LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9844)
Kf.VI.38.528/2000/8.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gyebnár és dr. Domoki Ügyvédi Iroda (üi.: dr. Gyebnár László ügyvéd, 5600 Békéscsaba, Wlassich sétány 7. I/3.) által képviselt Békés Megyei Önkormányzat (5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe a Köstner Ügyvédi Iroda (5700 Gyula, Béke sgt. 26.) által képviselt TESZT Tervező, Szervező és Fővállalkozó Kft. (5700 Gyula, Pf. 62) a felperes pernyertessége érdekében, míg a Seres Péter elnök által képviselt Számítástechnikai Szolgáltató és Orvosi Műszerkereskedelmi Szövetkezet (1025 Budapest, Törökvész u. 95-97/B.) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2000. szeptember 12-én kelt 3.K.42.219/1999/9. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, a felperesi beavatkozó, valamint a felperes részéről 3., 5. és 7. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Köteles a felperesi beavatkozó megfizetni az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 6750 (hatezerhétszázötven) forint le nem rótt csatlakozó fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. augusztus 18-i számában ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására a "Békés Megye Képviselő-testülete Pándy Kálmán Kórház építési munkái megvalósítása érdekében a munkák kivitelezésének, kapcsolódó közművek megvalósításának, orvostechnológiai és egyéb berendezések, beszerzések címzett támogatás felhasználásával történő teljes körű lebonyolítása műszaki ellenőrzéssel, pénzügyi és műszaki megvalósulás dokumentálásával együtt" beszerzés tárgyában.
Az ajánlati felhívás 13. pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontjai fontossági sorrendben a következők:
- műszaki, szakmai alkalmasság, ellenőrizhető referenciamunkák (működő üzemben, létesítményben, intézményben a megelőző 3 évben végzett, nagyságrendileg összevethető építési beruházás lebonyolításában szerzett referenciák),
- lebonyolítás megajánlott (tervezett) programja,
- az ajánlattevő elérhetősége (esetlegesen helyi telephely létesítésével),
- ajánlati ár.
A felperes ezen túlmenően útmutatót bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére azzal, hogy ajánlatukat az ajánlati felhívásban, illetve az útmutatóban meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.
Az ajánlattételi határidőig 7 db ajánlat érkezett, ajánlatot tett a felperesi és az alperesi beavatkozó is.
Az ajánlatok értékelésekor a felperes az alperesi beavatkozó ajánlatát érvénytelennek minősítette.
Békés Megye Képviselő-testülete Közbeszerzési Bizottsága 1999. október 18-án a felperesi beavatkozó ajánlatát fogadta el nyertesnek és vele a szerződést 1999. október 20-án meg is kötötte.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben sérelmezte ajánlata érvénytelenné nyilvánítását, továbbá hivatkozott arra, hogy ajánlata a nyertesénél kedvezőbb.
Az alperes 1999. november 19-én kelt határozatában a kérelmező jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, és megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. § (1) bekezdését, ezért 2 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kérelmező ajánlata a pénzügyi-gazdasági alkalmasság igazolása vonatkozásában az ajánlati felhívásban meghatározott feltételeknek megfelel, ezért érvényes.
Az alperesi álláspont szerint a nyertes a kérelmező, valamint a Renovit Kft. ajánlatának összevetéséből az tűnik ki, hogy a kérelmező ajánlata volt a legelőnyösebb. Úgy ítélte meg, hogy az első bírálati szempontból a nyertes és a kérelmező ajánlata közel azonos értékű, a második bírálati szempontból a kérelmező ajánlata a jobb, a harmadik szempontból a nyertes és a kérelmező azonos értékű ajánlatot tett, a negyedik szempontból pedig a legalacsonyabb árat a kérelmező ajánlotta.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése sérelmének megállapítását és a 2 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kiemelte, elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata érvényes-e. Az ajánlati felhívás 11. pontjának, valamint az útmutató 5. d) mellékletének 2. pontjában előírtak összevetésével arra az álláspontra jutott, hogy nehezen értelmezhető, milyen nyilatkozat szükséges a pénzügyi-gazdasági alkalmasság igazolására. Úgy ítélte meg, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatának a cég bemutatására vonatkozó része a kívánt követelménynek megfelel. Ily módon az alperesi beavatkozó ajánlatát érvényesnek kell tekinteni.
Az alperesi beavatkozó érvényes ajánlatának, illetve a nyertes felperesi beavatkozói ajánlatnak az összehasonlítása körében az alábbiakat állapította meg:
A felperesi beavatkozó bonyolítóként elsődlegesen színházrekonstrukciós referenciamunkákat jelölt meg.
Az alperesi beavatkozó tevékenysége ugyanakkor túlnyomórészt műszerbeszerzés bonyolításához, továbbá közbeszerzési eljárás lefolytatásához kapcsolódott. Álláspontja szerint összességében a felperesi beavatkozó ajánlata az építési beruházás lebonyolításában szerzett és felajánlható referenciák tekintetében nagyságrendileg nagyobb volt, ugyanakkor a beszerzés tárgyához hasonló munkálatok tekintetében nem rendelkezett olyan jelentős előnnyel, amely ajánlatát az alperesi beavatkozóénál előnyösebbé tenné. Így az elsőfokú bíróság a két ajánlatot az első bírálati szempontból azonosnak értékelte.
Az alperesi beavatkozó tevékenységi körével kapcsolatos felperesi előadás vonatkozásában utalt arra, hogy 1998. évben az alperesi beavatkozó már rendelkezett az egészségügyi és költségvetési beruházások lebonyolítása tekintetében "ISO 9200" tanúsítvánnyal.
A második elbírálási szempontból az elsőfokú bíróság a felperesi beavatkozó ajánlatát értékelte jobbnak. Rámutatott arra, hogy a felperesi beavatkozó programja felöleli valamennyi - a bonyolításhoz kapcsolódóan felmerülő - feladat áttekinthető, követhető, ütemezhető folyamatát, igazodik a szerződési feltételekben rögzített megbízotti kötelezettségekhez, amelynek ütemezése a szerződés megkötését követően a felek egyeztetésével megvalósítható.
Ezzel szemben az alperesi beavatkozó ajánlata a bonyolítás láncolatában kizárólagosan a közbeszerzési eljárás ütemezhető és tételesen pontokba szedhető részelemeit tartalmazta. Minden további munka csak általános vállalási nyilatkozatra korlátozódó felajánlásként jelent meg. Hangsúlyozta, hogy az alperes az alperesi beavatkozó ajánlatában rögzített határidő szerinti ütemezésnek túlzott jelentőséget tulajdonított.
A harmadik elbírálási szempont tekintetében megállapította, hogy a felperesi beavatkozó a beruházás székhelyén folyamatos jelenlétet kíván biztosítani, amelyhez az érintett munkában részt vevő személyek közvetlen - mobiltelefonon történő - elérésének lehetősége kapcsolódik.
Álláspontja szerint az elbírálási szempontnál jelentősebb a helyi telephely létesítésének igénye. Így önmagában a rendelkezésre álló telefonvonalak összevetése egyedüli értékelési szempont nem lehet. Ezért az elsőfokú bíróság a felperesi beavatkozó ajánlatát értékelte előnyösebbnek.
A negyedik elbírálási szempont körében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperesi beavatkozó kedvezőbb ajánlatot tett. Hozzáfűzte, hogy az ajánlati árat az elbírálási szempontok fontossági sorrendje miatt meghatározó tényezőnek nem lehet tekinteni, összességében tehát a felperesi beavatkozó az alperesi beavatkozónál előnyösebb ajánlatot tett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a felperes nem sértette meg a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, nyertesnek a legkedvezőbb ajánlatot tevő felperesi beavatkozót nyilvánította, ezért az erre vonatkozó alperesi rendelkezést, valamint az ahhoz kapcsolódó bírságot mellőzte, megállapította viszont a Kbt. 52. § (1) bekezdésének megsértését, figyelemmel arra, hogy a felperes az alperesi beavatkozó ajánlatát érvénytelennek nyilvánította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést, a felperesi beavatkozó, valamint a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság által a második elbírálási szempont körében kifejtetteket, hivatkozással arra, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatával szemben a felperesi beavatkozó a lebonyolítói feladatokat pontosan nem ütemezi, nem programozza, holott az ajánlati felhívásban meghatározott teljesítési határidő a feladat programozhatóságát lehetővé tette. Hangsúlyozta, hogy a második elbírálási szempontból a nyertes ajánlata kedvezőbb.
A felperesi beavatkozó csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az első három elbírálási szempontból előnyösebb ajánlatot tett, így jogszerűen minősül a közbeszerzési eljárás nyertesének. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó jogszerűen értékelhető építőipari lebonyolítási referenciát a vizsgált időszakban nem szerezhetett, mert ilyen tevékenységi kört cégnyilvántartása nem tartalmazott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a nagy volumenű építési beruházás általános fogalmát szakmai referenciává transzformálta, és abból a referenciák egyenértékűségét vezette le. Indítványozta szakértői bizonyítás elrendelését annak tisztázására, hogy mi a különbség a lebonyolítói munkaprogram és a megvalósulási ütemterv között. Az elérhetőség szempontjával összefüggésben utalt arra, hogy folyamatos helyszíni jelenlétet vállalt, amelynek keretében nagy szaktudású, és hosszú gyakorlattal rendelkező létesítményi főmérnök munkavégzését kívánták biztosítani, illetve a leendő üzemeltető szakembereit is be kívánták vonni a műszaki ellenőrzésbe, amely előnyösebb ajánlat a szokványos, 8 naponkénti műszaki ellenőrzésnél vagy néhány részállású, helyszíni szakember biztosításánál.
A felperes csatlakozó fellebbezésében szintén az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a jogsértés megállapításának mellőzését és az ítéleti indokolás módosítását kérte annyiban, hogy az első elbírálási szempontból is a felperesi beavatkozó ajánlata az előnyösebb. Egyebekben indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó nagyságrendileg összevethető referenciát nem nyújtott, ezért az első elbírálási szempontból a felperesi beavatkozó adott előnyösebb ajánlatot. Hangsúlyozta, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatának értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi kör hiánya. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, mert a Kbt. 52. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó kereseti kérelem nem került benyújtásra.
Az alperesi beavatkozó észrevételében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének adjon helyt. Előadta, hogy az alperesi beavatkozó mind a négy elbírálási szempontból előnyösebb ajánlatot tett, megjelölt referenciái jobbak, a lebonyolítás tervezett programját tételesen felsorolták, részletezték, vállalták helyi telephely létesítését, a megjelölt ajánlati ár a felperesi beavatkozóénál lényegesen kedvezőbb.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi csatlakozó fellebbezés elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata összességében a felperesi beavatkozó ajánlatánál kedvezőbb, a beszerzés tárgya szerinti tevékenység cégjegyzékbe való bejegyzése nem alkalmassági feltétel, az elsőfokú bíróság a Kbt. 52. § (1) bekezdésének megsértését a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján jogszerűen állapította meg.
A felperesi beavatkozó 7. sorszámú csatlakozó fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az első elbírálási szempontot annak ellenére sem értékelte javára, hogy megállapította, ajánlata a referenciák tekintetében nagyságrendileg nagyobb volt. Kifogásolta a referenciák - indokolatlan módon csak az egészségügyi beruházásokra történő - szűkítését, hangsúlyozta, hogy a cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi kör hiányában az alperesi beavatkozó korábban érvényes ajánlattételre nem is volt jogosult, és e hiányosságot az "ISO 9200" tanúsítvány sem pótolhatja. Kifejtette, hogy az alperesi beavatkozó az ajánlati felhívásban foglaltakkal ellentétben nem lebonyolítási, hanem kivitelezési ütemtervet adott. Utalt arra, hogy a tervezett befejezési határidő nem jelenti azt, hogy a kivitelezés ezen időpontnál korábban ne lenne elvégezhető.
Az alperesi fellebbezés, valamint a felperesi beavatkozó és a felperes csatlakozó fellebbezése alaptalan.
A Kbt. 52. § (2) bekezdése értelmében még az ajánlatok elbírálását megelőzően meg kell vizsgálni, hogy a benyújtott ajánlat nem érvénytelen-e. Ennek során az 52. § (2) bekezdés d) pontja értelmében meg kell állapítani, hogy az ajánlat megfelel-e az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
Mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperesi beavatkozó a pénzügyi-gazdasági alkalmasság igazolása vonatkozásában az ajánlati felhívásban meghatározott feltételeknek megfelelt, ezért ajánlata érvényes.
Az alperesi beavatkozó cégismertetője a kiadott útmutató alapján - a Kbt. 44. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjának tartalmára figyelemmel - a pénzügyi és gazdasági alkalmasság megállapítására megfelelő nyilatkozatot tartalmazott.
Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi beavatkozó ajánlatát - érvényességének megállapítását követően - a nyertes felperesi beavatkozói ajánlattal vetette össze. A közbeszerzés tárgya építési munkák megvalósítása érdekében a munkák kivitelezésének, a kapcsolódó közművek megvalósításának orvostechnológiai és egyéb berendezések, beszerzések teljes körű lebonyolítása volt. A fenti meghatározást az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte, amikor referenciaként a beszerzés tárgyához hasonló munkák figyelembevételét látta lehetségesnek. Ezt az értelmezést támasztja alá az ajánlati felhívás első elbírálási szempontjának zárójeles magyarázata, amely szintén építési beruházás lebonyolításában szerzett referenciákat jelöl meg.
A felperesi beavatkozó esetében a Gyulai Tüdőkórház rekonstrukciója és a Gyulai Tüdőkórház sterilizálójának építése, valamint a bonyolítóként végzett színházrekonstrukciós munkálatok, az alperesi beavatkozó szempontjából az általa végzett orvosi műszerbeszerzések bonyolításával, valamint egészségügyi közbeszerzési eljárások bonyolításával állítható szembe.
Összességében a fenti összevetés alapján a Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróság - alperesével egyező - álláspontját, amely szerint a felperesi beavatkozó a beszerzés tárgyához hasonló munkálatok tekintetében az alperesi beavatkozóval szemben olyan jelentős előnnyel nem rendelkezett, amely ajánlatát előnyösebben értékelhetővé tette volna, és a két ajánlatot azonosnak értékelte.
Az elsőfokú bíróság a második elbírálási szempont tekintetében a lebonyolítás megajánlott programját illetően a felperesi beavatkozó ajánlatát értékelte jobbnak. Helytállóan állapította meg, hogy amíg az alperesi beavatkozó ajánlata - egy, a későbbiekben készítendő részletes megvalósítási ütemtervre utalva - csupán egyes résztevékenységekre vállal határidőt, addig a felperesi beavatkozó programja a bonyolítás teljes folyamatát áttekinti, megjelöli a közreműködő személyeket, meghatározza a működési alapelveket, a terveztetésben való közreműködés módját, az egyes felelősök feladatkörét, a bonyolítást támogató technikai eszközöket, a műszaki tevékenység részleteit, a tevékenység egyes szakaszait, annak részletfeladataival.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel abban is, hogy a lebonyolítás megajánlott, tervezett programja - mint elbírálási szempont - összetettebb feladat a részfeladatok határidő szerinti ütemezésénél.
Az elbírálási szempontok fontossági sorrendje miatt az első szempontból megállapított egyenértékűség folytán a második szempontból adott előnyösebb ajánlat révén az elsőfokú bíróság helytállóan ítélte előnyösebbnek a felperesi beavatkozó ajánlatát. E rangsorolást ugyan nem érinti, de szükséges megállapítani, hogy a harmadik elbírálási szemponttal kapcsolatosan kifejtett elsőfokú bírósági álláspont téves. Az alperes határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperesi beavatkozó Gyulán iroda létesítését vállalta, műszaki ellenőrként a kórház beruházási vezetőit jelölte meg, továbbá 5 db mobiltelefonvonalat is biztosítani kívánt. Ezzel szemben az alperesi beavatkozó helyi műszaki ellenőrök alkalmazását vállalta helyi irodával, továbbá 6 db mobiltelefon-vonalat ajánlott fel az elérhetőség biztosítása céljára. Ennek alapján az alperes helyesen foglalt állást, amikor a felperesi és alperesi beavatkozó ajánlatát azonos értékűnek ítélte.
Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontját arra alapozta, hogy a telefonvonalak számánál jelentősebb a helyi telephely létesítésének igénye. Ezért a felperesi beavatkozói ajánlatot találta jobbnak. Az alperesi beavatkozó ajánlata azonban a felperesi beavatkozóval lényegében azonos értékű elérhetőséget biztosít, ugyanis vállalta helyi telephely létesítését, és napi 24 órában a helyszínen elérhető 3-5 műszaki ellenőr és beruházás-felügyelő személy biztosítását.
A harmadik szempont tekintetében tehát a felperesi és alperesi beavatkozói ajánlatok egyenértékűek.
Nem volt vitatott, hogy a negyedik szempontból - miután alacsonyabb ajánlati árat határozott meg - az alperesi beavatkozó ajánlata a jobb.
Az elbírálási szempontok fontossági sorrendjére - rangsorára - figyelemmel az elsőfokú bíróság helytálló jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes nem sértette meg a Kbt. rendelkezéseit azzal, hogy a felperesi beavatkozót jelölte meg nyertesnek. Jogszerű az elsőfokú bíróság döntése atekintetben is, hogy a felperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjával ellentétes módon minősítette érvénytelennek az alperesi beavatkozó ajánlatát.
A felperesi beavatkozó csatlakozó fellebbezésében kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Ptk. 28. § (3) bekezdése, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 2. § (3) bekezdése alapján az alperesi beavatkozó jogképessége abszolút, amely őt jogszerűen értékelhető építőipari lebonyolítási referenciák szerzésére jogosította. Ezt polgári jogi jogviszonylatban nem befolyásolja az a körülmény, hogy a cégnyilvántartásban teljes körű tevékenységét nem szerepeltette.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte a felperesi és alperesi beavatkozó ajánlatában megjelölt referenciákat, és azokat az ajánlati felhívásban meghatározott tartalomnak megfelelően értékelte.
A lebonyolítói munkaprogram és a megvalósulási ütemterv közötti különbség tisztázására szükségtelen szakértői bizonyítás elrendelése, az ajánlatok ugyanis a rendelkezésre álló dokumentáció alapján megnyugtatóan összevethetők, illetve a második elbírálási szempont nem vet fel olyan - különleges szakértelmet igénylő - kérdést, amely csak szakértői bizonyítás útján volna tisztázható.
Az ajánlatok tartalma alapján az elérhetőség szempontjából a felperesi és alperesi beavatkozói ajánlatok között nem mutatkozik olyan különbség, amely a felperesi beavatkozó előnyösebb ajánlattételét tenné megállapíthatóvá.
A Kbt. 91. § (5) bekezdése a bíróságot feljogosítja arra, hogy az alperesi határozatot megváltoztassa, és megtegye a Kbt. 88. § (1) bekezdés b)-g) pontjaiban meghatározott valamennyi intézkedést. Ezért - a felperesi csatlakozó fellebbezésben előadottakkal szemben - az elsőfokú bíróság nem sértette meg a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, amikor olyan jogszabályhely megsértését állapította meg, amelyre vonatkozó kereseti kérelem nem került benyújtásra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján - figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontjára és 46. § (1) bekezdésére - a felperesi beavatkozót a le nem rótt csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
Az eredménytelen alperesi, valamint felperesi csatlakozó fellebbezési illetéket a felperes, illetve az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.
Budapest, 2001. október 18.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
