LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9140)
Kf.III.37.345/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ifj. dr. Petrik Ferenc ügyvéd (Budapest, Mikó u. 14.) által képviselt Szigetszentmiklós Önkormányzata (Szigetszentmiklós, Kossuth u. 2.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 18. napján meghozott 3.K.31.600/2000/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes D.326/24/1999. számú határozatát annyiban változtatja meg, hogy a felperes által fizetendő bírság összegét 2 000 000 (kétmillió) Ft-ban határozza meg, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A felek a költségeiket maguk viselik.
A fellebbezési eljárási illetékét az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes – képviselő-testületének döntése alapján – a Közbeszerzési Értesítő 1999. szeptember 20-i számában jelentette meg nyílt eljárás megindítására szóló ajánlati felhívását Szigetszentmiklós város szennyvízcsatornázás II. üteme, Lakihegy városrész tárgyában. A felperes képviselő-testülete az 1997. november 27-i ülésén hozott határozatával a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft.-t (a továbbiakban: PMVCS Kft.) jelölte meg nyertesnek.
Az alperes – a SADE Magyarország Mélyépítő Kft. – jogorvoslati kérelmére a D.326/24/1999. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 31. § (5) bekezdésére és az 52. § (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel az 52. § (1) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 10 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy a felperes nem zárta ki az eljárásból a nyertesnek kihirdetett PMVCS Kft.-t, tekintettel arra, hogy alvállalkozójának beltagja és cégjegyzésre jogosult képviselője Acélvári Attila egyben a felperes képviselő-testületének is tagja, valamint a T-BAU Rt.-t, arra tekintettel, hogy alvállalkozójának résztulajdonosa Békefi János, a felperes képviselő-testülete gazdasági és környezetvédelmi bizottságának is tagja. A Kbt. az összeférhetetlenséget a közbeszerzési eljárás teljes folyamata alatt tiltja meg, a bizottsági és képviselő-testületi üléseken való részvétel, jelenlét az eljárásba bevonásnak minősül. A felperesnek nem az alvállalkozókat, hanem a fenti fővállalkozókat kellett volna kizárnia az eljárásból.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását és a jogorvoslati kérelem elutasítását, a bírság mellőzését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy Acélvári Attila mint képviselő, Békefi János mint bizottsági tag, aki összeférhetetlenségére vonatkozóan bejelentést nem tett, annak ellenére vett részt az ajánlatkérő, mint önkormányzat képviselő-testülete eljárásában, hogy rá a Kbt. 31. § (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti feltételek megállapíthatóak voltak. Az alvállalkozói összeférhetetlenség kapcsán kifejtette a bíróság, hogy amennyiben az ajánlatkérő számára az alvállalkozó személye ismertté válik, függetlenül attól, hogy a teljesítésben milyen mértékben vesz részt, vizsgálni kell a Kbt. 31. § (2)–(5) bekezdései szerinti feltételeket.
A Kbt. 49. §-ának (2), 50. §-ának (1), 26. §-ának (2) és 62. §-ának (1) bekezdéseiből következően – tekintettel az ajánlati kötöttségre – nincsen jogszabályi lehetőség, csupán az alvállalkozó kizárására az eljárásból, melyet az alperes helytállóan állapított meg. Ugyancsak helytállóan jutott az alperes ezek alapján arra a következtetésre is, hogy a felperes érvénytelen ajánlatot fogadott el nyertesnek, így az ajánlatok összehasonlítására lehetőség nem volt.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Változatlanul fenntartott álláspontja szerint Acélvári Attila és Békefi János bizottsági és képviselő-testületi üléseken való részvétele az eljárásba való bevonásnak nem minősül, Békefi nem tagja a képviselő-testületnek, Acélvári sem az előkészítésben, sem az eljárás más szakaszában nem járt el az ajánlatkérő nevében, személyük a Kbt. 31. § (2) bekezdése szerint nem összeférhetetlen az ajánlatkérővel; ha az összeférhetetlenségi ok valóságos is lenne, abban az esetben sem az érintett ajánlattevőkre vonatkozna az, hogy nem vehetnek részt az eljárás további szakaszában, hanem a két alvállalkozóra; a Kbt. alapján az összeférhetetlenségi ok a két alvállalkozóra vonatkozik, az ajánlati kötöttség nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérő meghatározza, hogy az ajánlattevő az alvállalkozóként megjelölt összeférhetetlen gazdálkodószervezettel ne kössön alvállalkozói szerződést. Téves a Fővárosi Bíróság hivatkozása, mert a Kbt. ajánlati kötöttsége csak a közbeszerzés értékének 10%-át meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók tekintetében ír elő; továbbá a Kbt. nem szabályozza azt, hogy a 24. § megsértése esetén ki kell zárni az alapelveket megsértő ajánlattevőt, erre az esetre a 60. § f) pontja az irányadó; jelen eljárásban az alperes nem bizonyította, hogy az érintett két ajánlattevő többletinformációhoz jutott, illetve az ajánlatkérő befolyásolva hozta volna meg döntését; végül indokolatlannak tartja a bírság mértékét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy téves az a felperesi álláspont, hogy az alvállalkozó összeférhetetlensége esetén az ajánlatkérőnek az ajánlattevőt nem, csak az alvállalkozót kell kizárni az eljárásból; ugyancsak tévesen hivatkozik a felperes a bírság mértékének túlzott voltára is.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezés kapcsán is abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy érvénytelen ajánlatot értékelt-e és nyilvánított nyertesnek a felperes, illetőleg az ajánlati érvénytelenség jogkövetkezményét lehet-e alkalmazni a fővállalkozóval szemben.
A Kbt. 52. § (2) bekezdésének b) pontja alapján érvénytelen az ajánlat, ha azt olyan ajánlattevő nyújtotta be, aki nem jogosult az eljárásban részt venni.
A Kbt. 31. §-ának (5) bekezdése határozza meg, hogy mely gazdálkodószervezetek nem lehetnek ajánlattevők, vagy alvállalkozók. E rendelkezés visszautal ugyanezen § (2) bekezdésére, így azt kellett megvizsgálni, hogy az előzőekben már megnevezett önkormányzati képviselő és bizottsági tag az eljárásba bevont személynek minősíthető-e. A Kbt. az eljárásba bevont személy fogalmát nem határozza meg, ezért a jogalkalmazás során kell a konkrét esetben megállapítani, hogy a törvényi szabályozás céljára és az eljárás alapelveire tekintettel mely személyek ajánlattételi lehetőségét kívánta a törvényhozó kizárni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helyesen döntött az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli közbeszerzési eljárásban az érintett személy gazdasági társaságban betöltött tisztségére, az eljárás során folytatott tevékenységére, az üléseken való részvételére tekintettel – az 1999. november 27-i bizottsági ülésen szavazott is – az eljárásba bevontnak minősül, megalapozza a Kbt. 31. § (2), illetve (5) bekezdésének alkalmazását, következésképpen a felperes érvénytelen ajánlatot fogadott el és értékelt.
A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel itt mutat rá arra, hogy önmagában az önkormányzati testületi tagság nem jelenti az eljárásba bevontságot, ennek megállapítását az érintett személy vonatkozásában a jelen ügyben feltárt tények indokolták.
A Legfelsőbb Bíróság lényegében osztotta az alperes és az elsőfokú bíróság alvállalkozókra vonatkozó jogi okfejtését is. A Kbt. 31. §-ának (5) bekezdéséből következően az alvállalkozói érdekeltség esetén értelemszerűen csak a fővállalkozó ajánlata lehet érvénytelen a Kbt. 52. § (2) bekezdésének b) pontja alapján, miután a fővállalkozó az ajánlattevő, ezért nem jogosult tehát az eljárásban részt venni, az alvállalkozóval együtt. A Kbt. előbbi rendelkezése valamennyi alvállalkozóra vonatkozik, függetlenül igénybe vételük százalékos mértékétől.
A kifejtettek értelmében a felperes tévedett fellebbezésében az érintett személy eljárásba való bevonásával összefüggésben és abban, hogy az összeférhetetlenség jogkövetkezményei csak az alvállalkozókra vonatkoznak.
Az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy nem a Kbt. fentebb hivatkozott rendelkezésével, hanem az ajánlati kötöttséggel indokolta a fővállalkozóval és az alvállalkozóval szembeni jogkövetkezmények alkalmazását az ajánlat érvénytelensége esetén.
Tévesen hivatkozott mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság a felperesi jogsértés megállapításánál az ajánlattevő kizárására az eljárásból. A nyertes ajánlattevő kizárására ugyanis a Kbt. 53. §-a alapján nem kerülhetett volna sor; az (1) bekezdés tartalmazza a kizárási okokat, a (2) bekezdés pedig arról rendelkezik; hogy nem vehet részt az eljárásban, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetve, akit az eljárásból kizártak. A felperes esetében érvénytelen ajánlat elfogadását állapította meg az alperes, így az eljárás további szakaszában nem vehetett volna részt, azonban vele szemben a kizárást nem lehet alkalmazni.
Végül a Legfelsőbb Bíróság az ügy összes körülményeire tekintettel a kiszabott bírság mértékét eltúlzottnak tartotta, e körben találta alaposnak a félperes fellebbezését. A rendelkezésre álló peradatok, az érintett személyek ez irányú nyilatkozatai alapján egyértelműen megállapítható az, hogy az alvállalkozó gazdálkodószervezetek érdekeltsége a közbeszerzési eljárás során ismeretes volt, sem a felperes, sem az eljárás más résztvevői a Kbt. rendelkezéseinek szándékos megsértésére nem törekedtek, hanem az ajánlatkérő téves jogértelmezése vezetett az érvénytelen ajánlat értékeléséhez. Ezt a téves jogértelmezést támasztja alá az is, hogy a felperes a másik érintett ajánlattevőt alkalmatlanná minősítése miatt zárta ki az eljárásból. A Legfelsőbb Bíróság tehát ezen körülményekre tekintettel a bírság összegét 2 000 000 Ft-ban határozta meg, melynek mértéke arányban áll a felperesi jogsértéssel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és a kiszabott bírság összegét leszállította.
Mindkét fél pernyertességére, illetőleg pervesztességére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.
A fellebbezési illetéket a peres felek teljes személyes illetékmentességére tekintettel az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 19. §-a].
Budapest, 2001. október 2.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
