LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (10274)
Kf.VI.37.236/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Vancsura Anita ügyvéd (1054 Budapest, Steindl I. u. 9. fszt. 2.) által képviselt Bajai Logisztikai Kft. (6500 Baja, Szentháromság tér 1.) I. rendű és Keresztes István (1118 Budapest, Brassó tér 145. I/6.) II. rendű felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 17. napján kelt 13.K.31.956/2000/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az alperes 2000. február 16. napján kelt D.25/10/2000. számú határozatát megváltoztatva, a jogorvoslati eljárást kezdeményező kérelmet elutasítja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű és II. rendű felpereseknek 5000-5000 (ötezer-ötezer) forint másodfokú eljárási költséget.
A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. rendű felperes 1999. évben – pályázat útján – támogatást nyert a Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanácstól a Bajai Logisztikai Központ megvalósítását előkészítő program elkészítéséhez, 5 500 000 Ft összegben. A támogatás megítéléséről szóló, 1999. október 18-án kelt határozat a szerződéskötés határidejét 1999. december 10. napjában határozta meg. A határozat melléklete szerint a támogatás feltétele volt, hogy a szerződéskötésig a támogatottnak be kell nyújtania az időközben lebonyolított közbeszerzési eljárás dokumentumait, illetve az annak alapjául megkötött szerződést.
Az I. rendű felperes a határidőt a nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatásához rövidnek találta, ezért kérelemmel fordult a Területfejlesztési Tanácshoz a szerződéskötési határidő meghosszabbítása végett. A Területfejlesztési Tanács az 1999. december 16. napján kelt levelében hozzájárult a szerződéskötési határidő 2000. február 10. napjáig történő meghosszabbításához.
Az I. rendű felperes 2000. január 20. napján kelt levelében értesítette az alperest, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos közbeszerzési eljárást kezdeményez.
Az I. rendű felperes az általa ajánlattételre felhívottak közül a Pollux Kft.-t hirdette ki nyertesnek, a szerződéskötésre 2000. február 8. napján került sor.
Az alperesi döntőbizottság elnöke a tárgyalásos eljárási fajta alkalmazását nem találta megalapozottnak, ezért hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezett. Ennek eredményeként az alperes a 2000. február 16. napján kelt D.25/10/2000. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő – a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel – megsértette a 70. § (1) bekezdés c) pontját, ezért az I. rendű felperest 1 000 000 Ft, a II. rendű felperest mint a döntésért felelős ügyvezetőt, 100 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását, a bírságkiszabás mellőzését kérték. Álláspontjuk szerint a nyílt eljárás lefolytatása érdekében mindent elkövettek, de magatartásukat az alperes nem értékelte megfelelően. Mindaddig, amíg a szerződéskötési határidő meghosszabbítása iránti kérelmükre nem kaptak választ, nem volt lehetőségük a közbeszerzési eljárás megindítására. A támogatás hiányában a vállalkozó munkadíját nem tudták volna megfizetni, így a Kbt. 32. § (2) bekezdését sértették volna meg az eljárás megindításával, de a meghosszabbított határidő sem biztosított más eljárási módot a Kbt. szabályainak – különösen a Kbt. 32. § (2) bekezdésének – megsértése nélkül. A kiszabott bírsággal kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy az alperes – amennyiben a jogsértés fennáll – az ügy összes körülményére figyelemmel kiemelkedő súlyú jogkövetkezményt alkalmazott.
Az elsőfokú bíróság az alperes D.25/10/2000. számú határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az I. rendű felperes megsértette-e a Kbt. 26. § (1) bekezdését és a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját azzal, hogy a közbeszerzési eljárás tárgyalásos formáját választotta.
A Kbt. 32. § (2) bekezdésére figyelemmel az I. rendű felperesnek kellő alapossággal és felelősséggel kellett vizsgálnia azt a kérdést, hogy a támogatás odaítélésének feltételéül szabott – 1999. december 10. napjáig tartó – határidőt teljesíteni tudja-e vagy sem.
Az alperes a nyílt közbeszerzési eljárás alkalmazásának elmaradását nem rótta az I. rendű felperes terhére, de álláspontja szerint az I. rendű felperes a szerződéskötési határidő meghosszabbítását az eljárás megindításával párhuzamosan is kérhette volna, illetőleg lett volna lehetősége olyan, másik – az eljárás nyíltságát biztosító – eljárási forma alkalmazására, amely mellett a szerződéskötési határidő megtartható. Ezt az eljárási formát az alperes a meghívásos eljárás gyorsított formájában jelölte meg, amelynek időigénye – saját számításai szerint – 10 + 15 nap + bírálati idő lett volna.
Az elsőfokú bíróság a Kbt. 65. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, (2) bekezdésére, 66. § (1), (2), (3) bekezdésére és 72. § (1), (2), (3) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az I. rendű felperes csak 1999. december 16-án kelt levélben értesült a szerződéskötési határidő 2000. február 10-ig történő meghosszabbításáról. Mindaddig, amíg számára kérdéses volt a szerződéskötésre nyitva álló határidő, illetőleg a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjában és a 72. § (1) bekezdésében előírt rendkívüli sürgősség fennállása, az általa alkalmazható eljárási fajták egyikéről sem dönthetett megalapozottan, illetve nyílt eljárás megindítása esetén számolnia kellett volna a Kbt. 32. § (2) bekezdésének megsértésével.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy – amennyiben az I. rendű felperes az alperes által helyesnek tartott meghívásos eljárás gyorsított változatát alkalmazza – az eljárás időtartama valóban rövidebb a nyílt eljárásétól, de hosszabb az alperes által megjelölt időtartamtól. Az alperes csak a Kbt. 72. § (2) bekezdésében szabályozott 10 + 15 nap + bírálati időt vette számításba, de figyelmen kívül hagyta a részvételi felhívás közzétételének és a részvételre jelentkezők ajánlattételre való felhívásának az időigényét. A szükséges időtartam meghatározásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a Kbt. 72. § (2) bekezdése a részvételre vonatkozó kérelem benyújtásának 10 napos és az ajánlat megtételének 15 napos határidejét – mint legrövidebb határidőt – állapította meg, a közbeszerzés tárgyától függően azonban csak ésszerű, teljesíthető határidők meghatározása várható el az ajánlatkérőtől.
Rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű felperes esetében – a szerződéskötési határidő meghosszabbítását tartalmazó levél keltére is figyelemmel – a meghívásos eljárás gyorsított változatának alkalmazása mellett sem lett volna teljes bizonyossággal előre látható a közbeszerzési eljárás 2000. február 10. napjáig történő lefolytatása, és ez a körülmény nem ajánlatkérői mulasztásra vezethető vissza. Mivel a tárgyalásos eljáráson kívül más eljárási forma alkalmazása az I. rendű felperes részére nyújtandó fejlesztési támogatás elvesztését eredményezhette volna, a tárgyalásos eljárás alkalmazására – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – indokoltan került sor.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjára alapított eljárás csak kivételes esetben alkalmazható. Az eljárás során az alperes sem vitatta, hogy a rendelkezésre álló időtartam alatt nyílt eljárás lefolytatására nem állt elegendő idő rendelkezésre. A döntőbizottság álláspontja szerint azonban hirdetmény közzétételével indított gyorsított eljárás az I. rendű felperes rendelkezésére álló időn belül lefolytatható lett volna. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében rámutatott arra, hogy erre elegendő idő nem állt a felperesek rendelkezésére. Az alperes számításai szerint 53, illetve 56 nap alatt hirdetménnyel közzétett gyorsított meghívásos eljárás biztonsággal lefolytatható lett volna.
A felperesek a támogatás odaítélésének időpontjában a Kbt. 32. § (2) bekezdésében foglalt feltételekkel rendelkeztek, tehát jogszerűen indíthattak volna közbeszerzési eljárást. Kifogásolta az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részben foglalt döntést is. A hatályon kívül helyezés mellett ugyanis elbírálatlan marad a jogorvoslati eljárást kezdeményező irat, annak tárgyában érdemi döntés nincs. Az alperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróságnak – kifejtett jogi álláspontja mellett – a közigazgatási határozatot megváltoztató és a kezdeményező iratban foglaltakat elutasító határozatot kellett volna hoznia.
A felperesek a fellebbezésre tett észrevételükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés – részben – alapos.
Az alperes jogorvoslati eljárása a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke kezdeményezésére, hivatalból indult. Helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezésében arra, hogy az eljárást megindító beadványról dönteni kell, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően megváltoztatta.
Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak az alperes fellebbezését.
A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felpereseknek nyílt eljárás lefolytatására kevés idő állt rendelkezésére. Ezt az alperes is elismerte.
Az I. rendű felperes határidő-hosszabbítást kért, ennek időpontjában azonban nem tudhatta azt, hogy mennyi további időt kap még a szerződés megkötésére. Nyilvánvalóan, ha jelentősebb határidő-hosszabbítás történt volna, kiírhatta volna a nyílt eljárást. Mivel azonban így is kevés volt a rendelkezésére állt idő, a hirdetmény mellőzése miatt a felperesek nem marasztalhatók.
Az eleve is rövid határidő, majd az ugyancsak rövid időtartamú határidő-hosszabbítás a felpereseken kívül álló körülmények voltak, nem értékelhetők felperesi mulasztásként, így a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának sérelme nem következett be.
A Legfelsőbb Bíróság különös jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, mely szerint fennállt annak a veszélye, hogy ha a felperesek nem tartják be a szerződés megkötésére adott határidőt, nem kapják meg a támogatást. Nem volt elvárható a felperesektől, hogy a gyorsított eljárással – aminek az alperes által vázolt határidői optimális körülményeket feltételeznek – veszélyeztessék a támogatáshoz jutást.
A felperesek a közbeszerzési eljárás során a Kbt. szabályai alapján jártak el, tárgyalásos eljárást alkalmaztak, az alperes nem abban talált jogszabálysértést, hanem azt rótta a felperesek terhére, hogy nem a hirdetmény közzétételével történő nyílt eljárásfajtát választották.
Ezzel kapcsolatosan kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a támogatást nyújtó felelőssége is – a közbeszerzési eljárás szabályainak ismeretében – a megfelelő határidő biztosítása, ahhoz képest, hogy az I. rendű felperes lépéseket tett a határidő meghosszabbítása érdekében, szankcionálása indokolatlan.
A Kbt. rendelkezései alapján nyílt eljárás lefolytathatóságának hiányában nem kérhető számon a felpereseken, hogy miért a tárgyalásos és miért nem a hirdetmény közzétételével folytatandó gyorsított eljárást választották, különösen olyan körülmények között, amikor mindent megtettek, hogy a határidő meghosszabbításának – és így a nyílt eljárás lefolytatásának – feltételeit biztosítsák. A határidő-túllépés a támogatás elvesztésének veszélyével járt, az általuk választott tárgyalásos eljárást pedig szabályszerűen folytatták le.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyesen foglalt állást, amikor az alperes határozatát nem tartotta megalapozottnak és jogszerűnek.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – a rendelkező részben foglaltak szerint – megváltoztatta. Az első fokú ítélet indokolását a Legfelsőbb Bíróság érdemben helyesnek találta.
A fellebbezési eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte.
A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.
Budapest, 2001. október 25.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
