LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9516)
Kf.III.37.481/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Várszeginé dr. Komlódi Judit ügyvéd (Budapest, Kerepesi út 3.) által képviselt Dunaharaszti Önkormányzat (Dunaharaszti, Fő u. 51.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a dr. Fecskovics Erzsébet ügyvéd (Budapest, Zsigmond tér 10.) által képviselt Apex-MM Kft. (Budapest, Cibakháza u. 10/A.) a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében, az ifj. dr. Petrik Ferenc ügyvéd (Budapest, Mikó u. 14.) által képviselt Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (Budapest, Balkán u. 8.) pedig az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. február 16. napján meghozott 2.K.39.119/1999/13. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó részéről 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest és a felperesi beavatkozót, hogy egyetemlegesen fizessenek meg - 15 napon belül - az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 10 000-10 000 (tízezer-tízezer) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.
A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. évi 4. számában részvételi felhívást tett közzé Dunaharaszti község szennyvízcsatorna-hálózata IV. ütemének megvalósítására. A felperes képviselő-testületének május 31-én meghozott döntése értelmében az eljárás nyertese a Penta Kft. lett.
Az alperes a D.105/13/1999. számú határozatával az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő felperes döntésével megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. §-ának (1) bekezdését, ezért a döntéseket megsemmisítette. Felhívta a felperest, hogy a második és hetedik elbírálási szempontból értékelje újra az ajánlatokat és az eljárást lezáró döntését nyilvánosan hirdesse ki. Az alperes határozatának indokolása szerint az értékelés csak formailag volt helyes, az ajánlatkérő értékelése a második bírálati szempont - az alvállalkozói közreműködés aránya - tekintetében nem helytálló, nem felel meg a Kbt. 44. § (2) bekezdése d) pontjának; a hetedik bírálati szempont - a referenciák - terén pedig további vizsgálatra szorul.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatásával a jogorvoslati kérelem elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát indokolásának módosításával megváltoztatta, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Megállapította a bíróság, hogy a második számú bírálati szempont újraértékelésére nincs szükség, ez okból a döntés megsemmisítése nem volt indokolt, amennyiben az ajánlattevők a megvásárolt Segédlet II. felhívását követve járnak el.
Az alperesi beavatkozó az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének teljes egészbeni elutasítását. Álláspontja szerint a bíróság nem megfelelően tárta fel a tényállást és ebből téves következtetést vont le. Előadta, hogy az alperes a Kbt. 81. §-ának (2) bekezdése szerint járt el, a rendelkezésre álló iratok alapján állapította meg a tényállást, ezért határozata indokolásának módosítására jogszabálysértés hiányában nincs szükség. Az elsőfokú bíróság a Segédlet II.-ből téves következtetést vont le az alvállalkozók bevonásának mértékére vonatkozóan, mert a munka mennyiségére eső érték megjelölése nem volt kötelező a felhívás alapján.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy már kereseti kérelmében kifogásolta, hogy az alperes második bírálati szempontra vonatkozó határozata elkésett; továbbá téves az alperesi beavatkozó azon állítása, hogy az alperes előtti jogorvoslati eljárásban a Segédlet munkapéldányát csatolták volna be, ennek ellenkezőjét egyértelműen bizonyították a perben.
A fellebbezés alapos.
Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában arra, hogy amennyiben az ajánlattevők a Segédlet II. felhívását követve megjelölik az alvállalkozók számát és az általuk elvégzett munka mennyiségére eső értéket, úgy egyszerű számítással elbírálható, hogy alvállalkozóik bevonására milyen mértékben került sor. A Segédlet II. ilyen felhívást nem tartalmazott, csak az igénybe venni kívánt alvállalkozóknak, illetőleg a teljesítésben egyébként részt vevő személyeknek a megnevezését írta elő.
A Segédlet II.-vel ellentétben a pályázati dokumentáció tartalmazta azt, hogy az alvállalkozói közreműködés arányánál előnyösebb a minél magasabb saját teljesítési hányad. Ennek következtében ellentmondás áll fenn a dokumentáció és a Segédlet II. között, amelyet a felperes a közbeszerzési eljárás során nem oldott fel.
A nyertes ajánlattevő és az alperesi beavatkozó a Segédlet II.-ben foglaltak alapján különböző %-os mértékű alvállalkozót, illetve közreműködőt jelölt meg ajánlatában, amelyet a felperes azonos pontszámmal értékelt, nem vette tehát figyelembe a dokumentációban jelzett magasabb saját teljesítési arányt a második szempont értékelésénél, megsértve a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes ellenkérelmében előadottakat nem vizsgálhatta - tekintettel a fellebbezési kérelemre -, mert az abban foglaltakat csak önálló fellebbezésben vagy csatlakozó fellebbezési kérelemben kifogásolhatta volna a felperes; illetőleg annak a fellebbezésében előadott körülménynek nincs jelentősége az ügy érdemi elbírálásában, hogy az alperes eljárásában melyik segédletet vette figyelembe, mivel a felperes értékelése nem felelt meg a Segédlet II.-nek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest és a felperesi beavatkozót a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes és az alperesi beavatkozó együttes első- és másodfokú perköltségének a megfizetésére.
A kereseti és a fellebbezési illetéket a felperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2001. október 16.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
