LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9674)
Kf.VI.37.213/2001/3.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az első fokú eljárásban dr. Sági György ügyvéd (1136 Budapest, Pozsonyi út 14.), a fellebbezési eljárásban dr. Formanek Zoltán ügyvéd (1136 Budapest, Pozsonyi út 14.) által képviselt FVM Magyar Közösségi Agrárcentrum Kht. I. rendű (1055 Budapest, Kossuth L. tér 11.) és a dr. Sági György ügyvéd (1136 Budapest, Pozsonyi út 14.) által képviselt dr. Bercsényi László II. rendű (7030 Paks, Tolnai u. 15.) felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. február 27. napján kelt 3.K.32.122/2000/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 10 000 (tízezer) forint első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. rendű felperes alapítója és egyben kizárólagos tulajdonosa a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A II. rendű felperes az I. rendű felperes ügyvezető igazgatója.
1999 szeptemberében merült fel annak lehetősége, hogy a magyar termékeket előállítók 2000. év első felében Szaúd-Arábiában, illetve Veronában egy nemzetközi vásáron részt vehetnek.
Az előzetes egyeztetéseket követően, 1999. november 12-én kapta meg előterjesztésre az I. rendű felperes a tulajdonosi jogokat gyakorló politikai államtitkár jóváhagyását a két nemzetközi vásáron való részvétel engedélyezésére, a hozzá kapcsolódó költségvetéssel együtt. Az I. rendű felperes a konkrét szervezést a jóváhagyást követően kezdte meg, majd a vásárokra való jelentkezést 1999. december első napjaiban küldte el.
Az I. rendű felperes 1999. december 13-án hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján, amelyről az alperest az ajánlati felhívás megküldésével értesítette. Az ajánlat benyújtásának határideje 1999. december 23. volt. A teljesítés határideje, a beszerzés tárgyára és mennyiségére figyelemmel, a "nyertes ajánlattevőkkel megkötött szerződés szerint, az abban megállapított ütemezésnek megfelelően" került rögzítésre. Az I. rendű felperes ajánlattételre 9 céget hívott fel, majd az eljárás lefolytatása után, nyertesként a veronai kiállítás megszervezésére az Interpress Kft.-t, a szaúd-arábiai kiállítás megszervezésére pedig a Promo Kft.-t hirdette ki, a szerződéseket 2000. január 25. és 31. napján kötötte meg. Magyarország mind a két kiállításon képviselve volt.
Az alperes hivatalból indított eljárása során a 2000. február 10. napján kelt D.365/11/1999. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes megsértette - a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel - a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját, valamint a Kbt. 40. § (1) bekezdését, ezért az I. rendű felperessel szemben 700 000 Ft, a jogsértésért felelős II. rendű felperessel szemben 70 000 Ft pénzbírságot szabott ki. A határozat indokolása szerint a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának feltételei nem álltak fenn. A nemzetközi vásárok időpontjai a megrendezési időpontot megelőzően, kellő időben ismertek voltak.
Az I. rendű felperes előtt novembert megelőzően már ismert volt a kiállítások időpontja, hiszen az azokon való részvétel szervezési munkái megkezdődtek. Az I. rendű felperes azonban, ezzel egy időben intézkedést nem tett a kiállítások pénzügyi fedezetének megteremtése érdekében és a közbeszerzési eljárás előkészítése érdekében sem. Hivatkozott az alperes arra is, hogy bár az I. rendű felperes az ajánlati felhívásban a beszerzés tárgyát megjelölte, azonban arra vonatkozóan részletes műszaki leírást az ajánlattevők részére nem biztosított, ezért a Kbt. 40. § (1) bekezdésében foglaltakat is megsértette, figyelemmel arra, hogy ez a rendelkezés minden eljárásfajtára vonatkozóan irányadó.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint jogsértést nem követtek el. Előadták, hogy az I. rendű felperesnek saját költségvetése nincs, számára a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a mindenkori központi költségvetésben megállapított összegből biztosít keretet a programjai finanszírozására, tárgyévi lebontásban. Az évközi lehetőségek megvalósítása azt jelenti, hogy az adott programok megszervezésének megkezdéséhez előzetesen jóváhagyást kell kérnie a tulajdonostól. A 2000. évi programjainak tervezésekor már ugyan tudott a kiállítások megrendezéséről, azonban a 2000. évre vonatkozó költségkeret még nem állt rendelkezésére, ezért külön engedélyért kellett fordulnia a tulajdonoshoz. Az engedélyezést követően jutott abba a helyzetbe, hogy a helyfoglalás biztosítása érdekében intézkedni tudjon, majd ezt követően haladéktalanul megkezdte a közbeszerzési eljárás lefolytatását, így mulasztás őt nem terheli.
A Kbt. 40. § (1) bekezdés sérelmére vonatkozóan arra hivatkozott, hogy a műszaki leírás részletes ismertetése az ajánlati felhívásban azért maradt el, mert az ajánlattevők tisztában voltak az ajánlatkérő elvárásaival.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes D.365/11/1999. számú határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja vizsgálata során azon időszak értékelhető, amely a tulajdonosi jóváhagyást követő, és az ajánlati felhívás kiküldését megelőző időtartamot öleli fel annak eldöntésére, hogy a közbeszerzési eljárás megkezdésével a felperesek indokolatlanul késlekedtek-e.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azon előkészítő feladatok, melyek a tulajdonosi jóváhagyást igénylő előterjesztés előkészítését jelentették, olyan konkrét eredményeket nem hozhattak, mely a közbeszerzési eljárás kiírásának lehetőségét ezzel párhuzamosan megteremthette volna, hiszen a Kbt. 32. § (2) bekezdése - amely a felperesi eljárásra is megfelelően alkalmazandó - az anyagi fedezet rendelkezésre állását a közbeszerzési eljárás megindításának feltételéül szabja. Az anyagi fedezet pedig 1999. november 12-ét megelőzően a felperesek számára nem állt rendelkezésre.
A pénzügyi fedezet a közbeszerzési eljárás megindításának csak egyik feltétele. Ezzel egyidejűleg a kiállításokon való részvétel engedélyezése is az előterjesztés tárgya volt. Ebből következően a felperesek a jóváhagyást követően jutottak abba a helyzetbe, hogy mind a szervezőkkel, mind pedig a kiállításra Magyarország részéről megjelenni kívánókkal tárgyalni tudjanak és a konkrét részvételi, szervezési kérdéseket tisztázzák. Ezért a jelentkezési határidőt követően, a közbeszerzési eljárás megkezdéséig terjedő időtartam vizsgálható csak a tekintetben, hogy a felperesek részéről késedelem felmerült-e, vagy sem.
A jelentkezés 1999. december elején történt. Ehhez képest 1999. december 8-án a közvetlen ajánlati felhívás kiküldése nem tekinthető késedelmesnek.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint tehát a felperesek jogsértést nem követtek el, amikor a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárást alkalmazták.
A Kbt. 40. § (1) bekezdés sérelme tekintetében az elsőfokú bíróság a Kbt. 71. § (1) bekezdésére, 70. § (1) bekezdés a) és e) pontjára, valamint a (3) bekezdés a) pontjára, a 9. számú mellékletre, a 71/A. és 71/B. §-ra, továbbá az 1999. évi LX. törvény indokolására hivatkozással kifejtette, hogy a Kbt. módosítása a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények következtében az eljárás megkönnyítését céloztak, ezért tekintett el a jogalkotó - a törvény szabályozásának megalkotása során - az ajánlati felhívás előírásának kötelezettségétől, illetve könnyítette meg a köztartozások igazolásának beszerzését, és azok csatolását. Ugyanakkor azonban az eljárás megindításával egyidejűleg előírta ezen könnyítő szabályoknak mintegy ellentmondó módon az alperes felé való tájékoztatás megküldését, amelynek tartalmi elemeit a Kbt. 71. § (4) bekezdésében és a 71/B. § (1)-(2) bekezdésében foglalt adatok szerint határozta meg. Figyelemmel azonban arra, hogy a rendkívüli sürgősség esetében ajánlati felhívás közzététele nem kötelező, az ajánlati felhívás tartalma nincs meghatározva, azt kiterjesztően úgy értékelni nem lehet, hogy annak az alperes felé küldött tájékoztatóval azonos tartalmúnak kell lennie, hiszen az ajánlatkérő dönthet úgy is, hogy ajánlati felhívást nem készít, hanem azonnal az ajánlattevővel tárgyal. Ezért még arra is lehetősége van, hogy a tárgyalás megkezdésének napján szerződést kössön. Az ajánlati felhívás ezen eljárás során nem kötelező, annak tartalmi elemei nem határozhatóak meg, ily módon az alperes sem állapíthatta volna meg határozatában a Kbt. 40. § (1) bekezdésének sérelmét. Az alperes felé megküldött tájékoztató annak vizsgálatát teszi lehetővé, hogy az ajánlatkérő az eljárása során a tárgyalásos eljárás reá vonatkozó, általános és speciális szabályait megfelelően alkalmazta-e.
A felperes érvelése is - mely szerint a tárgyalópartnereik előtt elvárásaik ismertek voltak - ezen jogi okfejtést igazolja. A rendkívüli sürgősség lehetőséget ad olyan partnerek közvetlen megkeresésére, akikről - akár korábbi szerződéses kapcsolatból - az ajánlatkérő tudja, hogy alkalmasak az általa elvárt követelmények kielégítésére. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek a Kbt. 40. § (1) bekezdésének sérelmét sem valósították meg, ezért az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíráság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kbt. 26. § (1) bekezdése szerint meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt e törvény megengedi. A Kbt. 70. § (1), (2) és (3) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor ezen eljárásfajták alkalmazhatók.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása esetén a rendkívüli sürgősségnek az ajánlatkérő érdekkörén kívüli okból kell fakadnia és váratlannak kell lennie, azaz az ajánlatkérő nem láthatja előre a sürgős eljárást indokló helyzet bekövetkeztét. Jelen esetben e törvényi feltétel nem állt fenn.
A felperes a kiállítások megrendezése előtt már tudomással bírt a kiállítások időpontjáról, hiszen - általa sem vitatottan - a kiállítások időpontja azok megrendezése előtt minimum fél évvel ismert volt.
A kiállításokon való részvételhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítását 1999. november 5-én kezdeményezte, annak jóváhagyása 1999. november 12-én történt meg. A felperes azonban ebben az időpontban sem indította meg a közbeszerzési eljárást, csak 1999. december 13-án.
A pénzügyi fedezet rendelkezésre állásakor is ismert volt, hogy még szervezési munkákat kell végrehajtani (ami az alperes álláspontja szerint a fedezet megigénylésével párhuzamosan is végezhető lett volna), tehát a felperes előre látta, illetve láthatta a sürgős eljárást indokoló helyzet bekövetkeztét.
Az alperes állította, hogy az ajánlatkérő mulasztására vezethető vissza a rendkívüli sürgősség bekövetkezése, így a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjára alapított eljárása jogsértő volt.
A Kbt. 40. § (1) bekezdés megsértését illetően kifejtette az alperes, hogy az ajánlatkérő, amennyiben ezen eljárásfajta alkalmazása esetén ajánlati felhívás készítéséről és kiküldéséről dönt, úgy annak meg kell felelnie a Kbt. vonatkozó előírásainak, nevezetesen a Kbt. 40. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Különösen érvényesülnie kell ennek a rendelkezésnek akkor, mikor az ajánlatkérő a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem egy ajánlattevővel tárgyal, hanem ajánlattételre több céget is felhív. Ezen eljárásfajta esetén is meg kell határozni pontosan a beszerzés tárgyát és mennyiségét, és azokat a fontos szerződési kívánalmakat, amiről tárgyalnak, amely majd a szerződés alapját képezi.
Kifogásolta az alperes azt is, hogy a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése esetén fennmarad egy jogorvoslati eljárást kezdeményező irat, amelynek tárgyában érdemi döntés nincs.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, abból azonban téves jogi következtetést vont le.
A felperes 1999. december 13-án hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárást indított a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
Ezen törvényi rendelkezés szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából.
A perben rendelkezésre állt adatok szerint a felperesek a kiállítások időpontjáról jóval a közbeszerzési eljárás megindítását megelőzően tudomással bírtak. Arra a pénzügyi fedezetet a szakminisztériumtól 1999. november 5-én kérték meg és azt, valamint a hozzájárulást november 12-én megkapták. Legkésőbb tehát ebben az időpontban már megindítható volt a közbeszerzési eljárás. Ehhez képest erre csak 1 hónappal később, december 13-án került sor, amely tény önmagában is egyértelműen megállapíthatóvá teszi a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmét.
A felperesek által ugyanis pontosan előre látható volt a rendkívüli sürgősség bekövetkezte - éppen a körülmények (a pénzügyi tervezés - költségvetés, az engedélyeztetési eljárás menete, a jelentkezési határidők stb. ...) nyilvánvaló ismerete miatt. Így e tekintetben az ajánlatkérői mulasztás hiányára hivatkozás megalapozatlan.
Az első fokú ítélet ide vonatkozó megállapítására tekintettel hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jelentkezés 1999. december eleji megtörténtétől való határidő-számítás a felperesi mulasztás igazolásának szándékán túl, a közbeszerzési eljárás választott módja jogszerűségének alátámasztására nem alkalmas.
Megjegyzi azt is a Legfelsőbb Bíróság - a Kbt. 32. § (2) bekezdésében foglaltakra utalással -, hogy nélkülözte a realitást a felperesek azon állítása, hogy a pénzügyi fedezet rendelkezésre állásakor a beszerzés tárgya nem volt meghatározható, és így a közbeszerzési eljárás ezért sem volt akkor megindítható.
A közbeszerzési eljárás dokumentációja a Kbt. 40. § (1) bekezdésének sérelmét is alátámasztotta. A Kbt. 71/B. § (1) és (3) bekezdésében írtakra figyelemmel megállapítható, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tárgyalásos eljárásban ajánlati felhívás kiküldése nem kötelező. Amennyiben azonban mégis ajánlati felhívás kiküldésére kerül sor, úgy annak meg kell felelnie a Kbt. 40. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Adott esetben a műszaki leírás, az ajánlatkérő elvárásai rögzítésének hiánya jogszabálysértő mulasztást eredményezett az ajánlatkérő részéről, melyet a beszerzés tárgyának megjelölése semmiképp sem pótolhatott, illetve helyettesíthetett.
Helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság közigazgatási határozatot hatályon kívül helyező döntése eljárásjogilag is aggályos, hiszen a jogorvoslati eljárást kezdeményező beadvány elbírálatlan marad.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű és megalapozott, ezért a felperesek keresetét, az első fokú ítélet Pp. 253. § (2) bekezdése alapján történt megváltoztatásával, elutasította.
Az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségének egyetemleges megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése és a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felpereseket.
A tárgyiilleték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illeték viselésére a felperesek a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint kötelesek.
Budapest, 2001. október 11.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
