FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (1776)
13.K.32.477/2001/6.
A Fővárosi Bíróság a dr. Juhász János ügyvéd (6722 Szeged, Kálvária sgt. 19.) által képviselt Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet (6721 Szeged, Berlin krt. 16–18.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. szám: D.461/11/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 (ötezer) Ft perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2001. május 3-án megjelent 18. számában a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv. (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján 2865/2001. szám alatt ajánlati felhívást tett közzé. Eszerint nyílt eljárás keretében építési fővállalkozási szerződésre kért ajánlatot a Szeged, Kereskedő köz 3–5. szám alatti ingatlanon I–III. ütemben fejlesztésre kerülő műszaki vizsgabázis III. ütemében megvalósuló építési beruházási munkákra.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontja szerint a felperes az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el. A 13. b) pontban a felperes meghatározta az ajánlatok elbírálásának részszempontjait és súlyszámait. Eszerint
– vállalkozási díj 40
– műszaki tartalom 30
– pénzügyi ütemezés 30
Mindegyik részszempont 1-től 10-ig terjedő pontszámokkal volt értékelhető.
A felperes ajánlati dokumentációt is az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott, amely tartalmazta az ajánlat benyújtásának tartalmi feltételeit, a vállalkozási szerződéstervezetet és a műszaki dokumentációt.
Az ajánlatkérési dokumentáció IV. fejezetének 1. pontjában a felperes rögzítette, hogy az olyan ajánlat, amely nem az ajánlatkérési dokumentáció utasításaival összhangban készült, nem kerül értékelésre.
A dokumentáció IV. fejezetének 6. pontjában a felperes előírta, hogy az egyösszegű ajánlati árat a műszaki dokumentáció mennyiségi kimutatások c. fejezetének, valamint a műszaki tervek figyelembevételével kell megadni. Előírta továbbá, hogy az ajánlattétel mellé – többek között – csatolni kell az egyösszegű ajánlati ár szakágankénti részletes bontását (munkanem, anyagköltség, munkadíj stb.).
A műszaki dokumentációban közzétett "Mennyiségi kimutatások" című 5. fejezet – egyebek között – részletesen tartalmazta az építési munka munkanemeit.
Az ajánlattételi határidőben az EN & BT Kft., a HPQ Kft. és SZAKÉPSZER '94 Kft. nyújtotta be ajánlatát.
Az ajánlatok értékeléséről készült 2001. június 18-án kelt jegyzőkönyv tartalmazta, hogy a HPQ Kft. ajánlata érvénytelen, míg a SZAKÉPSZER '94 Kft. és az EN & BT Kft. pályázata a pályázati kiírásban foglaltaknak megfelel.
Az EN & BT Kft. az árajánlatához tételes költségvetést csatolt. A SZAKÉPSZER '94 Kft. árajánlata az épületvillamosság szakágon belül a munkanemeket egyáltalán nem részletezte, a gyengeáramú berendezések szakágon belül kizárólag a behatolást jelző rendszert tüntette fel.
Az EN & BT Kft. 31 539 050 Ft-ra, a SZAKÉPSZER '94 Kft. 27 712 140 Ft-ra tett árajánlatot, amelyet a felperes az előbbi ajánlattevőnél 6,2 (súlyszámmal megszorozva 248), az utóbbinál 10 (súlyszámmal megszorozva 400) ponttal értékelt.
A műszaki tartalom szempontjánál is mindkét pályázó a pályázati kiírásnak megfelelően tette meg az ajánlatát, így egyaránt 10 (súlyszámmal megszorozva 300) pontot kaptak. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy a SZAKÉPSZER Kft. pályázatában tételes költségvetés nem szerepel.
A kedvező pénzügyi feltételek részszempontra az EN & BT Kft. 10 (súlyszámmal megszorozva 300), a SZAKÉPSZER '94 Kft. 8,6 (súlyszámmal megszorozva 258) pontot kapott.
Összegezve az eljárás nyertese 958 ponttal a SZAKÉPSZER '94 Kft. lett a 848 pontot elért EN & BT Kft. előtt.
A felperes a nyertes ajánlattevővel a vállalkozási szerződést 2001. június 27-én megkötötte.
Az EN & BT Kft. 2001. július 11-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben a nyertes pályázat érvénytelenségének, valamint társaságuk mint az egyetlen érvényes ajánlattevő nyertességének megállapítását kérte. Előadta, hogy a nyertes pályamű a jegyzőkönyv alapján nem felelt meg az ajánlatkérői dokumentációban meghatározott feltételeknek. E körben hivatkozott a dokumentáció IV. fejezetének 1. pontjára, amely szerint az olyan ajánlat, amely nem az ajánlatkérési dokumentáció utasításaival összhangban készült, nem kerül értékelésre. Hivatkozott továbbá a dokumentáció 6. pontjára is, amely meghatározta, hogy az ajánlattétel mellé csatolni kell az egyösszegű ajánlati ár szakágankénti részletes bontását (munkanem, anyagköltség, munkadíj stb.). Utalt a 2001. június 18-án felvett bontási jegyzőkönyv 2. oldalára, amelyen rögzítésre került, hogy a SZAKÉPSZER Kft. ajánlatában tételes költségvetés nem szerepel. A jogorvoslati kérelem tárgyában tartott tárgyaláson kifejtette, hogy az ajánlatok műszaki tartalma részletes kidolgozás nélkül nem volt értékelhető, és a dokumentáció 10. oldalán 7. b) pontban a műszaki dokumentáció alapján elkészített árazott költségvetés szerint kellett ajánlatot adnia 6. pontban foglalt tartalmi követelményeknek megfelelően. A 6. pontban előírta az ajánlatkérő, hogy az egyösszegű ajánlati árat szakágankénti részletes bontásban, munkanem, anyagköltség, munkadíj stb. szerint kellett megadni. Álláspontjuk szerint ez azt jelentette, hogy az ajánlattevőknek tételes költségvetést kellett csatolniuk az ajánlathoz, az ajánlatkérő ezen bírálati szempont körében csak részletes költségvetés mellett tudja összehasonlítani és értékelni az ajánlatok műszaki tartalmát.
Az alperes a 2001. augusztus 21-én kelt D.461/11/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontjára tekintettel a Kbt. 53. § (2) bekezdését és a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 1 500 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
A határozat indokolása szerint az ajánlati dokumentáció IV. fejezet 6. pontjában az ajánlatkérő kötelezően csak az egyösszegű ajánlati ár szakágankénti részletes bontását munkanem, anyagköltség, munkadíj stb. vonatkozásban írta elő. A dokumentáció nem tartalmaz olyan előírást, hogy az ajánlattevőknek kötelezően tételes költségvetést kell csatolniuk, így ilyen költségvetés hiánya nem eredményezhette az ajánlat érvénytelenségét. Ugyanakkor az alperes észlelte, hogy a SZAKÉPSZER '94 Kft. ajánlata a dokumentációtól eltérően a szakágakon belül a munkanemenkénti további bontás anyagköltség/munkadíj szerint nem teljes körű, mivel az épületvillamosság szakágon belül nem részletezte a dokumentációban előírt munkanemeket, és a gyengeáramú berendezések szakágon belül nem tüntetett fel és nem részletezett két munkanemet (anyagköltség/munkadíj szerint). Ennek alapján az alperes megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata az ajánlati ár szakágankénti részletes bontása tekintetében nem felelt meg a dokumentációban előírt feltételeknek, ezért ajánlatát az ajánlatkérőnek a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelennek kellett volna minősítenie. Mivel az ajánlatkérő érvénytelen ajánlatot vont be az értékelésbe és hirdetett ki az összességében legelőnyösebbnek, megsértette a Kbt. 53. § (2) bekezdését és a Kbt. 59. § (1) bekezdését is.
A bírság kiszabásáról az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja alapján rendelkezett, annak mértékét a szerződéskötés tényére, a beszerzés értékére és a jogsértés súlyára figyelemmel állapította meg.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a jogorvoslati kérelem elutasítását, másodlagosan a pénzbírság mérséklését kérte.
A felperes a keresetét azzal indokolta, hogy az ajánlati ár megjelölésekor elsősorban egyösszegű fix árra volt szüksége, és a pályázati anyagot az ár tekintetében szakágankénti bontásban kérte. Csak zárójelben jelölte meg a munkanemet, anyagköltséget, munkadíjat stb.-t, amely egy példálózó felsorolást jelentett, és azok megjelölése a pályázat reális elbírálását könnyíthette meg. A győztes ajánlattevő a teljes műszaki dokumentáció alapján az anyagköltséget és a munkadíjat szakáganként megjelölte, a munkát szinte teljes egészében munkanemenként is felbontotta, ami nem volt ajánlatkérői elvárás, de pályázatát értékelhetőbbé tette. Hangsúlyozta, hogy a munkanemenkénti bontást a dokumentáció nem írta elő kötelezően, a nyertes pályázata szakmai szempontból tökéletesen értékelhető volt úgy is, hogy az erős-, ill. gyengeáram tekintetében a munkanemenkénti bontás nem egyezett meg teljes egészében a dokumentációban megjelölt munkanemenkénti bontással. A munkanemenkénti bontással kapcsolatos alperesi kifogás helyessége esetén is olyan jelentéktelen az eltérés a pályázat és a dokumentáció között, hogy az sem befolyásolta volna a SZAKÉPSZER Kft. pályázatának értékelését.
A felperes előadta, hogy az EN & BT Kft. a jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a győztes nem csatolt tételes ajánlatot, amely az alperes szerint sem volt elvárás. Az alperes azonban a kérelemtől eltérően további szempontokat vizsgált, amit jogi szempontból sem tehetett.
Az alperes – fenntartva a határozatába foglalt álláspontját – a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 26. § (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő kötve van az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételekhez, így azoktól utóbb nem tekinthet el. Utalt arra, hogy az nyertes ajánlattevő ajánlatát a jogorvoslati kérelem keretei között vizsgálta, mivel a kérelmező azt kifogásolta, hogy a nyertes ajánlata a dokumentáció IV/6. pontjában előírt feltételeknek nem felelt meg.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak a perben azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy az alperes a jogorvoslati kérelem alapján eljárva, helytállóan állapította-e meg a felperes eljárásának jogsértő voltát és a felperessel szemben kiszabott pénzbírság mértékét.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése értelmében az alperes eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. A (6) bekezdés szerint ha az alperes a folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást, a 86. § (4) bekezdése szerinti határozat meghozatala előtt ezek vonatkozásában is eljárhat hivatalból. Az újonnan tudomásra jutott jogsértésre vonatkozó tényeket írásban vagy a tárgyaláson a felek és az érdekeltek tudomására kell hozni, és azokkal kapcsolatban is be kell szerezni álláspontjukat.
A becsatolt iratok alapján megállapítható, hogy az EN & BT Kft. 2001. július 11-én benyújtott jogorvoslati kérelme a dokumentáció IV. fejezetének 1. és 6. pontjára hivatkozással sérelmezte a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvényesként való elbírálását. A kérelmező a 6. pontban foglaltakat értelmezte úgy, hogy annak alapján az ajánlattevőknek az egyösszegű ajánlati árat szakágankénti részletes bontásban munkanem, anyagköltség, munkadíj stb. szerint kell megadniuk, amely egyben a tételes költségvetés megadását jelenti. Az alperes az eljárása során azt állapította meg, hogy tételes költségvetés csatolását a dokumentáció nem írta elő, így ilyen költségvetés hiánya miatt a nyertes ajánlata nem érvénytelen, ugyanakkor a dokumentáció IV. fejezet 6. pontjában foglalt részletezésnek a nyertes ajánlata nem felelt meg. Minderre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint az alperes a jogorvoslati kérelem keretei között vizsgálta a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvényességét, így a Kbt. 79. § (6) bekezdése szerinti eljárásra nem került sor.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése értelmében az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie.
A bíróság rámutat arra, hogy az ajánlati dokumentáció IV. fejezet 1. pontja szerint a felperes nem értékeli az olyan ajánlatot, amely nem az ajánlatkérési dokumentáció utasításaival összhangban készült. Ugyanezen fejezet 6. pontja szerint a felperes az egyösszegű ajánlati ár megadását a műszaki dokumentáció mennyiségi kimutatások c. fejezetének, valamint a műszaki tervek figyelembevételével, az egyösszegű ajánlati ár szakágankénti részletes bontásával írta elő. E körben a felperes zárójelben nevesített olyan tételeket – munkanem, anyagköltség, munkadíj –, amelyek alapján értelemszerűen a szakágankénti részletes bontást az ajánlattevőnek el kell végeznie. Amennyiben a nyertes ajánlata e részletezést nem tartalmazta, úgy ajánlata a dokumentációnak teljeskörűen nem felelt meg.
A Kbt. 52. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. A (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A bíróság megállapította, hogy a felperes sem vitatta azt, hogy a nyertes ajánlatából az alperes által megjelölt tételek hiányoznak, így az épületvillamosság szakágon belül nem részletezték a dokumentációban előírt munkanemeket, és a gyengeáramú berendezések szakágon belül pedig nem tüntettek fel és nem részleteztek két munkanemet. Ennek alapján az alperes helytállóan állapította meg, hogy a nyertes ajánlata nem felelt meg maradéktalanul a dokumentációban közölt tartalmi követelményeknek, így azt a felperesnek a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelennek kellett volna nyilvánítania.
A Kbt. 53. § (2) bekezdése értelmében az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetve akit az eljárásból kizártak.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése értelmében az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
Mivel a felperes érvénytelen ajánlatot tevő pályázót hirdetett ki az eljárás nyertesének, ezzel a Kbt. 59. § (1) bekezdését is megsértette.
A bíróság a bírság kiszabásával kapcsolatban rámutat arra, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az alperes bírságot szab ki az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. Az alperes kizárólag a bírság mértékének meghatározásakor élhet mérlegelési jogkörével, amelynek során figyelemmel kell lennie az ügy összes körülményére, a jogsértés súlyára és a reparáció tehetőségére is. Jelen esetben az alperes a bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vette a szerződéskötés tényét, a beszerzés értékét és a jogsértés súlyát, így a bírság összegének csökkentését a bíróság nem látta indokoltnak.
A kifejtettek alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperes költségeinek megfizetésére kötelezte.
A kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a felperes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2001. december 13.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
