LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4025)
Kf.III.37.565/2001/3.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Rónayné dr. Csordás Ilona ügyvéd (Budapest, Wesselényi u. 16/A.) által képviselt Swietelsky Építőipari és Kereskedelmi Kft. (Dunakeszi, Székesdűlő 135.) I. r., a dr. Vancsura Anita ügyvéd (Steindl I. u. 9.) által képviselt Sárszentmihály Község Önkormányzata (Sárszentmihály, Fő út 54.) II. r. felperesnek - akinek pernyertessége érdekében a dr. Mezeiné dr. Nyitrai Beáta ügyvéd (Budapest, Steindl I. u. 9.) által képviselt Cetaso Kft. (Budapest, Székpatak u. 14.) beavatkozott -, valamint a dr. Kocsó Tünde ügyvéd (Budapest, Buday L. u. 12.) által képviselt Nádasladány Község Önkormányzata (Nádasladány) III. r. felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 9. napján meghozott 3.K.30.752/2000/18. számú ítélete ellen a II. r. felperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, az ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes D.319/24/1999. számú határozatát a II. r. felperes jogszabálysértését megállapító, valamint vele szemben bírságot kiszabó rendelkezéseit ugyancsak megváltoztatja akként, hogy megállapítja: a II. r. felperes a Kbt. 26. § (2) bekezdését megsértette, ezért vele szemben 4 000 000 (négymillió) Ft bírságot szab ki, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A felek a költségeiket maguk viselik.
A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Jenő, Nádasladány, Sárkeszi, Sárszentmihály, Úrhida községek és Székesfehérvár város képviselő-testületei 1999 januárjában megállapodást kötöttek szennyvízcsatorna-hálózat építése céljából társulás létrehozására, lebonyolításával a II. r. felperes képviselő-testületét bízták meg. A megállapodás alapján az ajánlatkérő II. r. felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. július 14-i számában részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás lefolytatására a fentebb megjelölt tárgyban.
Az alperes a D.319/24/1999. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy a II. r. felperes a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 1. § a) pontjában foglaltakra tekintettel megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 9 millió forint bírságot szabott ki; a további jogorvoslati kérelmeket elutasította. Megállapította az alperes, hogy a közbeszerzési eljárás nyertesének, valamint az ajánlatok érvénytelenségének megállapítására a II. r. felperes polgármesterének egy személyben nem volt joga, ezen döntéseket valamennyi társult település polgármesterének együttesen kellett meghoznia. A megállapodásban hivatkozott 1997. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 20. § (3) bekezdése alapján a szóban forgó társulásra az önkormányzati hatáskör átruházásának feltételei nem állnak fenn; a döntési jogot az önkormányzatok a II. r. felperes polgármesterére nem ruházták át, e körben csak javaslattételi joga volt, a többi önkormányzat döntési jogának elvonásával megsértette a Kbt. 2. §-ának (1) bekezdését.
A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának megváltoztatását, a II. r. felperes a jogsértés megállapítására és kiszabott bírságra vonatkozó határozati rendelkezések mellőzését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta, a II. r. felperes terhére a Kbt. 26. § (2) bekezdése sérelmének kimondásával azt kiegészítette, és a II. r. felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. §-ának (1) bekezdése, 41. §-a és a Ttv. 20. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a II. r. felperes polgármesterének a megállapodás alapján csupán döntés-előkészítő, javaslattételi és általános képviseleti jogosultsága volt a közbeszerzési eljárásban, ez utóbbi nem azonos a képviselő-testület hatásköreinek gyakorlásával, a döntés jogával. Nem volt jogszerű az eljárása, amikor a döntést egy személyben hozta meg.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a II. r. felperes megsértette a Kbt. 26. §-ának (2) bekezdését, amikor az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltakhoz képest a céltámogatás vizsgálata következtében esetlegesen felmerülő elvonástól tartva a szorosan vett műszaki tartalomhoz igazította az ajánlatok vizsgálatát, és így eltért a dokumentációban előírtaktól.
A II. r. felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a polgármester a megállapodás alapján jogszerűen hozta meg az eljárást eredményesen lezáró döntését, nem sértette meg a Kbt. 1. § a) pontját és 2. § (1) bekezdését. Nem helytálló az elsőfokú bíróság azon álláspontja sem, hogy megsértette a Kbt. 26. § (2) bekezdését, amennyiben a dokumentáció jogszabályellenes kitételeket tartalmaz, akkor az ajánlattevő jogorvoslati eljárást kezdeményezhetett volna. Sérelmezte a bírság mértékét, amelyet aránytalanul magasnak tart.
Az I. és III. r. felperes, valamint az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A beavatkozó az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
A Kbt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a II. r. felperes a Kbt. idézett rendelkezésének megsértésével az értékeléskor eltért az ajánlati felhívásban foglalt feltételektől. Az ajánlati kötöttségre tekintettel nem lehet érvénytelennek nyilvánítani azt az ajánlatot, amely megfelel a dokumentációnak.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő kötve van a még esetlegesen jogszerűtlen felhívásban és dokumentációban foglalt kitételekhez is.
Az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció nem tartalmazott egyértelmű előírásokat a túlvállalásokra vonatkozóan, ezért az I. r. felperes ajánlatában a túlmunka vállalása a dokumentációban előírt formai és tartalmi követelményeknek megfelelt.
Tévedett azonban az alperes és az elsőfokú bíróság is abban, hogy a II. r. felperes megsértette a Kbt. 2. §-ának (1) bekezdését. A törvény e rendelkezése azt írja elő, hogy az 1. § szerinti szervezet építési beruházása során köteles e törvény szabályai szerint eljárni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a II. r. felperes a közbeszerzési eljárást lefolytatta, így a Kbt. szerinti eljárása nem sérthette a törvény fentebb megjelölt rendelkezését. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra: annak vizsgálata, hogy a II. r. felperest képviselő polgármester eljárása megfelelt-e a társult önkormányzatok közötti megállapodásnak, a Ttv. és az Ötv. rendelkezéseinek, a közbeszerzési eljárás keretein kívül eső kérdés, erre az alperesnek nincs hatásköre. Az alperes a jogorvoslati kérelmek alapján vizsgálhatta, hogy a II. r. felperes által kihirdetett döntés sérti-e a Kbt. valamely rendelkezését, de ez a vizsgálat nem irányulhatott a képviselő-testületek döntéshozatali eljárásának, a társulási megállapodás alapján fennálló képviseleti jogosultság tartalmának vizsgálatára. A társult önkormányzatok közötti jogvita elbírálása az Ötv. 41. § (4) bekezdése alapján a bíróság hatáskörébe tartozik.
Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a II. r. felperes eljárását csak a Kbt. 26. § (2) bekezdésének megsértésében találta megállapíthatónak, a rendelkező részben írt mértékű bírság kiszabását tartotta a Legfelsőbb Bíróság a jogsértés súlyával arányban állónak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdése alapján ugyancsak megváltoztatta a Kbt. 88. § (1) bekezdésének d) és f) pontjaiban foglalt intézkedések megtételével.
A II. r. felperes fele arányban lett pernyertes, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.
A fellebbezési eljárási illetéket a II. r. felperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2002. április 23.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
