LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9257)
Kf.VI.37.300/2001/3.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Péterfia Gábor ügyvéd (6400 Kiskunhalas, Kossuth L. u. 2.) által képviselt Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata (6100 Kiskunfélegyháza, Kossuth L. u. 1.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2001. január 19-én kelt 2.K.31.898/2000/11. számú ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán, az alulírott napon megtartott tárgyaláson, meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 5000 (ötezer) forint másodfokú eljárási költséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes az 1999. augusztus 25-i Közbeszerzési Értesítőben nyílt előminősítési eljárásra szóló részvételi felhívást tett közzé a Kiskunfélegyháza, Kossuth u.–Bajcsy-Zs. u. csapadékvíz-csatornahálózat építésének kivitelezése generálvállalkozási szerződés tárgyában.
A felhívás 10. pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontjai fontossági sorrendben a következők: jólteljesítési biztosítékok, kötbérvállalás mértéke, ajánlati ár, teljesítési határidő.
A 11 ajánlatból a felperes 10 vállalkozás ajánlatát tartotta alkalmasnak, amelyet a Benkó Mérnöki Szolgáltató Bt. értékelt. Az értékelést követően a felperes nyertesként a Somogyi és Társa Kft.-t hirdette ki, másodikként az AGM Betonelemgyártó és Építő Rt.-t (a továbbiakban: kérelmező), harmadikként a Strabag Rt.-t jelölte meg.
A felperes a nyertessel 1999. december 27-én szerződést kötött.
A kérelmező az alperesnél jogorvoslati eljárást kezdeményezett. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. § (1) bekezdését, és 7 000 000 Ft bírság, valamint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, hivatkozással arra, hogy jogsértést nem követett el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint bírálati szempontként nem volt figyelembe vehető a műszaki-gazdasági alkalmasság, a tőkeerő, a referenciák, a kamattámogatás, az ellentételezés nélkül felajánlott további ingyenes munkálatok, mert azokat az ajánlati felhívásban nem tüntették fel. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. célkitűzéseiből következően, a Kbt. 56. § (2) bekezdésében meghatározott korrekciós lehetőség az ajánlati felhívásban elő nem írt szempontok értékelésére nem adhatott felhatalmazást. Az egyes értékelési szempontok körében azt az álláspontot foglalta el, hogy a felajánlott jólteljesítési biztosítékok sorrendjét a műszaki átadásig és az azt követően százalékban megjelölt visszatartható összeg, valamint a közölt jótállási időtartam összevetésével kell meghatározni. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perbeli hosszabb távú felhasználást feltételező beruházás esetében a jólteljesítési biztosíték időtartamának kiemelt szerepe van. A magasabb százalékot megjelölő nyertes tehát nem előzheti meg azt az ajánlatot, amely kisebb százalékban ugyan, de hosszabb távra szólóan tartalmaz helytállási kötelezettséget.
Összességében megállapította, hogy az 1., 3. és 4. bírálati szempontból a kérelmező ajánlata kedvezőbb volt a nyertes ajánlatánál, ezért az alperes helytállóan marasztalta el a felperest a Kbt. 59. § (1) bekezdésével ellentétes értékelése miatt.
A bírság mértékét úgy ítélte meg, hogy a 360 000 000 Ft-os – nyertes által tett – ajánlathoz mérten, a Kbt. 88. § (4) bekezdésében meghatározott törvényi keretek között, annak összege nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte, hivatkozással arra, hogy a felperes jogellenes magatartást nem tanúsított, és kérte a bírság törlését. Előadta, hogy a nyertes a teljesítésig a legmagasabb mértékű, 10%-os összegű jólteljesítési biztosítékot vállalt, míg a jótállás időtartamára 5%-ot. Hangsúlyozta, hogy a nyertes a jogszabályi előírásra utalva, 1 éves jótállási kötelezettséget jelölt meg, e szempontból tehát a legelőnyösebb ajánlatot a nyertes nyújtotta. Vitatta – az elsőfokú bíróság által ítéletének indokolásában rögzített – azt az álláspontot, hogy a biztosíték mértékével szemben a biztosíték nyújtásának időtartama nagyobb jelentőségű. Hangsúlyozta, hogy a kötbérvállalás tekintetében az 1 200 000 Ft/nap, maximálisan a vállalkozói díj 20%-áig terjedő, a nyertes által vállalt kötbér a legelőnyösebb. Utalt arra, hogy a nyertes által megjelölt ajánlati ár csak 3%-ban tér el a legelőnyösebbnek minősülő kérelmezői ajánlattól, és ugyancsak minimális az eltérés a vállalt teljesítési határidőben is.
A felperesi álláspont szerint az első három helyezett ajánlata közel azonos értékű, a nyertes javára lényeges eltérés mutatkozik azonban a második szempontnál, illetve a nyertes olyan többletszolgáltatásokat vállalt, amelyek a felperes ráfordításait csökkentették, és korrekciós tényezőként figyelembe vehetők. A nyertes által ajánlott nagyobb mértékű, 10%-os jólteljesítési biztosíték visszatarthatósága is a felperes terheit csökkenti. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott feltételek – jogsértés hiányában – bírság kiszabását nem teszik lehetővé.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a nyertes ajánlata a jólteljesítési biztosíték időtartamára vonatkozó kifejezett nyilatkozatot nem tartalmazott, az ajánlati felhívásban nem szereplő szempontok pedig az értékelésnél nem voltak figyelembe vehetők.
A fellebbezés nem alapos.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése értelmében az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével, vagy – visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta – az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
A felperes ajánlatkérési műszaki dokumentációja és az ajánlatkérők részére szóló utasítása 18., illetve 19. pontjából kitűnik, hogy a jólteljesítési biztosíték a hiánymentes, kifogástalan teljesítést hivatott szavatolni, és a visszatartott – a beszerzés értéke 5%-ának megfelelő – összeg fele a teljesítést, másik fele a jótállási határidő lejártát követően kerül visszafizetésre. A fenti ajánlati felhívás alapján a nyertes a műszaki átadásig 10%, a jótállás időtartamára 5% visszatartható jólteljesítési garanciát vállalt. A jótállási határidőre vonatkozó kifejezett nyilatkozatot azonban nem tett, "a vonatkozó hatályos jogszabályokban és egyéb szabályozásokban előírt jótállási és szavatossági feltételeket, kötelezettségeket" vállalta.
A kérelmező a műszaki átadásig 5%, majd a teljes építményre 2 év, a csatornaépítésre 10 év időtartamra 2,5%-os mértékű jólteljesítési biztosítékot vállalt, a Strabag Rt. a műszaki átadásig 5%, utána 5 évig 2,5% jólteljesítési biztosíték vállalásáról tett nyilatkozatot.
A Ptk. 248. § (1) bekezdése jótállási kötelezettség megállapítását jogszabály számára is lehetővé teszi, a szerződő felek jótállási kötelezettséget azonban szerződésben is vállalhattak.
Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a jótállás határidejére vonatkozó jogszabályi előírás hiányában a szerződéses nyilatkozatok tartalmát kell vizsgálni. Minthogy a nyertes ajánlattevő ajánlatában ilyen határidőt nem jelölt meg, ugyanakkor a vállalkozási díj 5%-ának visszatartását a jótállás időtartamáig ajánlotta fel, úgy kell tekinteni, hogy a műszaki átadást követően jólteljesítési biztosítékot nem nyújtott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a műszaki átadásig nyújtott 10%-os jótállási biztosítékkal szemben a kérelmező 2, illetve 10 évre vállalt garanciája a felperes számára előnyösebb ajánlat, tehát az 1., 3. és 4. szempontok alapján összességében a kérelmező tette a legelőnyösebb ajánlatot.
Az ajánlati felhívásból és az ajánlati dokumentációból megállapítható, hogy elbírálási szempontként nem szerepelt a műszaki-gazdasági alkalmasság, a tőkeerő, a referencia, a kamattámogatás és az ellentételezés nélkül felajánlott ingyenes munka. Ezért a Kbt. 59. § (1) bekezdése alapján e szempontok értékelése sem alapozhatta meg a Somogyi és Társa Kft. nyertessé minősítését.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el a bírság mértéke tekintetében is. A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja a Kbt. szabályainak megszegése esetén lehetővé teszi bírság kiszabását. A Kbt. 88. § (4) bekezdése értelmében a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb 30%-a, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg.
A nyertes ajánlatához mérten kb. 5%-os nagyságrendű bírság, annak mértékére figyelemmel, jogszabálysértőnek nem minősíthető.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes másodfokú eljárási költségének megfizetésére.
Budapest, 2001. október 11.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
