FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (7940)
3.K.36.208/2000/3.
A Fővárosi Bíróság a dr. Medovárszki Éva köztisztviselő által képviselt Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal I. r. (6720 Szeged, Széchényi tér 10.) és a személyesen eljárt Sávolt Mihály II. r. (6726 Szeged, Radnóti u. 19.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, akinek pernyertessége előmozdítása érdekében a dr. Illés Judit jogtanácsos által képviselt Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.) beavatkozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 2000. október 31. napján kelt D.451/12/2000. számú határozatát részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperesi beavatkozó megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 61. § (7) bekezdését. Ezt meghaladóan elutasítja a keresetet a bíróság.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
A felek felmerült költségeiket maguk viselik.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 5 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó, mint ajánlatkérő 2000. július 19. napján a Közbeszerzési Értesítő 29. számában tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás megindítására az ajánlatkérő és intézményeivel együtt működő komplex számviteli, pénzügyi és költségvetés előirányzatkezelő, kötelezettségvállalást nyilvántartó egységes szoftver bérbevétele és folyamatos aktualizálása tárgyában bérleti szerződés megkötésére. Részajánlat megtételére nem volt lehetőség, az ajánlati felhívás 10. pontja szerint a nyertes közös ajánlattevőktől az ajánlatkérő nem várta el gazdasági társaság létrehozását. Az ajánlati felhívás 11. a) pontja rögzítette a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolásaként kért adatok és tények körét, többek között megkívánva 30 napnál nem régebbi cégmásolat becsatolását. A 11. b) pont rögzítette az alkalmatlanná minősítés szempontjait, így többek között alkalmatlannak minősült az az ajánlattevő, akinek a cégmásolatában rögzített tevékenységi körében nem szerepel a szoftverkészítési szaktanácsadás. Az alperesi beavatkozó ajánlattételi dokumentációt is a rendelkezésre bocsátott, továbbá konzultációs lehetőséget biztosított.
A 2000. augusztus 14-i konzultáción a felperesek részt vettek, az alkalmatlanság értelmezésére vonatkozó kérdés az ajánlatkérő felé nem hangzott el.
A felperesek közös ajánlatot nyújtottak be és 2000. augusztus 18-án konzorciumi előszerződést kötöttek.
Az ajánlatok bontását követően az alperesi beavatkozó 2000. augusztus 31-én hiánypótlásra adott lehetőséget, így az I. r. felperestől 2000. szeptember 6-a 11.00 óráig pótolandó, az alábbi iratok csatolását kérte:
1. az előző 3 év hasonló, legjelentősebb szolgáltatásainak ismertetését a Kbt. 44. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelően, azaz kérte közölni az ellenszolgáltatás összegét, teljesítési idejét, a szerződést kötő másik fél megnevezésével, a polgármesteri hivatal és Sávolt Mihály vonatkozásában,
2. az önkormányzat hiteles alapító okiratát,
3. a beszerzés tárgyához hasonló nagyságrendű a – Szegedi Polgármesteri Hivatalon kívüli – referencia,
4. az ajánlatkérő székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság igazolását a polgármesteri hivatal és Sávolt Mihály vonatkozásában.
A hiánypótlási felhívást az I. r. felperes felé faxon, majd postai úton is megküldte az alperesi beavatkozó, ez utóbbi küldemény 2000. szeptember 4-én került átvételre a bontásról készült jegyzőkönyv megküldésével egyidejűleg. A II. r. felperes felé a hiánypótlási felhívás, illetőleg a bontásról szóló jegyzőkönyv megküldése nem történt meg.
A felperesek a hiánypótló felhívásban foglaltaknak eleget tettek.
Az alperesi beavatkozó a felpereseket, mint közös ajánlattevőket alkalmatlannak nyilvánította, ily módon az érvényes ajánlatok összehasonlításakor ajánlatukat már nem értékelte. Az értékelésről készített összegzés tanúsága szerint az alkalmatlanná nyilvánítás indoka az volt, hogy az I. r. felperes által becsatolt alapító okiratban a tevékenységi körök között nem szerepel az ajánlati felhívás 11. b) pontjában előírt szoftverkészítés és szaktanácsadás. Az alperesi beavatkozó az alkalmatlanság megállapításáról hozott döntését az I. r. felperesnek küldte meg kizárólagosan.
A felperesek 2000. szeptember 18-án postára adott jogorvoslati kérelmükben fordultak az alpereshez, kérve a jogsértés megállapítását az alperesi beavatkozó terhére, kérve a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdése, 43. § (4) bekezdése, 61. § (7) bekezdése, 33. §-a, 37. § (1) bekezdése és 40. §-a megsértésének kimondását. A felperesek kérelmüket azzal indokolták többek között, hogy a II. r. felperesnek az ajánlatkérő sem a hiánypótló felhívást, sem a bontási jegyzőkönyvet, sem pedig az alkalmatlanságról szóló döntést nem küldte meg. Vitatták az I. r. felperest illető alkalmatlanság megállapításának jogszerűségét. Kifogásolták, hogy a hiánypótlási felszólítás nem tért ki arra az igényre, hogy az I. r. felperesnek az alapító okirattal a szoftverkészítés és szaktanácsadás tevékenységét kellett igazolnia. Mivel az I. r. felperes jogállása az alperesi beavatkozóéval azonos, az ajánlatkérőnek tudnia kellett arról, hogy az alapító okirat a gazdasági társaságokra, vállalkozásokra vonatkozó, a TEÁOR-nak megfelelő elnevezésű részletes tevékenységi kört általában nem tartalmaz. Sérelmes volt számukra, hogy az elbírálás szempontjai között bírálati szempontként határozta meg az alperesi beavatkozó a dokumentációban előírt műszaki tartalomnak való megfelelést és az önkormányzatnál és intézményeinél jelenleg működő hardver szoftver elemekhez való illeszkedést. Erről azonban sem az ajánlati felhívásban, sem az ajánlati dokumentációban, sem a helyszíni szemlén nem adott megfelelő, ajánlattételre alkalmas, részletes tájékoztatást.
A lefolytatott jogorvoslati eljárás eredményeként az alperes 2000. október 31. napján kelt D.451/12/2000. számú határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította. Indokolásából megállapíthatóan a hiánypótlásra való felhívás, illetőleg a bontásról készített jegyzőkönyv hiányos megküldését, továbbá az ajánlati felhívást és dokumentációt, valamint a műszaki tartalom hiányosságait kifogásoló jogorvoslati kérelmet elkésettség miatt utasította el. A hiánypótló felhívásról és bontásról készült jegyzőkönyv tekintetében az alperes arra hivatkozott, hogy az 2000. augusztus 31-én került megküldésre. A felperesek a hiánypótlást teljesítették, így a 2000. augusztus 31-i időpont alapulvételével a 15 napos jogvesztő határidőt követően került sor a jogorvoslati kérelem benyújtására. Nem fogadta el a közös ajánlattevők konzorciális ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását kifogásoló felperesi érvelést sem. Az alperes, osztva az alperesi beavatkozó azon álláspontját, hogy a közös ajánlattétel esetén az ajánlattevők mindegyikének külön-külön is meg kell felelni az ajánlati felhívásban írt feltételeknek. Álláspontja szerint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 88. § (3) bekezdésére figyelemmel az alapító okiratnak tartalmaznia kell az ellátható vállalkozási tevékenység körét és mértékét. Ebből megállapíthatóan az alperesi beavatkozó jogosan kért az ajánlati felhívásban előírt cégmásolat helyett a polgármesteri hivatal, mint ajánlattevő esetében alapító okiratot abból a célból, hogy meggyőződjön arról, hogy az ajánlattevő rendelkezik-e a feladat elvégzésére megfelelő jogosítvánnyal. Ebből következően pedig jogszerű volt az alperesi beavatkozó eljárása, amikor a közös ajánlattevőket az alkalmatlanság indokán az eljárás további szakaszából kizárta. A határozat nem tért ki az erről szóló döntés megküldésének hiányosságaira.
Az eljárást lezáró döntést követő 8. napon az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő a szerződést megkötötte.
A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak megváltoztatását és a jogorvoslati kérelemben foglaltak szerint a jogsértés kimondását az eljárást lezáró döntés megsemmisítését. A felperesek a Kbt. 79. § (6) bekezdésére alapítottan kifejtették azon álláspontjukat, hogy az alperes eljárása során hivatalból is jogosult megindítani az eljárást, amennyiben jogsértést észlel. Így a Kbt. 33. §, 37. § (1) bekezdés és 40. § sérelméhez kapcsolódóan hivatalból indított eljárás során kellett volna az alperesnek a jogsértést megállapítania, mint ahogy azt a jogorvoslati kérelemben a felperesek előterjesztették. A hiánypótlási felhívás és a bontásról szóló jegyzőkönyv megküldésének elmulasztása sérelmét illetően vitatták a felperesek a jogvesztő határidők elteltét. A felperesek a hiánypótlási felhívásnak a határidő lejárta előtt 1 nappal tettek eleget. Ebből a tényből álláspontjuk szerint az alperes csak azt a következtetést vonhatta volna le, hogy ezen a napon a II. r. felperes biztosan tudott a hiánypótlási felszólításról. Ezen időpont figyelembevételével azonban a jogorvoslati kérelem nem tekinthető elkésettnek. A Kbt. 79. § (7) bekezdéséről a felperesek a továbbiakban azt a következtetést vonták le, hogy a 90 napos objektív határidő közzétételhez képest legkorábban 2000. október 17-én járt le. Mindezekre figyelemmel elkésettségre és az objektív határidő elmulasztására hivatkozni nem lehet. Kifogásolták a felperesek azt is, hogy az alkalmatlanságról szóló döntést a II. r. felperes ugyancsak nem kapta meg, erre vonatkozó jogorvoslati kérelmükre az alperes határozatában nem utal. A közös ajánlattevők által előterjesztett ajánlathoz kapcsolódó és a jogorvoslati eljárás során felmerült azon értelmezési kérdés alapján, miszerint a közös ajánlattevők mindegyikének külön-külön meg kell felelnie az ajánlati felhívásban írt feltételeknek, vizsgálandó lett volna az alperesi beavatkozó által a közbeszerzési eljárás, az alperes által pedig a jogorvoslati eljárás során az ajánlati biztosíték megfelelő
teljesítése az ajánlattevők részéről, így a Kbt. 52. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak sérelmére is a felperesek hivatkoztak. A költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó sajátos jogszabályokra alapítottan a felperesek a továbbiakban arra utaltak, hogy a költségvetési szervnek – várható bevétel nagyságától függetlenül – az alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló s e célokra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával nem nyereségszerzés céljából végez, nem minősül vállalkozási tevékenységnek. Ezen tevékenység tételes felsorolása nem kötelező tartalmi eleme az alapító okiratnak. Az alapító döntési jogköre, hogy egy adott, általa alapított költségvetési szerv végezhet-e és ha igen, milyen típusú vállalkozási tevékenységet és milyen körben. Mindebből pedig következik, hogy amennyiben az ajánlatkérő megfelelő tartalmú hiánypótlási felhívást ad át az I. r. felperes részére, úgy az I. r. felperes az általa elnyert ISO 9001 minősítéshez tartozó minőségbiztosítási kézikönyv hivatalos kivonatával gond nélkül igazolni tudta volna a tevékenység végzésére való jogosultságát.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozat indokolásában foglaltakat tartva fenn. Nem vitatta, hogy az alkalmatlanságról szóló döntés kézbesítésének a II. r. felperes felé történő elmulasztásáról a határozata külön nem rendelkezik. E körben azonban arra hivatkozott, hogy mivel a II. r. felperes is a jogorvoslati kérelmet határidőben előterjesztette, hátránya a mulasztásból nem származott.
Az alperesi beavatkozó csatlakozva az ellenkérelemben foglaltakhoz, a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a közös ajánlattevők egyike felé küldték el a vonatkozó okiratokat. Ennek indoka az volt, hogy az alperesi beavatkozó ügyintézője tudomással bírt arról, hogy az I. r. felperesnek megküldött iratok és információk a II. r. felpereshez is eljutnak. Az alkalmatlanság megállapítása körében az alperesi beavatkozó arra hivatkozott, hogy a Kbt. szabályainak megfelelően járt el.
A kereset részben alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 79. §-a rendelkezik a jogorvoslati eljárás szabályairól. E szerint az alperes eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Kérelmet az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy egyéb érdekelt terjeszthet elő, míg az alperes hivatalból a Kbt. 79. § (4) bekezdés a)–h) pontjában felsorolt szervezetek vagy személyek kezdeményezésére jár el. A Kbt. 79. § (6) bekezdése felhatalmazza az alperest az egyébként hivatalból vagy kérelemre indult eljárás során addig vizsgált jogsértéseken túli jogsértésről való tudomásszerzés esetén ezen újabb jogsértések vonatkozásában is eljárásra. Amennyiben az alperes úgy dönt, hogy ezen jogsértések miatt hivatalból eljár a törvény további eljárási szabályokat ír elő számára, amelyet az alperesnek be kell tartania. A Kbt. 79. § (7) bekezdése szerint az eljárás a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásrajutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni. A 90 napos határidő is áthágható azonban az alperes hivatalbóli eljárása során az e szakaszban foglalt feltételek fennállta esetén.
A jogorvoslati eljárás szabályaiból következik, hogy a felperesek sikerrel nem hivatkozhatnak a jogvesztő határidőn túl előterjesztett jogsérelmek tekintetében arra, hogy a hivatalbóli eljárás jogorvoslati kérelmükben való kezdeményezése ellenére az alperes e jogsértéseket nem vizsgálta. A jogorvoslati kérelmet előterjesztő felperesek nem kérhetik számon az alperes Kbt. 79. § (6) bekezdése szerinti eljárását. Az alperes megítélésén múlik, hogy ezen további jogsértések vonatkozásában eljárni kíván-e vagy sem. Önmagában a jogorvoslati kérelmet előterjesztők hivatkozása ezen hivatalbóli eljárás kikényszeríthetőségét nem jelenti. Ezért az alperes helytállóan hivatkozott az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentáció, valamint a műszaki tartalom hiányosságait kifogásoló jogorvoslati kérelem elkésettségére. Nem helytálló a felperesek hivatkozása a jogvesztő határidő értelmezésére. A jogorvoslati kérelmet előterjesztő számára jogvesztő határidőként a tudomásra jutástól képest számított 15 nap vizsgálandó. Ehhez képest, ha a sérelmezett eseménytől 90 nap eltelt, a tudomásra jutás azonban később következett be, úgy az esetben már a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nincsen lehetőség. Az alperes számára – hivatalbóli eljárás esetén – ettől eltérő szabályok irányadóak, ez a felperesek jogérvényesítését azonban nem befolyásolja. Ezért az alperes helytállóan utasította el elkésettségre hivatkozva az ajánlati felhívást, dokumentációt, illetve műszaki tartalmat kifogásoló kérelmet. A bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a 2000. augusztus 31-i bontásról készült jegyzőkönyv, illetőleg hiánypótlási felhíváshoz kapcsolható jogorvoslati kérelem elkésett-e vagy sem. Elfogadta a bíróság a felperesek azon hivatkozását, hogy a telefaxon aznap az I. r. felpereshez megküldött hiánypótló felhívás önmagában nem értékelendő ezen jogsértésről való tudomásszerzésnek. A hiánypótlásra nyitva álló határidő eltelte tekinthető csak olyan formán, amikor a II. r. felperes számára egyértelművé kellett, hogy váljon, hogy az alperesi beavatkozó
számára – bár, a hiánypótlás az ő személyét is érintette – nem küldött hiánypótlási felhívást. Míg a bontásról szóló jegyzőkönyv postai kézbesítése 2000. szeptember 4-én történt meg, ehhez képest a jogvesztő 15 napos határidőn belül került sor a jogorvoslati kérelem benyújtására. Nem vitatott tény, hogy az alkalmatlanságról szóló döntés sem került a II. r. felperes részére kiküldésre.
A Kbt. 61. § (7) bekezdése szerint az ajánlatok felbontásáról készült jegyzőkönyvet 5 munkanapon belül meg kell küldeni az ajánlattevőnek. Továbbá az ajánlattevőt írásban tájékoztatni kell kizárásáról, ajánlatának érvénytelenné nyilvánításáról vagy az eljárásban való részvételre, illetve a szerződés teljesítésére való alkalmatlanságának megállapításáról, valamint ezek indokáról, az erről hozott döntést követő 5 munkanapon belül.
A Kbt. 36. § (2) bekezdése szerint több ajánlattevő közösen is tehet ajánlatot. A konzorciumra vonatkozóan további speciális szabályok a Kbt. rendelkezései sorában nem találhatóak. Ugyanígy a Ptk. sem tartalmaz jogi szabályozást ezen intézményre vonatkozóan. A Kbt. rendelkezéseiből levezethetően azonban megállapítható, hogy az esetben, ha több ajánlattevő tesz egy ajánlatot adott közbeszerzési eljárás során, az ajánlattevőknek egyenként a Kbt. rendelkezései szerinti alkalmasság és alkalmatlanság feltételeinek és az ehhez kapcsolódó érvényesség és érvénytelenség feltételeinek meg kell felelnie, míg a közös ajánlatuknak, mint egy ajánlatnak, meg kell felelnie az érvényesség, érvénytelenség követelményeinek. Ebből következik, hogy eltérő kikötés hiányában az ajánlati dokumentáció egyszeri megvásárlására az ajánlati biztosíték egyszeri megfizetésére stb. van szükség, ugyanakkor azonban minden egyes ajánlattevőnek egyenként kell a Kbt. 44. §-ában foglalt feltételeknek megfelelni. Ezért a hiánypótló felhívást a bontásról felvett jegyzőkönyvet, az alkalmatlanságról szóló döntést minden ajánlattevőnek meg kell küldeni. A bíróság nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy a hiánypótlásból, továbbá a Kbt. 67. § (7) bekezdése megsértéséből eredően a felpereseket joghátrány nem érte, tekintettel arra, hogy a Kbt. objektív alapú szankciórendszere következtében a jogsértés nem függ a felróhatóságtól, illetőleg annak lehetséges következményeitől. Ezért kimentésre lehetőség nincs. Így a bíróság az alperesi beavatkozó terhére a Kbt. 61. § (7) bekezdésének sérelmét megállapította.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. A Kbt. 44. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek, illetőleg az alvállalkozónak a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmasságát igazolni kell, melyet az ajánlatkérő az a)–d) pont szerinti módon írhat elő. A (4) bekezdés rendelkezései szerint az ajánlati felhívásban meg kell határozni, hogy az (1), illetőleg (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő mely körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt alkalmatlannak a szerződés teljesítésére. A Kbt. 43. § (4) bekezdése az ajánlatkérő számára egy alkalommal megengedi, hogy az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb 10 napos határidőt biztosítson a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, illetve az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosság pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén.
Az alperesi beavatkozó a hiánypótlás lehetőségével élve hívta fel az I. r. felperest az alapító okiratának csatolására. A hiánypótlás során a Kbt. 44. és 46. § szerinti igazolás, illetőleg nyilatkozat utólagos csatolására van lehetőség. Mindez azt jelenti, hogy az ajánlatkérő számára a hiánypótlás nem biztosít széles körű, az ajánlathoz, illetőleg az ajánlattevőhöz kapcsolódó információhoz jutási lehetőséget. A felperesek kérdésfeltevéssel az ajánlatkérő felé nem éltek, holott az I. r. felperesnek tisztában kellett lennie azzal, mint ajánlattevőnek, hogy cégmásolatot személyét illetően benyújtani nem tud. Ehhez képest az alperesi beavatkozónak a Kbt. 43. § (4) bekezdése kizárólagosan olyan hiánypótlási felhívás kiadását biztosította, amely a cégmásolat helyett az alapító okirat becsatolását írhatta elő. Az I. r. felperes és az alperesi beavatkozó között arra nézve vita nem volt, hogy a cégiratok helyett nyilvánvaló módon alapító okirattal kell az I. r. felperesnek rendelkezni. Az I. r. felperes ezzel szemben arra nem hivatkozhat, hogy az Áht. vonatkozó rendelkezései következtében, mint alaptevékenységen belüli tevékenységet egyéb okirattal az alkalmasságát gond nélkül igazolhatta volna, mivel ezt nem tette meg, holott az ajánlati felhívás egyértelmű kívánalomként tartalmazta a tevékenységi kör igazolásának a szükségességét.
Helytállóan jutott az alapító okirat tartalma alapján az alperesi beavatkozó arra a következtetésre, hogy az I. r. felperes az alkalmasságát nem igazolta. Ebből következően megfelelően zárta ki az ajánlatot, illetőleg az ajánlattevőket az eljárás további szakaszából. Ezért a felperesek kereseti kérelme e részében megalapozatlan volt.
A bíróság érdemben nem vizsgálta a Kbt. 52. § (2) bekezdés c) pontja sérelmét, mivel a jogorvoslati eljárás során a felperesek erre nem hivatkoztak, így azt az alperes sem vizsgálta.
A szerződés megkötése megtörtént, így a Kbt. 88. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazására lehetőség nem volt. Az alperesi beavatkozó terhére megállapított jogsértés további szankció alkalmazását amúgy sem indokolta volna.
A bíróság a pervesztesség, pernyertesség arányára figyelemmel határozott a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján a perköltség viseléséről, oly módon, hogy a felek felmerült költségeiket maguk viselik, míg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) és c) pontja, 43. § (3) bekezdése, 59. § (1) bekezdése, 62. § (1) bekezdés h) pontja és 68. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az illeték viseléséről.
Budapest, 2001. július 12.
dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
