LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9147)
Kf.VI.38.340/2000/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Patay Géza ügyvéd (1026 Budapest, Pasaréti út 72.) által képviselt Balatonszemes Község Önkormányzata (8636 Balatonöszöd, Bajcsy-Zs. E. u. 23.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében – amelybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Szentmiklósi Szaniszló ügyvéd (5001 Szolnok, Pf. 104) által képviselt Bau-Vertikál Kft. (5000 Szolnok, Szapáry u. 14.), illetve az alperes pernyertessége érdekében a dr. Orsós Ferenc jogtanácsos által képviselt Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. (8900 Zalaegerszeg, Kossuth L. u. 11.) beavatkozott – a Fővárosi Bíróság 2000. május 18-án kelt 3.K.37.933/1999/13. számú ítélete ellen, az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A Legfelsőbb Bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10 000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperes – mint ajánlatkérő – 1999. január 6-án nyílt eljárás lefolytatására tett közzé ajánlati felhívást a Balatonszemes, 4 tantermes általános iskola, tornacsarnok és aula építési munkáinak kivitelezésére.
A felhívásra a felperesi és alperesi beavatkozó is ajánlatot tett. A felperes a felperesi beavatkozót nyilvánította nyertesnek. Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmére az alperes 1999. április 8-án kelt B.43/8/1999. számú határozatában az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének helyt adott, és a felperes döntését megsemmisítette. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 34. § (3) bekezdésében foglaltakat, mert az egyes bírálati szempontok maximális pontszámait nem az elbírálási szempontok fontossági sorrendjének megfelelően határozta meg. Megállapította továbbá, hogy pontszámok alkalmazása nélkül az elbírálási szempontok fontossági sorrendje alapján a legelőnyösebb ajánlatot az alperesi beavatkozó tette.
A felperes a pályázatokat ismételten elbírálta és a felperesi beavatkozót hirdette ki nyertesnek. Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének az alperes 1999. május 28-án kelt D.63/10/1999. számú határozatában helyt adott, és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését és 15 millió Ft bírságot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes az ajánlatok újraértékelése során gyakorlatilag felülbírálta az alperes korábbi határozatában foglaltakat, holott eltérő döntés meghozatalára nem jogosult.
Az alperes a bírság kiszabása körében figyelemmel volt arra, hogy a felperes – tárgyaláson tett előadása szerint – előre látta jogellenes döntésének következményeit, döntése meghozatalakor eleve maximum 5 millió Ft bírság kiszabásával számolt.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a bírság megfizetése alóli mentesítését, másodlagosan pedig annak mérséklését kérte. Sérelmezte, hogy az alperes a korábbi határozatában foglaltakra tekintettel állapít meg jogsértést és alkalmaz egyedülállóan súlyos mértékű bírságot. Vitatta továbbá, hogy döntése meghozatalakor közbeszerzési bírsággal számolt volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatva a felperessel szemben kiszabott bírság mértékét 9 millió Ft-ra mérsékelte, és az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes korábbi eljárásában nem alkalmazta a Kbt. 88. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat, így határozatának indokolása a felperest az ismételt elbírálás során nem köti. Az ajánlatokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az összességében kedvezőbb ajánlatot az alperesi beavatkozó tette, ezért a felperes a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltakat valóban megsértette. A bírság összegszerűsége körében hangsúlyozta, hogy nem vehetők figyelembe a bírság összegének megállapításakor az alperes korábbi határozatának indokolásában kifejtettek, a jogorvoslati eljárás során felvett jegyzőkönyv pedig nem tartalmaz olyan nyilatkozatot, amely szerint a felperes a bírságolással eleve számolt volna.
Az elsőfokú bíróság elfogadhatatlannak találta a büntetés jellegű bírságolási módot, és rámutatott arra, hogy annak alapja kizárólag a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelme lehet, a tudatállapotra vonatkozó körülmények – mint szándékosság, gondatlanság, felróhatóság – a bírság összegének meghatározásakor nem vehetők figyelembe, ezért összességében a bírság mérséklését látta szükségesnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. Előadta, hogy a bírság mértéke az alperes mérlegelési jogkörébe tartozik, azt a bíróság csak akkor mérsékelheti, ha egyidejűleg a megállapított jogsértések számát is csökkenti, vagy amennyiben az alperes túllépte a bírság törvényi kereteit. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított jogsértést elfogadta, ennek ellenére a bírság összegét mérsékelte. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem a korábbi alperesi határozat figyelembevételének elmulasztásával követett el jogsértést, ezt az alperesi határozat csak tényállási elemként tartalmazza. Kiemelte ugyanazon jogsértés kétszeres elkövetésének súlyát. Álláspontja szerint határozatában a bírság összegét a jogsértés súlyával arányosan állapította meg.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a bíróság a kiszabott bírság összegét mérsékelheti, annak kiszabásánál az ügy összes körülményére – így a felperes vagyoni helyzetére is – figyelemmel kell lenni. Iratellenesnek ítélte az alperesi határozat indokolásának azon megállapítását, hogy a felperes jogellenes döntésének következményeit előre látta, és 5 millió Ft bírsággal számolt. Kifogásolta, hogy az alperes ezt a körülményt súlyosítóként értékelve büntetés jelleggel határozta meg a bírság összegét. Kifejtette, hogy a korábbi alperesi határozat indokolásának figyelmen kívül hagyása nem értékelhető a felperes terhére. Összességében arra hivatkozott, hogy az alperes a bírság összegének meghatározásakor a mérlegelés alapjául szolgáló tényeket nem megfelelően értékelte, és súlyosítóként meg nem engedett körülményt vett figyelembe.
Az alperes észrevételében előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint jogszabálysértés hiányában a mérlegeléssel meghozott határozati döntést a bíróság nem változtathatja meg. Hivatkozott arra, hogy a felperesi önkormányzat képviselő-testülete 1999. április 15-i ülésének jegyzőkönyve 9. oldalán írtak alátámasztják az alperesi határozat indokolásában foglaltakat, azaz a felperes előre látta jogellenes döntésének következményeit, és döntése meghozatalakor eleve számolt a bírsággal. Vitatta, hogy a bírság mértéke a felperes anyagi helyzetétől függne.
A fellebbezés nem alapos.
A következetes bírói gyakorlat szerint a mérlegelési jogkörben megállapított túlzott mértékű bírság összegét a bíróság a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján megváltoztathatja, ha az alperes nem a jogszabály céljával összhangban, a Kbt. alapelveivel ellentétes módon, nem a jogsértés súlyával és az ügy összes körülményével arányban álló bírságot szab ki (Kf.III.35.485/1999/4. szám, Kf.III.37.335/2000/6. és Kf.III.37.581/2000/6. szám).
Az alperes határozata a bírság kiszabása körében a felperes terhére értékelte, hogy előre látta jogellenes döntésének következményeit, és eleve bírság kiszabásával számolt. Ezen túlmenően a felperes terhére rótta, hogy a korábbi határozatában foglaltakkal ellentétesen járt el.
Az elsőfokú bíróság – az alperesi fellebbezéssel nem érintett – ítéleti indokolásában azt állapította meg, hogy az ismételt értékeléskor a felperes figyelemmel volt az alperes határozatában foglaltakra. Ezért nem helytálló az az alperesi fellebbezésben kifejtett álláspont, hogy a felperes ugyanazon jogsértést kétszeresen követte el.
Az elsőfokú bíróság a bírságösszeg mérséklése körében helytállóan fejtette ki, hogy a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, amelyre az alperesi határozat indokolása utal. Sem a jogorvoslati eljárás tárgyalásáról készült jegyzőkönyv, sem a felperesi önkormányzat képviselő-testületének 1999. április 15-i ülésének jegyzőkönyve nem tartalmaz olyan felperesi nyilatkozatot, hogy a felperes döntése meghozatalakor 5 millió Ft bírsággal számolt. Ez utóbbi jegyzőkönyv rögzíti ugyan a jegyző tájékoztató jellegű hozzászólását, ez azonban nem tekinthető a döntést hozó képviselő-testület nyilatkozatának.
Ily módon az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a bírság összegének meghatározásánál alapul szolgáló – az alperesi határozat indokolásában foglalt – körülmények figyelembe nem vehetők, az eset összes körülményére figyelemmel alacsonyabb összeg kiszabása indokolt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az eredménytelen fellebbezést benyújtó alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére kötelezte, míg az illeték viselésére vonatkozó rendelkezést az alperesnek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja értelmében fennálló személyes illetékmentességére figyelemmel mellőzte.
Budapest, 2001. június 14.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
