FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (0054)
13.K.30.920/2001/7.
A Fővárosi Bíróság a dr. Slezák Sándor ügyvéd (5200 Törökszentmiklós, Kossuth u. 147.) által képviselt ÉPVILLSZER Kft. (5200 Szolnok, Mészáros u. 10.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága (1024 Budapest Margit krt. 85., hiv. sz.: D.37/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perben az alperes pernyertessége érdekében a dr. Kalas Géza ügyvéd (9024 Győr, Bartók B. u. 41. fszt. 4.) által képviselt VILL-KORR Bt. (9029 Győr, Boglárka u. 37–39.) beavatkozott – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes D.37/13/2001. számú határozatát megváltoztatja akként, hogy a VILL-KORR Bt. jogorvoslati kérelmét elutasítja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) Ft perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 4 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
Karcag Város Önkormányzata – mint ajánlatkérő – a Közbeszerzési Értesítő 2000. november 29-én megjelent 48. számában a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján 7382 szám alatt ajánlati felhívást tett közzé. Eszerint nyílt eljárás keretében vállalkozási szerződésre kért ajánlatot a karcagi Kátai Gábor Kórház területén található villamos elosztóberendezések korszerűsítésére, rekonstrukciójára a rendelkezésre bocsátott kiviteli tervdokumentáció alapján.
Az ajánlati felhívás 11. a) pontjában az ajánlatkérő meghatározta az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására kért adatokat és tényeket. E körben – egyebek között – előírta, hogy az ajánlattevőnek a Kbt. 46. § (4)–(6) bekezdéseiben foglaltaknak mindenben megfelelő, érvényes igazolásokat is csatolnia kell.
Az ajánlattételi határidőben 12 ajánlat – köztük a felperes és a VILL-KORR Bt. ajánlata – érkezett be az ajánlatkérőhöz.
A VILL-KORR Bt. az ajánlatához csatolta a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ 2000. május 5-én kelt, 1577-2/2000. számon kiadott igazolását, amely szerint a VILLKORR Bt.-nek a Munkaerő-piaci Alappal szemben – az igazolás kiadásáig – egy évnél régebben nyilvántartott tartozása nincs. Csatolta továbbá a 2000. november 20-án kelt APEH-igazolást arról, hogy nyilvántartott adótartozása az igazolás kiadásig nincs. Az egységes adóigazolás a járulék igazolására vonatkozó adatokat is tartalmazta.
Az ajánlatkérő 2001. január 19-én értékelte az ajánlatokat, amelynek során a VILL-KORR Bt. és további 7 ajánlattevő ajánlatát érvénytelennek nyilvánította. A VILL-KORR Bt. ajánlatának érvénytelenségét azzal indokolta, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ igazolása nem megfelelő, szövegezése nem bizonyító erejű arra vonatkozóan, hogy az ajánlattevőnek az ajánlattételi határidő lejártát megelőző egy éven belül nincs köztartozása.
Az ajánlatkérő a 2001. január 24-én tartott eredményhirdetésen a felperest hirdette ki nyertes ajánlattevőnek.
A VILL-KORR Bt. (továbbiakban: a kérelmező) 2001. január 30-án jogorvoslati kérelemmel fordult az alpereshez, amelyben a közbeszerzés tárgyát képező szerződés megkötésének megtiltását, az ajánlata érvénytelenségének, valamint az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését kérte. Kérte továbbá a jogsértés megállapítását, az ajánlatkérővel szemben bírság kiszabását és eltiltását a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől, valamint az ajánlatkérő kötelezését az eljárási díj és egyéb költségek megfizetésére. Álláspontja szerint az ajánlatkérő által kifogásolt igazolás megfelel a jogszabályi előírásoknak, ezért ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása jogszabálysértő volt, sőt a legkedvezőbb ajánlatot ő tette.
Az alperes a 2001. február 22-én kelt D.37/9/2001. számú határozatával a szerződés megkötését megtiltotta. Ezt követően a 2001. február 28-án kelt D.37/13/2001. számú határozatával a kérelmező jogorvoslati kérelmének részben helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését. Ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette, és kötelezte az ajánlatkérőt arra, hogy a kérelmező ajánlatát az elbírálásba vonja be, továbbá a 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat a kérelmező részére fizessen meg. Ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította.
Az alperes a döntését azzal indokolta, hogy a kérelmező ajánlatában lévő Munkaerő-piaci Alap igazolása 2000. május 5-én kelt, tanúsította, hogy a kiadásának időpontjában a kérelmezőnek egy évnél régebben nyilvántartott tartozása az alappal szemben nem áll fenn. A közbeszerzési eljárásban az eredményhirdetés időpontja 2001. január 24-e volt, az igazolás tehát megfelel a Kbt. 46. § (5) bekezdésében előírt kritériumnak, amely szerint az igazolás kiadása időpontjának az eredményhirdetés időpontját megelőző egy éven belülinek és nemlegesnek kell lennie. Az ajánlatkérő tehát jogszerűtlenül minősítette a kérelmező ajánlatát érvénytelennek.
A határozat indokolása szerint az alperes nem vizsgálta a kérelmező azon állítását, hogy ajánlata kedvezőbb volt, mint a nyertesé. Ezt az alperes azzal indokolta, hogy az ajánlatkérőtől az ajánlatok értékelésére való jogosultság nem vonható el, és a jelen határozattal előállt új helyzetben az ajánlatkérőnek van elsődlegesen joga az ajánlatok ismételt elbírálására.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, mivel álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Előadta, hogy a VILL-KORR Bt. kérelmező által becsatolt igazolás azt tanúsítja, hogy a kérelmezőnek az igazolás kiadásának időpontjában (2000. május 5.) egy évnél régebben nyilvántartott tartozása az Alappal szemben nem áll fenn, ami nem azt jelenti, hogy az ajánlattétel (2001. január) időpontjában nincs egy évnél régebben lejárt fizetési kötelezettsége. Ha pl. a kérelmező a jogszabályban előírtak szerint 1999. július 20. vagy október 20. napján nem tett eleget a Rehabilitációs Alappal szembeni fizetési kötelezettségének, vagy nem fizette be a szakképzési hozzájárulást, úgy a pályázat 2001. januári benyújtásakor már egy évnél régebbi lejárt tartozása állhatott fenn, és ez esetben nem lehetett volna ajánlattevő.
Az alperes – fenntartva a határozatában foglaltakat – a kereset elutasítását kérte. Rámutatott arra, hogy a VILL-KORR Bt. részére a Munkaerő-piaci Alap igazolása 2000. május 5-én kelt, érvényességet korlátozó határidőt nem tartalmazott. A közbeszerzési eljárás eredményhirdetése 2001. január 24-én volt, tehát az igazolás 2001. május 4-ig érvényesnek volt tekinthető. Az eredményhirdetés időpontjában a kérelmezőnek – az egységes adóigazolásra is tekintettel – nem volt hatóság által nyilvántartott és a Kbt. 46. § (1) bekezdés b) pontja szerinti egy évnél régebben lejárt köztartozása.
A perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó VILL-KORR Bt. szintén a kereset elutasítását indítványozta. Előadta, hogy pályázata kedvezőbb volt a nyertesnek kihirdetett ajánlattevő ajánlatánál, így alperesi pernyertesség esetén pályázatuk nyertes pályázatként való elfogadása igen valószínű. Hangsúlyozta, hogy az általuk benyújtott igazolás megfelelt a jogszabályi előírásoknak, és az egyidejűleg becsatolt – köztartozásokra vonatkozó – egyéb igazolásokkal együtt igazolta azt, hogy egy évnél régebben lejárt köztartozásuk nem volt. A Kbt. csak az egy éven túl lejárt köztartozáshoz fűz jogkövetkezményt, de sem egy éven belül, sem egy éven túl lejárt köztartozásuk nincs, és nem is volt.
A felperes keresete alapos.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek és a beavatkozó nyilatkozatai, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak jelen perben azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a beavatkozó által becsatolt, a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ 2000. május 5-én kelt igazolásának tartalmát az alperes helytállóan értékelte-e, ettől függően az ajánlatkérő megsértette-e a Kbt. 52. § (1) bekezdését.
A Kbt. 52. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. Az 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A bírság megállapította, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 11. a) pontjában előírta a Kbt. 46. § (4)–(6) bekezdéseiben foglaltaknak mindenben megfelelő érvényes igazolások becsatolását.
A Kbt. 46. § (7) bekezdés b) pontja szerint a közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő vagy alvállalkozó, aki egy évnél régebben lejárt vám-, társadalombiztosítási járulék, vagy a központi adóhatóság által nyilvántartott adófizetési kötelezettségének, továbbá elkülönített állami pénzalappal szemben fennálló fizetési kötelezettségének nem tett eleget, kivéve ha a hitelező az adósság későbbi időpontban történő megfizetéséhez írásban hozzájárult.
A Kbt. 46. § (4) bekezdése előírja, hogy az ajánlattevőnek az ajánlathoz legkésőbb az ajánlattételi határidő lejártáig írásban nyilatkozatot kell csatolnia arról, hogy ő, illetőleg az alvállalkozó az (1) bekezdés b) pontjában említett elkülönített állami pénzalapok közül melyik irányában áll fenn jogszabály alapján fizetési kötelezettsége.
Az (5) bekezdés szerint az ajánlattevő a (4) bekezdésének megfelelően köteles csatolni az (1) bekezdés b) pontja szerinti köztartozást nyilvántartó hatóságnak az eljárás eredménye kihirdetésének időpontját legfeljebb egy évvel megelőzően kelt eredeti vagy másolati igazolását arról, hogy az igazolás kiállításának időpontjában neki, illetőleg az alvállalkozónak nincs a hatóság által nyilvántartott köztartozása, vagy ha van, milyen időpontban járt le, és annak megfizetésére halasztást kapott-e.
A bíróság leszögezi, hogy a Kbt. 46. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel ajánlattevő csak az lehet, akinek egy évnél régebben lejárt köztartozása nincs, kivéve ha annak megfizetésére írásban halasztást kapott. Az egy éves időtartam értelemszerűen a közbeszerzési eljárás eredményhirdetését megelőző egy évet jelenti, ezért írja elő az (5) bekezdés azt, hogy a köztartozásra vonatkozó igazolást a közbeszerzési eljárás eredményhirdetését megelőzően egy évvel vagy egy éven belül kell kiállítani.
A bíróság rámutat arra, hogy az eredményhirdetést egy évvel megelőzően kiállított igazolás esetén is csak akkor teljesül a törvényi feltétel, ha az igazolás pontosan a kiállítás napjára vonatkozóan rögzíti a köztartozás meglétét vagy hiányát, az utóbb kiállított igazolás pedig attól függően fogadható el, hogy abban mely időpontban fennálló tartozás szerepel.
A bíróság megállapította, hogy jelen esetben a beavatkozó nem vitásan olyan köztartozásra vonatkozó nemleges igazolást csatolt be, amely az eredményhirdetést megelőző egy éven belül került kiállításra, de arról szólt, hogy az igazolás kiadásáig egy évnél régebben nyilvántartott tartozása nem volt. Ebből következően a beavatkozónak lehetett egy évnél rövidebb ideje fennálló tartozása az igazolás kiadásakor is, amely tartozás az eredményhirdetéskor már egy évet meghaladó idejűvé válhatott. A beavatkozó igazolása tehát akkor felelt volna meg a törvényi előírásoknak, ha azt – vagy azt is – tartalmazza, hogy az igazolás kiállításának napján nincsen nyilvántartott tartozása.
Mivel a beavatkozó által csatolt igazolás a bíróság álláspontja szerint sem tett eleget a Kbt. 46. § (5) bekezdésében írtaknak, így nem volt alkalmas arra, hogy a Kbt. 46. § (1) bekezdésében szabályozott ajánlattevői részvételre való jogosultságot bizonyítsa.
A kifejtettek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperesnek a beavatkozó jogorvoslati kérelmét el kellett volna utasítania, mivel ajánlata – az ajánlatkérői értékelésnek megfelelően – a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel érvénytelen volt. Ezért a bíróság az alperes határozatát a Kbt. 91. § (5) bekezdés alapján megváltoztatta, és a beavatkozó jogorvoslati kérelmét elutasította.
Az alperes a Pp. 78. § 1) bekezdése alapján köteles a felperes költségeit megfizetni. A kereseti illeték viselése a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2001. november 7.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
