LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (1439)
Kf.VI.38.930/2000/8.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Berta Hubert ügyvéd (1055 Budapest, Szent István krt. 13. I/2.) által képviselt Vecsési Közműépítő Kft. (2200 Monor, Dózsa Gy. út 86.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben – amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Palkó József ügyvéd (1042 Budapest, Árpád u. 56.) által képviselt Vecsés Nagyközség Önkormányzata (2200 Monor, Szent I. tér 1.) beavatkozott – a Fővárosi Bíróság 2000. október 3-án kelt 13.K.32.419/2000/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 5000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak – az illetékhivatal külön felhívására – 13 500 (tizenháromezerötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1997. év II. félévében nyílt közbeszerzési eljárást folytatott Gyál, Vecsés és Üllő közös szennyvíztisztító telepének bővítési munkálataira.
Az eljárás nyertese a Földfém Konzorcium lett, amelynek vezető cégével – a felperessel – az ajánlatkérő vállalkozási szerződést kötött. A szerződést később felmondta, majd újabb közbeszerzési eljárás nélkül a második legjobb ajánlatot tevő KÉV-Metro Kft.-vel kötött szerződést.
A felperes jogorvoslati kérelme folytán az alperes D.308/9/1998. számú határozatával megállapította a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. § (1) bekezdésének megsértését és az önkormányzatokat igazgatási díj megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetet nyújtott be, amelyet a Fővárosi Bíróság 8.K.30.267/1999/3. számú ítéletével elutasított.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság Kf.II.28.183/1999/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, továbbá az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdésének b)–g) pontjaiban szabályozott jogkövetkezményeket alkalmazhatja, amennyiben azonban bírság kiszabását mellőzi, a mellőzés indokát határozatába kell foglalnia, mert annak hiányában döntésének megalapozottsága sem vizsgálható. Az új eljárásra azt írta elő, hogy az alperesnek a bírság kiszabásával kapcsolatos körülményeket újra kell értékelnie, és döntését az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell megindokolnia.
Az új eljárásban az alperes D.13/13/2000. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmének részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő – a közbeszerzési eljárás mellőzése miatt – megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdésének előírását, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elkésettség, illetve megalapozatlanság miatt elutasította. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy az ajánlatkérő és a kérelmező között folyamatban levő polgári per fogja eldönteni, hogy jogszerűen került-e sor a szerződés felbontására. Az ajánlatkérő azonban a szerződés felbontása következtében kényszerhelyzetbe került, mert a szennyvíztisztító telep felépítésére adott céltámogatás felhasználását 1998. év végéig meg kellett kezdeni, ellenkező esetben az önkormányzatok attól elestek volna. Utalt arra, hogy a szennyvíztelep megépítése közérdek.
A felperes keresetében a bírság kiszabásának elmaradását sérelmezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az alperes mérlegelési jogkörében eljárva dönthetett a bírság jogkövetkezményeinek alkalmazásáról. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az újabb közbeszerzési eljárás lebonyolítása az anyagi fedezet – a céltámogatás – megszűnéséhez vezetett volna, továbbá a szennyvíztisztító telep létesítéséhez fűződő jelentős közérdek, olyan mérlegelési szempontok, amelyek kellően indokolják a bírság mellőzését.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul hivatkozott a szennyvíztisztító telep létesítéséhez fűződő jelentős közérdekre. A beruházás ugyanis műszakilag indokolatlan, kapacitását csak kis részben használják ki. Hangsúlyozta, hogy fontosabb közérdek a jogsértés szankcionálása. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperes a súlyos jogsértés tényének megállapítása esetén is mellőzheti bírság kiszabását. A tisztítómű közérdekűsége körében tanúként kérte meghallgatni a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség képviselőjét.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozással arra, hogy a bírság mellőzésének indokait az alperesi határozat megfelelően tartalmazza.
Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy az alperes a Kbt. előírásainak megfelelően járt el, és indítványozta a felperesi bizonyítási indítvány elutasítását.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság új eljárást elrendelő Kf.II.28.183/1999/3. számú ítéletében azt írta elő, hogy az alperes a bírság kiszabásával kapcsolatos körülményeket újraértékelve döntését az Áe. 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak eleget téve kellően indokolja meg. Az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerint a határozatnak tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást, és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv határozatát hozta.
Az idézett rendelkezés értelmében az alperesnek határozata indokolásában számot kell adnia a bírság mellőzésére okot adó körülményekről, mérlegelési döntésének szempontjairól.
Az elsőfokú bíróság helytálló jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy az alperesi határozat a szükséges indokokat tartalmazza. Az alperes jogszerűen vette figyelembe mérlegelési szempontként azt a körülményt, hogy amennyiben 1998. évben nem kezdődik meg a céltámogatás felhasználása, azt az ajánlatkérő elvesztette volna. Ily módon a beruházás megkezdésének időpontját illetően valóban kényszerhelyzetbe került.
A felperesi fellebbezési előadással ellentétben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szennyvíztisztítómű létesítésének közérdekűsége – kihasználtságától függetlenül – nem vitatható. Önmagában a környezetvédelmi célú beruházások megvalósulása jelentős közérdek, ezért a felperesi bizonyítási indítvány teljesítése is szükségtelen.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében – helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az eredménytelen fellebbezést benyújtó felperest a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes másodfokú perköltségének, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint – figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontjában és 46. § (1) bekezdésében foglaltakra – a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Budapest, 2001. december 13.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
