FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (8848)
3.K.30.224/2001/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Kovárik Erzsébet ügyvéd (1121 Budapest, Széchenyi emlékút 10.) által képviselt Főváros XI. Kerületi Önkormányzat Ádám Jenő Fenntartó Gyakorló Általános Iskola (1118 Budapest, Köbölkút u. 27.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes 2000. december 14. napján kelt D.575/10/2000. számú határozatát részben megváltoztatja, és a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 59. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmének kimondását, továbbá az 1 000 000 Ft (azaz egymillió forint) bírság kiszabására vonatkozó rendelkezését mellőzi.
Ezt meghaladóan elutasítja a keresetet a bíróság.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
A felek felmerült költségeiket maguk viselik.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 példányban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként a Közbeszerzési Értesítő 39. számában 2000. szeptember 27-én 5643 szám alatt nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé felperesi általános iskola napi közétkeztetésének szorgalmi időben történő biztosítására.
Az ajánlati felhívás szerint az ajánlatok elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat, ezen belül a heti ételajánlat-sor elkészítése 10 súlyszámmal, a szolgáltatás ellenértéke 8 súlyszámmal, mint elbírálási részszempontok kerültek meghatározásra. A ponthatár mindkét részszempont esetében 1-től 10 pontig terjedt.
A felperes az általa készített dokumentációban az ajánlati árak körében felhívta az ajánlattevőket annak megjelölésére, hogy a szállítás költségét az ajánlati ár tartalmazza-e, továbbá, hogy az ajánlatban meghatározott árat mennyi ideig garantálja az ajánlattevő.
Az ajánlattételi határidőig, 2000. október 7-ig öt ajánlat érkezett. Valamennyi ajánlattevő az árajánlatát a dokumentációban meghatározott bontásban adta meg, és ugyancsak valamennyi pályázó meghatározta a vállalt ártartás időtartamát. Az ártartás az alábbiak szerint alakult:
1. nyertes ajánlattevő: 2001. január 1.
2. jogorvoslatot előterjesztő: 2001. december 30.
3. P. Dussmann: 2001. június 30.
4. Elamen: 2001. augusztus 31.
5. Junior: 2001. december 31.
A felperes a vállalási árat az ajánlati árat meghatározó nyersanyagnorma és haszonkulcs összehasonlításával értékelte, az ártartás időtartamát nem pontozta. 5 pont volt az általa egy-egy részelemre adható legtöbb pontszám, tehát 5-5 pontot az az ajánlattevő kapott, aki a legmagasabb nyersanyagnormával és a legalacsonyabb haszonkulccsal adta meg ajánlatát.
A felperes 2000. november 9-én értékelte az ajánlatokat. Ennek során mind az öt ajánlatot érvényesnek találta, az eljárás nyerteséül a Süllős és Süllős Bt.-t hirdette ki.
Az alperes az egyik ajánlattevő, a Sodexho Magyarország Kft. kérelmére jogorvoslati eljárást folytatott le. A felperes a jogorvoslati eljárás során nyilatkozott, mely szerint az ártartásra 10%-os korrekciót lát indokoltnak figyelembe venni az eddigi tapasztalatai alapján a nyertesnél. Az alperes 2000. december 14-én kelt D.575/10/2000 számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdésére figyelemmel az 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 1 M Ft pénzbírságot szabott ki. Az indokolás szerint felperes értékelése a második elbírálási részszempont, a szolgáltatás ellenértékénél volt jogsértő. A felperes ugyanis nem az ajánlati felhívás és dokumentáció tartalmának megfelelően értékelt, amikor az ajánlati árat meghatározó nyersanyagnorma és haszonkulcs vizsgálata alapján történt az összehasonlítás. Az alperes megállapította, hogy a szállítási költséget minden ajánlattevő ajánlati ára tartalmazta. Hivatkozott a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltakra azzal, hogy a felperes értékelése a második részszempont esetében nem volt következetes, illetve nem felelt meg az ajánlati felhívás és a dokumentáció tartalmának. Erre figyelemmel minősítette a felperes eljárást lezáró döntését a Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint jogsértőnek és szabott ki vele szemben 1 M Ft pénzbírságot.
Ideiglenes intézkedést a jogorvoslati eljárás során alperes nem tett.
Felperes pontosított keresetében elsődlegesen a jogsértés kimondásának és a bírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan a bírságtól való eltekintést kérte, perköltségigénye mellett. Felperes előadta, hogy jogsértést nem követett el, eljárása megfelel a közbeszerzési eljárás eddig kialakult gyakorlatának is. Hivatkozott arra, hogy jogsértés csak akkor valósul meg, ha alapelvi sérelem, illetve tényleges jogsértés bekövetkezik, azaz; az az eredményre is kihatással van (BH.564/98.). Azt elismerte, hogy az ártartás időtartamát az értékelésnél nem vette figyelembe, több számítással azonban levezette, hogy az ártartás időtartamának pontokban történő megjelenítése esetén az eredmény nem változott volna. Méltánytalannak tartotta az alperes döntését, mivel a bírságolás lehetősége csak azért merülhetett fel, mert a szerződéskötés már megtörtént. Véleménye szerint lehetősége lett volna az alperesnek ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötést megtiltani, ám ő ezzel a lehetőséggel nem élt.
Hivatkozott továbbá arra is, hogy a bírság kiszabása nem feltétlen következménye a jogsértés megállapításának, mert a Kbt. 88. §-ában felsorolt jogkövetkezmények között a jogsértés megállapítása önállóan megtalálható.
Alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy határozata mind a tényállás megállapítása, mind pedig a jogi megalapozottsága tekintetében helytálló. A felperes értékelése jogsértő volt egyrészt azért, mert nem lehetett megállapítani, hogy az ártartás mértékét a pontszámok kiosztásakor figyelembe vette-e, másrészt azt sem lehetett megállapítani, hogy a nyersanyagnorma és a haszonkulcs az egyes ajánlattevők vállalását figyelembe véve milyen arányban oszlik meg a pontozásnál.
Álláspontja szerint a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerinti következmény alkalmazása a jogsértés megállapítása mellett nem mérlegelés kérdése, így – figyelemmel a már megkötött szerződésre – csak a határozatban foglalt intézkedések megtételére maradt lehetőség.
A kereset az alábbiak szerint részben alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak, az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmaznia Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a szolgáltatás ellenértéke részszempont értékelése jogszerűen történt-e meg, ehhez képest – érintetlenül hagyva a másik részszempont alapján felperes által kiosztott pontokat – ki tette az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján kell elbírálnia. Amennyiben az összességében legelőnyösebb ajánlatot választja, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így, az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot meg kell szorozni a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként össze kell adni.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján a legkedvezőbb ajánlatot tette.
Az alperes által sem vitatottan a nyersanyagnorma és a haszonkulcs az ajánlati ár elemei, ezért nem volt törvénysértő a felperes eljárása, amikor az értékelés során ezt vizsgálta. Az egyes elemek értékelése adott részszemponton belül adott szempontnak, mint egésznek az értékelését is jelentik még abban az esetben is, ha azok nem jelentek meg külön sem az ajánlati felhívásban, sem a dokumentációban további alszempontként.
Nem alapos az alperesi hivatkozás a tekintetben, hogy az ajánlattevők kedvezőbb ajánlatot is tehettek volna, ha ezek a további szempontok előzetesen valamilyen formában megjelentek volna. Az ajánlattevők mindegyike – figyelemmel a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999. (XII. 28.) GM–EüM–FVM együttes rendeletben foglaltakra is – a szolgáltatás ellenértékét a felperes által figyelembe vett értékelési alszempontok szerinti bontásban adta meg, így nem érhette őket váratlanul az ár bontás szerinti értékelése. Ezen értékelés előzetes ismerete esetén sem képzelhető el az ajánlattevők részéről más vállalási ár megjelölése, hiszen az elemek változtatása a bruttó ajánlati ár változását is eredményezné, márpedig ezen értékelési részszempont nem vitásan ismert volt.
Miután a szolgáltatás ellenértékének elemenkénti értékelése az esélyegyenlőséget nem csorbította, biztosította az egyértelmű összehasonlítást, ugyanakkor a fenti okfejtés szerint az egyes részek külön értékelése az egész értékelésére is kihatással volt, megállapítható, hogy a kiosztott pontszámok arányaiban mutatják az ajánlattevők vállalásait, ezért az végső soron megfelel a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltaknak, így a felperes eljárását e tekintetben nem lehetett jogsértőnek minősíteni.
A Kbt. 56. § (6) bekezdésébe ütközik viszont a felperes értékelése a tekintetben; hogy – általa is elismerten – az ártartás időtartamát nem vette figyelembe annak ellenére, hogy a dokumentációban ez az alszempont meghatározásra került. (A szállítási költség benne volt az árban, így annak értékelése megtörtént.) Az ajánlatkérő a Kbt. 26. § (2) bekezdése szerint az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételekhez kötve van. Az ajánlattevők tehát okkal számíthattak arra, hogy az ártartás értékelése megtörténik.
A bíróság ezért a Kbt. 59. § (1) bekezdése további sérelme vizsgálatakor ezen alszempont figyelembevételével számításokat végzett arra nézve, hogy az ártartás mértékének pontokban való megjelenése esetén a helyezési sorrend változott volna-e. A bíróság a vitatott részszempont esetében azt vizsgálta, hogy az egyes ajánlattevők a felperes által értékelt 2 alszemponton túl az ártartás szempontjából milyen ajánlatot tettek:
(a bíróság a felperes értékelési anyagát használta fel, amely a haszonkulcs%-ok és nyersanyagnorma-értékek táblázatos kimutatását tartalmazza)
Nyertes ajánlattevő:
– haszonkulcs első (3,3)
– nyersanyagnorma harmadik (1,98)
– ártartás ötödik (0,66)
Jogorvoslatot előterjesztő:
– haszonkulcs ötödik (0,66)
– nyersanyagnorma második (2,64)
– ártartás ötödik (0,66)
P.Dussmann:
– haszonkulcs második (2,64)
– nyersanyagnorma negyedik (1,32)
– ártartás második (2,64)
Elamen:
– haszonkulcs negyedik (1,32)
– nyersanyagnorma harmadik (1,98)
– ártartás első (3,3)
Junior:
– haszonkulcs harmadik (1,98)
– nyersanyagnorma első (3,3)
– ártartás negyedik (1,32)
(a kiosztható 10 pontot 3 egyenlő részre osztva arányosan kapták meg az ajánlattevők).
Az első részszempont figyelembevételével tehát még az ártartásra tekintettel vizsgált szempont értékelése sem jelenthet változást a helyezésben (a súlyszámokra is tekintettel).
A bíróság megállapította, hogy a felperes az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő pályázót hirdette ki győztesnek, a jogsértő értékelés az eredményt nem befolyásolta. Nem fogadta el a bíróság a felperes érvelését, mivel az általa hivatkozott joggyakorlat az 1999. szeptember 1-je előtt hatályos Kbt. rendelkezései alapján alkalmazható, mikor a döntés folyamata a jelenlegi szabályozástól eltérően nem volt részleteiben így meghatározva, ezért a Kbt. alapján tetten érhető jogsértés kimondása nem mellőzhető. A bíróság azonban a törvénysértés kimondása mellett még a legkisebb mértékű bírság kiszabását sem tartotta indokoltnak, ezért az alperes határozatát részben megváltoztatta, a Kbt. 59. § (1) bekezdés megsértésének kimondását és a bírság kiszabását mellőzte. A felperes fentieket meghaladó keresetét, figyelemmel a hivatkozott törvénysértésre, mint megalapozatlant, elutasította a bíróság.
A bíróság nem osztotta az alperesi álláspontot a jogsértés megállapítása és a bírság kiszabásának összefüggése tekintetében, mert – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Kbt 88. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogkövetkezmény önálló alkalmazásának nincs törvényes akadálya.
A bíróság az ideiglenes intézkedés alkalmazásának vagy annak elmulasztásának jogszerűségét nem vizsgálhatja, így a felperes erre vonatkozó hivatkozását figyelmen kívül hagyta.
A felperes, alperes pernyertessége, pervesztessége közel azonos volt, ezért a bíróság a Pp 81. § (1) bekezdése, 83. § (1) bekezdése alapján a perköltség viseléséről akként rendelkezett, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik, míg az illeték kiszabására vonatkozó rendelkezés, figyelemmel arra; hogy a peres felek tárgyi illetékfeljegyzési jogot élveznek, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) és c) pontja, a 43. § (3) bekezdése, a 62. § (1) bekezdés h) pontja és az 59. § (1) bekezdése alapján került meghatározásra.
Budapest, 2001. szeptember 18.
dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
