FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (9671)
3.K.30.351/2001/4.
A Fővárosi Bíróság a dr. Dunai Sándor ügyvéd által képviselt (1118 Bp., Osztapenko köz 1999/6/D/2. hrsz.) CRONUS Kft. (1105 Bp., Gergely u. 8.) felperesnek a Bujdosó Gézáné közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7500 Ft perköltséget és az állam javára külön felhívásra 10 000 Ft feljegyzett illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Szob Város Önkormányzata, akinek megbízásából az Arculat Bt. járt el a Közbeszerzési Értesítő 2000. augusztus 30-i, 35. számában tett közzé részvételi felhívást nyílt előminősítési eljárás lefolytatására Ipoly-völgy és térsége szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítése tárgyában. A részvételi felhívás 10. c) pontja szerint az ajánlatok elbírálása szempontja az ajánlati felhívásban, illetve ajánlati dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja volt.
A részvételi felhívásra 12 jelentkezés érkezett, az ajánlatkérő valamennyi részvételre jelentkezőt alkalmasnak találta a szerződés teljesítésére és felkérte őket az ajánlattételre. Az ajánlatkérő az ajánlati szakaszban ajánlati dokumentációt készített, melyben az ajánlati szerződési és műszaki feltételek meghatározása megtörtént. A teljesítés határideje 2002. október 30-ában került megjelölésre azzal, hogy az előteljesítés elfogadott. Feltétel volt a legalább 1 év garanciális kötelezettség és a jogszabályi szavatossági feltételek vállalása, 5 jóteljesítési garanciát kellett biztosítani az ajánlattevőknek a garanciális idő végéig. Kötbérvállalás is előírás volt. Az ajánlati dokumentáció 8.5. pontja szerint az ajánlatok kiértékelése a bíráló bizottság útján az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint történt, mely értékelési szempontok és azok fontossági sorrendje az alábbi volt:
1. ajánlattevő által nyújtott jóteljesítési biztosíték (5),
2. jogszabályi kötelezettségen felüli többletszavatosság és jótállási kötelezettség vállalása (4),
3. a kiírt teljesítési határidőhöz képest korábbi teljesítés (3),
4. nyilatkozat a vállalt kötbér napi mértékéről (2),
5. ajánlati ár (1).
Az egyes részszempontokra adható pontszám 0-100 pontig terjedt.
A benyújtott ajánlatokat az ajánlatkérő érvényesnek fogadta el és nyertesnek a Contur-Bau Rt. ajánlatát hirdette ki, a felperes a második legkedvezőbb ajánlatot tette. A 2000. november 17-i eredményhirdetésen az összegzés átadása is megtörtént. Az összegzés táblázatos formában tartalmazta az egyes részszempontok szerinti ajánlattevői vállalásokat, a kapott pontszámokat és azok összesítését. A szöveges indokolás szerint az értékelési részszempontok pontszámainál a 0-100 intervallumon belül az adott legjobb részajánlat a maximális 100 pontot kapta, a további pontszámok egyszerű arányosítás alapján kerültek meghatározásra. Az arányok kifejezték az ajánlatok eltérő nagyságrendjét.
A felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez kifogásolva, hogy az ajánlatkérő által adott pontok nem felelnek meg az arányosítás szabályainak, mint feltételnek. Az 1-es részszempont tekintetében hivatkozott arra, hogy a jóteljesítési garanciát és a teljesítési biztosítékot összevontan értékeli az ajánlatkérő, amit a pusztán jóteljesítési garanciát vállaló ajánlattevők ajánlatait tekintve arányosítani nem lehetett. A 2-es részszempontnál a jótállás és szavatosság vállalás tekintetében ugyancsak arányosítani - nézete szerint - csak az azonos tartalmú jótállás vagy szavatosság ajánlatokat lehetett volna. A 3-as részszempontnál a legjobb és legrosszabb ajánlat közötti pontszám különbség 50 volt, ennek figyelembevételével az adott pontszámok nem arányosíthatók a vállalási határidőkkel. A 4-es és 5-ös részszempontnál a kifogása a felperesnek ugyancsak az volt, hogy az adott pontszámok nem arányosíthatók a vállalt kötbér, illetőleg ár összegével.
Az alperes 2001. január 4. napján kelt D.594/13/2000. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Az első részszempont esetében megállapította, hogy kizárólag a műszaki átadást követően a garanciális idő végéig biztosítandó pénzösszeget lehetett értékelni, függetlenül attól, hogy az összeg letétbe helyezése esetleg a szerződéskötéskor megtörténik-e. Ez utóbbinak más a funkciója és a dokumentáció előírásai alapján nem azonos a jóteljesítési biztosítékkal. A nyertes ajánlattevő 25% jóteljesítési biztosítékot ajánlott meg a minimális vállalható 5% helyett, a felperes pedig 10%-ot. Az alperes megállapította, hogy az ajánlatkérő értékelése a különbséget kifejezte. A nyertes ajánlattevő 100 pontot, a felperes 70 pontot kapott. A 2-es részszempontnál az ajánlatkérő értékelése szerint, aki az előírt legalább 1 éves jótállást vállalta 50 pontot kapott. A nyertes ajánlattevő 5 év jótállást és 10 év szavatosságot vállalt, a felperes 6 év jótállást vállalt, a szavatossági vállalása pedig a jogszabály szerinti + 5 év volt. A kiosztott pontszám a felperesnek 100 volt, a nyertes ajánlattevő 80 pontot kapott. Az alperes álláspontja szerint a kapott pontszámok kifejezik az ajánlati vállalásokat. A 3. részszempontnál az alperes megállapította, hogy a 2002. október 30-i kivitelezési határidő nem tartalmazta a próbaüzem 1 hónapos időtartamát. A korábbi teljesítés megengedett volt. Az ajánlattevő a szerződést a végleges műszaki átadással, azaz az üzemeltetőnek való átadással teljesíti. Ehhez viszonyítottan a felperes ajánlata 2001. november 30-i ideiglenes műszaki átadást és 2001. december 31-i próbaüzemet követő végleges műszaki átadást vállalt. Így a korábbi teljesítésként 11 hónapot lehetett figyelembe venni. A nyertes ajánlattevő teljesítési határidőként 2001. december 21-ét jelölte meg. Egyéb nyilatkozatokból azonban megállapítható, hogy a próbaüzem 1 hónapját is tartalmazta az ily módon meghatározott teljesítési határidő, így a két ajánlat összehasonlítása során a nyertes ajánlattevőnél az általa meghatá
rozott teljesítési határidőként az ideiglenes műszaki átadás időpontját kell tekinteni. Ehhez képest 10 hónapnál korábbinak minősül a teljesítése az előírtnál, így a két ajánlat nem kaphat azonos értékelési pontszámot. Ezért a felperes 100 pontot, a nyertes ajánlattevő 95 pontot kaphatott. A 4. részszempontnál a nyertes ajánlattevő napi 10 000 000 Ft kötbért, a felperes napi 1 000 000 Ft kötbért vállalt. A nyertes ajánlattevő pontszáma 100, a kérelmezőé 50 pont volt, amely ily módon reálisnak tekinthető az értékelésben. Az ajánlati ár, mint utolsó részszempont a nyertes ajánlattevőnél 1 milliárd 165 000 000 Ft + áfa, a felperesnél 1 milliárd 135 586 400 Ft + áfa volt. A maximális 100 pontot az OLAJTERV Rt. kaphatott a legalacsonyabb árra, minimumként 40 pontot a STRABAG Rt. a legdrágább ajánlatára. Az alperes megvizsgálva a megállapított pontszámokat megállapította, hogy a többi ajánlat értékelésére is tekintettel ajánlatkérő pontozása megfelelő volt. Összességében a 3. részszempontnál találta megalapozatlannak az értékelést az alperes. A pontozás korrekciója sem jelentett azonban változást az ajánlattevők sorrendjében.
A felperes a keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak megváltoztatatását, a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), f) és h) pontjában meghatározott intézkedések ítélettel történő meghozatalát kérte. Matematikus szakértő szakvéleményét csatolta a felperes annak igazolására, hogy az ajánlatkérői értékelés nem az összegzésben meghatározott egyszerű arányosítással történt, mivel az nem felel meg az arányosítás szabályainak. A szakvélemény az ajánlatkérő által figyelembe vett vállalásokat kísérelte meg matematikai képletek segítségével arányosítani, melynek eredményeként a nyertes ajánlattevő összpontszáma 1232, a felperesé 826 volt. A felperes nem vitatta, hogy a matematikai módszerekkel végzett számítás esetén sem kedvezőbb az ajánlata a nyertes ajánlattevőnél, ugyanakkor azonban hivatkozott arra, hogy a matematikus szakértő számításai az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmát teljeskörűen nem értékelhette, mivel az egyes részszempontok tartalmi elemei nem voltak egymással összehasonlíthatóak, ezért olyan értékbeli eltolódás jelentkezett a pontozásban, ami kétszeres súlyozást okozott.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. Egyrészt vitatta a felperes kereshetőségi jogát figyelemmel arra, hogy az általa végzett számítások szerint sem lehetett volna nyertes ajánlattevő. Másrészt utalt arra, hogy az egyszerű arányosítás körében elfogadta az ajánlatkérő azon számítási módszerét, mely szerint a jobb ajánlat magasabb pontszámot kapott. Ennek keretében nem találta jogszabálysértőnek azt, hogy a 0-100 pontig terjedő ponttartomány teljes kihasználása nem történt meg. További módszereket is a számítás során alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy minden tekintetben a nyertes ajánlattevő ajánlata jobb lett volna a felpereséhez képest, ezért az ajánlatkérő terhére a jogsértés nem volt megállapítható.
A bíróság értesítette a beavatkozás lehetőségéről az ajánlatkérőt, aki azzal élni nem kívánt.
A kereset nem alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltozatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 63. § (4) bekezdésére figyelemmel az ajánlatkérő a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontja szerinti összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerinti elbírálás lehetőségét választotta az általa közzétett részvételi felhívásban az elbírálás szempontjait az ajánlati dokumentációban határozva meg. A Kbt. 34. § (3) bekezdése szerint, ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az a) pontban foglaltak szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat, a b) pont alapján a részszempontonként az azok súlyát meghatározó - a részszempont tényleges jelentőségével arányban álló - szorzószámokat (súlyszám) és a c) pont szerint az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, amely minden részszempont esetében azonos. A Kbt. 55. § (6) bekezdése alapján az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontja szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb vagy amelyet az egyenértékű ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
A Kbt. ezen rendelkezései figyelembevételével került sor az ajánlatkérő részéről az ajánlati dokumentációban az egyes részszempontok meghatározására, az ott rögzített súlyszámokkal 0-100 ponthatárok között. Az ajánlati dokumentáció arra vonatkozóan nem tartalmaz meghatározást, hogy a Kbt. ezen szabályai alapján meghatározott értékelés a továbbiakban milyen matematikai módszer segítségével történik. Ez utóbbinak meghatározása az ajánlatkérő részéről nem jogszabályi követelmény. Figyelemmel arra, hogy az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentáció a jogszabályi minimum követelményeken túlmenően további olyan számítási vállalást az ajánlatkérő részéről nem tartalmazott, amely a Kbt. 26. § (2) bekezdése szerint kötötte volna, az alperes a Kbt. 55. § (6) bekezdése szerinti értékelés során kizárólagosan a jogszabályban meghatározott követelményeknek való megfelelőséget vizsgálhatta. Helytállóan járt el tehát akkor az alperes, amikor eljárása során az ajánlatkérő által a Kbt. 5. számú melléklete szerinti összegzés alapján az ajánlatkérői értékelés vizsgálatát elvégezve azt ellenőrizte, hogy az egyes részszempontok tartalmi elemeinek értékelése és ehhez képest a 0-100 pontig terjedő ponttartomány kiosztása megfelelően történt-e. Jogszabályi előírás hiányában helytálló volt, hogy az alperes nem értékelte önmagában az ajánlatkérő terhére a teljes ponttartomány kiosztásának hiányát. Figyelemmel arra, hogy az arányosításra vonatkozó kifejezett jogszabályi előírás nincs, az ajánlatkérő által hivatkozott egyszerű arányosítás módszere a Kbt. szerint nem értékelhető. Ezért nem volt az ajánlatkérő terhére róható, hogy az egyszerű arányosításnak nem a matematikai, egzakt követelményrendszerét alkalmazta. A felperes maga is hivatkozott arra, hogy az egyes részszempontok tartalmi elemeinek következtében, amely tartalmi elemek az ajánlatok egy részében plusz elemként jelentek meg, az arányosítás matematikai értelemben vett pontos elvégzése lehetetlen volt. Ez utóbbi követelménynek való megfelelőség nem feltétele egyrészt a Kbt. 34. §-
ában foglaltaknak, másrészt arra az értékelési szakaszban a jogvesztő határidőkre figyelemmel, mint az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentáció jogsértő voltára hivatkozni nem lehet. Így ezen értékelési követelménynek való megfelelőség hiánya az ajánlatkérő terhére, mint jogsértő értékelés ugyancsak nem róható. Ezért helytállóan járt el akkor az alperes, amikor azt vizsgálta meg, hogy annak a fajta arányosításnak, amely a jobb ajánlat, magasabb pontszám követelményt jelenti, az ajánlatkérői értékelés megfelel-e, hiszen az értékelés ezen részletszabályainak egyetlen célja az lehet, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő nyerje el a pályázatot. A bírósági eljárás során az alperes több számítási móddal próbálta igazolni a döntését. Valamennyi számítási mód azt bizonyította, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlattevő lett a nyertes. Ezt a felperesi értékelés sem cáfolta. Ehhez képest azon felperesi érvelés, hogy az egyes tartalmi elemek egymással egzakt módon nem összehasonlíthatók, nem jelenthették a jogsértés megállapítását, hiszen a részszemponton belül jelentkező lehetséges valamennyi tartalmi elem vizsgálatának kötelezettsége a jogszabályi követelmény. Ha ezek értékelése megtörténik és az a pontozásban valamilyen formában megjelenik, már a jogsértés megállapításra nem kerülhet sor. A perbeli esetben az ajánlatkérő által meghatározott részszempontok jellegüknél fogva a matematikai összehasonlítás valamilyen formáját többé-kevésbé lehetővé tették. Elképzelhető ugyanakkor, hogy olyan, a beszerzés tárgyához szorosan kapcsolható, de az ajánlatkérő részéről szubjektív megítélést jelentő részszempontok kerüljenek meghatározásra, amelyek egy matematikai képletre való átváltást kizárnak. Az ilyen szempontok meghatározásának eleve kizárása a részszempontok köréből nem lehetséges, hiszen a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozó beszerzések mögöttesen a polgári jogi szerződések körébe tartozó olyan jogviszonyokat szabályozó szerződések lehetnek, amelyek tartalmi elemeiket tekintve felleltározhatatlan körben jele
nnek meg és az egyes ajánlatkérői igényeket sokszínűen motiválhatják. Mindez azt jelenti, hogy az alperes eljárása során az ajánlatkérői értékelés újra értékelésére nem jogosult, csupán azt vizsgálhatja, hogy az ajánlatkérő az általa meghatározott szempontoknak és a Kbt. rendelkezéseinek megfelelően járt-e el vagy sem. Az alperes jelen eljárás során ezen kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, részletesen megindokolta döntését, amely megalapozott volt.
A felperes nem vitatottan a beszerzés egyik ajánlattevője volt és mint ilyen a Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján az értékeléshez kapcsolódóan nyújtott be jogorvoslati kérelmet az értékelés elveit kifogásolva, mely jogorvoslati kérelmet az alperes érdemben elbírált. A felperes ezen határozat ellen nyújtott be az Áe. 72. § (1) és a Kbt. 89. § (1) bekezdés alapján kereseti kérelmet, így önmagában a kereshetőségi joga arra alapítottan, hogy az összességében legkedvezőbb ajánlatot tevő nem lehet, nem kérdőjelezhető meg, így a bíróság a kereseti kérelmet érdemben vizsgálta.
A bíróság a felperes keresetét, mint megalapozatlant utasította el. A felperes a kereseti kérelmén az illetéket nem rótta le, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) és 79. § (1) bekezdése alapján a felperest, mint pervesztest kötelezte a perköltség viselésére, amely egyrészt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 62. § (1) bekezdés h) pontja, 59. § (1) bekezdése és 65. § (1) bekezdése alapján feljegyzett illetékből, másrészt az alperes képviseletével felmerült és a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számított képviseleti díjból állt.
Budapest, 2001. szeptember 27.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
