egy alacsonyabb súlyszámú részszempont. Ennek a vizsgálatára pedig úgy lehet sort keríteni, ha az alperes figyelemmel van arra, hogy adott részszempont tartalmi elemei teljeskörűen értékelésre kerültek-e az ajánlatkérő részéről, indokolt volt-e a megadott ponthatárok között az egyes aján
latok alacsony pontozása. Valamennyi részszempont értékelésének összevetésével számonkérhető, hogy az ajánlatkérő részéről indokolható-e egy adott részszempont esetében a pontszámok teljes körű kiosztásának hiánya az esetben, ha a további részszempontoknál az megtörténik. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy eleve jogsértő lenne egy olyan ajánlatkérői eljárás, amely az egyes részszempontok jellegűknél fogva más-más matematikai módszerrel vagy egyéb módszerrel való értékelését, számítását eredményezi.
Az ajánlatkérői értékelés vizsgálatakor megállapítható volt, hogy a 2–4. részszempont értékelése során az 1–100-ig terjedő ponthatárok között valamennyi pontszám kiosztása megtörtént. Ehhez képest indokolatlan és az elbírálás egyetlen elemét – a helyi munkaerő alkalmazását – vizsgáló értékelést nem indokolta, hogy az 1–100 pont között az ajánlatkérő által legjobbnak értékelt ajánlat is csupán 27 pontot nyert el. Az ajánlati felhívás és dokumentáció erre nézve nem tartalmazott olyan megkötést, amely feltételezte volna a legtöbb helyi vállalkozót foglalkoztató vállalásának a kiosztható pontszámok alig 1/4-vel való jutalmazását. Az alperes maga is a határozatában elismerte, hogy az ajánlatkérő által adott pontszámok nem a valós vállalásokat tükrözik. Mivel a legnagyobb súlyszámmal meghatározott elbírálási szempontról van szó, az értékelés eltorzulásához vezetett a pontszámok teljeskörűségének hiánya akkor, amikor a további részszempontok esetében ezzel ellentétes értékelés – mind a 100 pont kiosztása – történt. Így a bíróság figyelembe véve azt, hogy három ajánlattevő tett ajánlatot helyi vállalkozó bevonására, a pontszámokat ezen három vállalkozó között osztotta ki, oly módon, hogy akik ilyen ajánlatot nem tettek, azok 1 pontot, a legjobb ajánlattevő 100 pontot, ekként a felperes 33,33 pontot (a Geosaurus Kft. 66,66 pontot) kapott. A kereseti kérelem nem érintette azon alperesi megállapítást, hogy az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevő esetében azt nem értékelhette volna, hogy maga az ajánlattevő szarvasi székhelyű, ezért a nyertes ajánlattevő esetében a bíróság az alperesi érvelést elfogadva 1 pontot vett figyelembe.
Nem fogadta el a bíróság az alperes által a 2-es részszempont tekintetében tett megállapításokat, osztva a felperesi azon előadást, hogy az együttes rendelet rendelkezései figyelembevételére az ajánlatkérő részéről nem megfelelő módon került sor. Ezen részszempont az ajánlati felhívás és dokumentáció szerint a jogszabályi kötelezettségen felüli vállalást honorálta. A felek által sem vitatottan a beszerzés tárgya szerinti munkálatok többrétűek voltak a tekintetben, hogy mik tekinthetők kötelező alkalmassági időnek. Az ajánlatkérő értékelése figyelmen kívül hagyta a felhívásban foglaltakat, valamennyi vállalást évenként 10 ponttal jutalmazva. Az összegzés szöveges magyarázata a szavatosság tekintetében értelmezhetetlen. A Ptk. 248. § (1) bekezdése szerint jogszabály jótállási kötelezettséget írhat elő és meghatározhatja annak legkisebb kötelező, mértékét is. A felek jótállási kötelezettséget szerződésben is vállalhatnak. A (2) bekezdés szerint jótállás alapján a kötelezett a szerződés szerinti teljesítésért ebben a törvényben, tehát a Ptk.-ban foglaltakban szigorúbb felelősséggel tartozik. A szavatosság kérdéseit a Ptk. a hibás teljesítés szabályai között – többek között a 308. §-ában – rendezi. Az (1) bekezdés szerint a jogosult a teljesítéstől számított 6 hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kőtelező alkalmassági idő) és ez 6 hónappal rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. A (2) bekezdés akként rendelkezik, ha a kötelező alkalmassági idő 3 évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez az idő az irányadó. A határidőknek az elmulasztása jogvesztéssel jár. Az együttes rendelet a 3. § (1) bekezdésében a nyomvonal jellegű építményszerkezeteket, valamint azok kötelező alkalmassági idejét, mint 3 évet meghaladó szavatosságiigény-érvényesítési jogvesztő határidőt – a Ptk. 308. §-ára utalással – az együttes rendelet melléklete szerint szabályozza.
A mellékletben tételesen felsorolt egyes nyomvonal jellegű építményeket, létesítményeket és azok műtárgyait alkotó helyszínen készített vagy előre gyártott szerkezeteket, illetve berendezéseket, valamint azok létrehozásával felhasznált egyes termékeket és anyagokat sorol fel és ehhez képest 10 évet, illetve 5 évet határoz meg, mint kötelező alkalmassági időt.
Mindezen jogszabályi rendelkezések ismeretében megállapítható, hogy az ajánlatkérő nem az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott szempont szerint a jogszabályi kötelezettségen felül vállalt garanciális időtartamot értékelte, az általa megadott ajánlati felhívásban és dokumentációban rögzített szempont, illetőleg az ajánlati dokumentáció vállalkozási szerződéstervezetének 5. pontja a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összevetve figyelemmel arra is, hogy az elvégzendő feladatok között útfelújítástól útburkolat megépítésén keresztül, útszélesítési feladatok helyezkedtek el, amelyek a kötelező alkalmassági idő tekintetében is eltérően értékelendők. Tehát az ajánlatkérő ezen részszempont értékelése során a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdését megsértve értékelt. A jogvesztő határidőkre figyelemmel az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentáció esetleges Kbt. rendelkezéseit sértő voltára sem az alperes eljárása során sem pedig a bíróság már nem lehetett figyelemmel.
Abban az esetben, ha a 2-es részszempontot a bíróság figyelmen kívül hagyja, illetőleg azt érintetlenül hagyva az ajánlatkérői pontozást fogadja el, az 1-es részszempont esetében azonban: az 1–100 pont fentebb rögzített kiosztásával a nyertes ajánlattevő esetében 1 pont, a felperes esetében pedig 33,33 pont 5-ös súlyszámmal való beszorzásával megállapítható, hogy a nyertes ajánlattevő összpontszáma 541 (illetve 241), míg a felperes pontszáma 579,5 (illetve 429,5) pont. Mindebből megállapítható, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 59. § (1) bekezdését is megsértette, mivel a nyertes ajánlattevő nem az összességében legkedvezőbb ajánlatot tette.
Ezért a bíróság a Kbt. 91. § (5) bekezdésében foglaltak alapján figyelemmel a Kbt. 88. § (1) bekezdés b)–g) pontja szerinti intézkedésekre, a kereseti kérelemnek megfelelően a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja szerint az alperes határozatát megváltoztatta.
A felperes pernyertes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a perköltség viselésére, amely a felperes jogi képviseletével felmerült 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó ügyvédi munkadíjból állt.
Az illeték viseléséről szóló rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja, 43. § (3) bekezdése, 62. § (1) bekezdés h) pontja, 65. § (1) bekezdése alapján történt. A felperes a kereseti kérelmén a 10 000 Ft illetéket lerótta, ezért ennek visszatérítéséről a bíróság ugyancsak rendelkezett a 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
Budapest, 2001. június 19.
dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
