LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (9845)
Kf.III.37.551/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Sédné dr. Vígh Márta ügyvéd (Budapest, Zápor u. 5/A.) által képviselt Aurea Sectio Art Studio Kft. (Budapest, Zápor u. 5/A.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. április 24. napján meghozott 3.K.35.580/2000/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát megváltoztatja, és az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisíti.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 10 000 (tízezer) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Budapest Főváros Önkormányzatának Főpolgármesteri Hivatala a Közbeszerzési Értesítő 2000. április 19-i számában ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására a Millenniumi Emlékmű rekonstrukciójára. Az ajánlatkérő 2000. július 29-én eredménytelennek minősítette a közbeszerzési eljárást a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. A felperes ajánlata azért volt érvénytelen, mert a teljesítési határidő 2001. augusztus 10. volt, ajánlatában a teljesítés időpontját július 31-re módosította.
Az alperes a D.311/8/2000. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. A Kbt. 26. §-ának (2) bekezdése és 33. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásban foglaltaknak. Ebben, illetve a dokumentációban teljesítési határidőként 2001. augusztus 10. szerepel az előteljesítés lehetőségének kizárásával, a felperes ajánlatában teljesítési határidőként korábbi, július 31-i időpontot jelölt meg.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását jogorvoslati kérelmének megfelelően. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Ptk. 200. § (1) bekezdésére és 282. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes tévesen értelmezi az előteljesítést. Az augusztus 10-i határnaphoz képest került sor az előteljesítés kizárására. Figyelemmel arra, hogy a vállalkozási szerződés jellegéből adódóan a munkával elérhető eredmény létrehozása hosszabb időtartamot ölel fel, a felperes által értelmezhető előteljesítés, amely ekként a szerződés megkötésének napjára korlátozódik le, ellentétes mind a szerződés természetével, mind pedig az ajánlatkérői szándékkal.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az ítélet ténybelileg és jogilag megalapozatlan, mert a Kbt. 75. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 282. §-ának (1) bekezdése értelmében az ajánlatkérő felhívásában nem határnapot, hanem határidőt, időtartamot jelölt meg augusztus 10-ében, így július 31. nem minősül előteljesítésnek. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a nyilatkozatok értelmezésénél irányadó szempontok elemzése alapján megállapítható, hogy a felhívásban szereplő határidőt valóban határidőnek kellett értenie.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves mérlegelésével állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése sem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat újraértékelte, és ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az ajánlatkérő a felhívásban teljesítési határidőt jelölt meg, illetőleg a felperes e határidőn belüli teljesítésre tett ajánlatot, így ajánlata érvénytelennek ezen okból nem minősíthető. A rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes nem előteljesítésre, hanem az ajánlatkérő által megadott határidőn belüli teljesítésre tett ajánlatot. Jogszabályt sértett ezért az ajánlatkérő, amikor a felperes tekintetében megállapította ajánlata érvénytelenségét. Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes álláspontját a tekintetben is, hogy az elvégzendő munka jellege sem tette volna lehetővé a határnapon való teljesítést, ahogyan erre a későbbiekben nem is került sor.
Az elsőfokú bíróság tévesen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen és logikai ellentmondást is tartalmazó mérlegelésével - osztva az alperes álláspontját - ugyanakkor az alperes határozatában foglaltakhoz képest iratellenesen állapította meg azt, hogy augusztus 10-e határnap volt; az alperes e napot ugyanis határidőnek tekintette. Az elsőfokú bíróság határnapot alátámasztó ítéleti indokolása a kötendő vállalkozási szerződés hosszabb időtartamot felölelő teljesítésével kapcsolatban okszerűtlen, logikailag önmagának ellentmondó, mert ez éppen a szerződés határidőben és nem határnapon történő teljesítését támasztja alá.
Az alperes helyesen állapította meg, hogy az ajánlatkérő augusztus 10. napját teljesítési határidőként határozta meg, azonban tévedett abban, hogy a felperes július 31-i teljesítését előteljesítésnek minősítette. A Ptk. 282. §-ának (2) bekezdése alapján ugyanis a kötelezett a határidő lejárati napja előtt bármikor teljesíthet, a határidő időtartamán belüli előteljesítés - szemben az alperes határozatában írtakkal - fogalmilag nem lehetséges.
A kifejtettek értelmében tévedett tehát az elsőfokú bíróság és az alperes is a perbeli teljesítések jogi minősítésében, mert az ajánlatkérő teljesítési határidőt adott meg akkor is, ha annak naptár szerinti kezdő napját nem tüntette fel, így a felperes által ajánlatában megjelölt rövidebb határidő nem jelentette a Kbt. 26. § (2) bekezdésének sérelmével az ajánlat módosítását és ebből következően érvénytelenségét sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperes határozatát a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával megváltoztatva, a Kbt. 88. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisítette.
A pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperes együttes első- és másodfokú perköltségének a megfizetésére.
A kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2001. november 6.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
