LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (0262)
Kf.VI.38.650/2000/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Jutasi György ügyvéd (1054 Budapest, Alkotmány u. 31.) által képviselt BULL Magyarország Kft. (1036 Budapest, Fényes A. u. 4.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben – amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Vejkey Imre ügyvéd (1022 Budapest, Eszter u. 10/B.) által képviselt SZENZOR Számítóközpont Kft. (1134 Budapest, Dévai u. 14.) I. rendű és az ifj. dr. Házy Béla ügyvéd (2600 Vác, Hanusz u. 44.) által képviselt Synergon Informatika Rt. (2600 Vác, Zrínyi u. 41/A.) II. rendű beavatkozók beavatkoztak – a Fővárosi Bíróság 2000. október 5-én kelt 3.K.35.050/2000/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 3., illetve 4., az I. rendű alperesi beavatkozó részéről 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének – az alperes 2000. augusztus 22-én kelt D.327/15/2000. számú határozatának a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (1) bekezdés utolsó fordulatára vonatkozó – rendelkezését helybenhagyja, míg egyebekben megváltoztatja, az alperes határozatát hatályon kívül helyezi és e körben az alperest új eljárásra kötelezi.
A másodfokú eljárás során felmerült költségeiket a felek és a beavatkozók maguk viselik.
A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: ajánlatkérő) a Közbeszerzési Értesítő 2000. március 16-án megjelent 11. számában tárgyalásos eljárás keretében ajánlati felhívást tett közzé a 2001. évi népszámlálásról szóló 1999. évi CVIII. törvény rendelkezése szerint "A természetes személyek és a lakosok tekintetében 2001. február 1-jei eszmei időponttal sorra kerülő általános összeírás (népszámlálás) OCR technikájú adatbeviteli rendszerének kidolgozása, megvalósítása és működtetése, a dokumentációban foglalt részletes feltételek szerint" beszerzés tárgyában.
A közbeszerzési eljárásban való részvételre a felperes, a beavatkozók és további öt cég jelentkezett.
Az ajánlatkérő ajánlattételre a felperest, a beavatkozókat, valamint a Montana Rt.-t hívta fel.
A 2000. július 19-i eredményhirdetést megelőzően, 2000. július 18-án a Napi Gazdaság című napilap Internetes oldalán, illetve 2000. július 19-én a Napi Gazdaság napilapban cikk jelent meg a pályázatokról, amely az árajánlatok összegét is tartalmazta, és utalt arra, hogy az ajánlati dokumentáció értékelése során a pályázók között csak minimális különbségek adódtak.
Az ajánlatkérő a pályázat nyertesének a felperest (a továbbiakban: nyertes ajánlattevő) minősítette.
A beavatkozók az ajánlatkérő döntésével szemben jogorvoslati kérelemmel éltek. Mind az I. rendű, mind a II. rendű beavatkozó hivatkozott az esélyegyenlőség elvének sérelmére.
Az I. rendű beavatkozó azt kifogásolta, hogy a felperes az ajánlatkérőtől többletinformációhoz jutott, illetve vitatta az egyes részszempontok értékelését.
A II. rendű alperesi beavatkozó az eredményhirdetést megelőzően közzétett információkat sérelmezte és hangsúlyozta, hogy a felperes ajánlati árának csökkentése a verseny tisztaságának megsértésére utal.
Az alperes ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötését megtiltotta, majd határozatában a jogorvoslati kérelmeknek részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (1) bekezdését, az 55. § (1) bekezdés utolsó fordulatát és (6) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, és az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Egyebekben a jogorvoslati kérelmeket elutasította.
Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a jogorvoslati kérelemnek az ajánlati felhívásban megjelölt első és második értékelési részszempontot kifogásoló része a tudomásra jutástól számított 15 napos jogvesztő határidő elmulasztása folytán elkésett. Az alperesi álláspont szerint az ajánlatkérő azzal sértette meg a Kbt. 55. § (6) bekezdésében előírtakat, hogy az egyes részszempontokat különböző módszerekkel értékelte (az első és második értékelési szempontnál értékhozadékos, illetve értéklevonásos módszerrel, a harmadik szempontnál számítógépes algoritmus, a negyedik és ötödik részszempontnál reciprokarányos képlettel történt az értékelés).
Az alperes az ajánlatokat egységes módszerrel, két módon is újraértékelte és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes egyik módszer alkalmazása esetén sem lehet a közbeszerzési eljárás nyertese. Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő értékelése az első és második részszempont esetében erősen szubjektív volt, a harmadik részszempont tekintetében az összehasonlító táblázatokba foglalt teszteredmények alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes és az I. rendű alperesi beavatkozó azonos eredményt ért el, és őket sorrendben a II. rendű alperesi beavatkozó követi, míg a negyedik és ötödik részszempont vonatkozásában a pontszámokat lineáris felosztás alapján határozta meg. Megállapította, hogy az ajánlatkérő döntése a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem felel meg. Kifejtette, hogy az első két értékelési szempont szubjektív megítélésén túlmenően a pontozás során figyelembe vett alszempontok sem kerültek meghatározásra, a harmadik szempont értékelése ellentétes a Kbt. előírásaival és a többi szempontétól is eltér, illetve az ajánlatkérő önkényesen határozta meg a pontszámhatár kezdő értékét és az egyes ajánlatok pontozásának egymáshoz viszonyított arányát.
Az eredményhirdetést megelőzően közzétett információkkal összefüggésben úgy ítélte meg, hogy az az ajánlatkérő közelebbről meg nem határozható munkatársaitól származott, ezért az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55. § (1) bekezdésének utolsó fordulatát, valamint a verseny tisztaságának alapelvét.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a jogorvoslati kérelmek elutasítását, illetve – másodsorban – az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és az alperesnek a Kbt. 24. § (1) bekezdése, az 55. § (1) bekezdés utolsó fordulata és (6) bekezdése, valamint az 59. § (1) bekezdése sérelmét kimondó és az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítő rendelkezését mellőzte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem sértett eljárásjogi szabályt, amikor az iratbetekintést csak korlátozott formában tette lehetővé, majd rámutatott arra, hogy a Kbt. 34. § (3) bekezdése, valamint az 55. § (6) bekezdése az ajánlatok értékelésének olyan rendjét határozza meg, amely szerint az ajánlatkérő az egyes részszempontok mellett meghatározott azonos alsó és felső határ közötti pontszámhoz súlyszámokat rendel, a megadott ponthatárok között értékelt ajánlat pontszámát a súlyszámmal beszorozza, és az egyes részszempontokra ily módon számított értékeket összegzi. Rámutatott arra, hogy a Kbt. nem határozza meg, milyen módon kell a megadott ponthatárok között a konkrét pontszámot meghatározni. Tehát az ajánlatkérő az egyes részszempontoknál alkalmazott eltérő számítási módokkal nem sértette meg a Kbt. 55. § (6) bekezdésének előírását.
Az ajánlatok rangsorolásával összefüggésben az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes jogosult annak vizsgálatára, hogy az ajánlatkérő az egyes ajánlatokat a Kbt. előírásainak megfelelően értékelte-e. Ennek körében az egyes ajánlatokat is összehasonlíthatja, nem hozhat azonban döntést az ajánlatkérő helyett, és nem állapíthatja meg, hogy adott ajánlattevő nem lehet a pályázat nyertese.
Az elsőfokú bíróság azt is vizsgálta, hogy az egyes elbírálási szempontok eltérő pontszámítása eredményezheti-e az esélyegyenlőség elvének sérelmét. Kifejtette, hogy az esélyegyenlőség biztosításának garanciája az adott részszemponton belüli azonos elbírálás, amely a perbeli esetben minden ajánlattevő esetében megvalósult. Úgy ítélte meg, hogy az egyes bírálati szempontok más-más matematikai módszerrel történő értékelése nem zárja ki a matematikai manipuláció lehetőségét, ezért az alperes vizsgálhatja, hogy a konkrét számítások ismeretében a megadott pontszámok és súlyszámok alapján nem sérülnek-e a Kbt. alapelvei. Megállapította, hogy a perbeli esetben ennek lehetősége nem merült fel, az alperes eljárása az eltérő számítási módszerek alkalmazására korlátozódott.
Az egyes részszempontok vonatkozásában az elsőfokú bíróság álláspontja szerint túlzott szubjektivitásra az alperes nem hivatkozhat, mert az ajánlati felhívásban közzétett részszempontok tartalmát jogvesztő határidőn belül nem kifogásolták (első és második részszempont). A további három részszempont objektíven mérhető, annak eredményét – az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint – az ajánlatkérői értékelés számszerűen tükrözi.
A pályázatokról közzétett információk vonatkozásában az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése alapján a tényállás tisztázásának kötelezettsége az alperest terheli. A Napi Gazdaság napilap szerkesztőségének alperesi megkeresésre adott válasza nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy a többletinformáció az ajánlatkérőtől származik. A cikkek két konkrét információt tartalmaztak, az árajánlatok nagyságát, illetve azt a megállapítást, hogy mind a négy ajánlattevő alkalmas a feladat elvégzésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – minthogy a szerkesztőség is több információforrásra utal – nem zárható ki annak lehetősége, hogy a végső árajánlatokat maguk az ajánlattevők közölték, a cikk pedig az ajánlatok értékelésére vonatkozó konkrét adattartalmat nem hordoz.
Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az eredményhirdetést megelőző információadás bizonyítottsága esetén sem hozható összefüggésbe a Kbt. 55. § (1) bekezdés utolsó fordulatának eredményhirdetésre vonatkozó szabályával.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes, az I. rendű és II. rendű alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést, a II. rendű beavatkozó azonban fellebbezését visszavonta.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ugyanis az alperes széles körű bizonyítás alapján jutott arra a következtetésre, hogy az eredményhirdetést megelőzően közzétett információk az ajánlatkérőtől származnak. Ezt igazolja a pályázók közötti minimális különbségre történő utalás és a Napi Gazdaság szerkesztőségének tájékoztatása is. Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő e magatartásával a verseny tisztaságára vonatkozó közbeszerzési alapelvet sértette meg. Kifejtette, hogy a jogorvoslati eljárás során az ajánlatkérő döntését vizsgálta felül, és ennek során bírálta felül az ajánlatok ajánlatkérői értékelését is. Az ajánlatkérő döntési jogkörét azonban nem vonta el, ezért az ezt kifogásoló ítéleti megállapítás sem alapos. Az alperesi megállapítás csupán arra vonatkozott, hogy az ajánlatok kétféle módszerrel történő értékelése alapján nem lehet a felperes az eljárás nyertese. Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő az értékelési szempontok eltérő módszerrel való értékelésén túl azzal is megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, illetve az 59. § (1) bekezdését, hogy szakértői értékelő csoportja az ajánlattevőket előbb rangsorolta, ezt követően pontozta és értékelte. Hivatkozott arra, hogy minden értékelési szempontot egységes elvek alkalmazásával kell értékelni. Álláspontja szerint az ajánlatkérői értékelés azt szolgálta, hogy a felperes ajánlatát mutassa a legkedvezőbbnek.
Fellebbezésének kiegészítésében rámutatott arra, hogy az alperesi értékelési módszer következetes alkalmazása esetén sem a felperes kapta volna a legmagasabb pontszámot.
Az I. rendű alperesi beavatkozó fellebbezésében az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az egyes részszempontok eltérő módszer szerinti értékelése az ajánlatkérő eljárását jogszabálysértővé teszi, amit – álláspontja szerint – az ajánlatkérő is tudomásul vett, amikor az alperes határozata ellen keresetet nem nyújtott be. Rámutatott arra, hogy az ajánlatkérő az alperesnek az információk előzetes kiadásával kapcsolatos döntését elfogadta, amikor az erre vonatkozó megállapítás bírósági felülvizsgálatát nem kérte.
Az alperes és az I. rendű alperesi beavatkozó fellebbezése részben alapos.
A Kbt. 55. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontban nyilvánosan ki kell hirdetni. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az ajánlatok elbírálásával kapcsolatos információ kiadása az eredményhirdetés nyilvános aktusára vonatkozó, fenti előírással nem hozható összefüggésbe. Az ajánlatkérő ugyanis a közbeszerzési eljárás eredményét a Kbt. 55. § (1) bekezdése utolsó fordulatának megfelelően előre meghatározott időpontban, nyilvánosan kihirdette. Nem ütközik ebbe az előírásba olyan tartalmú újságcikk megjelenése, amely a pályázatok közötti minimális különbségre utal.
A Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat is okszerűen mérlegelte, amikor úgy ítélte meg, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított az az alperesi megállapítás, miszerint az ajánlatokkal összefüggésben megjelent újsághír alapjául szolgáló adatok az ajánlatkérőtől származnak. Az elsőfokú bíróság e körben minden jelentős körülményt figyelembe vett, tekintettel volt az újságcikk tartalmára és a Napi Gazdaság szerkesztőségének válaszára.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket e körben alaptalannak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletének a Kbt. 55. § (1) bekezdés utolsó fordulatára vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.
Az ajánlatok értékelésével összefüggésben a Kbt. 34. § (3) bekezdésében, illetve 55. § (6) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a Kbt. nem tartalmaz tételes előírást arra vonatkozóan, miszerint az egyes részszempontokat azonos módszer szerint kell értékelni. Ily módon az alperes téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor a Kbt. 55. § (6) bekezdésébe ütközőnek találta az ajánlati részszempontok három eltérő módszerrel történő értékelését.
Az I. és II. rendű alperesi beavatkozó is hivatkozott arra jogorvoslati kérelmében, hogy az ajánlatkérő értékelési módszere – a pontozási aránytalanság folytán – az esélyegyenlőség elvének sérelmét valósította meg.
Az alperes ennek ellenére az egyes részszempontok értékelését csak annak módszerét illetően kifogásolta, az ajánlatok újraértékelése és összevetése során nem határozta meg az eltérő módszerek alkalmazásának a közbeszerzési eljárás eredményére gyakorolt hatását.
Amint az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen és helytállóan kifejtette, az alperes az első két részszempont esetében túlzott szubjektivitásra nem hivatkozhat, ugyanis az ajánlati felhívás a pontozásnál figyelembe veendő alszempontokat nem jelölt meg. Ugyanakkor az objektíven mérhető, számszerűsíthető további három részszempont tekintetében a matematikai módszer konkrét vizsgálatára nem került sor.
A következetes bírói gyakorlat szerint a Kbt. 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Áe. 16. § (3) bekezdése, illetve 43. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogorvoslati kérelmet az alperesnek teljeskörűen el kell bírálnia (Kf.VI.38.516/2000/4. szám). Az alperes e követelménynek nem tett eleget, mert nem bírálta el a jogorvoslati kérelmeket abban a körben, hogy sértette-e a Kbt. 24. § (2) bekezdésében meghatározott esélyegyenlőség elvét az ajánlatkérő értékelési módszere azzal, hogy az egyes részszempontokon belüli pontszámok kialakításával az eredmény kialakulásának befolyásolhatóságát idézte elő.
Ezért az elsőfokú bíróság tévesen járt el, amikor az alperes határozatát megváltoztatta, és a Kbt. 24. § (1) bekezdése, az 55. § (6) bekezdése, valamint az 59. § (1) bekezdése sérelmét kimondó, valamint az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítő rendelkezését mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az alperesi határozat indokolásában a 21. oldal második francia bekezdése ugyan az ajánlatkérői értékelést önkényesnek ítéli a felső pontszámhatártól való eltérítés, a kezdő érték, valamint az ajánlatok egymáshoz való arányítása vonatkozásában, e megállapításokat azonban konkrét számításokkal nem támasztja alá, és a kifogásolt értékelést nem a Kbt. 24. § (2) bekezdésében meghatározott, a jogorvoslati kérelmekben kifogásolt esélyegyenlőség elvének sérelme körében vizsgálja.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 9. oldala harmadik bekezdésében tévesen rótta fel az alperesnek azt a határozati megállapítást, hogy a felperes nem lehet a pályázat nyertese. Az alperesi határozat indokolásából kitűnően ugyanis a fenti megállapodás kizárólag az alperes által alkalmazott két értékelési módszerre vonatkozott.
A közbeszerzési jogorvoslati eljárásban 2000. augusztus 14-én tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyv 8. oldalának negyedik bekezdése nem támasztja alá azt az alperesi fellebbezésben előadott körülményt, hogy az ajánlatkérő az ajánlattevők rangsorolását követően végezte el az értékelést. A jegyzőkönyv szerint ugyanis a szakértői bizottság az ajánlattevőket nem egymással szemben rangsorolta, hanem a rangsorolást önállóan, külön-külön végezte el.
Az alperesi fellebbezés kiegészítésében foglaltakkal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az eredmény matematikai manipulálására vonatkozó egyértelmű bizonyítékot az alperes határozata nem tartalmaz, ennek vizsgálatára a megismételt jogorvoslati eljárásban kerülhet sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta, és a Kbt. 55. § (1) bekezdés utolsó fordulatára vonatkozó rendelkezésének helybenhagyása mellett egyebekben az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a felek és a beavatkozók a másodfokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik, míg a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § (1) bekezdése szerint az állam viseli.
Budapest, 2001. november 15.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
