FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4450)
13.K.32.615/2001/2.
A Fővárosi Bíróság a dr. Szabó Erika ügyvéd (1071 Budapest, Damjanich u. 42. fszt. 3/a.) által képviselt Compu-Post Bt. (1119 Budapest, Fehérvári út 107/A.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. szám: D.243/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 10 000 (tízezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket, valamint 15 napon belül az alperesnek 5000 (ötezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A Budapesti Operettszínház mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2001. január 10-én megjelent 2. számában ajánlati felhívást tett közzé a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján, amellyel nyílt közbeszerzési eljárást indított a színház rekonstrukciója során hangszerek beszerzése tárgyában.
Az ajánlati felhívás 6. a) pontja értelmében az ajánlattételi határidő lejárta azonos volt az ajánlatok felbontásának időpontjával, amely a közzétételt követő naptól számított 41. napon - 2001. február 20-án - 12.00 órakor járt le. A 6. b) pont szerint az ajánlatokat a Budapesti Operettszínház Gazdasági Osztályán, a Budapest V. ker., Sas u. 8. szám alatt, a földszinten kellett benyújtani.
A 2001. február 20-án 12.00 órakor kezdődő bontásról dr. Walkshőfer Katalin budapesti közjegyző ténytanúsítványi jegyzőkönyvet állított ki, amely rögzítette, hogy az ajánlattételi határidőig, azaz 2001. február 20-án 12.00 óráig az ajánlatok benyújtására megjelölt helyen 8 pályázó - a Dárius Music Kft., a VM-PRO Kft., a Corpus Hangszer Kft., a Rosé Kft., a FonTrade Kft., az And & And Kft., a Polytone Kft. és Tamás Sándor egyéni vállalkozó - nyújtott be ajánlatot.
Az ajánlatkérő 2001. március 22-én kihirdette az eljárás eredményét.
A felperes (kérelmező) 2001. április 12-én kelt beadványában jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, kérve az eljárást lezáró ajánlatkérői döntés megsemmisítését és a pályázat újbóli kiírását. Előadta, hogy 2001. február 20-án 11 óra 57 perckor szabályos pályázati anyagot nyújtott be, azt azonban az ajánlatkérő nem fogadta el. Ajánlatával kapcsolatban - a szóbeli ígéret ellenére - határozatot nem kaptak, így elzárták őket a jogorvoslati lehetőségtől. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelen ajánlatokról, a kizárt ajánlattevőkről az ajánlatkérőnek jegyzőkönyvet kellett volna felvennie és azt 5 munkanapon belül meg kellett volna küldenie az ajánlattevőnek, továbbá írásban tájékoztatást kellett volna adnia a kizárás, ill. az érvénytelenné nyilvánítás indokáról.
A jogorvoslati eljárás során az ajánlattevők közül Tamás Sándor egyéni vállalkozó, a FonTrade Kft. és az And & And Kft., és az ajánlatkérő tett írásbeli észrevételeket. Tamás Sándor közölte, hogy a kérelmező ajánlata a határidő lejárta után, 2001. február 20-án 12 óra után 10 perccel érkezett, amikor a pályázatok bontása már megkezdődött. A Fon-Trade Kft. és az And & And Kft. arról tájékoztatta az alperest, hogy a kérelmező ajánlata jóval 12.00 óra után, kb. 12.15-kor érkezett a pályázat bontásának helyszínére.
Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte. Utalt arra, hogy a bontási jegyzőkönyv tanúsága szerint a kérelmezővel azonos nevű ajánlattevő a bontási határidőig nem jelent meg, ilyen név alatt pályázat sem érkezett. A bontáskor - már jóval annak megkezdése után - megjelent egy személy a pályázat leadásának szándékával, de az ajánlatkérő közölte vele, hogy elkésett, a borítékját át sem vették, és az illető azonnal el is távozott.
Az alperes a jogorvoslati kérelem tárgyában 2001. május 17-én tárgyalást tartott. A tárgyaláson a kérelmező előadta, hogy az ajánlatának leadásával megbízott Borsodi Gábor nem tudott arról, hogy a pályázat átadásakor elismervényt kérhetett volna, így elismervénnyel nem rendelkeznek.
A Corpus Hangszer Kft. tulajdonosa, Szabolcsi Miklós elmondta, hogy ajánlatával pontosan 12.00 órakor érkezett az ajánlatkérőhöz, ajánlatát a földszinti titkárságon leadta, erről elismervényt is kapott. Látta a kérelmező megbízottját, de azt nem tudja, hogy a sorban előtte vagy mögötte állt-e.
A tárgyaláson tanúként meghallgatott Borsodi Gábor, a felperes megbízottja előadta, hogy az ajánlatot 11 óra 56-57 perckor adta át egy hölgynek a fölszinten a Gazdasági Iroda előtt, de erről bizonylatot nem kapott. Ezt követően az épületet azonnal elhagyta, mivel kocsijával rossz helyen parkolt, az épület harmadik emeletére tehát nem ment fel. Emlékezete szerint az épületből kifelé menet találkozott a tárgyaláson megjelent Szabolcsi Miklóssal. Elmondta továbbá, hogy az ajánlat beadása után néhány perccel a 06-20-9-333-253 hívószámú mobiltelefonról felhívta a felperes munkatársát, hogy sikerült beadnia határidőben a rábízott anyagot.
Az ajánlatkérő a tárgyaláson előadta, hogy az ajánlatok leadásának helye a földszinti titkárságon, a bontás helyszíne pedig a 3. emeleten volt, ugyanabban az épületben. Az ajánlatok bontása céljából a bontás helyszínére az ajánlatok beadásának határidejét követően, 12 óra után pár perccel indultak el. A bontási eljárás során az ajánlatával késve érkező, ismeretlen személlyel közölték, hogy ajánlata elkésett, ezért azt nem veszik át. Pontosított nyilatkozata szerint a pályázatok átvétele csak a földszinten történt, kizárólag átvételi elismervény ellenében. Az ajánlatok átvételére kifejezetten nem volt egyetlen személy kijelölve, ezt a feladatot a gazdasági igazgató állandó titkársági munkatársai látták el az igazgatósági szobában.
Az alperes a 2001. május 23-án kelt D.243/14/2001. számú határozatával a jogorvoslati eljárást felfüggesztette, majd megkereste a Pannon GSM Távközlési Rt.-t a fenti hívószámú mobiltelefon 2001. február 20-i hívólistájának megküldése végett. A telefonszolgáltató társaság a kért adatközlést titoktartásra hivatkozással megtagadta.
Az alperes a 2001. augusztus 28-án kelt D.243/21/2001. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
A határozati indokolása szerint az ajánlatok bontásáról felvett közjegyzői jegyzőkönyv nem tartalmazott olyan kitételt, hogy a kérelmező, vagy képviselője ajánlatot nyújtott volna be az ajánlatkérőhöz, vagy valamely ajánlattevő képviselője késve érkezett volna, a jegyzőkönyvhöz mellékelt jelenléti íven sem szerepel a kérelmező neve. A meghallgatott tanú vallomása alapján az ajánlat leadásának helye, ill. az ajánlatot átvevő személy kiléte nem volt megállapítható, az elkésetten érkezett ajánlat időpontja sem volt egyértelmű. A kérelmező állításával szemben az érdekelt ajánlattevők közül többen is egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy valaki egy ajánlatot kívánt átadni az eljárás során, de azt az ajánlatkérő nem vette át, tekintettel az elkésettségre, az ajánlatkérő pedig határozottan nyilatkozta, hogy a kérelmező ajánlatával nem rendelkezik.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata iránt.
Kérte annak megállapítását, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 52. § (2), 61. § (1) és a 24. § (1) bekezdését, az alperes pedig az Áe. 26. § (1), (4), 37. § (1) és a 43. § (1) bekezdés c) pontját, valamint a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontját megsértette.
Álláspontja szerint az alperes nem tisztázta a tényállást, az eljárás felfüggesztését követően nem tájékoztatta az adat beszerzésének elmaradásáról és az eljárás folytatásáról, ezért a híváslistát nem tudta becsatolni, továbbá az alperes nem adott lehetőséget arra, hogy a felperesi megbízott az ajánlatot átvevő személyt beazonosítsa. Az eljárás során egyértelművé vált, hogy az épület 3. emeletén késve megjelent személy nem azonos az általa megbízott személlyel, de az ajánlatkérővel szemben az elkésett ajánlat nem megfelelő kezelése kétségkívül megállapítható. Továbbra is azt állította, hogy ajánlatát még határidőben benyújtotta, de azt sem határidőben érkezettnek, sem elkésettnek nem tekintették, erről nem értesítették, így az ajánlatkérő eljárása törvénysértő volt. Előadásának alátámasztására az ajánlat beadásával megbízott Borsodi Gábor és azon személy tanúmeghallgatását indítványozta, akit a megbízott az ajánlat beadását követő percekben telefonon felhívott, továbbá kérte az ajánlatkérő kötelezését a pályázat átvételére jogosult személyek előállítására.
A felperes a keresetleveléhez mellékelte azt a híváslistát, amely a Borsodi Gábor által megjelölt telefonhívást tartalmazta.
Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a határozathozatalhoz szükséges tényállást egyértelműen tisztázta, a felperes ajánlata a beérkezett ajánlatok között nem szerepelt. A felperes megbízottja nem volt azonos a bontás helyszínére elkésetten érkező ismeretlen személlyel, akiről az egyéb érdekelt ajánlattevők nyilatkoztak. A meghallgatott tanú a rábízott ajánlat beadásának pontos helyét, időpontját, az ajánlatot átvevő személyt megnevezni nem tudta, átvételi elismervény nincs a birtokában. A felperes tehát hitelt érdemlően bizonyítani nem tudta, hogy az ajánlatát az ajánlati felhívásban megjelölt helyen és időben átadta az ajánlatkérő képviselőjének.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes az ajánlatát leadta-e - határidőben, vagy elkésetten - az ajánlatkérőnek, az ajánlatkérő eljárását az alperes helyesen értékelte-e, és ettől függően az alperes határozata a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezésekbe ütközik-e.
A Kbt. 51. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat az ajánlattételi határidő lejárta időpontjában kell felbontani.
A Kbt. 52. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. A (2) bekezdés a) pontja értelmében érvénytelen az ajánlat, ha azt az ajánlati felhívásban meghatározott ajánlattételi határidő lejárta után nyújtották be.
A Kbt. 54. §-a értelmében az ajánlatok felbontásáról, ismertetéséről, az érvénytelen ajánlatokról és a kizárt ajánlattevőkről az ajánlatkérőnek jegyzőkönyvet kell készítenie.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő köteles az ajánlatok elbírálásának befejezésekor az 5. számú mellékletben meghatározott minta szerint írásbeli összegezést készíteni az ajánlatokról, az ebben foglalt adatokat az eljárás eredményének vagy eredménytelenségének kihirdetése során ismertetni kell, és azt az eredményhirdetést követő 5 munkanapon belül meg kell küldeni az összes ajánlattevőnek.
A Kbt. 24. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát.
A becsatolt iratok alapján megállapítható, hogy az ajánlatok bontásáról felvett, közjegyzői okiratban foglalt jegyzőkönyv tartalmazta a határidőben beérkezett és a bontás alkalmával ismertetett ajánlatokat. Az ajánlatok bontásának helyszínére késve érkezett - a felperesi megbízottal nem azonos - személy a rendelkezésre álló adatok alapján az ajánlatának nem megfelelő kezelése miatt jogorvoslattal nem élt.
A bíróság leszögezi, hogy a bontás helyszínén megjelent személy elkésett ajánlatának kezelésével kapcsolatban a felperes a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján - saját személyét érintő érdekeltség hiánya miatt - kereshetőségi joggal nem rendelkezik, így e vonatkozásban a bíróság az alperes határozatának jogszerűségét sem vizsgálhatta.
A bíróság megállapította, hogy a felperesi előadás szerint az ajánlattételi határidő lejárta előtt, 2001. február 20-án 11 óra 57 perckor került sor a felperes ajánlatának - megbízott útján történő - beadására. Ennek megtörténtéről a felperes átvételi elismervénnyel nem rendelkezik, így nincs olyan okirati bizonyítéka, amely az ajánlat átadását - így ajánlattevői minőségét - egyértelműen igazolná. A felperes által becsatolt híváslista kizárólag a telefonhívás tényét és időpontját rögzítette, de az ajánlat tényleges átadását nem bizonyítja. Az ajánlatkérő a Kbt. 61. § (1) és 24. § (1) bekezdésében foglaltakat az ajánlattevők tekintetében köteles alkalmazni, a felperes azonban nem volt ajánlattevőnek tekinthető.
Az Áe. 26. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A (4) bekezdés rögzíti, hogy a közigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
Az Áe. 37. § (1) bekezdése szerint, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a közigazgatási szerv az eljárást felfüggeszti. Ha a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a közigazgatási szerv az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
A bíróság álláspontja szerint az alperes az eljárása során a tényállást körültekintően megvizsgálta, a tárgyaláson az érdekelteket és a felperes megbízottját az ügy körülményeivel kapcsolatban részletesen meghallgatta, a rendelkezésére álló adatok és nyilatkozatok alapján kellően megalapozott határozatot hozott.
A bíróság nem látta indokoltnak a jogorvoslati eljárás felfüggesztésére vonatkozó alperesi döntést, mivel a híváslista tartalma a felperesi ajánlat tényleges beadásának megtörténtét nem igazolhatta. Az alperes ezen eljárása tehát szükségtelen volt és az eljárás elhúzódását eredményezte, ez azonban az érdemi döntésre nem hatott ki, így ezen okból a határozat hatályon kívül helyezésének, ill. megváltoztatásának nem volt helye.
Az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja meghatározza a határozat indokolásával szemben támasztott tartalmi követelményeket. Eszerint a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait; az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az alperes a határozatában e törvény megsértett rendelkezésének megjelölése mellett megállapíthatja a jogsértés megtörténtét.
A bíróság az alperes határozatának indokolásával kapcsolatban megállapította, hogy az a döntéshez szükséges mértékű részletezettséggel rögzítette a tényállást, a jogorvoslati eljárás során írásban, ill. a tárgyaláson szóban előadott nyilatkozatokat, az alperes a felperes bizonyítási indítványának megfelelően tanúmeghallgatást foganatosított. Az alperes a tényállás körében felmerült körülményeket, nyilatkozatokat helytállóan értékelte, ennek eredményeként kellően megalapozott döntést hozott, így a jogorvoslati kérelem elutasítása folytán a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásának nem volt indoka.
A perben előterjesztett felperesi bizonyítási indítvánnyal kapcsolatban a bíróság rámutat arra, hogy a felperes megbízottjától elvárható lett volna, hogy amennyiben az ajánlatot az ajánlatkérő részére átadja, e tény igazolására átvételi elismervényt kérjen. Ezen mulasztása utóbb saját nyilatkozatával, ill. az általa telefonon felhívott személy meghallgatásával nem pótolható.
A felperes azon bizonyítási indítványát, amely szerint az ajánlatok átvételével megbízott személyeket az ajánlatkérő jelölje meg és tanúkénti meghallgatásukra kerüljön sor, a bíróság mellőzte, mivel a felperest terhelő bizonyítás körében merül fel a felperesi előadást alátámasztó tanú felkutatása, ill. nevének közlése.
Megjegyzi a bíróság, hogy a jogorvoslati eljárás során adott ajánlatkérői nyilatkozat szerint az ajánlatok átvételét nem egyetlen személy, hanem a gazdasági igazgató állandó titkársági munkatársai látták el az igazgatósági szobában. Erre figyelemmel a felperesnek a tanú személyazonosságának megállapítására is lett volna lehetősége.
A kifejtettek alapján a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket nem látta megállapíthatónak, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles az alperes költségeinek megfizetésére.
A kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 78. § (1) bekezdésén és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2002. február 13.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
