FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (9673)
3.K.35.340/2000/3.
A Fővárosi Bíróság a Zelkó és Társai Ügyvédi Iroda (ü.i.: dr. Kalló János Márk ügyvéd, 1136 Bp., Hollán Ernő u. 4. II/l.) által képviselt Budapesti Elektromos Művek Rt. (1132 Bp., Váci út 72-74.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7500 Ft perköltséget és külön felhívásra az állam javára 10 000 Ft feljegyzett illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet írásban, 3 pld.-ban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A felperes nyílt eljárás során, majd a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 1999. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 70. § f) pontja szerinti tárgyalásos eljárás lefolytatásával Mercedes Vito és Opel Combo szerelőgépjárműveket szerzett be. A nyílt eljárást az MB-MAGYAR AUTÓ Magyarország Kft. nyerte meg. A tárgyalásos eljárás választása során a felperes az egységes járműpark kialakítása érdekében már az MB-AUTÓ MAGYARORSZÁG Kft.-vel tárgyalt. A gépjárművek átalakítása a felperes által megvalósítani kívánt, az áramszolgáltatás speciális feladataihoz szükséges cél érdekében megtörtént.
A felperes 2000. július 10-én értesítette arról az alperes elnökét, hogy 25 db Mercedes Vito és 20 db Opel Combo szerelőgépjármű beszerzésére a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontja alapján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indít, amelyre az MB-AUTÓ MAGYARORSZÁG Kft.-t kívánja meghívni. Az eljárás alkalmazását megalapozó körülményként a korábbi beszerzéseire hivatkozott azzal, hogy egységes gépjárműpark kialakítására törekszik a költségtakarékosság elve alapján. A korábban beszerzett haszongépjárműpark bővítése során a korábbi nyertes ajánlattevőnek másikkal történő helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy eltérő és a haszongépjárműpark típusválasztékának nem megfelelő műszaki-technikai jellemzőjű haszongépjárműveket kellene beszerezni. Az alkatrészellátás tipizálásával, valamint a szervizelés egységes kialakításával járó minőségi, műszaki és költségcsökkentési előnyök kizárják más szállító bevonását.
Az alperes hivatalból folytatott le eljárást annak vizsgálatára, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás feltételei fennállnak-e. 2000. augusztus 29-én kelt D.334/8/2000. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontját, ezért a felperesnek a közbeszerzési eljárás során hozott valamennyi döntését - az ajánlati felhívásra vonatkozó döntésre is kiterjedően - megsemmisítette. Az alperes hivatkozott arra, hogy a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés esetén, ha
a) a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélése vagy bővítése során
b) a korábbi nyertes ajánlattevőnek másikkal történő helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy
c) eltérő és nem illeszkedő műszaki-technikai jellemzőjű dolgokat kellene beszerezni vagy
d) az ilyen beszerzés aránytalan műszaki-technikai nehézséget eredményezne a működtetésben és a karbantartásban,
e) az ilyen - egy alkalommal a korábbi nyertes ajánlattevővel kötött - szerződés időtartama azonban nem haladhatja meg a 3 évet.
Az alperes a jogszabályi rendelkezés ilyen formában történő részekre bontása alapján megállapította, hogy az a) és b) pontokban foglalt feltételeknek együttesen kell fennállnia, ezen együttes feltételekhez pedig csatlakoznia kell a c) és d) pontokban foglaltak valamelyikének vagylagosan. Akár az a) + b) + c), akár az a) + b) + d) pontokban foglaltak teljesülnek az e) pontban foglaltakat mindenképpen alkalmazni kell. Az alperes először abban a kérdésben foglalt állást, hogy a korábban beszerzett gépkocsikkal azonos típusú újabb gépkocsik beszerzése a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélését vagy bővítését jelenti-e. Figyelemmel arra, hogy a Kbt. a dolog, illetve annak részbeni kicserélése vagy bővítése fogalmát nem határozza meg, mögöttes jogszabályként az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseit alkalmazta. A Ptk. 94. § (1) bekezdése szerint minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy az elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész) [Ptk. 95. § (1) bekezdés]. A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy az épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti (tartozék) [Ptk. 95. § (2) bekezdés]. Az alperes mindebből azt állapította meg, hogy a korábban beszerzett dolog az 1-1 db gépkocsit jelenti, míg a korábban beszerzett gépkocsik összessége (dologösszesség) jelenti a korábbi beszerzés tárgyát. A korábban beszerzett gépkocsik ugyanis egyenként egymástól elkülönülten is használhatók, egymástól való elválasztásukkal nem pusztulnak el, értékük, használhatóságuk nem csökken, 1 db gépkocsi rendeltetésszerű használatához, épségben tartásához pedig nincs szükség egy másik gépkocsira. Így egymáshoz való jogi viszonyuk nem lehet a dolog és alkotórész, illetve dolog és tartozék kapcsolata,
tehát a tulajdonjognak önálló tárgyai az elkülönült dolgok. A Ptk. fenti szabályai alapján a dolog részbeni kicserélésén, a gépkocsi egy vagy több alkotórészének kicserélését kell érteni, bővítésén pedig valamilyen tartozék beépítését. Mindezek alapján az alperes arra a jogi következtetésre jutott, hogy új dolog beszerzésére irányul a felperes eljárása, ezért megsértette a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontját. A továbbiakban a felperes utalt arra, hogy amennyiben a régebben beszerzett gépkocsik részbeni kicserélésére vagy bővítésére irányult volna a felperes eljárása, az esetben sem alkalmazhatta volna az általa választott tárgyalásos eljárást, mivel a gépkocsi alkatrész, tartozék kiskereskedelmével több cég foglalkozik Magyarországon. A korábbi nyertes ajánlattevő másikkal történő behelyettesítése pedig nem járhat eltérő és nem illeszkedő műszaki-technikai jellemzőjű dolgok beszerzésével, avagy aránytalan műszaki-technikai nehézséggel a működtetésben és a karbantartásban, miután ugyanolyan típusú eszközök beszerzése valósulna meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, perköltségigényt nem terjesztett elő. Álláspontja szerint ellentétes a jogalkotó szándékával az alperesi értelmezés, hivatkozott az alperes egy korábbi (D.334/7/1999.) eljárása során hozott határozatára, amely álláspontja szerint a perbeli határozattal ellentétes döntést eredményezett. Nézete szerint a speciálisan áramszolgáltatói feladatok ellátására kifejlesztett gépjárművek (utastér és rakodótér átalakítása) által képezett gépparkot kell a dolog fogalma alatt érteni figyelemmel arra, hogy a Kbt. a dolog fogalmát közelebbről nem határozza meg, így dolog alatt azt kell érteni, amit az ajánlatkérő annak minősít. A felperes jelentős, a perbeli gépkocsikból álló gépparkkal rendelkezik. A felperes által nem vitatottan ezen típusú gépjárművek más cégeknél is hozzáférhetők, azonban olyan tipikus berendezésekkel, átalakításokkal ellátott szerelőjárművekről van szó, amelyek kifejezetten a felperes kívánságára készültek.
Az alperesi képviselő ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogalkotói szándék semmiképpen nem irányulhatott arra, hogy egy korábbi közbeszerzési eljárás nyertesétől bárminemű korlátozás nélkül további új dolgok beszerzésére lehetőség legyen. Figyelemmel arra, hogy a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontja körében már a dolog bővítése, mint követelmény sem valósult meg a felperesi beszerzéssel, a további feltételek - a műszaki-technikai nehézségek - vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A kereset nem alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltozatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A Kbt. 7. § (1) bekezdése szerint árubeszerzés az a visszterhes szerződés alapján megvalósuló tevékenység, mely a forgalomképes és birtokba vehető dolgok tulajdonjogának vagy pedig használatára, hasznosításra vonatkozó jognak határozott vagy határozatlan időre történő megszerzésére irányul. Ezen értelmező rendelkezésből kiindulva egyetértett a bíróság az alperes azon jogi álláspontjával, hogy a dolog fogalmának meghatározására mögöttesen a Ptk. szabályai alkalmazandók. Az alperes által hivatkozott, a Ptk. dolog és dologkapcsolatokra vonatkozó szabályozása alapján teljes mértékben osztotta a bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperesi gépjárműpark összessége, mint dolog nem értékelhető. A bíróság vizsgálta azt is, hogy a gépjárműpark speciális átalakítása befolyással lehetett-e az egyes gépjárművek vagy azok összessége Ptk.-beli megítélésére. Megállapítható volt, hogy az átalakítás minden egyes gépjárműven egyedileg történt, annak használatát szolgálva. Így a dolog fogalma egy gépjárműre korlátozható, a többi értékét, használhatóságát, rendeltetésszerű használatát nem befolyásolja. Ilyen értelemben tehát új beszerzésről van szó. Nem fogadta el a bíróság a felperes hivatkozását az alperes egy másik döntésére, mivel ott egy egységes és összehangolt működésű hóeltakarító géplánc egyes részeinek beszerzéséről volt szó, amely a Ptk. 95. § (1) bekezdés fogalomkörébe vonható és ilyen értelemben bővítésként minősült a beszerzés. Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a fenti feltételek hiányában a Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontja további elemeinek vizsgálatára már nem volt szükség.
Mindezekre figyelemmel a bíróság teljes mértékben osztva az alperes jogi álláspontját, a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította.
Az alperes pernyertes lett, ezért kötelezte a bíróság a felperest a Pp. 78. § (1) és 79. § (1) bekezdése alapján a perköltség viselésére, amely az alperes képviseletével felmerült és a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint számítandó képviseleti díjból állt.
Az illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 59. § (1) bekezdése, 62. § (1) bekezdés h) pontja és 65. § (1) bekezdés rendelkezésein alapult.
Budapest, 2001. október 2.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró
