FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (9146)
3.K.34.436/2000/3.
A Fővárosi Bíróság a Szabó Ferenc ügyvezető igazgató által képviselt Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. (6728 Szeged, Városgazda sor l.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7500 Ft perköltséget.
A feljegyzett 10 000 Ft illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 példányban jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A Közbeszerzési Értesítő 2000. március 16-i 11. számában tett közzé a felperes ajánlati felhívást nyílt eljárás megindítására, melynek a 3. a) pont szerinti tárgya 2000. és 2004. év között komplex szúnyoggyérítéshez szükséges irtószerek beszerzése volt. Az ajánlat rögzítette, hogy a szükséges mennyiségek és területek a dokumentációban kerülnek meghatározásra. A 3. c) pont szerint az ajánlattevők a beszerzés tárgyára nézve részletekben is tehettek ajánlatot, míg a d) pont részajánlattételének szempontjaként azt határozta meg, hogy az ajánlati dokumentációban felsorolt irtószerfajtákra külön is tehető ajánlat. A 16. pont alatt található egyéb információk között előírás volt az illetékes ÁNTSZ-engedély csatolása. Az ajánlati dokumentáció 4. pontja alatt, a feladat meghatározásaként rögzítette, hogy mely készítményekre kér az ajánlatkérő az általa ugyancsak megadott területekre vonatkozóan ajánlatot, ezek pedig a következők voltak:
– UNITOX 14 ULV,
– K-OTHRIN 1 ULV,
– VECTOBAC 12 AS,
– TEKNAR HP-D.
Az egyéb meghatározások között 4.1. pont alatt az ajánlatkérő előírta, hogy az irtószernek rendelkeznie kell az Országos Tisztifőorvosi Hivatal [1991. évi XI. törvény 4. § (1) bekezdés h) pontja] toxikológiai minősítésével, illetve [a törvény 4. § (2) bekezdés f) pontja, valamint a 7/1991. (IV. 26.) NM rendelet 7. §-a alapján] forgalomba hozatali engedéllyel.
A 2000. április 26-i ajánlattételi határidőre két ajánlat érkezett, a jogorvoslati kérelmet előterjesztő Bábolna Környezetbiológiai Központ, illetve közösen a Korax Kft. és a Zephyr Kft. ajánlata. Az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálását követően nyertesként a Zephyr Kft.-t hirdette ki és a szerződést vele 2000. május 16-án megkötötte.
A jogorvoslatot előterjesztő kérelmében a felperes eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, a jogsértés megállapítását, bírság kiszabását, továbbá ideiglenes intézkedésként a szerződés megtiltását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem rendelkezett megfelelő anyagi fedezettel vagy annak biztosítékával a beszerzés teljes időtartamára, továbbá azt sérelmezte, hogy nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő ajánlattevőt hirdette nyertesként ki. Ezzel kapcsolatos részletes álláspontját is kifejtette.
Az alperes a lefolytatott jogorvoslati eljárás eredményeként 2000. június 16. napján kelt D.172/12/2000. számú határozatában a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott és megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, és ezért az ajánlatkérőt 2 M Ft pénzbírsággal sújtotta. Indokolásában kifejtette, hogy a jogorvoslati kérelem a fedezethiányra vonatkozó részében megalapozatlan, míg az ajánlatok értékelésének jogsértő volta tekintetében megalapozott. Ez utóbbi megállapítását az alperes arra alapította, hogy a beérkezett ajánlatok értékelését mellőzve elsődlegesen az ajánlatok érvényességét vizsgálta, melynek során megállapította a Kbt. 43. § (1) bekezdése, 52. § (1) bekezdése, (2) bekezdésének d) pontja és 53. § (2) bekezdése alapján, hogy az ajánlatok érvénytelenek. A nyertes ajánlattevő ajánlatát azért találta érvénytelennek, mivel a felhívásban előírt TEKNAR HP-D vegyszer helyett UNITOX 100 SC-t ajánlott. Bár a részajánlattétel megengedett volt azzal, hogy a nyertes ajánlatában olyan termékre is tett ajánlatot, amelyet ajánlatkérő nem igényelt, eltért a dokumentációban részletesen meghatározott beszerzési tárgytól, így egész ajánlata érvénytelenné vált. Az alperes a továbbiakban megállapította, hogy a jogorvoslatot előterjesztő ajánlata is érvénytelen volt, mivel nem vitatottan nem rendelkezett a megajánlott vegyszerekre vonatkozóan az ÁNTSZ-engedélyekkel.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsődlegesen megváltoztatását és a jogorvoslati kérelem elutasítását, a terhére megállapított marasztaló rendelkezések mellőzését, másodlagosan pedig a bírság mértékének leszállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajánlati felhívás csak kifejezetten a szúnyoggyérítési szolgáltatáshoz szükséges termékekre vonatkozott. Ebből következően a termékek eladásához nem volt szükséges az ÁNTSZ-engedély, tekintettel arra, hogy erről a "Johann Béla" Országos Epidemiológiai Központ Dezinszekciós és Deratizációs Osztálya által kiadott tájékoztató rendelkezik. A tájékoztató 164. oldalán a fentebb említett vegyszerek megtalálhatóak, amelyek csak akkor kerülnek feltüntetésre ebben a hivatalos kiadványban, ha már ugyanezen intézménytől forgalmazási engedélyt nyertek. Ezen túlmenően a felperes kifejtette, hogy a szúnyogirtás mint tevékenység három részből áll, úgymint lárvairtás, imágóirtás légi úton és imágóirtás meleg köddel, amely tevékenységi csoportok meghatározott termékek felhasználásával végezhetők, azok egymással nem helyettesíthetők. A szolgáltatás megkezdése előtt kell az illetékes megyei ÁNTSZ-nél a felhasználási engedélyt megkérni, amely fogalmilag teljesen más, mint amire a határozat utal.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte, arra hivatkozott, hogy a felperes maga írta elő az ajánlati felhívásban, hogy milyen termékeket kíván beszerezni, és hogy a termékekre vonatkozóan az ajánlattevőknek be kell csatolni az ÁNTSZ-engedélyeket. Amennyiben időközben észlelte, hogy indokolatlan kötöttségeket is meghatározott a felhívásában, úgy ennek korrigálását az ajánlati felhívás Kbt. szabályai szerinti módosításával tudta volna megtenni. A felperes azonban ezt nem tette meg, hanem az ajánlati felhívás előírásaitól eltérő, annak nem megfelelő, azaz érvénytelen ajánlatokat értékelt. Az ajánlati felhívásban pontosan, név szerint meghatározott és igényelt vegyszerek helyett hatékonyságot növelő választékbővítés címén más vegyszerre vonatkozó ajánlatot is érvényesnek fogadott el és erre vonatkozóan kötött szerződést, így az jogszabálysértő volt.
A bíróság a beavatkozás lehetőségéről értesítette a jogorvoslatot előterjesztőt, aki azzal élni nem kívánt.
A kereset nem alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltozatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között azt vizsgálta, hogy helytállóan jutott-e az alperes arra a következtetésre, hogy a benyújtott ajánlatok érvénytelenek. Osztotta a bíróság azon álláspontját, hogy a Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Ezen ajánlathoz az ajánlattételi határidő lejártától az ajánlattevő kötve van, míg az ajánlatkérőt az általa kibocsátott ajánlati felhívás és dokumentáció köti. A Kbt. 48. §-ának rendelkezései teszik lehetővé az ajánlatkérő számára, hogy az ajánlattételi határidő lejártáig az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban meghatározott feltételeket a jogszabályban előírt módon módosíthassa. Ennek hiányában az eredeti felhívás és dokumentáció tartalma az irányadó. Ennek megfelelően pedig a felperes a felhívásában, illetve az ahhoz kapcsolódó ajánlati dokumentációban pontosan meghatározta, hogy milyen vegyszerekre kér ajánlatot és előírta a szükséges ÁNTSZ-engedélyek csatolását. Mindez azt jelenti, hogy érvényes ajánlattételére abban az esetben volt lehetőség, ha az ajánlati felhívásban és dokumentációban foglalt feltételeknek az adott ajánlat megfelelt. Tényként volt megállapítható, hogy a nyertes ajánlat a felhívásban előírtaktól eltérő vegyszerre szólt, míg a jogorvoslatot előterjesztő ajánlattevő által sem vitatottan ajánlata az ÁNTSZ-engedélyeket nem tartalmazta. Ezen megállapításokhoz képest irreleváns a felperesi keresetben hivatkozott szúnyogirtás fázisaira és az ahhoz kapcsolódó vegyszerezésre való utalás, mivel az alperes eljárása sarán és ennek megfelelően a bíróság is a felperes által kibocsátott ajánlati felhívás, illetve ajánlati dokumentáció tartalmához igazodhat csak, az pedig csak ezen tevékenységekhez kapcsolódóan igényelt vegyszerek beszerzését, illetve az általa meghatározott vegyszerektől való indokolt eltérés lehetőségét nem tartalmazták. A felperes maga írta elő az ÁNTSZ-engedélyek
csatolásának szükségességét, így utóbb ezen előírásától nem térhet el. Mindezekre figyelemmel megállapítható volt a Kbt. 52. § (1) bekezdése, (2) bekezdés d) pontja alapján, hogy az ajánlatok érvénytelensége megállapításának lett volna helye, amely érvénytelen ajánlatok a Kbt. 53. § (2) bekezdése szerint az eljárás további szakaszában már nem vehettek volna részt. Így helytállóan állapította meg az alperes, hogy a felperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel megsértette az 59. § (1) bekezdését.
A Kbt. 88. § (1) bekezdése rendelkezik az alperes által alkalmazhatott jogkövetkezményekről, amely jogkövetkezmények az (5) bekezdésben foglaltak szerint együttesen is alkalmazhatóak. A (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a bírság mértéke a közbeszerzési értékének legfeljebb 30%-a, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg, amely jelenleg 1 M Ft. Az alperes a jogsértés súlyát mérlegelve jutott arra a következtetésre – figyelemmel a beszerzés értékére is –, hogy a felperessel szemben a 2 M Ft-os bírság állapítható meg. A bíróság e tekintetben azt vizsgálhatta, hogy mérlegelési kötelezettségének a jogszabály szabta keretek között az alperes eleget tett-e figyelemmel arra, hogy a jogsértés megállapítása jogszerű volt, a bíróság nem látott lehetőséget a mérséklésre, mivel a bírság megállapításakor az alperes a mérlegelési kötelezettségének jogszabályszerűen eleget tett.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a keresetet elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség viselésére, amely a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó és az alperes képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból állt. Az illeték viselésére vonatkozó rendelkezést a bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, a 43. § (3) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján határozta meg.
Budapest, 2000. december 5.
dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
