LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (7831)
Kf.III.37.129/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bumberák József jogtanácsos által képviselt Állami Közúti és Információs Kht. (Budapest, Fényes Elek u. 7–13.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2000. november 21. napján meghozott 11.K.31.719/2000/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes 1999. október 20-án ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 42. számában nyílt eljárás megindítására az 52. számú főközlekedési út 60+129 km-szelvényében lévő dunaföldvári Duna-híd rekonstrukciós és kapcsolódó létesítményeinek lebonyolítási munkái tárgyában. Az ajánlatkérő az 1999. december 16-án tartott nyilvános eredményhirdetésen a pályázat nyerteseként az UTIBER Kft.-t hirdette ki, míg a másik ajánlattevő Metro Kft.-t a második helyre sorolta.
Az alperes – a Metro Kft. jogorvoslati kérelmére – a 2000. február 4-én meghozott D.357/13/1959. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdésének d) pontjára tekintettel az 52. § (1) és az 59. § (1) bekezdéseit, ezért vele szemben 3 000 000 Ft bírságot szabott ki. Megállapította az alperes, hogy az ajánlatkérő érvénytelen ajánlatot – a vállalási ár a nyertes által is elismerten nem tartalmazza a vasút helyreállításával kapcsolatos lebonyolítási feladatok költségét és a dokumentáció 11.2. pontjában kötelezően előírt egyéb költségeket sem, így nem felel meg az ajánlati felhívásnak – értékelve azt nyertesnek hirdette ki, majd a szerződést is megkötötte annak benyújtójával.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az ajánlat nem teljes körű, mert sem a vasúti közlekedés helyreállításának költségeit, sem az egyéb költségeket nem tartalmazza. A perben nem volt értékelhető az a körülmény, hogy az ajánlati dokumentáció 11.2. pontjának és a tervezési diszpozíció vasúttal kapcsolatos II. pontjának előírásai indokoltak voltak-e vagy sem, az ajánlattevőnek a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárnia. E követelményeknek a nyertes ajánlata nem felelt meg, ezért a felperesnek a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel érvénytelennek kellett volna minősítenie. Mivel a felperes az eljárás nyertesének egy érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevőt hirdetett ki, eljárása sértette a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését, emiatt a 88. §-ban foglalt jogkövetkezmények alkalmazására indokoltan került sor.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Részletesen, a keresetben foglaltakra hivatkozással kifejtett álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította az ajánlat érvénytelenségét, döntése iratellenes, megalapozatlan. Előadta, hogy az ajánlat 17. oldalán elfoglalt álláspontját 1999. december 7-én a Kbt. 57. §-a szerinti eljárásában pontosította, az ajánlatban meglévő ellentmondást feloldotta, ezért a korábbi ajánlat a továbbiakban nem lett volna figyelembe vehető az alperes részéről, így a bíróság ezen helytelen tényállásra alapított döntése is jogszerűtlen. Az ajánlati dokumentáció értelmében akkor kell az ajánlattevőnek külön soron a vasúti közlekedés többletköltségét megadnia, ha ez ténylegesen felmerülhet. Ha az UTIBER ilyen tételt nem szerepeltet, ebből az következik, hogy az ajánlatban foglalt összeg ezt a tételt is magában foglalja. A dokumentáció 11.2. pontjában előírt költségek vonatkozásában ugyanez a felperes álláspontja, azaz az ajánlat összege az e pontban foglaltakat is tartalmazza.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felperes nyilatkozatai alapján kifejtette, hogy maga a felperes is elismerte, hogy a nyertes ajánlata olyan oldalt, nyilatkozatot tartalmazott, amely nem felelt meg az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban írt követelményeknek.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és érdemben helytálló döntést hozott, amelyet indokai alapján hagyott helyben a Legfelsőbb Bíróság.
A fellebbezésben előadottakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló periratok, adatok alapján azt állapította meg – szemben a felperes álláspontjával –, hogy nem iratellenes az elsőfokú bíróság ítélete; az iratokban foglaltakkal azonosan tartalmazza azt a megállapítást, hogy az UTIBER Kft. 1999. december 7-én felhívásra közölte, az ajánlat 4–5., és 15–16. oldalán lévő nyilatkozatát tartja fenn. E nyilatkozatra is figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. és 59. §-ait. A nyertes ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek, mert nem tartalmazott minden, a dokumentáció 11.2. pontjában előírt költséget és díjat.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el azt a felperesi érvelést sem, hogy a "külön soron" nem jelölt tételeket az ajánlati nyilatkozatban szereplő összeg okszerűen magában foglalja, így a vasúti helyreállítás költségeit is. Az alperes, illetőleg az eljárt bíróságok álláspontját támasztja alá a nyertes ajánlattevő képviselőjének a jogorvoslati eljárás során tett nyilatkozata is, melynek érvényessége utólag nem vitatható. A nyertes ajánlattevő az alperesnél tartott tárgyaláson sem vitatta, elismerte azt, hogy ajánlata az előbbiekben részletezett okokból nem volt teljes körű.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes másodfokú perköltségének a megfizetésére.
A fellebbezés illetékét a felperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2001. szeptember 11.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
