LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (0520)
Kf.VI.38.508/2000/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Zelkó és Társai Ügyvédi Iroda (1136 Budapest, Hollán E. u. 4., ü.i.: dr. Kalló János Márk ügyvéd) által képviselt Budapesti Elektromos Művek (1132 Budapest, Váci út 72–74.) felperesnek az elsőfokú eljárásban a dr. Engler Magdolna jogtanácsos, a másodfokú eljárásban a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, a Fővárosi Bíróság 2000. augusztus 30. napján kelt 2.K.33.999/2000/2. számú ítélete ellen, a felperes által 3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7000 (hétezer) forint másodfokú eljárási költséget, továbbá az államnak – az illetékhivatal külön felhívására – 13 500 (tizenháromezerötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A Páty, Zsámbéki. u. és környékén létesítendő 200 lakásból álló lakópark villamosenergia-szolgáltatásának biztosítására a DRÓT Faktor Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.) a felperes 1999. december 3. napján kötött szerződést.
A Kft. által 1999. december 21. napján aláírt megállapodás szerint a vételezés kezdő időpontja 2000. május 31.
A TMB Engedélyezési Felügyelete az elkészült tervdokumentáció és szakhatósági engedélyek alapján még nem adta ki a villamosvezeték jogi engedélyt (erre 2000. április 11. napján került sor), amikor a felperes 2000. április 3-i dátummal hirdetmény közzététele nélkül tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló, módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva.
A lakópark villamosenergia-ellátására irányuló közbeszerzést a felperes az 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: VET) 2. §-ának és a 26/1995. (VII. 25.) IKM rendelet (a továbbiakban: IKM rendelet) 3. § (3) bekezdésének felhívásával indokolta. A teljesítés határidejét 2000. május 31. napjában jelölte meg.
A felperesi ajánlatkérővel szemben a Döntőbizottság elnöke 2000. április 11-én azért kezdeményezett hivatalból jogorvoslati eljárást, mert a felperes érdekkörén kívüli okból eredő váratlan sürgősség feltételét nem látta megvalósultnak.
Az alperes a 2000. május 9. napján kelt D.111/12/2000. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját. Ezért a felperes döntését az eljárás megindítására visszamenőleg megsemmisítette. Indokolása szerint a VET 45. § (4) bekezdéséből következően a szerződő felek megállapodására tekintettel a felperes a szerződéskötésnél nem volt kötve az igénybejelentő Kft. által megjelölt határidőhöz. A 2000. május 31-i időpontot úgy fogadta el, hogy már a szerződéskötés időpontjában tudatában volt annak, hogy határidőig teljesíteni csak hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárás szerint tud. Az alperes úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények a felperes mulasztásából következtek be, mert a szerződéskötésnél nem járt el körültekintő gondossággal. Erre tekintettel a felperes eljárása a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjába ütközően jogsértő volt, a döntés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés c) pontjára alapította.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte, arra tekintettel, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját álláspontja szerint nem sértette meg. Egyben kérte a döntés megsemmisítésének mellőzését is. Arra hivatkozott, hogy általa nem befolyásolhatóan az érdekkörén kívül álló körülményt az teremtette meg, hogy az igénybejelentő ragaszkodott a 2000. május 31-i vételezési időponthoz. Miután pedig a vételezés kezdő időpontja előre nem volt látható, rendkívüli sürgősség következett be. Mulasztás terhére nem írható, hiszen a műszakilag, gazdaságilag kielégíthető igényt a rá irányadó speciális kötelezettség folytán nem utasíthatja vissza, a szerződéskötéstől nem zárkózhat el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Eljárása során azt vizsgálta, hogy 2000. április 3-án a felperes jogszerűen élt-e a hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárás lehetőségével.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése és 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság áttekintette mindazokat a körülményeket, amelyekkel a felperes a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás jogszerűségét kívánta alátámasztani. Érvelései alapján azonban az előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősséget adottnak tekinteni nem lehetett. Azon állítás, hogy a felperesnek a VET 44. §-a szerint előre nem láthatóan az igénybejelentő által megadott időpontig kellett kötelezettséget vállalnia a teljesítésre, nem volt alapos. Miután sem a VET 44. §-ából, sem a gazdaságosság, energiatakarékosság (VET 2. §), illetve a legkisebb költség [VET 22. § b) pont] elvéből és az ügyintézési határidőből [IKM rendelet 4. § (2) bekezdése], továbbá a szerződéskötési kötelezettségből [VET 45. § (1) bekezdés] nem következik, hogy előre nem látható okból rendkívüli sürgősség következett be, a felperes eljárása a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjával ellentétes volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a VET 44. §-át az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte. E joghely szerint a villamos energiát vételezni kívánó új fogyasztó igénybejelentésére a felperes köteles együttműködni az igénylővel a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában, valamint köteles tájékoztatást adni az igény kielégítésének műszaki, gazdasági feltételeiről. Ezen együttműködési kötelezettség – véleménye szerint – időtényezőt is magában foglal. Ha a bejelentett igény műszakilag és gazdaságilag kielégíthető és az igénybejelentő érdekkörében felmerülő sürgősség miatt számára a kikötött időpont biztosítja a legkedvezőbb vételezési lehetőséget, azt a szolgáltató nem hagyhatja figyelmen kívül. Az együttműködési kötelezettségből kifolyólag tehát a felperes köteles elfogadni az igénybejelentő érdekeinek leginkább megfelelő vételezési időpontot, amely közbeszerzési eljárás lefolytatására a felperesnek még lehetőséget nyújt.
A felperes a nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatására az igénybejelentő figyelmét felhívta, aki ragaszkodott a kikötött határidőhöz. Ennek bizonyítására tanúként kérte megidézni az igénybejelentő GRÓT Faktor Kft. ügyvezetőjét, kifogásolta, hogy meghallgatását az elsőfokú bíróság jogellenesen mellőzte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból helyes jogi következtetést vont le.
A perben rendelkezésre állt adatok egyértelműen alátámasztották, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogszabályi feltételek nem álltak fenn, ezért a tárgyalásos eljárás szabályainak alkalmazására a felülvizsgált közbeszerzési eljárásban jogszabályi lehetőség nem volt.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt, rendkívüli sürgősség miatt e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatérő mulasztásából.
A felperes az igénykielégítést befolyásoló körülményeket előre látta, a hálózat kiépítésével kapcsolatos engedélyezési eljárása menetével tisztában volt, rendkívüli sürgős szükség nem forgott fenn, a felek által megkötött szerződés – megegyezésük szerint – tartalmazta a teljesítési időpontot.
Mindebből következően a körülmények bekövetkeztében a felperesi mulasztás is közrehatott.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése kógens szabályként írja elő, hogy meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt e törvény megengedi.
A tárgyalásos eljárás jogszabályi feltételei hiányában a felperes a Kbt. rendelkezéseibe ütköző módon járt el, amikor a megkötendő szerződés tartalmának, a teljesítési határidőnek és a Kbt. szabályainak ismeretében, a Kbt. kötelező érvényű – eltérést nem engedő – előírásának megsértésével, illetve tulajdonképpen megkerülésével nyílt, illetőleg meghívásos eljárás helyett hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárást folytatott le.
A felperes által hivatkozott VET szabályok egyike sem volt alkalmas a felperesi eljárás jogszerűségének, illetve a Kbt. előírásai megszegése indokoltságának alátámasztására és a felperes törvénysértő eljárása miatti felelősség alóli mentesítésre.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete jogszerű és megalapozott volt, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles.
Budapest, 2002. április 12.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
